Stephanopogon

Stephanopogon
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Discicristata
Csoport: Percolozoa
Csoport: Percolatea
Csoport: Pseudociliatida
Csoport: Stephanopogonidae
Nemzetség: Stephanopogon
Entz 1884
Típusfaj
Stephanopogon colpoda
Entz 1884
Fajok
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Stephanopogon témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Stephanopogon témájú kategóriát.

A Stephanopogon ostoros eukarióták nemzetsége a Percolozoa Percolatea osztályában, mely a felszínen hasonlít a csillósokra, azonban nem rendelkezik magi dimorfizmussal.

Történet

Mivel nincs magi dimorfizmusa, eredetileg a csillósok és más protozoonok közti evolúciós átmenetnek és az állatok lehetséges ősének is tekintették. Corliss és Lipscomb kimutatták, hogy citológiailag nem hasonlít a csillósokhoz, mivel nincs rájuk jellemző összetett pellikulája és csilló alatti szerkezete, ezért Pseudociliatida nevű új rendbe sorolták. További elektronmikroszkópos tanulmányok tovább pontosították a citológiai ismereteket a Stephanopogonról. Tekintették emellett ostoros nemzetségnek és önálló csoportnak is.

Élő S. apogon fénymikroszkópos képe

Ultraszerkezetileg először Patterson és Brugerolle vizsgálták 1988-ban. Csak 2008-ban sorolták a Heteroloboseába molekuláris filogenetika alapján.

Adl et al. 2019-es rendszertanában az Eutetramitia Stephanopogonidae családjának egyetlen nemzetsége.

Genetika

A S. apogon 18S rDNS-e különösen nagy, így hagyományos módszerekkel nem volt szekvenálható, ezért Parfrey et al. 2010-ben 3 átfedő részletét sokszorosították, melyet elemzéseikhez használtak.

Filogenetika

Az Eutetramitia tagja, bár korábban a Heterolobosea vagy – a cristák morfológiája és a magosztódási mód alapján – az Euglenozoa lehetséges testvércsoportjának tartották.

7 faja ismert.

Életmód

Elsősorban a felszín közelében élő Bacillariophyceae-fajokkal és kis ostorosokkal, például Rhynchomonasszal és Ancyromonasszal táplálkozik, de kultúrában kimutatták, hogy élesztőt és baktériumokat is eszik.

Morfológia

Bár a csillósokhoz hasonlít, ostorai jóval hosszabbak, és magjai nem különülnek el mikro- és makronukleuszra. A váza alakú, dorzoventrálisan lapult sejt lapos nyaki résszel rendelkezik. Ventrális oldala néhány tucattól több mint 100 ostorú lehet, dorzális oldalán csak kevés ostora van. Sejtszája rés, és nagy ventrális csúcsok állnak ki belőle a legtöbb fajban.

Yubuki és Leander kimutatták, hogy a Stephanopogon a Percolomonas közeli rokona a Heteroloboseában. A két nemzetség ostoralapjai elektronsűrű sejtvázanyaghoz kötődnek, de ez feltehetően nem a Percolozoa apomorf jellemzője.

Ostorok

Számos monokinetidája van, mitokondriális cristái lemezesek, az endoplazmatikus retikulum nem veszi körül mitokondriumait.

1. és 2. ostorgyökerei megkülönböztethetetlenek elektronmikroszkóppal, ostorai egyszeres mikrotubulus-készlettel rendelkeznek.

Átmeneti lemezei a mikrotubuluspárokhoz sugarasan kifelé kapcsolódnak, és kilencszögű rostja is lehet.

Bár úszásra képes, általában gyorsan mozog a felszínek mentén sok, a csillósok kinetidáihoz kissé hasonló körülbelül longitudinális sorokban elrendezett ventrális ostora révén. A felszínen élő mikrobák evéséhez elülső sejtszáját használja. Ostorai kis bemélyedésben találhatók, és rövid, egymástól kis távolságra lévő mikrotubulusok támasztják, melyek elektronsűrű kúpból erednek, mely körülveszi a rövid alapi testet.

Életciklus

Élerciklusa nem rendelkezik amőboid állapottal, azonban továbbra is képes – a Percolomonashoz hasonlóan – cisztát képezni ostoros állapotból. Élete során az ostoros sejtek magszáma nő, és csak többmagvú érett sejtek képeznek cisztát. A ciszta csírázása előtt történik a citokinézis, mely több egymagvú utódsejtet eredményez, melyek a ciszta megszűnte előtt kettőződnek.

Jegyzetek

  1. ↑ Corliss JD, Lipscomb DL (1982). "Establishment of new order in kingdom Protista for Stephanopogon, long-known "ciliate" revealed now as a flagellate". Journal of Protozoology. 92: 294.
  2. 1 2 Patterson DJ, Brugerolle G (1988). "The ultrastructural identity of Stephanopogon apogon and the relatedness of the genus to other kinds of protists". Eur J Protistol. 23: 279–290.
  3. 1 2 3 Yubuki N, Leander BS (2008. november). "Ultrastructure and molecular phylogeny of Stephanopogon minuta: an enigmatic microeukaryote from marine interstitial environments". Eur J Protistol. 44 (4): 241–253. doi:10.1016/j.ejop.2007.12.001. PMID 18403188.
  4. ↑ Lahr DJG, Laughinghouse HD, Oliverio AM, Gao F, Katz LA (2014. augusztus 25.). "How discordant morphological and molecular evolution among microorganisms can revise our notions of biodiversity on Earth". Bioessays. 36 (10): 950–959. doi:10.1002/bies.201400056. PMC 4288574. PMID 25156897.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  5. 1 2 3 Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). "Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes". J Eukaryot Microbiol. 66 (1): 4–119. doi:10.1111/jeu.12691. PMC 6492006. PMID 30257078.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  6. ↑ Parfrey LW, Grant J, Tekle YI, Lasek-Nesselquist E, Morrison HG, Sogin ML, Patterson DJ, Katz LA (2010. július 23.). "Broadly sampled multigene analyses yield a well-resolved eukaryotic tree of life". Syst Biol. 59 (5): 518–533. doi:10.1093/sysbio/syq037. PMC 2950834. PMID 20656852.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  7. ↑ Yoon HS, Grant J, Tekle YI, Wu M, Chaon BC, Cole JC, Logsdon JM, Patterson DJ, Bhattacharya D, Katz LA (2008. január 18.). "Broadly sampled multigene trees of eukaryotes". BMC Evol Biol. 8: 14. doi:10.1186/1471-2148-8-14. PMC 2249577. PMID 18205932.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  8. ↑ Lee WJ (2019). "Small free-living heterotrophic flagellates from marine intertidal sediments of the Sydney region, Australia". Acta Protozoologica. 58: 167–189.
  9. 1 2 3 4 5 6 Archibald JM, Simpson AGB, Slamovits CH (ed.). "Heterolobosea". Handbook of the Protists. doi:10.1007/978-3-319-28149-0. ISBN 10.1007/978-3-319-28149-0. {{cite book}}: Check |isbn= value: invalid character (súgó); Unknown parameter |chapterauthor= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerkesztőfelsorolás (link)
  10. ↑ Fenchel T, Patterson DJ (1986). "Percolomonas cosmopolitus (Ruinen) n. gen., a new type of filter feeding flagellate from marine plankton". J Mar Biol Ass U K. 66: 465–482.
  11. 1 2 3 Cavalier-Smith T (2022). "Ciliary transition zone evolution and the root of the eukaryote tree: implications for opisthokont origin and classification of kingdoms Protozoa, Plantae, and Fungi". Protoplasma. 259 (3): 487–593. doi:10.1007/s00709-021-01665-7. PMC 9010356. PMID 34940909. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stephanopogon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk