Disznófélék

Disznófélék
	Evolúciós időszak: Kora oligocén - jelen, 33,9–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Szakállas disznó (Sus barbatus)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Artiofabula;
Alrend:	Disznóalakúak (Suina);
Család:	Suidae; J. E. Gray, 1821
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Disznófélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Disznófélék témájú kategóriát.

A disznófélék (Suidae) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjének egyik családja.

A családba 20 recens faj tartozik.

A disznófélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a kan, koca és malac szavakkal jelöljük.

A disznófélék Ázsiában jelentek meg először, az oligocén idején. Utódaik a miocén korban Európa területén is szétterjedtek. Már ismernek néhány ősdisznófajt, ezeknek a fogazatuk változatos étrendre utalnak, a teljesen növényevőktől a dögevőkig (Tetraconodon esetében).

Megjelenésük

A disznóféléket, sokan az őspárosujjú patásokhoz hasonlítják. Eltérően a rend többi tagjától, a disznóféléknek mindegyik lábán négy ujj található, habár csak a két középsőn járnak. Az emésztőrendszerük is sokkal egyszerűbb, mint a kérődzőké.

A méretük igen változatos: az 58-66 centiméter hosszúságtól és 6-9 kilogramm tömegtől, a törpedisznó esetében, a 130-210 centiméter hosszúságig és 130-275 kilogramm tömegig, az erdei disznó esetében. Jellemzőik a rövid nyak és a nagy fej, amelyen kis szemek és kiemelkedő fülek ülnek. Az orrüregük, kerek orrban végződik. Szőrzetük durva tapintású, rövid farkuk rojtban végződik. A kanok hímvesszője dugóhúzó alakú.

Az állatok hallása igen fejlett, és sokféle hangot képesek kiadni. Finom szaglásuk segítségével sokféle táplálékot tudnak megkeresni: füveket, leveleket, gyökereket, rovarokat, gilisztákat, sőt békákat és egereket is. Vannak válogatosabb és teljesen növényevő fajok is.

A fogazatuk az étrendjükről tanúskodik. Eltérően a többi párosujjú patástól, a disznófélék megtartják a felső metszőfogaikat. A szemfogak megnagyobbodtak és agyarrá alakultak, amelyekkel az állatok túrnak és verekednek. Két fog között nagyon kicsi a hely. A fogak száma fajtól függően változik, de az átlag számozás a következő: ${\tfrac {1-3.1.2-4.3}{3.1.2.3}}$ .

Életmódjuk és szaporodásuk

Az „ősi” megjelenésük ellenére, az állatok okosak és alkalmazkodó képesek. A felnőtt kocák és malacaik kondákban járnak, míg a kanok magányosak vagy kisebb legénycsapatokban élnek. Általában nem területvédők, az összetűzésekre csak a szaporodási időszak alatt kerül sor.

Az alomnagyság fajtól függően változik 1 és 12 között. A koca fűből készít fészket vagy kis gödröt ás, ezt csak 10 nap után hagyják el a malacok. Az elválasztás körülbelül 3 hónap után következik be, és az ivarérettséget 18 hónaposan érik el. A kanok nem párosodhatnak négyéves korukig, amíg el nem érik teljes kifejlettségüket. Mindegyik fajnál a kanok mérete és agyara nagyobb, mint a kocáké.

Rendszertani besorolásuk

A legtöbb rendszerező szerint az összes élő disznófaj (beleértve a házi sertést és a babirusszát is), néhány fosszilis fajjal együtt ebbe az alcsaládba tartozik. Míg mások, például Jan van der Made őslénykutató 2010-ben kijelentette, hogy szerinte egyes élő taxonokat, köztük a Phacochoerini- és a Babyrousini-fajokat, külön-külön alcsaládokba kéne áthelyezni. Az őslénykutatók még abban sem értenek egyet, hogy a fosszilis taxonok közül, például a Suoidea csoportbeli - csoport, mely magába foglalja a disznóféléket, pekariféléket (Tayassuidae), valamint néhány kihalt családot - állatok alsóbb taxonjai, tulajdonképpen melyik felsőbb taxonhoz tartoznak.

Rendszerezésük

A család az alábbi élő, illetve kihalt alcsaládokat, nemzetségeket és nemeket foglalja magába:

†Cainochoerinae
- †Albanohyus
- †Cainochoerus

†Hyotheriinae
- †Aureliachoerus
- †Chicochoerus
- †Chleuastochoerus
- †Hyotherium
- †Nguruwe (korábban a ma már nem használt Kubanochoerinae alcsaládba sorolták)
- †Xenohyus

†Listriodontinae
- †Kubanochoerini
  - †Kubanochoerus
- †Listriodontini
  - †Eurolistriodon
  - †Listriodon (szinonimája: Bunolistriodon)
- †Namachoerini
  - †Lopholistriodon
  - †Namachoerus

Suinae
- Suini Gray, 1821 - 4 nem
  - †Eumaiochoerus
  - †Hippopotamodon - szinonimái: Dicoryphochoerus, Limnostonyx
  - †Korynochoerus
  - †Microstonyx
  - Porcula Hodgson, 1847
    - törpedisznó (Porcula salvania) Hodgson, 1847
  - Sus Linnaeus, 1758
- Potamochoerini Gray, 1873 - 5 nem
  - †Celebochoerus
  - Hylochoerus Thomas, 1904
  - †Kolpochoerus van Hoepen & van Hoepen, 1932 - szinonimái: Ectopotamochoerus, Mesochoerus, Omochoerus, Promesochoerus
  - Potamochoerus Gray, 1854
  - †Propotamochoerus
- †Hippohyini Thenius, 1970 - 3 nem
  - †Hippohyus Falconer & Cautley, 1847
  - †Sinohyus
  - †Sivahyus
- Phacochoerini Gray, 1868 - 4 nem; egyes rendszerezők külön, a Phacochoerinae alcsaládba helyezik
  - †Metridiochoerus
  - varacskosdisznó (Phacochoerus) F. Cuvier, 1826
  - †Potamochoeroides
  - †Stylochoerus
- Babyrousini Thenius, 1970 - 1 nem; egyes rendszerezők külön, a Babyrousinae alcsaládba helyezik
  - Babyrousa Perry, 1811

†Tetraconodontinae
- †Conohyus
- †Notochoerus
- †Nyanzachoerus
- †Parachleuastochoerus
- †Sivachoerus
- †Tetraconodon

Incertae sedis (az alábbi nemek nincsenek alcsaládokba foglalva):
- †Hemichoerus
- †Hyosus
- †Kenyasus (korábban a ma már nem használt Kubanochoerinae alcsaládba sorolták)
- †Libycochoerus
- †Megalochoerus
- †Schizochoerus
- †Sinapriculus

Jegyzetek

↑ Palmer, D., ed. (1999). The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions. 269. o. ISBN 1-84028-152-9.
1 2 Savage, RJG, & Long, MR (1986). Mammal Evolution: an illustrated guide. New York: Facts on File. 212–213. o. ISBN 0-8160-1194-X.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
1 2 3 Cumming, David (1984). Macdonald, D. (ed.). The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File. 500–503. o. ISBN 0-87196-871-1.
↑ Van der Made, 2010, p. 115
↑ Grubb, 2005; McKenna and Bell, 1997, pp. 393–397; Orliac et al., 2010
1 2 3 4 5 Maeva, J.O.; et al. (2010). "Phylogenetic relationships of the Suidae (Mammalia, Cetartiodactyla): new insights on the relationships within Suoidea". Zoologica Scripta. 39 (4): 315–330. doi:10.1111/j.1463-6409.2010.00431.x. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author2= (súgó)
1 2 Maeva, J.O. (2009). "The differentiation of bunodont Listriodontinae (Mammalia, Suidae) of Africa: new data from Kalodirr and Moruorot, Kenya". Zoological Journal of the Linnean Society. 157 (3): 653–678. doi:10.1111/j.1096-3642.2008.00525.x.
↑ McKenna and Bell, 1997, pp. 394–397
↑ Grubb, 2005
↑ Funk, S.M.; et al. (2007). "The pygmy hog is a unique genus: 19th century taxonomists got it right first time round". Molecular Phylogenetics and Evolution. 45 (2): 427–436. doi:10.1016/j.ympev.2007.08.007. PMID 17905601. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author2= (súgó)
↑ Htike, T.; et al. (2005). "A revision of Tetraconodon (Mammalia, Artiodactyla, Suidae) from the Miocene of Myanmar and description of a new species". Paleontological Research. 9 (3): 243–254. doi:10.2517/prpsj.9.243. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author2= (súgó)

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Suidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Palmer, D., ed. (1999). The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions. 269. o. ISBN 1-84028-152-9.

[MamEv-2] 1 2 Savage, RJG, & Long, MR (1986). Mammal Evolution: an illustrated guide. New York: Facts on File. 212–213. o. ISBN 0-8160-1194-X.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

[EoM-3] 1 2 3 Cumming, David (1984). Macdonald, D. (ed.). The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File. 500–503. o. ISBN 0-87196-871-1.

[4] Van der Made, 2010, p. 115

[5] Grubb, 2005; McKenna and Bell, 1997, pp. 393–397; Orliac et al., 2010

[Maeva2010-6] 1 2 3 4 5 Maeva, J.O.; et al. (2010). "Phylogenetic relationships of the Suidae (Mammalia, Cetartiodactyla): new insights on the relationships within Suoidea". Zoologica Scripta. 39 (4): 315–330. doi:10.1111/j.1463-6409.2010.00431.x. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author2= (súgó)

[Maeva2009-7] 1 2 Maeva, J.O. (2009). "The differentiation of bunodont Listriodontinae (Mammalia, Suidae) of Africa: new data from Kalodirr and Moruorot, Kenya". Zoological Journal of the Linnean Society. 157 (3): 653–678. doi:10.1111/j.1096-3642.2008.00525.x.

[8] McKenna and Bell, 1997, pp. 394–397

[9] Grubb, 2005

[Funk2007-10] Funk, S.M.; et al. (2007). "The pygmy hog is a unique genus: 19th century taxonomists got it right first time round". Molecular Phylogenetics and Evolution. 45 (2): 427–436. doi:10.1016/j.ympev.2007.08.007. PMID 17905601. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author2= (súgó)

[Htike2005-11] Htike, T.; et al. (2005). "A revision of Tetraconodon (Mammalia, Artiodactyla, Suidae) from the Miocene of Myanmar and description of a new species". Paleontological Research. 9 (3): 243–254. doi:10.2517/prpsj.9.243. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author2= (súgó)