| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Poli(tetrafluoretilén) | |||
| IUPAC-név | Poli(tetrafluoretén) | ||
| Szabályos név | Poli(tetrafluoretilén) | ||
| Más nevek | Teflon, Syncolon, Fluon, Politetrafluoretén | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| Rövidítés | PTFE | ||
| CAS-szám | 9002-84-0 | ||
| EINECS-szám | 618-337-2 | ||
| KEGG | D08974 | ||
| ChEBI | 53251 | ||
| Beilstein | 8677343 | ||
| Gmelin | 600743 | ||
| UNII | E1NC1JVS3O | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | CnF2n+2 | ||
| Sűrűség | 2,2 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | 327 °C | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok | ||
| R mondatok | (nincs) | ||
| S mondatok | (nincs) | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A poli(tetrafluoretilén) vagy politetrafluoretilén, IUPAC nevén poli(tetrafluoretén), (rövidítve PTFE), vagy a DuPont, a fő gyártócég által kizárólagosan birtokolt nevén Teflon® (vagy már köznévként teflon) egy számos alkalmazási területen megtalálható úgynevezett fluoropolimer, amit a tetrafluoretilén (TFE) monomer polimerizációs reakciójával állítanak elő.
A nagy molekulasúlyú polimert, amely csak szén- és fluoratomokból áll, sem a hidrofil (vízvonzó), sem a hidrofób (víztaszító) folyadékok nem nedvesítik.
Az erős szén–fluor kötés jelenléte kémiailag igen ellenállóvá teszi, de jó dielektromos tulajdonsága is van. Ezeket a tulajdonságait használják alkalmazási területein kenőanyagkomponensként, edények, tartályok készítésére maró folyadékokhoz, és legjobban ismeretesen sütéshez használt felületek ragadásmentesítésére.
Poli(tetrafluoretilén) alapanyagot már az 1970-es években Magyarországon is gyártottak (a világon hatodik országként) a Pest Megyei Műanyagipari Vállalatban, az anyag „PEMÜFLON” néven került forgalomba.

A polimert Roy Plunkett fedezte fel véletlenül 1938-ban.

| Tulajdonság | Érték |
|---|---|
| Sűrűség | 2200 kg/m³ |
| Olvadáspont | 327 °C |
| Rugalmassági modulus | 0,5 GPa |
| Folyáshatár | 23 MPa |
| Súrlódási tényező | 0,05–0,10 |
| Dielektromos állandó | ε=2,1,tan(δ)<5(-4) |
| Dielektromos állandó (60 Hz) | ε=2,1,tan(δ)<2(-4) |
| Szigetelési szilárdság (1 MHz) | 60 MV/m |
A polimer gyártási folyamata során perfluor-oktánsav (PFOA avagy C8) keletkezik, és annak kiderítése, hogy ez okozhat-e rákos megbetegedést, jelenleg is folyamatban van az Egyesült Államokban. (2005-ben több mint 60 ezer embert vizsgáltak meg az Egyesült Államokban, a 2012-ben közzétett adatok megállapították, hogy a tesztalanyok majd 50%-a szenved valamilyen súlyos betegségben.)
Hasonló kémiai szerkezetű polimerek, amelyeket szintén „teflon” néven forgalmaznak:
Ezek a polimerek rendelkeznek a PTFE többi tulajdonságával, de átlátszóak, áttetszőek, és ellenállnak a Nap ultraibolya-sugárzása hatásának is.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Polytetrafluoroethylene című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.