Thomas Piketty

Thomas Piketty
Született1971. május 7. (55 éves)
Clichy (Hauts-de-Seine), Franciaország
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaJulia Cagé (2014–)
ÉlettársaAurélie Filippetti (–2009)
Foglalkozása
Tisztsége
  • director of studies (2000–, École des Hautes Études en Sciences Sociales)
  • egyetemi tanár (2007–, Paris School of Economics)
Iskolái
Kitüntetései
Lista
  • Rossi Prize (1999)
  • CNRS bronze medal (2000)
  • Prix du meilleur jeune économiste de France (2002, Philippe Martin)
  • Yrjö Jahnsson Award (2013)
  • Fellow of the Econometric Society (2013. november 3., 2013)
  • prix Pétrarque de l'essai (Tőke a XXI. században, 2014)
  • British Academy Medal (Tőke a XXI. században, David Luscombe, Geoffrey Parker, 2014)
  • Prix Lyssenko (2015)
  • Clarivate Citation Laureates (közgazdaság-tudomány, 2023)
  • Oskar Morgenstern medal (2023)
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Piketty témájú médiaállományokat.

Thomas Piketty (Clichy, 1971. május 7. –) francia közgazdász, az École des hautes études en sciences sociales közgazdászprofesszora, a Párizsi Közgazdasági Iskola(wd) (PSE) társelnöke és a London School of Economics (LSE) Nemzetközi Egyenlőtlenségi Intézetének közgazdászprofesszora.

Piketty munkássága a közgazdaságtanra, különösen a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségekre összpontosít. Ő a szerzője a A tőke a 21. században (Le capital au XXIe siècle, 2013) című bestseller könyvnek, amely a vagyonkoncentrációval és -elosztással kapcsolatos, amely az elmúlt 250 év vagyonkoncentrációjával és -elosztásával kapcsolatos munkájának témáit hangsúlyozza. A könyv szerint a fejlett országokban a tőke megtérülési rátája tartósan nagyobb, mint a gazdasági növekedés üteme, és ez a jövőben a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet. Piketty az oktatási rendszerek javítását javasolja, és a tudás, a készségek és a termelékenységről alkotott elképzelések elterjedését tartja a fő mechanizmusnak, amely az egyenlőtlenségek csökkenéséhez vezet. 2019-ben jelent meg Tőke és ideológia (Capital et Idéologie) című könyve, amely a különböző történelmi társadalmak jövedelmi egyenlőtlenségeivel foglalkozik. A 2022-es Az egyenlőség rövid története (Une brève histoire de l’égalité) című könyve sokkal rövidebb, a vagyon újraelosztásáról szóló könyv, amelyet a közgazdászok helyett a polgárok célközönségének szán.

Fiatalkora és tanulmányai

Piketty a párizsi Hauts-de-Seine-i Clichy külvárosában született. Szülei részt vettek egy trockista csoportban és az 1968. májusi párizsi tüntetéseken, de még Piketty születése előtt eltávolodtak ettől a politikai állásponttól. Egy 1991-es szovjetunióbeli látogatás elég volt ahhoz, hogy szilárdan „higgyen a kapitalizmusban, a magántulajdonban és a piacban”.

Piketty C-osztályos (tudományos) érettségit szerzett, és miután tudományos előkészítő osztályokba járt, 18 évesen belépett az École normale supérieure (ENS) főiskolára, ahol matematikát és közgazdaságtant tanult. Piketty 22 évesen doktorált a vagyon újraelosztásáról szóló dolgozatával, amelyet az LSE-n és az EHESS-en írt Roger Guesnerie(wd) vezetésével, és amellyel elnyerte a Francia Közgazdasági Társaság az év legjobb dolgozatának járó díját. Az LSE-n találkozott először Daron Acemoğluval(wd) is, aki akkoriban szintén PhD-hallgató volt.

Pályája

Doktori címének megszerzése után Piketty 1993 és 1995 között a Massachusetts Institute of Technology közgazdasági tanszékének adjunktusaként tanított. 1995-ben a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) kutatója lett, majd 2000-ben az EHESS professzora (directeur d'études).

2002-ben elnyerte a legjobb fiatal francia közgazdásznak járó díjat, és egy 2003. november 11-i lista szerint tagja a Michel Rocard és Dominique Strauss-Kahn által alapított À gauche, en Europe egyesület tudományos irányító testületének.

2006-ban Piketty lett a PSE első vezetője, amelynek megszervezésében segédkezett. Néhány hónap után távozott, hogy a 2007-es francia elnökválasztáson a Szocialista Párt jelöltjének, Ségolène Royalnak a gazdasági tanácsadója legyen. Piketty 2007-ben kezdett újra tanítani az EHESS-en és a PSE-n.

A Libération(wd) című francia balközép újság rovatvezetője, és rendszeresen ír véleménycikkeket a Le Monde című baloldali lapba.

2012 áprilisában Piketty 42 kollégájával együtt társszerzőként nyílt levelet írt François Hollande, a szocialista párt akkori francia elnökjelöltjének támogatására. Hollande az év májusában nyerte meg a versenyt a hivatalban lévő Nicolas Sarkozy ellen. Piketty nem volt elragadtatva Hollande hivatali idejétől, később „reménytelennek” nevezte őt.

2013-ban Piketty nyerte el a kétévente odaítélt Yrjö Jahnsson-díjat, amelyet a 45 év alatti közgazdásznak ítélnek oda, aki „olyan elméleti és alkalmazott kutatási eredményeket ért el, amelyek jelentősek az európai közgazdaságtan tanulmányozásában”.

2015 januárjában visszautasította a francia Becsületrend kitüntetést, kijelentve, hogy azért utasította el a jelölést, mert szerinte nem a kormány feladata eldönteni, hogy ki a tiszteletreméltó.

2015. szeptember 27-én bejelentették, hogy kinevezték a brit Munkáspárt gazdasági tanácsadó bizottságába, amelyet John McDonnell(wd) árnyékkancellár hívott össze, és amely Jeremy Corbyn munkáspárti vezetőnek jelent. Piketty kinevezése, aki korábban Lord Woodnak(wd), a Munkáspárt korábbi vezetőjének, Ed Milibandnek a legfontosabb politikai tanácsadónak azt tanácsolta, hogy az adókulcsokat 50% fölé lehet emelni az egymillió font feletti jövedelmek esetében anélkül, hogy ez hatással lenne a gazdaságra, a Munkáspárt vezetése sajátos puccsának tekintették a mainstream kiadói világban elért átütő sikere miatt. A kinevezéssel kapcsolatban kijelentette, hogy nagyon örül, hogy részt vehet és segíthet a Munkáspártnak egy olyan gazdaságpolitika kialakításában, amely segít kezelni az Egyesült Királyságban élő emberek előtt álló legnagyobb problémákat, és hogy a Munkáspárt számára ragyogó lehetőség kínálkozik egy friss és új politikai gazdaságpolitika kialakítására, amely leleplezi a megszorításokat, mint azok kudarcát az Egyesült Királyságban és Európában, bár a hírek szerint nem volt jelen az első találkozón. 2016 júniusában lemondott a Munkáspárt gazdasági tanácsadó bizottságában betöltött szerepéről, arra hivatkozva, hogy aggályai vannak a párt gyenge kampánya miatt, amelyet az uniós népszavazáson folytatott.

2015. október 2-án Piketty tiszteletbeli doktori címet kapott a Johannesburgi Egyetemtől, 2015. október 3-án pedig megtartotta a 13. éves Nelson Mandela-előadást a Johannesburgi Egyetemen.

Pikettyt 2015-ben az Amerikai Filozófiai Társaság(wd) nemzetközi tagjává is megválasztották. Piketty 2015-ben csatlakozott az LSE-hez, mint kiváló centenáriumi professzor. Piketty az LSE Nemzetközi Egyenlőtlenségi Intézetének részeként folytatja kutatásait. Közgazdasági kutatásai főként a vagyoni egyenlőtlenségekre és a tőkehasználatra összpontosítanak a 21. században. Piketty régóta kötődik az LSE-hez, doktori tanulmányait az 1990-es évek elején végezte az egyetemen.

2017. február 11-én bejelentették, hogy csatlakozott a Parti Socialiste kampánycsapatához, és Benoît Hamon tanácsadója lett az elnökválasztási kampányban. Az uniós ügyekért, pontosabban a költségvetési stabilitási szerződésért (vagy TSCG(wd)), míg Julia Cagé(wd) a jelölt gazdasági és költségvetési platformjáért felelt. Piketty annak a véleményének adott hangot, hogy a TSCG-t újra kellene tárgyalni, hogy az EU parlamentjeinek tagjaiból álló euróövezeti közgyűlést vezessenek be – szerinte egy „demokratikus kormányt”, szemben a jelenlegi rendszerrel, amelyet ő „huis clos”-nak (zártkörű, zárt ajtók mögött zajló megbeszélésnek, zártkörű in camera megállapodásnak) tekint. Egy ilyen változtatáshoz jelenleg az EU összes tagjának egyhangú jóváhagyására lenne szükség, és Piketty azt javasolta, hogy a szabályok megváltoztatására lehet szükség, mondván, hogy ha az EU lakosságának vagy GDP-jének 80%-át képviselő országok ratifikálnak egy szerződést, akkor azt jóvá kell hagyni. Ő is támogatja a „hiteles és merész alapjövedelmet”, amely Benoît Hamon egyik legfontosabb javaslata, bár a két politikus nézetei eltérnek a kérdésben. A felhívást, amelyben Piketty és más gazdaságkutatók az alapjövedelem saját verziója mellett érvelnek, kritika érte, hogy nem „egyetemes”, amire a blogján válaszolt.

Kutatásai mellett Piketty posztgraduális hallgatókat is tanít az LSE-n. Oktatási és kutatási megközelítése interdiszciplináris, és részt vett az LSE új, egyenlőtlenségek és társadalomtudományok MSc szakának oktatásában.

Piketty továbbra is úgy szólítja meg a „la gauche”-t(wd), mintha vezetői pozícióból beszélne. Utasította a Nouveau Front Populaire-t, amely 2024-ben Emmanuel Macron félelmei következtében születik meg, hogy írja le azt az alternatív gazdasági rendszert, amelyre törekszik.

Kutatás

Piketty a gazdasági egyenlőtlenségekre specializálódott, történelmi és statisztikai megközelítésben. Munkája a tőkefelhalmozás(wd) ütemét vizsgálja a gazdasági növekedéshez viszonyítva a tizenkilencedik századtól napjainkig tartó kétszáz év alatt. Az adónyilvántartások újszerű felhasználása lehetővé tette számára, hogy adatokat gyűjtsön a korábban kevéssé vizsgált gazdasági elit legfelsőbb rétegeiről, és megállapítsa a vagyonfelhalmozás mértékét, valamint azt, hogy ez hogyan viszonyul a társadalom és a gazdaság többi részéhez. A 2013-ban megjelent Le Capital au XXIe siècle (A tőke a XXI. században) című könyve 250 évre visszamenőleg visszanyúló gazdasági adatokra támaszkodva mutatja be, hogy a vagyon egyre növekvő koncentrációja nem önkorrigáló. A probléma megoldására a vagyon progresszív globális megadóztatása révén történő újraelosztást javasol.

A hosszú távú gazdasági egyenlőtlenségek vizsgálata

Thomas Piketty: A szélsőséges egyenlőtlenség nem használ a növekedésnek.

A franciaországi magas jövedelmekről szóló kutatási projekt eredményeként született meg a Les hauts revenus en France au XXe siècle (Magas jövedelmek Franciaországban a XX. században, Grasset, 2001) című könyv, amely a 20. század egészére kiterjedő, az adóhivatalok adataiból (különösen a jövedelemadó-bevallásokból) összeállított statisztikai adatsorok felmérésén alapult. Ezt az elemzést kiterjesztette a Le Capital au XXIe siècle (A tőke a XXI. században) című, rendkívül népszerű könyvében. Emmanuel Saez(wd) és Piketty tanulmánya kimutatta, hogy a keresők felső 10 százaléka 2012-ben az ország összjövedelmének több mint felét szerezte meg, ami a legmagasabb szint, amit azóta regisztráltak, hogy a kormány egy évszázaddal ezelőtt elkezdte gyűjteni a vonatkozó adatokat.

Felmérés az egyenlőtlenségek alakulásáról Franciaországban

Piketty munkája azt mutatja, hogy a kereseti különbségek a 20. század folyamán Franciaországban jelentősen csökkentek, főként a második világháború után. Azt állítja, hogy ez a vagyoni egyenlőtlenségek csökkenésének volt köszönhető, miközben a bérkülönbségek stabilak maradtak. Az egyenlőtlenségek csökkenése ebben az időszakban Piketty szerint a háború utáni erősen progresszív jövedelemadónak volt köszönhető, amely felborította a vagyonfelhalmozás dinamikáját azáltal, hogy csökkentette a leggazdagabbak megtakarításokra fordítható többletpénzét.

A Piketty által levont normatív következtetés az, hogy az adócsökkentés és ezáltal a gazdagok társadalmi hozzájárulásának csökkenése, ami Franciaországban az 1990-es évek vége óta zajlik, segíteni fogja a bérlők osztályának korábbi nagy vagyonának újjáépítését. Ez a tendencia az általa patrimoniális kapitalizmusnak nevezett jelenség felemelkedéséhez fog vezetni, amelyben néhány család ellenőrzi a vagyon nagy részét.

Egy statisztikai felmérés segítségével Piketty azt is kimutatta, hogy a Laffer-hatás, amely szerint a felső jövedelmekre kivetett magas marginális adókulcsok arra ösztönzik a gazdagokat, hogy kevesebbet dolgozzanak, Franciaország esetében valószínűleg elhanyagolható.

Összehasonlító munka

Piketty összehasonlító munkát végzett más fejlett országok egyenlőtlenségeiről. Más közgazdászokkal, különösen Emmanuel Saezzel(wd) együttműködve statisztikai sorozatot épített fel, amely a Franciaországgal kapcsolatos tanulmányaiban használt hasonló módszerre épül. E kutatások eredményeképpen jelentéseket készített az egyenlőtlenségek alakulásáról az Egyesült Államokban, valamint az angolszász nyelvterület és a kontinentális Európa gazdasági dinamikájáról. Saez ezért a munkájáért elnyerte a rangos John Bates Clark-díjat.

A felmérések szerint a második világháborút követően, miután kezdetben a kontinentális Európához hasonlóan csökkentek a gazdasági egyenlőtlenségek, az angol nyelvű országokban az elmúlt harminc évben az egyenlőtlenségek növekedtek.

A Kuznets-görbe kritikája

Piketty munkáját Simon Kuznets 1950-es években végzett úttörő munkájának kritikai folytatásaként vitatták meg. Kuznets szerint a jövedelmi egyenlőtlenségek hosszú távú alakulása görbe alakú (Kuznets-görbe(wd)). A növekedés az ipari forradalom kezdetén kezdődött, és később lelassult, mivel a munkaerő az alacsony termelékenységű ágazatokból, mint például a mezőgazdaság, átcsoportosult a magasabb termelékenységű ágazatokba, mint például az ipar.

Piketty szerint a Kuznets által az 1950-es évek elején megfigyelt tendencia nem feltétlenül mély gazdasági erők (pl. ágazati átgyűrűzés vagy a technológiai fejlődés hatásai) terméke. Ehelyett inkább a vagyonértékek, nem pedig a bérkülönbségek csökkentek, méghozzá nem kifejezetten gazdasági okok miatt (például a jövedelemadó bevezetése). Következésképpen a csökkenés nem feltétlenül folytatódna, sőt, az egyenlőtlenségek az elmúlt harminc évben meredeken nőttek az Egyesült Államokban, és visszatértek az 1930-as évekbeli szintjükre.

Egyéb munkák

E felmérések mellett, amelyek munkásságának magját alkotják, Piketty más területeken is publikált, gyakran a gazdasági egyenlőtlenségekhez kapcsolódóan. Az iskolákkal kapcsolatos munkája például azt a tételt állítja, hogy a különböző iskolák közötti egyenlőtlenségek, különösen az osztályok mérete, okai a bérek és a gazdaság egyenlőtlenségeinek fennmaradásának. A francia nyugdíjrendszer és a francia adórendszer módosítására vonatkozó javaslatokat is közzétett. Egy 2018-as tanulmányában Piketty felvetette, hogy az egész nyugati világban a bal- és a jobboldali politikai pártokat egyaránt az „elitek” foglyul ejtették, és ennek leírására a Brahmin Left, illetve a Merchant Right (kereskedő jobboldal) kifejezést használta. Piketty szerint a nyugati baloldali pártok elvesztették a munkásosztálybeli szavazókat, és most a magasan képzett szavazók dominálnak.

A tőke a huszonegyedik században

A 2013-ban megjelent Le capital au XXIe siècle (A tőke a 21. században) című könyv a 18. század óta Európában és az Egyesült Államokban tapasztalható vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségekre összpontosít. A könyv központi tézise az, hogy az egyenlőtlenség nem véletlen, hanem a kapitalizmus egyik jellemzője, amely csak állami beavatkozással fordítható vissza. A könyv tehát azt állítja, hogy ha a kapitalizmust nem reformáljuk meg, akkor maga a demokratikus rend kerül veszélybe. A könyv 2014. május 18-tól a The New York Times bestsellerlistájának első helyét foglalta el a keményfedeles tényirodalmi könyvek listáján. Piketty felajánlott egy „lehetséges megoldást: egy globális vagyonadót”.

E könyvéért 2014-ben megkapta a British Academy(wd) Medal(wd) kitüntetést.

Tőke és ideológia

A 2019-ben megjelent Capital et Idéologie (Tőke és ideológia) című könyv az A tőke a 21. században című könyv folytatása a jövedelem és a vagyon egyenlőtlenségének témájában. Azt állítja, hogy meg kell vizsgálni azokat az ideológiai rendszereket, amelyek megpróbálták igazolni az egyenlőtlenség különböző intézményi konfigurációkra jellemző formáit, és azt, hogy ezek hogyan hatottak – az adó- és gazdaságpolitikán keresztül – a vagyon és a jövedelem elosztására. Piketty szerint az egyenlőtlenség védelmében különböző ideológiák alakulnak ki, és a vagyon elvonása ezen ideológiák fenntartására irányul; a magasabb életszínvonal azonban nem a tulajdonjog szakralizálásából, hanem társadalmi tiltakozásokból származott. A könyv jelentős anyagot tartalmaz a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló javaslatokról, például a vagyonadóról, valamint az ilyen adó- és gazdaságpolitikák ideológiai támogatásának fenntartásáról. Ez a mű kedvező fogadtatásra talált, de egyes kritikusok túlságosan homályosnak tartották Piketty munkáját. Nicolas Brisset különösen az „ideológia” és a „kapitalizmus” meghatározását és elemzését kritizálta, mivel azok túlságosan gyengék. A Cleveland Review of Books dicsérte a könyvet, mondván, hogy „történelmi, politikai és filozófiai elemzést használ fel, hogy átfogó és részletes beszámolót adjon arról az ideológiai kontextusról, amely az általa »egyenlőtlenségi rezsimeknek« nevezett rendszerek fenntartása mögött áll”.

Az egyenlőség rövid története

A 2022-es Az egyenlőség rövid története (Une brève histoire de l’égalité) című, jóval rövidebb, a vagyon újraelosztásáról szóló könyve, amelyet nem közgazdászok, hanem polgárok célközönségének szánt, és amelyben az egyenlőség történetét követte nyomon 1780-tól 2020-ig. 2022 augusztusában Piketty interjút adott a könyvről a New Books Network nek.

Magánélete

Piketty Aurélie Filippetti(wd) politikus élettársa volt. 2009-ben családon belüli erőszak miatt feljelentést tett a rendőrségen Piketty ellen; később visszavonta a feljelentést, miután a férfi elismerte a családon belüli erőszak tényét. Ráadásul később, 2022-ben bűnösnek találták a nő ellen elkövetett rágalmazásban.

Házasságban él Julia Cagé(wd) közgazdász kolléganőjével.

Személyes véleménye

2023 novemberében Piketty a magánrepülőgépek betiltására szólított fel az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében, és progresszív szén-dioxid-adó bevezetését szorgalmazta, válaszul arra a jelentésre, amely kiemelte, hogy a leggazdagabb 1%-nak aránytalanul nagy a szén-dioxid-kibocsátása.

Válogatott munkák és publikációk

Magyarul megjelent

Jegyzetek

  1. ↑ "www.lemonde.fr/societe/article/2023/09/18/thomas-piketty-definitivement-condamne-pour-diffamation-envers-aurelie-filippetti_6189913_3224.html".
  2. ↑ "archive.wikiwix.com/cache/index2.php?url=http%3A%2F%2Fwww.cnrs.fr%2Ffr%2Frecherche%2Fprix%2Fbronze%2F2000.htm#federation=archive.wikiwix.com&tab=url".
  3. ↑ "lecercledeseconomistes.fr/evenements/prix-du-meilleur-jeune-economiste-2002/".
  4. ↑ "www.eeassoc.org/doc/upload/List_of_Past_Winners20150316092045.pdf" (PDF). Hozzáférés: 2017. március 8.
  5. ↑ "web.archive.org/web/20140114102155/http://www.econometricsociety.org/news1.asp?ref=102". Hozzáférés: 2023. április 5.
  6. ↑ "www.clubdelhorloge.fr/index.php?option=com_content&view=article&id=33&Itemid=129".
  7. ↑ "clarivate.com/citation-laureates". Hozzáférés: 2023. szeptember 23.
  8. ↑ "oskar-morgenstern-medaille.univie.ac.at/".
  9. ↑ "Thomas Piketty, curriculum Vitae, septembre 2013" (PDF). Hozzáférés: 2017. október 7.
  10. ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  11. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
  12. ↑ "Roglo".
  13. ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  14. ↑ "Thomas Piketty - Paris School of Economics". PSE – Ecole d’économie de Paris – Paris School of Economics. Hozzáférés: 2017. december 16.
  15. ↑ "Paris School of Economics". 9 május 2014 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 19 május 2014.
  16. ↑ Russ Roberts (2014. szeptember 22.). "Thomas Piketty on Inequality and Capital in the 21st Century".
  17. ↑ Krugman, Paul (2020. március 8.). "Thomas Piketty Turns Marx on His Head". The New York Times. Hozzáférés: 2020. április 20.
  18. 1 2 Chassany, Anne-Sylvaine (2015. június 26.). "Lunch with the FT: Thomas Piketty". ft.com. Hozzáférés: 2015. június 26.
  19. 1 2 "Curriculum vitae". pse.ens.fr. Hozzáférés: 2014. január 11.
  20. 1 2 John Cassidy, "Forces of Divergence", The New Yorker, 31 March 2014.
  21. ↑ Roger Guesnerie közgazdász, Franciaországban született 1943-ban.
  22. ↑ Gobry, Pascal-Emmanuel (2014. május 22.). "Thomas Piketty, a Not-So-Radical French Thinker". The Wall Street Journal. Hozzáférés: 2014. december 8.
  23. ↑ Kamer Daron Acemoğlu (1967. szeptember 3. –) török-amerikai közgazdász.
  24. ↑ "Equality Debate: Power and Progress, with Daron Acemoglu". World Inequality Lab. I've actually known Thomas [Piketty] for more than thirty years because we were also sort of PhD students together at the LSE
  25. ↑ "Thomas Piketty / France Inter". Franceinter.fr. 2013. október 20. Hozzáférés: 2014. június 16.
  26. ↑ Annie Kahn and Virginie Malingre (2007. február 22.). "Les " French economists " font école". Le Monde. Hozzáférés: 2010. szeptember 28.
  27. ↑ "Pourquoi Thomas Piketty quitte la direction de l'École d'économie de Paris". Observatoire Boivigny. 2007. március 3.
  28. ↑ "Avant qu'il ne soit trop tard". Nouvel Observateur. 2007. március 3. 2008. május 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 28.
  29. ↑ "Thomas Piketty". Paris School of Economics. Hozzáférés: 2014. március 13.
  30. ↑ "Thomas Piketty, ses dernières publications dans Le Monde". Le Monde.fr (francia nyelven). Hozzáférés: 2022. július 12.
  31. ↑ "„Nous, économistes, soutenons François Hollande", 17 Apr 2012". Le Monde.fr. lemonde.fr. 2012. április 17. Hozzáférés: 2014. június 16.
  32. ↑ Yrjö Jahnsson (1877–1936) a Helsinki Egyetem finn közgazdászprofesszora volt, 1911-től.
  33. ↑ "Yrjö Jahnsson Award in Economics". Yrjö Jahnsson Foundation. 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. február 23.
  34. ↑ "Piketty rejects Légion d'Honneur award". Financial Times. 2015. január.
  35. ↑ "BBC News – France economist Thomas Piketty rejects Legion D'Honneur". BBC News. 2015. január 1.
  36. ↑ A brit parlamenti rendszerben a kincstár árnyékkancellárja az árnyékkabinet tagja.
  37. 1 2 "Labour announces new Economic Advisory Committee". Labour Press. 2015. szeptember 27. 2017. november 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. március 11.
  38. ↑ Stewart Martin Wood, Baron Wood of Anfield (1968. március 25. –) a Lordok Háza munkáspárti life peer-je (nem örökölhető rang).
  39. ↑ Andrew Sparrow, Thomas Piketty interviewed by Stewart Wood: Politics live blog, The Guardian, 16 June 2014.
  40. ↑ Williams-Grut, Oscar (2015. szeptember 28.). "Meet the team shaping the Labour Party's 'New Economics'". Business Insider. Hozzáférés: 2016. március 11.
  41. ↑ Chakelian, Anoosh (2016. január 27.). ""Labour must get real about the economy": is Corbyn's economic advisory board unravelling?". New Statesman. Hozzáférés: 2016. március 11.
  42. ↑ "Jeremy Corbyn's economic advisor Thomas Piketty resigns". The Independent. 2016. június 29. 2022. május 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2017. december 16.
  43. ↑ "Transcript of Nelson Mandela Annual Lecture 2015". The Nelson Mandela Foundation. 2015. október 3. Hozzáférés: 2015. december 23.
  44. ↑ "APS Member History". search.amphilsoc.org. Hozzáférés: 2021. március 1.
  45. 1 2 Julia Cagé (1984. február 17. –) francia közgazdász, aki fejlesztési közgazdaságtanra, politikai gazdaságtanra és gazdaságtörténetre szakosodott.
  46. ↑ Az in camera egy jogi kifejezés, amely magánéletet jelent.
  47. ↑ Boudet, Alexandre (2017. február 12.). "À quoi ressemble l'Europe de Benoît Hamon version Thomas Piketty". Le Huffington Post (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. március 13.
  48. ↑ Piketty, Thomas (2017. február 13.). "For a credible and bold basic income". Le blog de Thomas Piketty (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. március 13.
  49. ↑ Piketty, Thomas (2017. február 13.). "Is our basic income really universal?". Le blog de Thomas Piketty (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. március 13.
  50. ↑ "Thomas Piketty : « Il est temps que la gauche se remette à décrire le système économique alternatif auquel elle aspire »" (francia nyelven). 2024. július 13.
  51. ↑ Daniel Henninger (12 március 2009). "The Obama Rosetta Stone". The Wall Street Journal. 17 május 2009 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 28 szeptember 2010.
  52. ↑ See in particular his Introduction à la théorie de la redistribution des richesses, Economica, 1994.
  53. ↑ Krugman, Paul (2014. május 8.). "Why We're in a New Gilded Age". The New York Review of Books.
  54. ↑ An In-depth review by Robert Boyer, leader of the French Régulation school in Régulation Review
  55. 1 2 Emmanuel Saez (1972. november 26. –) francia-amerikai közgazdász, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem közgazdászprofesszora.
  56. ↑ Lowrey, Annie (2013. szeptember 10.). "The Rich Get Richer Through the Recovery". The New York Times.
  57. ↑ Emmanuel Saez (2013. szeptember 3.). "Striking it Richer : The Evolution of Top Incomes in the United States (Updated with 2012 preliminary estimates)" (PDF). Eml.berkeley.edu. Hozzáférés: 2017. december 16.
  58. ↑ A jelenlegi politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok elméletében a járadékos állam (rentier state) olyan állam, amely nemzeti bevételeinek egészét vagy jelentős részét külföldi egyének, konszernek vagy kormányok által fizetett gazdasági bérleti díjból szerzi.
  59. ↑ A közgazdaságtanban a Laffer-görbe az adókulcsok és a kormányzat adóbevételeinek ebből eredő szintje közötti elméleti összefüggést szemlélteti.
  60. ↑ "Les Hauts revenus face aux modifications des taux marginaux supérieurs de l'impôt sur le revenu en France, 1970–1996" (PDF). Économie et prévision, n° 138–139. 1999.
  61. ↑ Piketty, T.; Saez, E. (2003). "Income Inequality in the United States, 1913-1998" (PDF). The Quarterly Journal of Economics. 118: 1–41. doi:10.1162/00335530360535135.
  62. ↑ See particularly, Piketty, T.; Saez, E. (2006). "The Evolution of Top Incomes: A Historical and International Perspective" (PDF). American Economic Review. 96 (2): 200–205. doi:10.1257/000282806777212116. JSTOR 30034642. S2CID 10738675. And Atkinston, T.; Piketty, T., eds. (2007). Top incomes over the twentieth century : a contrast between continental European and English-speaking countries. Oxford University Press.
  63. ↑ "Emmanuel Saez, Clark Medalist 2009". aeaweb.org. Hozzáférés: 2018. február 7.
  64. ↑ „The Kuznets’ curve, yesterday and tomorrow”, in A. Banerjee, R. Benabou et D. Mookerhee (eds.), Understanding poverty, Oxford university press, 2005.
  65. ↑ T. Piketty and M. Valdenaire, L’impact de la taille des classes sur la réussite scolaire dans les écoles, collèges et lycées français – Estimations à partir du panel primaire 1997 et du panel secondaire 1995, Ministère de l’éducation nationale, 2006.
  66. ↑ A. Bozio and T. Piketty, Pour un nouveau système de retraite : des comptes individuels de cotisations financés par répartition, Edition de l'ENS rue d'Ulm, collection du CEPREMAP n°14, 2008.
  67. ↑ Camille Landais, Thomas Piketty and Emmanuel Saez, Pour une révolution fiscale, ed. Le Seuil, 2011
  68. ↑ Spencer, Keith (2018. március 27.). "Thomas Piketty says Bernie Sanders' electoral strategy is the way to beat back the right". Salon. Hozzáférés: 2018. március 28.
  69. ↑ "Brahmin Left Vs. Populist Right". American Enterprise Institute - AEI (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. augusztus 11.
  70. 1 2 Ryan Cooper (2014. május 25.). "Why everyone is talking about Thomas Piketty's Capital in the Twenty-First Century". The Week.
  71. ↑ Cowles, Gregory (2014. május 18.). "Best Sellers. Hardcore Nonfiction List". The New York Times. Hozzáférés: 2014. május 22.
  72. ↑ "Mind the Gap: Anthony Atkinson, the godfather of inequality research, on a growing problem", The Economist, 2015. június 6., hozzáférés: 2015. július 7.
  73. ↑ "British Academy Prizes and Medals Ceremony 2014". British Academy. 2014. november 25. Hozzáférés: 2017. július 30.
  74. ↑ Capital et idéologie (Seuil, 2019)
  75. ↑ Piketty, Thomas (2019). Capital et Idéologie (francia nyelven). Éditions du Seuil. back cover. o. ISBN 978-2-02-133804-1.
  76. ↑ Brisset, Nicolas. "Capital and Ideology: A critique".
  77. ↑ "Du capital à la propriété: Histoire et justice dans le travail de Thomas Piketty". ResearchGate.
  78. ↑ "No End in Sight: On Thomas Pikkety's „Capital and Ideology"". Cleveland Review of Books (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2021. december 21.
  79. ↑ Piketty, Thomas (2022). A Brief History of Equality. Belknap Press. 288. o. ISBN 9780674273559.
  80. ↑ Lemann, Nicholas (2022. április 19.). "Thomas Piketty's Radical Plan to Redistribute Wealth". The New York Times. ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2022. április 22.
  81. ↑ "Podcast | Thomas Piketty, „A Brief History of Equality" (Harvard UP,…". New Books Network (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. augusztus 23.
  82. ↑ Aurélie Filippetti (1973. június 17. –) francia politikus és regényíró.
  83. ↑ "Plainte Filippetti / Piketty : domaine public ?". Arretsurimages.net. Hozzáférés: 2017. december 16.
  84. ↑ "Pris à partie à Toulouse, Thomas Piketty s'explique sur son passé violent avec Aurélie Filippetti, elle lui répond". La Dépêche du Midi (francia nyelven). 2019. november 22.
  85. ↑ "Thomas Piketty: Why France's 'rock star economist' still wants to squeeze the rich". The Guardian. 2020. február 23.
  86. ↑ LIBERATION. "Thomas Piketty condamné en diffamation contre Aurélie Filippetti". Libération (francia nyelven). Hozzáférés: 2022. május 25.
  87. ↑ Harvey, Fiona (2023. november 22.). "Ban private jets to address climate crisis, says Thomas Piketty". The Guardian (angol nyelven). 2023. november 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. november 23.
  88. ↑ "Capital et idéologie". Thomas Piketty’s page at Paris School of Economics. Hozzáférés: 2019. szeptember 5.
  89. ↑ Piketty, Thomas (2024. november 8.). Vers le socialisme écologique: Chroniques 2020-2024 (francia nyelven). Seuil. ISBN 978-2-02-148658-2.

Irodalom

További információk

Fordítás