Tientaj
| A sorozat témája Mahájána |
|---|
 |
A tientaj (kínai és japán: 天台宗, pinjin: tiāntái zōng) fontos buddhista iskola Kínában, Japánban, Koreában és Vietnámban, amelyben a Lótusz szútra a legmagasabb buddhista tanítás. Japánban ezt az iskolát tendainak nevezik, Koreában Cshönthe, Vietnámban pedig Thiên Thai tông.
Nevét onnan kapta, hogy az iskola alapítója, Cse-ji () szerzetes, a kínai buddhizmus 4. pátriárkája, a Tientaj-hegyen tanult és ott készítette el buddhista tanításainak összetett rendszerét. A tientajt úgy is nevezik, hogy a "Lótusz iskola", mivel tanításai középpontjában a Lótusz szútra áll.
A Tang-dinasztia korában a tientaj iskola az egyik vezető buddhista iskolává nőtte ki magát Kínában. A kínai császár és a gazdag támogatók révén számos nagy templom épült, amelyekben több ezer szerzetes élt és a világi követők száma több millió volt.
Története
A kínai buddhizmus korai iskoláitól eltérően a tientaj iskola teljes egészében kínai eredetű. Az azt megelőző iskolákat Indiából ültették át úgy, hogy az eredeti tanításokon csupán elhanyagolható változtatások történtek. Azonban a tientaj iskolában egy Cse-ji () nevű szerzetes buddhista szútrák hierarchiáját dolgozta ki, melyek csúcsán a Lótusz szútra állt. A szútrák köré meditációs és gyakorlati rendszerek kerültek.
Cse-ji () után a tientaj összefonódott újabb iskolákkal, mint például Fa-hsziang és a Hua-jen, míg nem Csancsan újból felélesztette a tientaj iskolát és a rivális iskolákkal szemben megvédte a tanait. Az egyik leghevesebb vitája a fahsziang iskolával az egyetemes buddhasággal kapcsolatban volt, akik azt a nézőpontot vallották, hogy a különböző lények a megvilágosodás különböző szintjeit érik el, viszont a tientaj a Lótusz szútrára hivatkozva azt vallotta, hogy minden lény ugyanazt a buddhasági szintet éri el.
Idővel a tientaj iskola kibővítette tanait és a buddhizmus újabb ágai jöttek így létre, amelyeknek azonban nem voltak formális struktúráik. Hangsúlyozták a szövegek tanulmányozását, a meditációs gyakorlatokat és a tudat megfigyelésén keresztül a buddhaság gyors elérését tanították.
Az iskola javarészt Cse-ji (), Csancsan, és Csili tanításaira alapozta tanait, akik a "tanítások osztályozásának" voltak a hívei, mivel a Kínába érkező buddhista szövegek olykor ellentmondásosnak tűntek. Ezeket szándékoztak harmonizálni egymással, amelyet a Lótusz szútra értelmezésén keresztül értek el.
Pátriárkák
Nágárdzsunát a középút filozófiája miatt a tientaj iskola első pátriárkájának tekintik.
Huiven (慧文), középkori dhjána mestert tekintik hagyományosan a második pátriárkának, aki tanulmányozta és tökéletesen elsajátította Nágárdzsuna tanításait.
Huiven a tanításokat később Huiszi (kínai: 慧思, 515-577) mesternek adta át, akit ezáltal a harmadik pátriárkának tartanak. Huiszi állítólag meditáció közben elérte a Lótusz szamádhi tudatszintet, amely azt jelenti, hogy megvilágosodott és elérte a buddhaság szintjét.
Huiszi tanait Cse-ji () (kínai: 智顗, 538-597) követte, aki szintén a Lótusz szamádhi gyakorlatokat végezte és hamar elérte a megvilágosodást. Több szövegmagyarázatot és kézikönyvet készített, amelyek összefoglalják a buddhista gyakorlatok módszereit és a meditációkat. A fent említett átadási vonal nem tükrözi a korabeli buddhisták népszerűségét. A pátriárka elnevezés és a besorolás későbbi korokból származik.
Cse-ji ()
A legtöbb tudós Cse-ji ()t tekintia a tientaj iskola legfőbb alapítójának, mivel leginkább ő szedte rendszerbe a tanokat és ő tette népszerűvé a módszereiket. Később az iskola hatodik pátriárkája, Csancsan készített szövegmagyarázatokat Cse-ji () műveihez.
Cse-ji () elemezte és rendezte az ágamákat és a mahájána szútrákat rendszerbe (öt időszakra és nyolc típusú tanításra). Például több olyan alap tanítás és koncepció létezett a történelmi Buddha idejében is, amelyet az emberek többsége nem volt képes megérteni. Az ágamákon keresztül viszont lehetséges volt közvetíteni a végtelen bölcsességről szóló tanításokat. Az ezt követő tanítások a fejlettebb tanítványok számára készültek, hogy pontosabb képük legyen Buddha tanításairól. Cse-ji () legfőbb tanításait a Lótusz szútra tartalmazza, amely szerinte a buddhista tanok legmagasabb szintézise.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Groner, Paul (2000). Saicho : The Establishment of the Japanese Tendai School. University of Hawaii Press. 199–200. o. ISBN 0824823710.
- ↑ Snelling 1987, 154. o.
- ↑ Ziporyn 2004.
- 1 2 3 Groner, Paul (2000). Saicho: The Establishment of the Japanese Tendai School. University of Hawaii Press. 248–256. o. ISBN 0824823710.
- ↑ Williams, Paul. Mahāyāna Buddhism: The Doctrinal Foundations. 2008. p. 162
- 1 2 Luk, Charles. The Secrets of Chinese Meditation. 1964. p. 109
- ↑ Ng, Yu-kwan (1990). Chih-i and Madhyamika, dissertation, Hamilton, Ontario: McMaster University; p.1
- 1 2 Luk, Charles. The Secrets of Chinese Meditation. 1964. p. 110
- ↑ "风穴寺与临济宗". 2015. szeptember 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. január 25.
- ↑ 論宋代天台宗山家、山外之爭
Források
- Donner, Neal – Sudden and Gradual Intimately Conjoined: Chih-i's Tíen-t'ai View. In: Peter N. Gregory (szerk.), (1991), Sudden and Gradual. Approaches to Enlightenment in Chinese Thought, Delhi, Motilal Banarsidass Publishers Private Limited
- Hua, Hsuan – The Shurangama Sutra, 1. kötet, 1977, Dharma Realm Buddhist Association
- Hurvitz, Leon (1962). Chih-i (538–597): An Introduction to the Life and Ideas of a Chinese Buddhist Monk. Mélanges Chinois et Couddhiques XII, Bruxelles: Institut Belge des Hautes Études Chinoises
- Katō Bunno, Tamura Yoshirō, Miyasaka Kōjirō (tr.), (1975 ). The Threefold Lotus Sutra: The Sutra of Innumerable Meanings; The Sutra of the Lotus Flower of the Wonderful Law; The Sutra of Meditation on the Bodhisattva Universal Virtue, Weatherhill & Kōsei Publishing, New York & Tōkyō (Rissho Kosaikai) PDF
- Magnin, Paul – La vie et l'oeuvre de Huisi (515 – 577) : (les origines de la secte bouddhique chinoise du Tiantai), 1979, Paris: Adrien-Maisonneuve, ISBN 2-85539-066-4
- Snelling, John – The Buddhist handbook. A Complete Guide to Buddhist Teaching and Practice, 1987, London, Century Paperbacks
- Swanson, Paul L. (1989). Foundations of T'ien-T'ai Philosophy, Asian Humanities Press, California. ISBN 0-89581-919-8.
- Ziporyn, Brook (2004). Tiantai School in . In Robert E. Buswell, Ed., Encyclopedia of Buddhism, New York, McMillan. ISBN 0-02-865910-4
- Ziporyn, Brook – Being and ambiguity: philosophical experiments with Tiantai Buddhism, 2004, Illinois, OpenCourt, ISBN 978-0-8126-9542-7
Bibliográfia
- Chen, Jinhua – Making and Remaking History: A Study of Tiantai Sectarian Historiography, 1999, International Institute for Buddhist Studies, Tokyo, ISBN 4906267432
További információk
- Buddhizmus dióhéjban: Tien-tai (angolul)
- Digitális buddhista szótár[halott link] (bejelentkezéshez jelszó: "guest") (angolul)
