| Tomka Ferenc | |
| Született | 1942. június 26. (84 éves) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | szociológus, egyháztörténész, pap, egyetemi tanár |
| Tisztsége | Püspöki tanácsos, érseki tanácsos, címzetes apát |
| Iskolái | Központi Hittudományi Akadémia |
| Kitüntetései | Budapestért díj (1996) A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2012) |
Tomka Ferenc (Budapest, 1942. június 26. –) magyar római katolikus pap, egyháztörténész, szociológus, egyetemi tanár, Tomka Miklós testvére.
Dr. Tomka Miklós és Farkas Mária második gyermekeként született. Édesapja ebben az időben a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője volt, akit 1948-ban elbocsátottak állásából, mivel nem írta alá a Mindszenty bíborost elítélő nyilatkozatot. 1951-ben az ötgyermekes családot kitelepítették Budapestről Mádra. 1953-ban vonták vissza a kitelepítési rendeletet, ekkor a család Aszódra költözött. A gyermek Ferencet, akárcsak a bátyját, Miklóst, kitűnő általános iskolai eredményei ellenére, politikai-világnézeti okokból, nem vették fel a helyi gimnáziumba.
Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte. Az érettségit követően a váci egyházmegye kispapjaként Egerben kezdte meg teológiai tanulmányait 1960-ban, a következő évben püspöke a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldte, majd tanulmányait a Központi Hittudományi Akadémián folytatta. 1965. június 20-án Vácott szentelték pappá.
1965-től Szabadszálláson, 1968-tól Tiszakécskén, majd 1969-től Felsőgödön működött káplánként. Közben 1966-ban teológiai doktori címet szerzett a Hittudományi Akadémián.
1971-től posztgraduális képzésben vett részt Rómában, a Pápai Magyar Intézet növendékeként: szociológiai tanulmányokat folytatott a dominikánusok által vezetett Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen; 1973-ban licenciátusi, majd 1975-ben doktori fokozatot nyert. A Rómában töltött évek alatt ismerkedett meg a Fokoláre lelkiségi mozgalommal, melynek – hazatértét követően – egyik magyarországi elterjesztője lett.
1976-tól 1989-ig az Egri Érseki Hittudományi Főiskolán a lelkipásztorkodásra felkészítő tantárgyakat tanította, és ezzel egyidejűleg a budapesti Központi Hittudományi Akadémián tanított magántanárként. Tantárgyai: szociológia, katekétika, lelkipásztorkodástan. 1991 óta tanított a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.
Fiatal pap kora óta építője, majd terjesztője volt a rendszer által szigorúan tiltott katolikus ifjúsági- és csoportmunkának, emiatt a rendszerváltásig folyamatos rendőrségi megfigyelés alatt állt.
1989-től 2014-ig alapító plébánosa volt a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébániának.
1989 óta az Országos Lelkipásztori Intézet főmunkatársa, az országos Lelkipásztori Napok összefogó vezetője, 1994-től az Esztergom-Budapesti főegyházmegye felnőttképzési referense volt.
2004-től egyetemi tanár volt.
2014-ben egészségi állapotára való tekintettel nyugállományba vonult.
Sok könyv szerzője; több száz tanulmánya, cikke jelent meg különböző folyóiratokban, és számos előadást tartott Magyarországon és külföldön.
Egyházi elismerés
Polgári elismerések