UK Ultraspeed

A tervezett nyomvonal

Az UK Ultraspeed egy tervezett maglev vonal volt az Egyesült Királyságban. A tervek szerint a vonal egy fordított S alakra hasonlított volna, mely összekötötte volna a sziget legnagyobb városait London és Glasgow között, érintve Birminghamet, Manchesterert és Leedset. Liverpool egy elágazással kapcsolódott volna a hálózathoz.

Az Egyesült Királyság kormánya 2007-ben elvetette a tervet hagyományos nagysebességű vasút javára. A javaslat mögött álló vállalat 2013 elején beszüntette a javaslat előmozdítására irányuló erőfeszítéseket.

Kezdeti támogatás

A javaslat felkeltette Tony Blair akkori miniszterelnök figyelmét, akit állítólag egyértelműen lelkesedett érte. Ez Alistair Darling közlekedési miniszter azon megjegyzéséhez vezetett, hogy az észak-déli összeköttetések kérdését újra kell gondolni. Ez volt a legutóbbi a kérdéssel kapcsolatos megingások sorozatában, amely a Stratégiai Vasúti Hatóság 2004-es jelentésével kezdődött, amely szerint "sürgősen szükség van" új nagysebességű vasútvonalra, és amelyet a kormány megpróbált eltemetni. Blair megjegyezte, hogy egy ilyen országhatárokon átívelő összeköttetés "összehozná Nagy-Britanniát", bár ezt a kritikusok "ábrándnak" nevezték. Alan James, a UK Ultraspeed igazgatója megragadta az alkalmat, hogy azt állítsa, hogy ez a leggyorsabb és legbiztonságosabb rendszer a világon.

Az egymással versengő politikai érdekek kezdetben azt állították, hogy Blair hirtelen támogatása a kérdésben nem más, mint választási kampány. Ezt azonban hamarosan követte a Commons All-Party Rail Group kínai és japán látogatása a mágnesvasút-rendszerek megtekintése céljából. Chris Grayling árnyék közlekedési miniszter "pozitívan pattogva a lelkesedéstől" tért vissza, megjegyezve, hogy a vonat még teljes sebességgel is csendesebb, mint egy Virgin Voyager. Ez a javaslat teljes párttámogatását eredményezte a választóvonal mindkét oldalán. Blair támogatásának köszönhetően hivatalos tanulmányt készítettek az Ultraspeed koncepcióról, valamint a TGV-szerű konkurens nagysebességű távolsági vonalakról.

Mindez közvetlenül a sanghaji rendszer jól ismertetett megnyitása után történt, és a bejelentés után, hogy a kínai kormány megvizsgálja a vonal 170 km-es meghosszabbításának lehetőségét. A Transrapid több más vonalon is aktívan népszerűsítette a rendszert. Úgy tűnt, hogy a mágnesvasút napja végre elérkezett. Azt is megjegyezték, hogy a maglev rendszert eredetileg az Egyesült Királyságban találták ki, és ott épült és működött az első maglev rendszer - az 1984-es birminghami maglev.

Szkepticizmus

Nem sokkal James biztonsággal kapcsolatos megjegyzései után 2006 végén az emslandi Transrapid tesztrendszerben történt a halálos kimenetelű Lathen vonatütközés. Ez gyorsan feltárta a "súlyos biztonsági hiányosságokat", és a német közlekedési miniszter megkérdezte, hogy "megfelelőek-e a Transrapid biztonsági intézkedései?" A vállalat gyorsan válaszolt, és megjegyezte, hogy a balesetnek semmi köze a rendszer műszaki vonatkozásaihoz.

Amikor az Ultraspeedet javasolták, csak két Transrapid-pálya létezett; az eredeti emslandi tesztüzem és a 30,5 km-es sanghaji mágnesvasút. A Transrapid abban az időben számos más aktív javaslatnak is része volt, nevezetesen egy 37 km-es müncheni repülőtéri összeköttetésnek, amely hasonló a sanghaji létesítményhez. Ezek mindegyike jóval rövidebb volt, mint az Ultraspeed vonal, így az Egyesült Királyság javaslatában megnövekedett a műszaki kockázat.

A javaslat állítólagos előnyének nagy része a pályák telepítésének költségein alapult. Mivel a mágnesvasútvonal magasan van, a földi nagysebességű vasút számos problémája enyhébben jelentkezik. Nincs szükség a pálya két oldalán lévő terület elkerítésére, és a használatból kivont földterületek összmennyisége is kisebb, mivel a pálya alatt mezőgazdasági művelés folytatható. Az Ultraspeed támogatói azt állították, hogy a költség 20-24,75 millió font lesz kilométerenként, ami nagyjából megegyezik a sanghaji 28 millió font/km-es költséggel, és drámaian alacsonyabb, mint a High Speed 1 ismert 46-48 millió font/km-es ára. A vasúti szakértők azonban gyorsan rámutattak, hogy a sanghaji rendszer tényleges ára 33 millió font/mérföld, azaz 21 millió font/km volt. Ez szöges ellentétben állt a francia TGV-hálózat közelmúltbeli bővítéseinek ismert 11 millió dollár/mérföldes (~7 millió dollár/km) költségével.

Még elítélendőbb volt a müncheni rendszer gyorsan növekvő ára ebben az időszakban, az eredeti 1,85 milliárd eurós, szerelvényekkel és állomásokkal együtt 3,4 milliárd eurós új árra. Az emelkedés nagy részét a pályaépítési költségek növekedésének tulajdonították. Csak az 1,85 milliárd eurós költségtúllépés 50 millió euró/km-t jelentett, ami több, mint az Ultraspeed rendszer kilométerenkénti előre jelzett költsége. A müncheni rendszer költségtúllépése végül a rendszer megszüntetéséhez vezetett..

A témáról szóló nagyszabású fehér könyv előkészítésének részeként 2007 elején a kormány megbízta Roderick Smith-t és Roger Kemp-et, hogy alaposan tanulmányozzák az Ultraspeed javaslatát. A műszaki kockázattal és a költségbecslésekkel kapcsolatos problémákon túlmenően megállapították, hogy amint más tényezőket is figyelembe vettek, a rendszer számos másodlagos előnye vagy nem létezett, vagy éppen az állítottakkal ellentétes volt.

Például a promóterek azt állították, hogy az Ultraspeed rendszer sokkal nagyobb sebessége lehetővé teszi, hogy elvegye a repülőgépek forgalmának egy részét, ellentétben más nagysebességű útvonalakkal, ahol a vasúti összeköttetések megnyitása után a repülőgépek forgalma valójában növekedett. Ennek eredményeképpen a teljes CO2-kibocsátás csökkenne. A bírálók szerint azonban a rendszer teljes CO2-kibocsátása - főként az energia nagy részét biztosító szénalapú villamos energia miatt - magasabb, mint a hagyományos nagysebességű vasúté. Ennél is fontosabb, hogy a javaslatban szereplő új állomások külvárosi elhelyezkedése azt jelentené, hogy az utasok autóval jutnának el az állomásokra. Ilyen volt a sanghaji rendszer, ahol a végállomások "a semmi közepén" vannak. A városok közötti utazások teljes CO2-kibocsátását magasabbnak jósolták, mint egy ugyanezt az utat megtevő autóét.

Tervezett menetidők

ÚtvonalJelenlegi eljutási időTervezett eljutási idő
London és Birmingham9030
London és Manchester14050
London és Newcastle190100
London és Glasgow300155
Birmingham és Liverpool10030
Manchester és Liverpool5010
Manchester és Newcastle18050
Newcastle és Edinburgh9035
Edinburgh és Glasgow5515