| Vayer Lajos | |
| Született | 1913. június 30. Budapest |
| Elhunyt | 2001. március 31. (87 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Vayer Tamás |
| Foglalkozása | művészettörténész, egyetemi oktató, akadémikus |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1931–1935) |
| Kitüntetései | Széchenyi-díj (1993) |
Vayer Lajos (Budapest, 1913. június 30. – Budapest, 2001. március 31.) Széchenyi-díjas művészettörténész, az MTA rendes tagja (1991).
Tanár-családból származott, atyja, id. Vayer Lajos (1879–1955) latint és görögöt tanított, tankönyveket írt, édesanyja Neugebauer Sarolta.
1938-ban vette feleségül Zibolen Ágnest, ő is művészettörténettel foglalkozott, egy fiú gyermekük született Vayer Tamás, aki a Tavaszmező utcai gimnáziumban érettségizett. Az édesanya 1999-ben, a fiú atyja halála után két hónappal halt meg.
Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott történelem-művészettörténet szakon (1931-1935), 1935-ben kapott diplomát. Domanovszky Sándor, Hajnal István, Szentpétery Imre, Hekler Antal nagy hatással voltak történelmi, művelődéstörténeti és művészettörténeti tanulmányaira.
Egyetemi doktori disszertációját a barokk művészetről írta Gerevich Tibor témavezetésével. Pályáját 19336-ban a Szépművészeti Múzeum részét képező Történelmi Képcsarnokban kezdte, majd 1937-1950 között osztályvezetője volt az 1940-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba áthelyezett gyűjteménynek. 1946-ban egyetemi magántanárrá habilitálták. 1947-ben elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, hazatérve a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesi beosztásában dolgozott (1949-1955). 1952-ben a művészettörténet tudomány kandidátusa, 1961-ben doktora. 1958-1978 közt az ELTE Művészettörténeti Tanszéken tanszékvezető egyetemi tanár. Nyugalomba vonulása után is aktív szereplője maradt a tudományos közéletnek, kivéve életének utolsó két évét, amikor már beteg volt.
Az Acta Historiae Artium című művészeti szakfolyóiratot szerkesztette 1957-88 közt. A velencei biennálé magyar miniszteri biztosa 1958-78 közt. 1975-ben a Princetoni Egyetem meghívott professzora. 1990-ben akadémiai levelező taggá, 1991-ben rendes taggá választották. 1978-ban tanítványai emlékkönyvet adtak ki 65. születésnapja alkalmából. 1993-ban, 80. születésnapján, a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek kiállítást tiszteletére.
A régi európai, elsősorban a reneszánsz művészet, az ikonográfia és ikonológia, a grafikus művészetek, valamint a 19-20. század magyar művészete.
{{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)