| Vickers Valiant | |
.1_1962.png) | |
| A XD873 lajstromú Valiant 1962-ben | |
| Funkció | V bomber |
| Gyártó | Vickers-Armstrongs |
| Tervező | George Edwards |
| Sorozatgyártás | 1951–1957 |
| Gyártási darabszám | 107 |
| Rendszeresítők | Brit Királyi Légierő |
| Személyzet | 5 |
| Első felszállás | 1951. május 18. |
| Szolgálatba állítás | 1955. január 1. |
| Szolgálatból kivonva | 1964. december 9. |
| Méretek | |
| Hossz | 32,99 m |
| Fesztáv | 34,85 m |
| Magasság | 9,8 m |
| Szárnyfelület | 219,4 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 34 419 kg |
| Max. felszállótömeg | 63 503 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 4 × Rolls-Royce Avon RA28 Mk 204 |
| Tolóerő | 4 × 44 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 912 km/h |
| Hatótávolság | 7 200 (póttartályokkal) km |
| Emelkedőképesség | 20 |
| Fegyverzet | |
| Bombák | 1 × 4,500 kg Blue Danube atombomba, vagy
1 × B28 atombomba, vagy 21 × 450 kg légibomba |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vickers Valiant témájú médiaállományokat. | |
A Vickers Valiant brit gyártású 4 hajtóműves nagy magasságú stratégiai bombázó, amelyet nukleáris fegyverek hordozására terveztek, és az 1950-es és 1960-as években a Brit Királyi Légierő híres „V-bombázó” stratégiai elrettentő erejének része volt. A Vickers-Armstrongs fejlesztette ki a Légügyi Minisztérium által egy nukleáris fegyver hordozására képes sugárhajtású bombázógép tervezésére kiadott B.35/46 specifikáció alapján. Mivel a többi típus szolgálatba állításánál fennállt a késés veszélye, így stratégiai okokból egy kevésbé innovatív, ideiglenes megoldásként számítottak a típusra. Ezzel a Valiant lett az első V-bombázó, amelyet szolgálatba állítottak, majd néhány évvel később követte két fejlettebb társa, az Avro Vulcan és a Handley Page Victor. Emellett a Valiant az egyetlen a V-bombázók közül, amelyik éles nukleáris fegyvert dobott le (tesztelés céljából).
1956-ban a Máltára telepített Valiantok hagyományos bombázó küldetéseket repültek Egyiptom felett a Muskétás hadművelet keretében a szuezi válság idején. 1956-tól 1966 elejéig a Valiant főerőt a nukleáris elrettentő szerepben használták a NATO és a Varsói Szerződés hatalmai közötti konfrontációban. Más századok légi utántöltést, légi felderítést és elektronikus hadviselést végeztek.
1962-ben, válaszul a Szovjetunió föld-levegő rakéta technológiájának fejlődésére és tanulva az U–2 incidensből, a V-bombázó flotta, beleértve a Valiantot is, a nagy magasságú bevetésről alacsony magasságú repülésre váltott, hogy elkerülje ezzel a légvédelmirakéta-támadásokat. 1964-ben kiderült, hogy a Valant flottánál anyagfáradás és kristályos korrózió jeleit találták a szárnyak hátsó rögzítésénél. 1964 végén javítási programot indítottak ennek orvoslására, de a kormányváltás után az új védelmi miniszter, Denis Healey úgy döntött, hogy a Valiantot ki kell vonni a szolgálatból, és ez 1965 elején meg is történt. A V-bombázók másik két tagja, a Victor és a Vulcan egészen az 1980-as évekig szolgálatban maradtak.
