A ZillertalbahnJenbach és Mayrhofen között közlekedő keskeny nyomközűvasútAusztriaTirol tartományában. Tulajdonosa és üzemeltetője a jenbachi székhelyű Zillertaler Verkehrsbetriebe AG ("Zillervölgyi Közlekedési Részvénytársaság") - korábban Zillertalbahn AG.
1860-as években meglehetősen rossz közlekedési viszonyok uralkodtak Ziller völgyében (hosszú és kényelmetlen utazások, mocsaras vidékeken átmenő kocsiutak), amely a vasútvonal mielőbbi megépítését sürgette.
1892-ben gyűlést tartottak a völgy községi elöljárói, elismert személyiségei, ahol is vasúti bizottságot alakítottak, majd három évre rá megállapodtak a zillertali vonal megépítésről. A majdani vasútról több elképzelés is született: a vonalat - a jelenlegihez képest - a Ziller folyó jobb partján vezessék Brixlegg felé, vagy például a pinzgau-i keskeny nyomközű vasúttal való összekötés ötlete Gerloson keresztül. Felmerült az a kérdés is, hogy normál, vagy esetleg a már elterjedt 760mm-es nyomtávot alkalmazzák. Költségi megfontolások, illetve katonai szempontok miatt végül a keskeny nyomközre esett a választás. A megfelelő alaptőke megszerzésének érdekében vállalati formának a részvénytársaságot választották, s 1898-ra a szükséges tőkét - 300 ezer koronát (mai értéken számolva 1,2 millió euró-t) - sikerült összegyűjteni.
1895. december 2-án Zillertal számára a császári és királyi vasútügyi miniszter, Heinrich von Wittek a vasútépítési engedélyt megadta, majd négy évre rá 1899-ben megalakult a "Zillervölgyi Vasút Részvénytársaság" (Zillerthalbahn Actiengesellschaft). Az építkezés 1900-ban kezdődhetett el (első kapavágás dátumáról nem tudni pontos adatot) és 1902. július 31-én - az időközben felmerülő pénzügyi nehézségek ellenére - el is készült a teljes vonal. Indulásként a társaság először két gőzmozdonyt, tíz személykocsit és huszonkét teherkocsit vásárolt.
1920-as évek elején felmerült a vonal villamosításának terve is, de megvalósítására sosem került sor, noha a terv kapcsán már beindultak bizonyos beruházások. A villamosítás helyett egy, az ausztriai keskeny nyomközű vasutak körében forradalmian új megoldásnak számító dízel-motorvonatot helyeztek üzembe, nagy sikerrel.
1956. november 28-tól a vasutat üzemeltető Zillertalbahn AG neve megváltozik a jelenlegi Zillertaler Verkehrsbetriebe AG-ra, valamint menetrend szerinti buszjáratot is indít Innsbruck - Mayrhofen között. 1921 és 76 között a vorderlanesbachi magnezit bányából kitermelt érc folyamatos elszállítása eleinte komoly gazdasági alapot jelentett a társaság számára, azonban az 1960-as évek közepén elindított zillertali közút-beruházási program és az ezzel járó közúti térnyerés miatt a vasútnak a puszta fennmaradásáért kellett küzdenie. Számára mentőövet ekkor az 1965-től 1971-ig tartó, nagyszabású mayrhofenivízierőmű-építkezés jelentett: a nyersanyag, valamint az építési eszközök szállításával a zillertali vasutat bízták meg. Erre a feladatra (ahol is mintegy 325 ezer tonna cementet kellett megmozgatni ebben az időszakban) két dízelmozdonyt, illetve nagyvasúti tehervagonok szállítására alkalmas, ún. Rollwagen kocsikat vásárolt a társaság.
Szerencsére, 1980 óta a vágányrendszer, illetve a járműállomány folyamatosan megújult, az ezredfordulót követően pedig alacsony padlós személykocsikkal is bővült a flotta. 2007-ben elkezdődött a kétvágányú vonal részleges kiépítése.
A Zillertalbahn ütemes menetrend szerint közlekedik. (Ennek biztosítására Angersbachnál, valamint Strassnál 60 perces alapütemet adó berendezéseket helyeztek el.) Az ütemes menetrendnek köszönhetően a (Jenbach állomáson megálló) nagyvasutakkal összehangolt és szimmetrikus csatlakozás érhető el. 2008. decemberi menetrendváltással Kaltenbach és Aschau, valamint Zell am Ziller és Hippach közti szakaszon már kétvágányú az oda-vissza közlekedés, a vonatpárok 30 perces időközönként közlekednek.
Napjainkban a zillertali vasútvonal a hivatás- és turisztikai forgalmat, valamint a teherszállítást szolgálja ki (sícentrumok utasforgalma, nosztalgia üzem, faáruk szállítása).
Természetesen a társaság számára a korszerű dízelmozdony- és motorvonat-flotta mellett kulcsfontosságú - az idegenforgalmi szempontból nem elhanyagolható - nosztalgia-flotta fenntartása, gondos karbantartása is.
D11-es mozdonyt 44 évnyi szolgálat után, 2013-ban visszaszállították korábbi helyére, a németországi Asbach városába (a Rhein-Sieg Vasútmúzeumba). Munkáját a Svájcban szolgált, most D1-es sorozatszámot viselő, DIEMA gyártmányú mozdony vette át.
Gyártó
Orenstein & Koppel - Dortmund-Dorstfeld, Németország
E keskeny nyomközű típust járműmodernizálás céljából először a Steiermärkische Landesbahnen vasúttársaság Murtalbahn-vonalára tervezték, de miután a motorvonat igen nagy sikert aratott az ottani utasok körében, az ÖBB, valamint - némi műszaki módosításokkal - a Zillertalbahn is rendelt belőlük.
Ellentétben az StLB, illetve az ÖBB két vezérállásos típusaival, a Zillertalbahn motorkocsiján (VT) egy vezérállást alakítottak ki, így egy vezérlőkocsi (VS), vagy egy másik motorkocsi (VT) összekapcsolásával - ez esetben erősebb meghajtással - áll össze a motorvonati jelleg (a vezérlőkocsi-állományból kevesebb van).
A szerelvények általában motorkocsi (VT) + pótkocsi + motorkocsi (VT), illetve motorkocsi (VT) + pótkocsi + vezérlőkocsi (VS) felállásban közlekednek, de előfordul mozdony + pótkocsi + vezérlőkocsi (VS) összeállítás is.
2018 augusztus elsejével a VS4-es vezérlőkocsit eladták a Pinzgauer Lokalbahn társaságnak.
A VT 3 - VT 8 típusú dízel-villamos motorvonatokhoz hasonló (a Steiermärkische Landesbahnen társaság Murtalbahn vonalán közlekedő típusaival pedig teljesen megegyező), két vezérállásos motorvonatot tartós bérlet keretében a Pinzgauer Lokalbahn társaságtól vette kölcsön (ex. VTs 11), cserébe a 2-es számú, "Zillertal" fantázianevű gőzmozdonyért és egy személykocsiért. A cserét követően a külső fényezésen kívül az utastér is teljesen megújult. 2018 augusztus elsejével véglegesen a Zillertalbahn tulajdonába került. A kölcsönadott, 2-es számú gőzmozdony is visszatért jenbachi honállomására.
