A gótok és hunok jelentette veszély miatt Gratianus császár Augusta Treverorumból (Trier) Mediolanumba (Milánó) helyezi át a székhelyét, ahol a város püspökének, Ambrosiusnak a befolyása alá kerül.
Theodosius császár Konstantinápolyban fogadja a gót tervingek egyik vezetőjét, Atanarikot; békét köt vele és engedélyezi hogy népe egy tömbben letelepedjen a birodalom területén (egyes történetírók szerint elűzték őt a gótok és a rómaiaknál keresett menedéket). Atanarik nem sokkal később meghal és a császár nagy tiszteletadással temetteti el.
A Gratianustól érkező erősítéssel Theodosiusnak sikerül kiszorítania a portyázó gótokat Thessalia és Macedonia területéről. A rómaiak visszaűznek a Dunán túlra egy szkírekből és hunokból álló fosztogató barbár sereget is.
Theodosius összehívja az első konstantinápolyi zsinatot, a második ökumenikus keresztény gyűlést, hogy egységesítse a keresztény hitet (bár a zsinaton nyugati püspökök nem vettek részt). Megerősítik a niceai hitvallást, a Szentháromság teljes jogú tagjának ismerik el a Szentlelket, elítélik és eretnekségnek nyilvánítják az arianizmust, az apollinarizmust és a makedonizmust, valamint Konstantinápoly püspökét a római pápa után a második legmagasabb rangú egyházfiként határozzák meg (Antiochia és Alexandria pátriárkái fölé emelve őt). A heves viták miatt Nazianzi Grégoriosz konstantinápolyi pátriárka lemond és visszatér kappadókiai szülőföldjére.
A nyugati egyház Aquileiában tart zsinatot és megfosztanak tisztségétől két ariánus püspököt. Gratianus császár elkobozza az eretneknek nyilvánított priszcilliánus irányzat templomait.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 381 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
