384

Ez a szócikk a 384. évről szól. A 384-es számról szóló cikket lásd itt: 384 (szám).

Évek: 379 – 380 – 381 – 382 – 383 – 384 – 385 – 386 – 387 – 388 – 389

Események

Flavius Richomert és Flavius Clearchust (Nyugaton Magnus Maximus császárt) választják consulnak.
Theodosius és II. Valentinianus elismeri Magnus Maximust a nyugati birodalomrész császárának. Magnus Maximus társuralkodói rangra emeli fiát, Flavius Victort és visszatér Britanniába, hogy a római csapatok Galliába való távozása után a provinciát fosztogató barbárokat kiűzze.
Theodosius feleségül adja unokahúgát, Serenát vandál származású hadvezéréhez, Stilichóhoz.
Quintus Aurelius Symmachus, Róma prefektusa kérelmezi II. Valentinianusnál, hogy állítsák vissza a szenátus gyűléstermében Victoria szobrát (amelyet Gratianus távolíttatott el). A kiskorú császár Ambrosius püspök hatására visszautasítja a kérést.
Magnus Maximus utasítására zsinat ül össze Burdigalában, hogy döntsenek az aszkéta Priscillianus nézeteiről. A zsinat eretneknek nyilvánítja és átadják őt a világi bíróságnak.
Meghal I. Damasus pápa. Utódja Siricius.

Korai Csin államban a hszienpej hadvezér, Murong Csuj hadvezér fellázad Fu Csien császár ellen és megalapítja Kései Jen államot. Unokaöccse, Murong Hung szintén fellázad, ő a Nyugati Jen dinasztiát alapítja meg. Fu Csien a fivérét, Fu Zsujt és Jao Csang hadvezért küldi az utóbbi ellen, de súlyos vereséget szenvednek és Fu Zsuj elesik. Mikor a császár kivégezteti a rossz hírt hozó hírnököket, Jao Cseng is fellázad és megalapítja a Kései Csin államot. A széteső Korai Csinre déli szomszédja, a Csin-dinasztia is rátámad és visszafoglalja a korábban tőle elvett déli régióit (a mai Szecsuán, Csungking és Senhszi déli része).
Murong Hungot hadvezére meggyilkolja, helyét öccse, Murong Csung veszi át.

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 384 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

↑ Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2010. 33 és 35. o. ISBN 978 963 370 953 5

A Wikimédia Commons tartalmaz 384 témájú médiaállományokat.