II. Kónsztasz bizánci császár folytatja útját új székhelye, a szicíliai Siracusa felé. Athénból indulva partra száll a dél-itáliai Tarantónál és megtámadja az északon a betörő frankokkal lefoglalt longobárdokat. Elfoglalja Lucerát és ostrom alá veszi Beneventót, utóbbit azonban Romuald herceg (Grimoald király fia) makacsul védi. Kónsztasz a longobárd fősereg érkezésétől tartva visszavonul Nápoly felé, Romuald pedig Forinónál megsemmisíti az utóvédjét.
Kónsztasz megérkezik Rómába (kétszáz éve ő az első császár, aki itt jár) és 12 napot a városban tölt. Vitalianus pápa ünnepélyesen fogadja, a császár azonban parancsot ad, hogy a templomok bronzdíszeit (köztük a Pantheonét) szedjék le és küldjék Konstantinápolyba.
Omajjád Kalifátus
I. Muávija kalifa perzsákat telepít a földközi-tengeri kikötővárosokba, Akkóba és Türoszba; Antiokheiában pedig elit perzsa csapatokat állomásoztat. Ugyanebben az évben betör a Bizánci Birodalomba és legyőzi az ellene küldött sereget.
Távol Kelet
A kínai fővárosban, Csanganban elkészül a Taming palota, amely ezentúl a császári család lakhelyéül szolgál.
Koreában a pekgangi csatában a kínai-sillai flotta legyőzi a létszámfölényben lévő japán-pekcsei hajóhadat. A japánok kénytelenek hazatérni, a sillai megszállás ellen küzdő pekcseiek ellenállása pedig összeomlik.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 663 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
