A keleti frankok nagy (állítólag 60 ezer fős) sereget gyűjtenek, hogy elűzzék a magyarokat a megszállt Pannóniából. A hadjáratot formálisan a 13 éves Gyermek Lajos király vezeti, a három seregrész Luitpold bajor őrgróf, Theotmar salzburgi érsek és Sieghard herceg (a király rokona) parancsnokságával a Duna mentén nyomul előre. A döntő csatára Brezalauspurcnál (valószínűleg Pozsony) kerül sor július 4-6 között, ahol a magyarok külön-külön felmorzsolják a három frank szárnyat. A frankok számára katasztrofális csatában életét veszti a három vezér, valamint a freisingi és a Säben-Brixen-i püspök, 3 apát és 19 gróf. A magyarok ezt követően betörnek Bajorországba és Regensburgig dúlják a vidéket. A pozsonyi csata eredményeképpen a Dunántúl végleg magyar kézben marad és a határt az Enns folyóig terjesztik ki.
Luitpold fia, Arnulf felveszi a bajor hercegi címet és energikusan megkezdi a magyarok elleni védelem szervezését. Az ehhez szükséges pénzt többek között egyházi birtokok elkobzásával szerzi meg, ezért a krónikákban megkapja a "Gonosz" melléknevet.
Meghal Árpád magyar fejedelem; utóda fia, Zolta (halálának idejéről és utódjáról Anonymus ír, a mai történészek mindkettőt vitatják).
Oleg kijevi fejedelem nagy flottát gyűjt, lehajózik a Dnyeperen és kifosztja Konstantinápoly környékét.
Bölcs Leó bizánci császár leváltja pozíciójából I. Nikolaosz Müsztikosz konstantinápolyi pátriárkát, akivel negyedik házassága miatt került konfliktusba és a pátriárka megtiltotta neki, hogy a fia keresztelőjén belépjen a templomba. Helyére I. Euthümiosz kerül.
Meghal I. (Nagy) Alain breton herceg. Utódját Gourmaëlon, Cornouaille grófja elűzi és átveszi az uralmat a hercegség fölött.
A tényleges hatalmat birtokló Csu Ven hadúr lemondatja a 14 éves Tang Aj-ti császárt és elfoglalja a trónt. A Tang-dinasztia megbukik és helyét a Kései Liang-dinasztia veszi át. A tartományi kormányzók és hadurak nem fogadják el a változást és sorra kiáltják ki függetlenségüket, megalakulnak Csin, Csi, Vu és Korai Su államai. Kína darabokra hullik szét, megkezdődik a hét évtizedig tartó Öt dinasztia és tíz királyság kora.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 907 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.