II. Ottó német-római császár előző évi halálát követően az általa bebörtönzött unokatestvérét, Civakodó Henriket kiengedik fogságából. Henrik magához veszi (egyes források szerint elrabolja) a három éves III. Ottó német királyt és legközelebbi férfirokonként magát nyilvánítja régensévé, amit Warin kölni érsek jóváhagy; csak az eddigi régens, az Itáliában tartózkodó Theophanu anyakirálynő tiltakozik. Willigis mainzi érsek támogatásával Theophanu visszaszerzi a gyermekét és Ottó nagyanyjával, Adelhaiddal együtt őket ismerik el régensnek is.
A német belső válság hatására Géza magyar fejedelem visszafoglalja a korábban elvesztett nyugati határvidék egy részét és megszállja Melk várát.
Ottó császár halálát kihasználva a Konstantinápolyba elűzött VII. Bonifác pápa a római Crestentius család támogatásával visszatér Rómába és magát nyilvánítja jogos egyházfőnek. A császárpárti XIV. Jánost elfogják és az Angyalvárba zárják, ahol négy hónappal később meghal (megmérgezik vagy halálra éheztetik). VII. Bonifác bosszút áll azokon akiket bűnösnek gondol korábbi elűzéséért és számos atrocitást követ el.
A leóni nemesség fellázad a jogait megnyirbáló III. Ramiro király ellen. Elűzik és a trónra unokatestvérét, a Galiciában a nemesek által már két évvel korábban királlyá koronáztatott II. Bermudót hívják meg a trónra.
Japán
A 26 éves Enjú császár lemond a trónról 18 éves unokaöccse, Kazan javára és buddhista papnak áll.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 984 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.