| Az Apophis elhaladása a Hold pályáján belül, a Föld közelében (a fehér sáv a pálya bizonytalanságát szemlélteti) | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Roy A. Tucker, David J. Tholen, Fabrizio Bernardi |
| Felfedezés ideje | 2004. június 19. |
| Felfedezés helye | Kitt Peak Nemzeti Obszervatórium, Arizona |
| Névadó | Apóphisz |
| Alternatív név | 2004 MN4 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2025-11-21 |
| Aphélium távolsága | 1,099 CsE |
| Perihélium távolsága | 0,746 CsE |
| Fél nagytengely | 0,922 CsE |
| Pálya excentricitása | 0,191 |
| Orbitális periódus | 323,58 nap (0,89 év) |
| Átl. pályamenti sebesség | 30,728 km/s |
| Közepes anomália | 111,000° |
| Inklináció | 3,331° |
| Felszálló csomó hossza | 204,466° |
| Perihélium szöge | 126,364° |
| Perihélium átmenet | 2 461 042,918242 julián dátum |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | ~325 m |
| Tömeg | 6,1×1010 kg |
| Forgási periódus | 30,56 h |
| Albedó | 0,23 |
| Látszólagos fényesség | 21,69 |
| Abszolút fényesség | 19,7 magnitúdó |
A Wikimédia Commons tartalmaz 99942 Apophis témájú médiaállományokat. | |
A 99942 Apophis (ideiglenes nevén 2004 MN4) földsúroló kisbolygó, potenciálisan veszélyes objektum. Körülbelül 340-370 méter átmérőjű és 450 méter hosszú, elnyújtott alakú. Roy A. Tucker, David J. Tholen és Fabrizio Bernardi fedezték fel 2004. június 19-én a Kitt Peak Nemzeti Obszervatóriumban, Arizonában. Nevét Apóphisz után kapta, aki a pusztítás, a sötétség és a káosz megtestesítője az egyiptomi mitológiában.
Felfedezését követően rögtön közérdeklődést keltett, ugyanis a kezdeti számítások szerint elég nagy esélye volt arra, hogy 2029. április 13-án a Földbe csapódjon - 2,7%, amellyel a veszélyességet értékelő Torino-skálán a legmagasabb érték rekordját kapva 4-esre értékelték. Később aztán kizárták annak az esélyét, hogy akár 2029-ben, akár az elkövetkező száz évben összeütközzön bolygónkkal.
Ettől függetlenül az Apophis elképesztően közel fog elhaladni a Föld mellett 2029. április 13-án, nagyjából 31600 kilométerrel a földfelszín felett. Fényessége miatt Európa, Afrika, és Nyugat-Ázsia egyes részein szabad szemmel is látható lesz. Ez a közelség megváltoztatja majd a pályáját, amely miatt Aten-osztályúból Apollo-osztályú aszteroidává válik, a közelség miatt fellépő erők pedig minden bizonnyal a felszínét is átalakítják majd. Az eseményt a NASA OSIRIS-REx kisbolygókutató szondája is nyomon követi.
2004. június 19-én észlelték először, és 2004. december 21-én megfigyelték, hogy 0.0964 CsE (kb. 14 millió kilométer) távolságra halad el a Földtől. Megfigyelték, hogy nagyon alacsony az elongációja, és a pályája (1,1 CsE). Eleinte még az ideiglenes 2004 MN4 nevet kapta, 2005 júniusában, amikor a pályáját teljesen ki tudták számítani, a végleges, 99942 nevet is, majd egy hónappal később az Apophis nevet. A névadást az indokolta, hogy egy Aten-osztályú aszterioidáról volt szó, amelyek jellemzően egyiptomi neveket kapnak. Emellett felfedezői nagy rajongói voltak a Csillagkapu című sorozatnak.
A Földet átlagosan 7,75 évente közelíti meg, jellemzően december és április között. Májusban szokott távolodni a Földtől és decemberben közeledni hozzá, és általában április 13-a vagy december 16-a körül van hozzánk a legközelebb. 2029-ben jelentősen megváltozik a helyzet, és december közepe helyett szeptember közepe lesz a másik időpont. Az utolsó olyan találkozó, amelyet még bizonyossággal meg tudunk állapítani, 2102. szeptember 11-én várható, áprilisban pedig körülbelül 2116-ig látunk előre.
Legalább ekkora méretű objektumok átlagosan 800 évente jelennek meg a Föld közelében, becsapódás pedig átlagosan nyolcvanezer évente történik.

A soron következő találkozó 2029. április 13-án lesz, magyar idő szerint 22 óra 46 perckor. Ekkor az Apophis alig 32 ezer kilométerre halad el a földfelszíntől, 2024-es számítások alapján plusz-mínusz 3,3 kilométerre. A távolság csillagászati értelemben hajszálnyinak tekintendő, ötször nagyobb, mint a Föld sugara, és a tizede a Föld-Hold távolságnak. Közelebb lesz hozzánk, mint a legtöbb műhöld. Az emberiség írott történelmében ilyen közeli találkozót még nem jegyezhettek fel. 3,1 magnitúdós fényességével külterületen vagy sötétebb külvárosi részeken szabad szemmel is látható lesz, illetve távcsővel. A találkozót követően 323,6 napos keringési ideje 423,1 naposra nyúlik. 16 órával azután, hogy elhagyta a Földet, a Holdat is megközelíti, 89600 kilométerre.
Habár azt már kizártuk, hogy a 2029-es találkozónak becsapódás lenne a vége, egy kis esély mutatkozik arra, hogy az Apophis ebben az évben egy olyan, alig 1 kilométeres gravitációs kulcslyukon halad át, amely pontosan hét évvel később, 2036. április 13-án becsapódást eredményezne. Az esélye ennek azonban rendkívül csekély, ugyanis ekkor számítások szerint az Apophis ténylegesen 46 millió kilométerre lesz tőlünk, amellyel messzebb lesz tőlünk, mint a Vénusz bolygó.
Abban az esetben, ha az Apophis becsapódna a Földbe, 1200 megatonna TNT-vel egyenértékű kinetikus energia szabadulna fel. Összehasonlításképp: a Krakatoa vulkán ereje 200 megatonna volt, a teljes nukleáris arzenálé 1460 megatonna, a dinoszauruszok kihalásáért felelős Chicxulub-krátert maga után hagyó esemény pedig 100 teratonna volt.
A pontos következmények függnek attól is, hogy milyen szögben és hol csapódik be, továbbá hogy mi képezi az anyagát. AMi bizonyos, hogy több százezer négyzetkilométeren óriási pusztítást végezne, de valószínűtlen, hogy hosszabb távú következményei legyenek, példáiul egy nukleáris tél. A számítások szerint egy körülbelül 5 kilométer átmérőjű krátert hagyna maga után.
Abban az esetben, ha 2036-ban mégis becsapódna a Földbe, a legveszélyeztetettebb területek Dél- és Kelet-Oroszországban, a Csendes-óceán északi részén (Kalifornia és Mexikó partvidékéhez viszonylag közel), Nicaragua, Costa Rica, Kolumbia és Venezuela területén lennének. Egy ilyen esetben tízmillió ember halálát okozná, de még ha az óceánba is csapódna, akkora szökőárat hozna magával, amely több ezer kilométeres körzetben potenciálisan pusztító, tehát 2 méternél magasabb hullámokat eredményezne.