Anne Enright

Anne Enright
Enright a Literaturhaus Kölnben(wd), 2008. november 18-án
Enright a Literaturhaus Kölnben(wd), 2008. november 18-án
Született1962. október 11. (64 éves)
Dublin, Írország
Állampolgárságaír
Nemzetiségeírország ír
Foglalkozása
  • író
  • regényíró
  • esszéíró
  • irodalomkritikus
  • televíziós rendező
  • televíziós producer
  • filmrendező
Iskolái
Kitüntetései
Lista
  • Encore Award
  • AWB Vincent Literary Award
  • Rooney Prize for Irish Literature (1991)
  • Man Booker-díj (The Gathering, 2007)
  • Fellow of the Royal Society of Literature (2010)
  • Andrew Carnegie Medal for Excellence in Fiction (The Forgotten Waltz, 2012)
  • Royal Irish Academy (2026)
A Wikimédia Commons tartalmaz Anne Enright témájú médiaállományokat.

Anne Teresa Enright (Dublin, 1962. október 11. –) ír író. Az ír szépirodalom első díjazottja (Laureate for Irish Fiction, 2015–2018) és a Man Booker-díj nyertese (2007); nyolc regényt és számos novellát publikált, továbbá írt egy tényirodalmi művet Making Babies: Stumbling into Motherhood címmel, amely két gyermekének születéséről szól. Irodalmi témájú esszéi megjelentek a London Review of Books és a The New York Review of Books hasábjain, emellett ír a The Irish Times és a The Guardian könyves rovataiba is. Szépirodalmi műveiben olyan témákat jár körül, mint a család, a szerelem, az identitás és az anyaság.

Enright 2007-ben elnyerte a Man Booker-díjat negyedik, The Gathering (A ​gyászoló gyülekezet) című regényéért. Második regénye, a What Are You Like? bekerült a 2000-es Whitbread-díj(wd) regénykategóriájának szűkített jelöltlistájára. 2012-es, The Forgotten Waltz című regénye elnyerte az Andre Carnegie-érmet (Andre Carnegie Medal for Fiction). The Green Road című regénye felkerült a Women’s Prize for Fiction jelöltlistájára, és elnyerte az „Év ír regénye” (The Irish Novel of the Year) címet 2015-ben. 2025-ben Enrightot a Windham–Campbell-díj egyik kitüntetettjévé választották; a díjat életműve elismeréseként ítélték oda neki.

Fiatalkora

Anne Enright az írországi Dublinban született, tanulmányait pedig a rathmines-i(wd) St Louis középiskolában végezte. Nemzetközi ösztöndíjat nyert a Brit Columbia-i Victoriában található Lester B. Pearson United World College of the Pacific intézménybe, ahol két éven át tanult az International Baccalaureate (nemzetközi érettségi) program keretében. Ezt követően a dublini Trinity College-ban szerzett alapdiplomát (BA) angol nyelv és filozófia szakon. Komolyabban akkor kezdett el írni, amikor 21. születésnapjára egy elektromos írógépet kapott. Chevening-ösztöndíjjal került a University of East Anglia(wd) kreatív írás képzésére, ahol Angela Carter és Malcolm Bradbury irányítása alatt tanult, és mesterdiplomát (MA) szerzett.

Enright hat évig dolgozott televíziós producerként és rendezőként a dublini RTÉ-nél, négy éven át pedig az RTÉ Nighthawks című műsorát jegyezte producerként. Ezt követően két évig gyermekműsorokkal foglalkozott, hétvégente pedig írt. 1993-ban kezdett el teljes munkaidőben írással foglalkozni. Írói pályafutása akkor indult, amikor egy idegösszeomlás miatt otthagyta a televíziózást; később így nyilatkozott erről: „Ajánlom mindenkinek... hogy essen át egy idegösszeomláson még korán. Ha az ember élete már korán darabokra hullik, újra össze lehet rakni. Azok vannak igazán nagy bajban, akik folyton a válság szélén táncolnak, de sosem érnek le a mélypontra.” A producerként, a háttérben töltött időszakáról Enright így vélekedett: „Nagy volt a nyüzsgés, és néha úgy éreztem, Bíbor Szíveket(wd) kellene osztogatnom magamnak az elvégzett munkáért.” Ez az időszak a „túlzott alkoholfogyasztásról” szólt, és arról, hogy olyan emberek társaságában töltötte az idejét, „akiknek nem volt igazán biztos állásuk”.

Magánélete

Enright Dublinban él; korábban, 2014-ig a Wicklow megyei Brayben(wd) lakott. Férje Martin Murphy, aki a Dún Laoghaire-i(wd) Pavilion Theatre igazgatója volt, jelenleg pedig az ír Művészeti Tanács (Arts Council of Ireland) tanácsadójaként dolgozik. Két gyermekük van, egy fiú és egy lány.

Könyvei

Enright úgy jellemezte alkotói módszerét, hogy az „az egyik kézzel a babakocsi ringatását, a másikkal pedig a gépelést” foglalja magában.

Kritikusok szerint Enright korai írói próbálkozásai Flann O’Brien munkásságából táplálkoztak.[10] 1991-ben jelent meg The Portable Virgin (A ​hordozható szűzmária) című novelláskötete. Angela Carter – aki Enright egykori kreatív írás tanáraként jól ismerte az írónőt – úgy jellemezte a művet, mint amely „elegáns, gondosan kiegyensúlyozott, mindvégig intelligens, és nem utolsósorban eredeti”.

Enright első regénye 1995-ben látott napvilágot. A The Wig My Father Wore (Apám parókája) című kötet olyan témákat jár körül, mint a szerelem, az anyaság és a katolikus egyház. A regény elbeszélője Grace, aki Dublinban él, és egy ízléstelen tévés vetélkedőnél dolgozik. Apja parókát visel, amelyről azonban előtte tilos szót ejteni. Egy Stephen nevű angyal – aki 1934-ben öngyilkosságot követett el, majd visszatért a földre, hogy útba igazítsa az elkóborolt ​​lelkeket – beköltözik Grace otthonába, a nő pedig beleszeret.

Második regénye, a What Are You Like? 2000-ben jelent meg. A mű – amely két, születésükkor elválasztott, majd egymástól távol, Dublinban és Londonban felnevelkedett ikerlány, Marie és Maria történetét meséli el – a családtagok közötti feszültségeket és ironikus helyzeteket járja körül. A könyv felkerült a Whitbread-díj regénykategóriájának szűkített jelöltlistájára.

Enright harmadik regénye, a 2002-ben megjelent The Pleasure of Eliza Lynch Eliza Lynch(wd) életének regényes feldolgozása. Lynch ír származású nő volt, aki Francisco Solano López(wd) paraguayi elnök élettársaként a 19. századi Paraguay legbefolyásosabb asszonyává vált.

Enright 2004-ben kiadott Making Babies: Stumbling into Motherhood című kötete őszinte és humoros esszék gyűjteménye a gyermekszülésről és az anyaságról.

Negyedik regénye, a The Gathering (A ​gyászoló gyülekezet) 2007-ben elnyerte a Man Booker-díjat. McAleese elnök szárnysegédje tudomásul vette az eredményt. A The New York Times egyik pozitív kritikája szerint a The Gathering „nem nyújt vigaszt”. A regény egyik jelenete a Belvedere Hotel előcsarnokában játszódik.

Enright hetedik regénye, az Actress felkerült a 2020-as Nők szépprózai díja hosszú listájára. A mű egy lányról szól, aki édesanyja hírnévre emelkedését eleveníti fel a 20. század végi ír színházi világban, a Broadwayen és Hollywoodban.

Egyéb

Írásai számos magazinban és újságban megjelentek. A The New Yorker két évtized alatt hét évben – 2000-ben, 2001-ben, 2005-ben, 2007-ben, 2017-ben, 2019-ben és 2020-ban – közölte írásait. A London Review of Books 2007. október 4-i száma közölte Enright "Disliking the McCanns" (A McCannék iránti ellenszenv) című írását Kate és Gerry McCannről. Ők annak a hároméves kislánynak, Madeleine McCannnek a brit szülei, aki 2007 májusában, portugáliai családi nyaralásuk során gyanús körülmények között eltűnt. Mary Kenny(wd) „irracionálisan előítéletesnek” és „rossz ítélőképességűnek” nevezte Enrightot, továbbá kétségbe vonta az írónő által közzétett bocsánatkérés őszinteségét.

Enright korábban rendszeresen közreműködött a BBC Radio 4 műsoraiban, és az RTÉ számára is írt kritikákat. Emellett írásai megjelentek a The Dublin Review, a The Irish Times, a The Guardian, a Granta és a The Paris Review hasábjain is.

2011-ben az Irish Academic Press megjelentetett egy, az írónő munkásságáról szóló tanulmánykötetet, amelyet Claire Bracken és Susan Cahill szerkesztett. Munkássága megjelenik a „Reading Ireland” című videóban is. Enright 2017-ben elnyerte az Irish PEN irodalmi díját.

Enda Kenny ír kormányfő (Taoiseach) Enrightot nevezte ki az első ír szépirodalmi díjazottnak (Laureate for Irish Fiction). E minőségében Enright nyilvános előadások és kreatív íráskurzusok révén ösztönözte az embereket arra, hogy közelebbről megismerkedjenek az ír irodalommal. Később, a 2018–19-es tanévtől kezdődően, oktatói munkát vállalt a University College Dublin(wd) (UCD) angol tanszékén.

Művei

Regények

  • The Wig My Father Wore (1995)
  • What Are You Like? (2000)
  • The Pleasure of Eliza Lynch (2002)
  • The Gathering (2007)
  • The Forgotten Waltz (2011)
  • The Green Road (2015)
  • Actress (2020)
  • The Wren, the Wren (2023)

Novellák

Gyűjtemények
Elbeszélések
  • "The hotel", 2017 Enright, Anne (2017. november 6.). "The hotel". The New Yorker. Vol. 93, no. 35. 58–60. o.
  • "Solstice", 2017 Enright, Anne (2017. március 13.). "Solstice". The New Yorker. Vol. 93, no. 4. 68–70. o.

Nonfiction

  • Making Babies: Stumbling into Motherhood (2004)

Enright munkásságával foglalkozó kritikai tanulmányok és recenziók

The Green Road

Magyarul megjelent

Kitüntetések és díjak

Jegyzetek

  1. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
  2. ↑ "abART". Hozzáférés: 2021. április 1.
  3. ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ Aaron Swartz. "Open Library" (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 20.
  5. ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 16.
  6. ↑ "thebookerprizes.com/fiction/backlist/2007".
  7. ↑ "rsliterature.org/fellows/anne-enright/". Hozzáférés: 2025. július 6.
  8. ↑ "www.ala.org/news/mediapresscenter/presskits/Carngie2012".
  9. ↑ "www.latimes.com/archives/blogs/jacket-copy/story/2012-06-25/first-ever-carnegie-awards-in-literature-go-to-enright-massie".
  10. ↑ "www.ucd.ie/artshumanities/newsandevents/professoranneenrightreceivesirelandshighestacademichonour/".
  11. 1 2 "Laureate for Irish Fiction 2015–2018". 2019. április 2. 2021. szeptember 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. december 28.
  12. 1 2 "Low-profile literary purist gatecrashes Booker party". Irish Independent. Independent News & Media. 2007. október 17. Hozzáférés: 2007. október 17.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  13. 1 2 Creamer, Ella (2025. március 24.). "Novelist Anne Enright wins a $175k Windham-Campbell prize". The Guardian.
  14. ↑ Deevy, Patricia (2002. október 13.). "Life's exquisite pleasures". Irish Independent. Independent News & Media. 2009. május 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2007. október 17.
  15. ↑ Chatterjee, Manini (2007. október 18.). "Anne and I, and those days - In Delhi, memories of a Booker winner from Dublin". The Telegraph. Calcutta, India. 2007. október 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. október 19.
  16. ↑ "Directory of Chevening Alumni". Chevening UK Government Scholarships. 2014. augusztus 24. 2015. augusztus 23. dátummal az eredeti címről archiválva.
  17. ↑ Hayden, Anne (2005. december 29.). "Anne Enright". The Sunday Business Post. 2006. február 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2005. december 29.
  18. ↑ "Hoping to win another Booker Prize for Ireland". Bray People. 2007. november 19. dátummal az eredeti címről archiválva.
  19. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Jeffries, Stuart (2007. október 18.). "I wanted to explore desire and hatred". The Guardian. London. 2014. október 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2007. október 18.
  20. ↑ Gilling, Tom (2001. november 18.). "Earth Angel". The New York Times. 2009. október 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2007. október 17.
  21. ↑ "What are you like? by Anne Enright". The Irish Times. Irish Times Trust. 2001. március 3. 2021. szeptember 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2007. október 17.
  22. ↑ Seymour, Miranda (2003. március 23.). "First Mistress of Paraguay". The New York Times. 2018. július 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2007. október 17.
  23. ↑ "Take a walking tour around Dublin with these 10 landmarks from Irish novels" Archiválva 2019. szeptember 9-i dátummal a Wayback Machine-ben., The Journal, 3 September 2019.
  24. ↑ Resnick, Sarah (2020. március 3.). "The Tragedy of Celebrity in Anne Enright's 'Actress'". The New Yorker. 2020. augusztus 25. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. augusztus 17.
  25. ↑ Anne Enright Archiválva 2020. február 1-ji dátummal a Wayback Machine-ben. at The New Yorker.
  26. ↑ Day, Elizabeth (2014. március 9.). "Is the LRB the best magazine in the world?". The Guardian. 2020. augusztus 3. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. augusztus 13.. What about the piece written in 2007 by Booker-prize winner Anne Enright concerning the parents of Madeleine McCann...
  27. ↑ Enright, Anne (2007. október). "Diary: Disliking the McCanns". London Review of Books. Hozzáférés: 2007. október 18.{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  28. ↑ Gammell, Caroline; Simpson, Aislinn (2007. október 17.). "Booker winner writes of dislike for McCanns". The Daily Telegraph. London. 2008. május 19. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2007. október 17.
  29. ↑ "Enright reveals 'dislike' of the McCanns". Irish Independent. 2007. október 18. 2020. augusztus 13. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. augusztus 13.
  30. ↑ "Irish woman wins Man Booker Prize". RTÉ News. Raidió Teilifís Éireann. 2007. október 16. 2007. október 17. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2007. október 16.
  31. ↑ Lawless, Jill. "Anne Enright wins Booker Prize". Yahoo! News. 18 October 2007 dátummal az eredeti címről archiválva.
  32. ↑ Tonkin, Boyd (2007. október 19.). "The fearless wit of Man Booker winner Anne Enright". The Independent. London. 2007. október 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. október 19.
  33. ↑ "Anne Enright (Visions and Revisions: Irish Writers in Their Time)".
  34. ↑ Educational Media Solutions (2012), Reading Ireland, Contemporary Irish Writers in the Context of Place, Films Media Group, ISBN 978-0-81609-056-3
  35. ↑ "Irish PEN Award for Literature". Irish PEN. Hozzáférés: 2023. január 1.
  36. ↑ Short stories unless otherwise noted.
  37. ↑ Title in the online table of contents is "Anne Enright's family agonies".
  38. ↑ "Anne shortlisted for Man Booker Prize". Bray People. 2007. szeptember 27. 2007. november 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. október 17.
  39. ↑ "Enright wins literary award". The Irish Times. Irish Times Trust. 2004. június 9. 2021. szeptember 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2007. október 17.
  40. ↑ "Royal Society of Literature All Fellows". Royal Society of Literature. 2019. február 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. november 29.
  41. ↑ Brown, Mark (2012. április 17.). "Author celebrating her 84th birthday joins previous winner Ann Patchett and Booker winner Anne Enright on six-strong shortlist". The Guardian. London. 2013. december 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2012. április 17.
  42. ↑ Wyatt, Neal (2012. május 21.). "Wyatt's World: The Carnegie Medals Short List". Library Journal. 2012. május 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. május 23.
  43. ↑ Kellogg, Carolyn (2012. június 25.). "First-ever Carnegie Awards in Literature go to Enright, Massie". Los Angeles Times. 2012. június 29. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2012. június 25.
  44. ↑ "Anne Enright's The Green Road wins Kerry Group Novel of the Year Award". The Irish Times. 2017. március 5. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. december 14.
  45. ↑ "New Aosdána members gather at Arts Council". Aosdána. 2022. április. Hozzáférés: 2023. december 11.
  46. ↑ Passmore, Lynsey (2024. április 24.). "Announcing the 2024 Women's Prize for Fiction shortlist!". Women's Prize (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 17.
  47. ↑ "29 new members admitted to the Royal Irish Academy". Royal Irish Academy. 2026. május 22. Hozzáférés: 2026. május 22.

Fordítás