Anne Stallybrass

Származása, tanulmányai

Az essexi Westcliff-on-Sea-ben született, édesapja Edward Lindsay Stallybrass (1905–1990), édesanyja Annie Isobel Peacock (1911–1981) volt, akik 1933-ban házasodtak össze London Hackney kerületében.

Szülővárosában, Westcliffben járta ki a St Bernard’s kolostor iskoláját. Utána három éven át a Royal Academy of Music zenei és előadói konzervatóriumban tanult, itt elnyerte a drámai tagozat aranyérmét.

Színésznői pályája

Hivatásos színművésznői működését repertoár-színházaknál kezdte. Több éven át dolgozott a kenti Folkestone-ban, Arthur Brough színtársulatában, majd Nottinghambe, innen Sheffieldbe szerződött.

Első televíziós szerepét 1963-ban a Sergeant Cork c. tévésorozatban kapta, 1964-ben szerepelt a George Orwell „A fikusz és az Antikrisztus” c. regényéből készült Keep the Aspidistra Flying című filmsorozatban. 1967-ben megjelent Sásdy Péter rendező Üvöltő szelek tévésorozatában és Drakula grófnő c. filmjében.

Legismertebb televíziós szerepeit két történelmi tévésorozatban játszotta el. 1972-ben a BBC által bemutatott VIII. Henrik hat felesége sorozatban Jane Seymour királynét alakította. A nemzetközi sikert hozó 1971–1972-es Az Onedin család sorozatban Anne Webstert, a címszereplő Onedin kapitány (Peter Gilmore) filmbeli feleségét és üzlettársát játszotta. Később a való életben is Gilmore élettársa, majd felesége lett. Főszerepet kapott Robert Knight 1971-es Long Voyage Out of War c. sorozatában, Mike Pratt partnereként. 1972-ben A Strauss család című angol-amerikai sorozatban Anna Streimet, id. Johann Strauss (Eric Woofe) feleségét, ifj. Johann Strauss (Stuart Wilson) anyját játszotta.

1973-ban jelölték a legjobb színésznőnek járó BAFTA-díjra, Az Onedin családban és A Strauss családban nyújtott alakításaiért. Ugyancsak 1973-ban mesemondóként szerepelt a BBC Jackanory című gyermekműsor-sorozatában. 1992-ben II. Erzsébet királynőt alakította a Diana igaz története című tévédrámában, amely Andrew Morton Diana hercegnéről írt hasonló című életrajza alapján készült. 1999-ben szerepelt a Kisvárosi gyilkosságok bűnügyi sorozat egyik epizódjában is. Életkorának előrehaladtával kevesebb szerepet vállalt, utoljára Brian Percival rendező 2015-ben bemutatott filmdrámájában, A Song for Jenny-ben szerepelt, amely a 2005-ös londoni terrortámadás emberi tragédiáit mutatja be. 2021-ben hunyt el Londonban.

Magánélete

Kétszer ment férjhez, gyermeke nem születhetett. Első házasságát 1963-ban Nottinghamban kötötte Roger Rowland(wd) (1935–2011) színész kollégájával. 1972 körül különváltak, majd hivatalosan is elváltak. Anne Stallybrass Az Onedin család forgatásán (1971) ismerkedett össze Peter Gilmorere-ral (1931–2013), akivel szerepeik szerint férjet és feleséget játszottak. Ebben az időben Gilmore második házassága Jan Waters(wd) színésznővel már szétesőben volt. Stallybrass és Gilmore, akik a forgatás során szoros barátságot kötöttek, fokozatosan egymásba szerettek.

Amikor Onedin-béli színésznőtársának, Jessica Bentonnak (a sorozatban ő volt Elizabeth Onedin, James kapitány húga) 1975-ben megszületett Ella Waite nevű leánygyermeke, a kislány keresztanyaságát Stallybrass vállalta. 1976-ban Gilmore is elvált feleségétől, és rövidesen összeköltözött Stallybrassszal.

Egy évtizednyi együttélés után, 1987-ben a pár házasságot kötött, amely Gilmore haláláig, 2013-ig fennmaradt. A Gilmore–Stallybrass házaspár London Barnes kerületében élt, de megvásároltak egy vidéki házat is a devoni Dartmouth-ban, mely korábban az Onedin-film több jelenetéhez szolgált helyszínül, ezt Onedin-háznak nevezték el.

Férje, Peter Gilmore teljes vagyonát (1,2 millió font értéket) özvegyére, Stallybrassra hagyta. Első feleségét, Una Stubbsot és közös, örökbe fogadott fiukat, Jasont kihagyta a kedvezményezettek közül.