Az apostolPetőfi Sándorelbeszélő költeménye, vagy Szerb Antalt idézve: „költői elbeszélés”. A versforma ritmusos (időmértékes) szabadvers. A költemény a kiemelkedő egyéniség és a társadalom viszonyát gondolati síkon fogalmazza meg.
A keletkezés ideje, körülményei
A mű Pesten született 1848 júniusa és szeptembere között. Petőfi Sándor szabadságharc alatt szerzett műveinek egy része, köztük Az apostol is önéletrajzi ihletésű, illetve bizonyos értelemben a szerző saját sorsát kivetítő mű.
Köztudott, hogy a költő egy hideg szilveszter éjszakán jött a világra, miként ezen művének főhőse is.
Petőfi Sándor születési bejegyzés 1. sorban
" Az óra nyelve éjfélt hirdetett.
Kegyetlen téli éj vala,
A téli éjszakák két zsarnoka
Uralkodott:
A hideg és sötétség.
Födél alatt volt a világ,
Ki is kisértené az istent
Ilyenkor szabad ég alatt? "
A költő életkörülményei ebben az időszakban nehezedtek:
b) betegeskedő szüleit felhozatta VácrólPestre, az általuk lakott különszobát ő fizette,
c) a márciusi eseményekhez képest csalódott a forradalomban, nézetei egyre radikálisabbak lettek, ami miatt támogatókat vesztett,
„
Szegény haza, fiaidat Hasztalanul hivogatod: Az egyik rész gaz áruló, A másik rész földönfutó.
”
d) politikai karrierje sikertelen volt, Szabadszálláson 1848 júniusában elveszítette a képviselőválasztási harcot a református Nagy Károllyal szemben, melynek következményeként a parókiát is ellenségének tekintette a költeményben:
Petőfi és barátja a nyomdász: Emich Gusztáv1847-ben megegyeztek az Összes költemények örökös kiadói jogáról. Még ebben az évben kiadta a gyűjteményes kiadást, melyet egy kétkötetes változat követett. Ez év nyarán kötöttek egy újabb szerződést a folytatásról, amely mintegy 35 ív re volt tervezve. Petőfi halála és a szabadságharc bukása ellenére Emich nem hagyott fel a kiadásról és 1850-ben átvette Szendrey Júliától a kéziratokat. A kéziratok az 1847 és 1849 között keletkezett műveket tartalmazták (többek között Az apostolét is). Mivel az akkori politikai viszonyok nem kedveztek a forradalmi verseknek, ezért Emich egykötetes nagynyolcadrét, valamint kétkötetes tizenhatodrét változatot tervezett. Ez üzleti szempontból is előnyös volt, emellett a cenzúra figyelmének elaltatását is szolgálhatta, hiszen így a már cenzúrázott mű folytatásának tűnhetett. A nyomdát azonban a hatóságok lefoglalták és a bekötetlen íveket lefoglalták, később pedig bezúzták. Néhány példány azonban fennmaradt (ezeket a Petőfi Irodalmi Múzeumban, illetve az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik). Ez a kiadás tekinthető Az apostol első kiadásának, viszont nem a teljes szöveget tartalmazza.
A teljes szöveg először 1874-ben jelent meg a Petőfi Sándor költeményei című illusztrált díszkiadásban az Athenaeum Kiadónál.
A költemény története prózában
A történet felfogható példázatnak vagy példabeszédnek, amely „a dolgok közepébe vágva” kezdést alkalmaz.
Az első négy ének (1-4.) a főhős, egy forradalmi lelkületű egyéniség húszas éveiről, mint jelenéről szól. A család nyomorúságos otthonát,
„
Nagy itt, nagy itten a nyomor, Alig hogy elfér e kicsiny szobában
”
a gyermekek és felnőttek éhezését, valamint a családfenntartó éjszakai látomását mutatja be. Istennel folytat gondolati párbeszédet elhivatottságáról és a világ legnagyobb bűnének tartott szolgaságról, illetve ennek megszüntetéséről.
A következő kilenc énekben (5-14.) a költő felidézi Szilveszter múltját: születését, kisgyermek-, gyermekkorát és ifjúságát.
Édesanyja – „Koldúsnő-e vagy úri hölgy?” – a főhőst újszülött korában egy bérkocsiba tette, hogy megszabaduljon tőle. A bérkocsis később egy úri párt szállít, akik kifizetik, s szólnak a talált csecsemőről neki, de az ő szívük nem esik meg a kisdeden. A bérkocsis egy külvárosi kocsma küszöbére teszi a gyermeket. Egy erősen italos ember (a tolvaj) megtalálja (küszöbmonológ: „Az a küszöb nőtt tennap óta…”), hazaviszi (kőmonológ: „…Sikítő kő ez…”). A szomszédasszonnyal együtt otthon Szilveszter névre keresztelik, s nevelni kezdi a maga módján (tolvajlásra tanítja). Mindössze négyéves a gyermek, mikor „pártfogója” bitófán végzi, a szomszédasszonyból lett keresztanya pedig elzavarja, hogy ne pusztítsa a kenyerét. A gyermek elindul a semmibe, s egy vén koldusasszony fogadja be. Kutyája barátja lesz a kis Szilveszternek, ám a vénasszony csak koldulás fejében tartja őt magánál. A gyermeket jószerencséje egy uraság útjába veti, aki hisz a rimánkodásának, hogy a koldusasszony nem szülője néki, és csak kihasználja őt, s felfogadja saját fia mellé szolgának. Ez a munka rendkívül megalázó a kis Szilveszteren uralkodó fiú rossz természete miatt. Elviselhetővé teszi a helyzetet, hogy az uraság gyermekéhez felfogadott tanítótól Szilveszter is folyamatosan tanulhat, s értelmesen beszélgethet a nevelővel. Szilveszter kamaszkorában fellázad állapota ellen, s tizenhat évesen elhagyja az uraság házát. Az urasági oktató utánaszalad és további tanulásra biztatja, s ehhez tőkeként egyévi jövedelmét ajándékozza Szilveszternek. Egyidejűleg figyelmezteti, hogy ő népét hivatott szolgálni. Az uraság birtokáról távozva a természet szépségeit csodálva látja Isten nagyságát (Isten nagy monológ: „Imádlak, isten…”). A nevelőtől kapott pénzt a tanács szerint használja fel, s a francia enciklopédisták (Voltaire, Montesquieu, Jean-Jacques Rousseau) („Világtörténet”,lásd: Szőlőszemmonológ) munkáin nevelkedik tovább elméje, történésznek készül. Bizonyítványai megszerzése után egy falu jegyzője lesz, ahol oktatja, tanítja a szegény embereket a francia forradalom eszméire. A falu népe meg is kedveli az ifjú, lánglelkű, igazszavú jegyzőt, ám a falu földesura, s papja ellenségként kezeli. A kastélyból egyetlen ember kedveli, a birtokos leánya, akivel titkon találkozgatnak. Szilveszter megismerteti vele eddigi nehéz életét, s gondolatait a szabadságért folytatott küzdelméről. A falu hatalmasai végül is Szilveszter ellen hangolják a lakosokat (pl. a pap istentagadónak nevezi beszédeit), akik elüldözik őt. A kastély kisasszonya búcsúzóul gyűrűt ajándékoz neki, majd elválnak útjaik. A főhős a fővárosba utazik, s kibérel egy kis padlásszobát. A nagy nyomorban egyetlen vígasza van, a kisasszony megtalálja őt a városban, s társa lesz:
„
Együtt maradtak,
mint férj s feleség,
Nem pap kötötte össze őket,
Hanem az isten és a szerelem.
”
Boldogan, de szegényesen élnek, ám a „házi gond” mellett is ír Szilveszter, majd összetépi és újra ír. Végül gondolatait könyvbe foglalja, majd házalni kezd, hogy kiadja valaki. Mikor kiadót talál, a cenzor nem engedi a felforgató gondolatokat megjelentetni. Kénytelen félretenni világmegváltó gondolatait, és másolásból eltartani feleségét és két gyermekét.
A költemény harmadik részének (15. ének) elején újra a képzelt jelenben vagyunk. A látomásos éjszaka hajnalán a csecsemő meghal, az anya csodálatos monológban (anyamonológ: „Alszol kicsiny…”) kesereg felette. A temetési kiadásokat a feleségétől kapott jegygyűrű árából tudják fedezni.
A történet további részeiben (16-19. ének) Szilveszter életének későbbi szakaszait ismerjük meg. A főhős egy titkos nyomdában kiadatja művét, ám a hatalom emberei rájönnek, hogy ki a szerző, s bebörtönzik őt. Feleségétől és gyermekétől el sem búcsúzhat (búcsút kérő, majd átkot szóró monológ). A börtönben eleinte siratja családját, s az elvesztett szabadságát, majd letargiába zuhan. Rabsága idején látomása támad arról, hogy neje meghalt (meghasonlás istenátok-monológ), felmerül benne, hogy fia miért nem látogatta meg („Fiam még él…” monológ). Tíz év után se szó, se beszéd, csak úgy szabadon engedik (madárka monológ). Az apostol könyvborítója (1920)Keresi családját, ám a szomszédok a gyermekről mit sem tudnak; az asszony halálát közlik Szilveszterrel, a sír helye ismeretlen. Szilveszter látja, hogy hosszú raboskodása ideje alatt a társadalom mit sem változott, a nép rabszolga maradt. Szilvesztert saját vesztesége, és a társadalmi igazságtalanságok változatlansága szinte az őrületbe kergeti. Gondolatai anarchikus fordulatot vesznek, az uralkodót hibáztatja.
„
Meddig tart még, beteg világ,
Meddig tart még a nyavalyád?
Királyfene rágja tested,
Agyonrág, ha ki nem metszed!
”
Bosszút áll a királyon mindenért, rálő. A merénylet kudarcba fullad, a kor szellemének megfelelően kivégzik a főhőst. A kivégzés előtt a tömeg megalázza, miként Krisztust is.
A negyedik rész (20. ének) jövőképet vizionál egy tiszta forradalomról, majd szabad társadalomról, ahol megbecsülik a régi idők apostolait.
Borbély Sándor színművész előadása. Bemutató: 2012. november 20. Karinthy Színház 2024. Áprilisában túl a 100. előadáson
Jegyzetek
↑Tamás Anna: Petőfi Apostola.Irodalomtörténet,XL. évf. 3–4. sz. (1952) 434–448. o.
↑Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet V. kiadás Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1972 337. oldalról Kilenc nagyobb költői elbeszélést írt:(..., Az apostol)
↑Irodalmi Színpad"1957 márc.-ában Szendrő Ferenc igazgatásával nyitotta meg kapuit a VI., Jókai u. 2–4. sz. alatti helyiségben. Még ugyanezen év őszén átköltözött a Nagymező u. 11. sz. alatti színházépületbe. Műsorán főleg összeállított irodalmi műsorok és egyfelvonásos színművek szerepeltek. 1959. jún.-tól 1961. márc.-ig a színházépület átalakítása miatt a színház társ.-a Bp. területén különféle irodalmi és előadóestekkel lépett fel. 1967-ben a színházépületet átépítették, ekkor alakították ki a színpad feletti kétemeletnyi épületrészt. 1974–75-ben az újabb átépítés során átalakították a színház homlokzatát, előcsarnokát, nézőterét, öltözőket, színésztársalgót alakítottak ki. 1971-től Keres Emil volt a társ. ig.-ja. Az Irodalmi Színpad 1976-ban vette fel a Radnóti Miklós Színpad nevet."
