B–1 Lancer

B–1 Lancer
B-1B Lancer
B-1B Lancer

FunkcióStratégiai nehézbombázó repülőgép
GyártóRockwell International/Boeing
Gyártási darabszám104 db
Ár283,1 millió USD (1998)

Személyzet4 fő
Első felszállás1974. december 23.
Szolgálatba állítás1986. október 1.
Méretek
Hossz44,50 m
Fesztáv41,80 m
hátranyilazva 24,10 m
Magasság10,40 m
Szárnyfelület181,20 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg87 100 kg
Max. felszállótömeg216 400 kg
Hajtómű
Hajtómű4 db General Electric F101-GE-102 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő4×64,94 kN
4×136,92 kN utánégetéssel
Repülési jellemzők
Max. sebesség1,25 Mach (1330 km/h)
Hatósugár5543 km
Hatótávolság11 998 km
Legnagyobb repülési magasság18 000 m
Szárny felületi terhelése816 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány0,37
Háromnézeti rajz
A B-1B háromnézeti rajza
A B-1B háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz B–1 Lancer témájú médiaállományokat.

A B–1 Lancer stratégiai nehézbombázó repülőgép, melyet a hetvenes években fejlesztettek az Amerikai Egyesült Államokban a B–52 Stratofortress nehézbombázók leváltására.

Bár e tekintetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 1981-ben a Reagan-kormányzat az általános fegyverkezési programja részeként újraindította a B–1 programot, kissé módosított formában, ez lett a B–1B, amelyből összesen 100 darabot gyártottak 1986–1992 között. Később a flotta létszámát, részben a magas fenntartási költségek miatt, 60 darabra csökkentették, a kivont gépek alkatrészeit felhasználják a működő gépeken. A repülőgépre a pilóták a Lancer megnevezés helyett a Bone (csont) szót használják, ez valószínűleg a B–ONE (B–1) szókapcsolatból ered. A B–1 program hatására, annak ellensúlyozására kezdték el fejleszteni a szovjet Tu–160 nehézbombázót.

A 2021-ben még hadrendben maradt 62 darab B–1B-ből 17 darabot kivontak az év őszére. A 17 darabból négyet további teszteknek vetik alá (a megmaradó flotta modernizálási terveihez építik át őket). A maradék tizenhárom minimális – úgynevezett „Type 4000” – tárolási kondícióban véglegesen kivonásra, később hulladék-újrahasznosításra kerül az AMARG-ban. A megmaradó 45 darabot a váltótípus, a B–21 Raider hadrendbe állásával folyamatosan leállítják.

Fejlesztési története

Típusváltozatok

Korszerűsítési programok

Megrendelő és üzemeltető országok

Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje

Alkalmazása

Üzemeltetési balesetek, veszteségek

Megjegyzések

Jegyzetek

  1. ↑ John A. Tirpak (2021. szeptember 24.). "Last B-1B Bombers Retire Until B-21 Comes Online". Air Force Magazine. Hozzáférés: 2021. szeptember 26. {{cite web}}: External link in |publisher= (súgó)

További információk

Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!