Ben Vautier

Ben Vautier
SzületettBenjamin Vautier
1935. július 18.
Nápoly, Olaszország
Elhunyt2024. június 5. (88 évesen)
Nizza, Franciaország
Állampolgárságafrancia
HázastársaAnnie Vautier ( – 2024. június 5.)
GyermekeiEva Cunegonde Vautier
Foglalkozásaképzőművész
KitüntetéseiMűvészetek és Irodalom tisztje
Halál okalőtt seb

Ben Vautier aláírása
Ben Vautier aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Ben Vautier témájú médiaállományokat.

Ben Vautier (Nápoly, Olaszország, 1935. július 18. – 2024. június 5.) francia művész (Fluxusmozgalom).

Teljes nevén Benjamin Vautier, gyakran egyszerűen Ben néven ismert. A nizzai iskola (École de Nice) és a nemzetközi Fluxus mozgalom egyik meghatározó alakja volt, és leginkább szöveges festményeiről, az úgynevezett écriture-jeiről – jellemzően fekete alapra fehérrel írt kézírásos feliratokról – vált ismertté.

Nizzában élt és dolgozott. A francia dadaizmus, Marcel Duchamp és John Cage volt pályája elején nagy hatással rá. A mail-art is érdekelte.

Akcióművészet

1962-ben például Ben Vautier Nizza utcáin vett filmre egy eseménysorozatot, amelyek közül néhánynak a forgatókönyvét már 1960-ban megírta. Szó-képek tábláit tartotta, és az azokon megjelölt gesztusokat tette, cselekményeket végezte el. Miközben a falra írt, Vautier feljegyezte, „Ben écrit sur les mures” (Ben a falra ír). Miután megfestett egy táblát, amin „Regardez Ben va faire un geste” (Nézzék, Ben egy mozdulatot tesz) állt, letérdelt, felragasztotta a posztert a falra, megmozgatta térdeit és feltette a kezeit. Vautier az akciókat szó szerint, tárgy-ként/-iasan, vizuális formákban és vizuális jelek szavaiként mutatta be. Teste a kölcsönös megfelelésekhez, a gondolat cselekedetté alakításának adta a helyet.

Test és művészet

Vautier eseményei a testet a vizuális információ kulcsaként helyezi el különböző jelrendszerekbe, amelyek belesűrűsödnek a képbe és cselekménybe, miközben azok mindvégig képesek a szó-reprezentációk, kép-reprezentációk és test-prezentációk közötti különbségek illusztrálására. Vautier bizonyságokat keresett a test-akciók és koncepciók közti paradoxonok természetéhez, hasonló formában, mint René Magritte tette a festőművészet és a költészet kapcsolatát feltérképező peinture-poésie-jében. Vautier azonban kiterjesztette Magritte jelentés összeolvasztásairól, mellérendelésekről, többértelműségről, a tárgyak és szavak elhidegüléséről szóló diskurzusát, utalva arra, hogy mindkettő milyen erősen kötődik a testhez.

Önmagát fizikailag és verbális kifejezéseivel a kommunikáció jelölő-központjába helyezte Vautier. Derűs magyarázatokkal látta el a művészek hírvivő szerepét a nézők és a nézett dolgok sokasága között, amint a valóság dolgaira mutogatnak és jelképes előjátékokkal alkudoznak jelentéseikről.

Az önmagára irányított figyelemmel Vautier elválasztotta az ego tényét és formáját a kultúra társadalmi keretében felolvadt, a művészt felfogó szerep-tudattól. Jelenléte a karrierizmus, a művészi szignó, a művészet gazdasága és a művészet történeti piacának alakjai közti kölcsönös kapcsolatokat anyagi értelemben is hiteles kép-szövegekbe írta. A jelenlétnek ez a tudatos előkészítése és fenntartása az egyén „szabadságaként teljesül be” – a felszabadulás folyamata viszont a normán keresztül és az ellen. történik – ahogyan azt Julia Kristeva egy másik kontextusban megfigyelte.

Fluxus

Vautier ragaszkodása a nyelv vizuális megjelenítéséhez a Fluxus módszerek között a textuálist erősítette meg. Tábláival nem tett mást, mint folyamatosan fejlesztette a gondolat, az érzékelés, az akció és a tapasztalás közötti kapcsolatot. A jelentést adó jeleket, a „képszöveget” az erős egyén, a művész, mint a nézhető és olvasható világ reformjának nyilvánvalóan diszfunkcionális eszközeit formálta meg. Használhatatlanok és nélkülözhetetlenek. Normákból indulnak ki és a normák ellen hatnak. A Fluxus gondolatvilágának megfelelt ez a paradoxonokban gazdag gyakorlat. Ezen összetett apparátus feletti elmélkedés és az ezzel való találkozás esztétikai jutalom: „Mutassátok meg nekik az Igazságot” – mondta Gandhi –, „aztán majd meglátják a Szépséget is.”

Halála

Vautier 2024. június 5-én öngyilkosságot követett el, lőfegyverével főbe lőtte magát, miután felesége előző nap agyvérzést kapott és elhunyt.

Jegyzetek

  1. ↑ "a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa" (német nyelven). Hozzáférés: 2024. június 6.
  2. ↑ "Benjamin Vautier, a French Fluxus artist known for his playful painted phrases, has died, aged 88". The Art Newspaper (angol nyelven). 2024. június 7. Hozzáférés: 2026. június 13.
  3. ↑ "Ben Vautier, the Fluxus Provocateur Who Proclaimed 'Everything Is Art,' Has Died". Artnet News (angol nyelven). 2024. június 6. Hozzáférés: 2026. június 13.
  4. ↑ "Ben Vautier (1935–2024)". Artforum (angol nyelven). 2024. június 5. Hozzáférés: 2026. június 13.
  5. ↑ "L'artiste Ben, connu pour ses écritures, retrouvé mort à 88 ans un jour après le décès de sa femme". Ouest France. 2024. június 5. Hozzáférés: 2024. június 5.

További információk