| Botajica | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Modriča |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 53 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 601 fő (2013) |
| Népsűrűség | 25,9 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 23,24 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Botajica (szerbül: Ботајица), település Bosznia-Hercegovinában, Modriča községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.
A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 26, közúton 39 km-re északra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 10 km-re nyugatra, a Boszna bal partján és a Vučjak-hegység területén, 113-293 méteres magasságban fekszik.
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991 |
Népesség 2013 |
|---|---|---|
| Szerb | 864 | 594 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 89 | 5 |
| Jugoszláv | 19 | 0 |
| Egyéb | 47 | 2 |
| Összesen | 1019 | 601 |
A régészeti leletek tanúsága szerint a falu határában, a Boszna partján már az őskorban is település is állt. A szomszédos településeken talált leletek alapján elmondható, hogy a folyómenti terület később is lakott volt, az ókoron és a kora középkoron át..
A szerb-horvát lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Derventi járáshoz tartozó településnek, 60 háztartása, 309 ortodox és 103 római katolikus lakosa volt. 1910-ben a Derventai járáshoz és Odžak községhez tartozó településen 117 háztartást, 527 ortodox, 143 római katolikus és 9 muszlim lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háború idején a település horvát lakosságát elüldözték. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
A falu első iskoláját 1932-ben építették. Az épület a dugo poljei iskolával egy időben épült, ugyanolyan méretben és ugyanolyan terv alapján.