Története
Garevac települést írásos dokumentumokban 1762. január 18-án Garevo néven említik először bijelai egyházközség anyakönyvében, amelyhez Garevac akkoriban tartozott. A Garevac nevet 1932-ben használták először minden dokumentumban és egyházközségi anyakönyvben. 1885-ben a szarajevói ordináriusnak írt levelében Mato Oršolić, Garevac plébánosa már Garevacnak nevezte a falut, a híveket pedig a „garevaci plébánia” híveinek. Neve a korom jelentésű „garež, ogarica, ogarak, garevina, garavo” szavakból származik és onnan eredeztetik, hogy a települést a 17. század végén felégették, majd a 18. század első felében új élet és egy új falu született Garevo néven. A végzetes 1686-os évben a népnek és papjaiknak el kellett hagyniuk a „Locus st. Eliae” (Szent Illés) települést, amely részben a mai Garevac területére is kiterjedt, és a török elnyomás elől a Száván át Szlavóniába menekülniük. Ki tudja, hányszor égett le ez a terület akkoriban. Nikola Ogramić – Olovčić püspök 1673-ban azt írta, hogy a kolostor még mindig létezik a „Szent Illés helyén”, de a Szent Illés templomát, mely több mint egy olasz mérföldnyire állt a várostól lebontották:
„Nem messze a kolostortól állt Szent Illés temploma, amelyet egy keresztény uralkodó épített egy gyönyörű mezőn, ugyanolyan szélességű és magasságú, mint amilyen a pusztulásáig volt; de tíz évvel ezelőtt (1663-ban) a Boszna folyó megváltoztatta szabályos medrét, jobbról hatolt be a mezőre, áthatolt a templomon és lerombolta azt; a falak folyamatos áztatásával porig rombolta, és magával rántotta azzal a valóban hatalmas épülettel együtt, amellyel azok a keresztények megépítették.”
Az a templom egy pompás épület volt. A jelentésekben szereplő leírások megemlítik, hogy háromhajós volt, kívül-belül oszlopos karzatokkal, belül számos értékes műalkotással. A jelentések a rovinji székesegyházhoz hasonlítják. Biztosan tudjuk, hogy a boszniai uralkodók rendszeresen jártak Rovinjba nyaralni, megálltak ott, amikor Rómába átutaztak, hogy meglátogassák a pápákat. Tvrtko, aki a Rovinjban szállt meg bizonyára ilyen templomot kívánt az esküvőjére, amit adományként meg is valósított. A „gyönyörű mező”, ahol „a Boszna folyó jobbra változtatja medrét”, csak a mai Garevac területén lehetett, több mint egy olasz mérföldnyire Modriča városától. Egy olasz mérföld kilométerre átszámítva egy kilométer és 600 méter. A régi folyómeder ma is létezik, Odžak irányában található, míg a mederváltozás következtében Mrka Ada és Prud, melyek eredetileg a folyó jobb partján voltak, a Boszna-folyó túloldalán maradtak. E hely felemelkedését és virágzását 1374. november 16-ára és december 8-ára, I. Tvrtko bosnyák király adományozásának és esküvőjének idejére datálják. Miért nem javították meg soha a templomot, és miért nem építettek újat? Volt egy török törvény, amely kikötötte, hogy a keresztény imahelyeket nem lehet megjavítani, és újakat építeni, a használaton kívüli keresztény temetőket pedig felszántották.
Az osztrák-török háborúk és az 1718-as požarevaci béke után kezdődött meg e régió újranépesítése, különösen az 1739-es belgrádi béke után, amikor szerb nemzetiségű családok is költöztek erre a területre. Garevo minden részét leégették, csak pusztaság, hamu és korom maradt utána, a területet pedig tövisek borították. Az egykori szép mező és „Locus st. Eliae” földje bozót és pusztaság volt, de az új jövevények feltűrték az ingujjukat, összeszedték erejüket, eltávolították a bozótokat és rendbe tették a földet. Valószínűleg ekkor született meg a gondolat, hogy minek is nevezzék ezt a helyet. 1788-ban Lichenstein herceg ágyúkkal támadta Dubicát. Batinić történész azt írja, hogy Boszniában hosszú ideig az éveket „a dubicai ágyúzástól” számolták. Az oszmán Birodalom sietve kitelepítette a Száva menti keresztény lakosságot, a falvak üresek maradtak, a lakosok pedig a szárazföld belseje felé költöztek. Tišinából, Domaljevacból és a Száva menti más falvakból a hívők a modričai plébániára és a mai Garevac területére menekültek. Ez a betelepülés 4 évig tartott.
Az egykor horvát lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gradačaci járáshoz településnek 74 háztartása és 514 római katolikus lakosa volt. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 141 háztartást, 988 római katolikus és 15 ortodox lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 1162 lakosa volt, közülük 1146 római katolikus, 11 ortodox és 5 görög katolikus volt. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. Az 1990 novemberi Modriča községben tartott többpárti választások hivatalos eredményei szerint a Horvát Demokratikus Közösség (HDŽ) aratott átfogó győzelmet. 1991 végén és 1992 elején a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) előkészületeket tett a Modriča elleni támadásra, mely a Bosanska Posavina elleni általános támadás részeként, két irányban zajlott. Az első irány a 17. JNA hadtest első kihelyezett parancsnokságából, Pelagićevo faluból (Gradačac község) indult, Pelagićevo – Obudovac – Gornja Slatina – Bosanski Miloševac irányban. A második irány a 17. JNA hadtest második kihelyezett parancsnokságából, Podnovlje faluból (Doboj község) indult; az egyik ág Dugo Polje és Botajica falvakon, a másik ág pedig Vranjak, Koprivna és Osječani falvakon keresztül haladt. A JNA már 1991 végén létrehozott egy dandár szintű katonai egységet Modriča községben a szerb nemzetiségű lakosok körében, amelyet Radosavljević alezredes és Milo Stanković őrnagy vezette aktív JNA-tisztekből álló állomány irányított. Modrić község összes jelentős szerb lakosságú falujában a JNA század szintű egységeket hozott létre az említett dandár összetételéhez. Ilyen egységeket hoztak létre Skugrić, Vranjak, Koprivna, Bosanski Miloševac falvakban és magában Modriča városában. A modričai és miloševaci egységek egy közös zászlóaljat alkottak. A fentieken túlmenően a JNA 1992 elején megerősítette a helyi hadsereget Miloševac faluban páncélos egységek, tankok és többcsövű rakétavetős egységek, valamint egy Niš különleges erők nevű különleges célú egység bevetésével. 1992. április 11-től a horvát 105. HVO dandár 1. zászlóalj tagjai határozottan védekezésbe kezdtek a támadó szerb erőkkel szemben. Az arcvonalat 1992. június 27-ig tartották, ekkor kényszerítették az egyesített szerb erők az odžaki csatatérre vonulásra, ahol Odžak elestéig védekeztek.
A szerb erők támadása Modriča község ellen 1992. május 3-án, reggel öt órakor kezdődött. A várost és a horvátok és muszlimok lakta összes falut heves tüzérségi tűz érte. Számos aknagránátot lőttek ki a városra. A Miloševac faluban állomásozó szerb erők nehéztüzérségi támadást indítottak a horvátok lakta Garevac falu ellen. 1992. május 10-én reggel 8 óra körül megkezdődött a szerb erők közös tüzérségi és gyalogsági támadása a horvát Kladare Gornje és Donje, valamint Garevac falvak ellen. A szerb erők 1992. június 27-28-i két napos támadása végül a horvát erőket előbb Odžak község felé, majd a Száva folyón át Horvátországba űzte. Végül egy erőszakos tüzérségi támadás után a szerb erők tagjainak 1992. július 9-én sikerült elfoglalniuk Modriča község teljes területét. A boszniai háború idején a település horvát lakosságát elűzték, helyükre pedig szerbek települtek. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 58′ 07″, k. h. 18° 21′ 14″44.968611°N 18.353889°EKoordináták: é. sz. 44° 58′ 07″, k. h. 18° 21′ 14″44.968611°N 18.353889°E
