Fekvése
A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 28, közúton 43 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re nyugatra, a Boszna völgyében és tőle délre, a Trebava-hegység területén, 105-287 méteres magasságban fekszik. Tarevci falun keresztül átfolyik a Rječanka-folyó, majd Modričánál a Boszna folyóba ömlik. A Riječanka alsó szakaszán, Tarevcin élő bosnyák lakosság Dusának nevezi ezt a folyót. Ma Tarevci a Trebava-hegység egyik utolsó északi lejtőjén található, amely enyhén ereszkedik le a Posavina-síkságára, és a Modriča – Doboj út felé. A Modriča-Doboj út és vasút, mint közlekedési főút, természetes határt képez a településnek otthont adó dombos rész és a Tareva-mező között. Tarevci nyugati oldalán található Kužnjača falu, amelyet a Dubokovac-patak választ el a településtől. A település keleti oldalán egy völgy található, amelyen keresztül a Dusa folyó, a Boszna folyó jobb oldali mellékfolyója folyik. Közvetlenül a jobb partról meredeken emelkedik a Straževac erdős dombja kerek, fenyőkkel borított csúcsával, amelyet a településen „Krekićka” (265 m) néven ismernek.
Története
Tarevci település nevét valószínűleg a török pénzverésről – a tarafániról – kapta, melynek alapjai ma is megtalálhatók a Kula lelőhelyen, a Dusa folyó felé nyúló keleti lejtőn. A település egykor a mainál lejjebb, a síkságon volt, a jelenlegi helyétől északra fekvő a szélesebb, Saračevac nevű helyen.
A döntően bosnyák lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 290 háztartást, 1310 muszlim, 166 római katolikus és 84 ortodox lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó a településnek 1455 lakosa volt, közülük 1187 muszlim, 181 római katolikus és 87 ortodox volt. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háború idején 1992-ben a falu bosnyák és horvát lakosságát elűzték. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. Bár a daytoni megállapodás mindhárom felet kötelezte arra, hogy feltétel nélkül engedélyezze az összes menekült visszatérését, a Tarevciből származó bosnyákoknak évekig továbbra is szembe kellett nézniük azzal, hogy a boszniai szerbek nem voltak hajlandók visszaadni vagyonukat és az összes kitelepített személyt. 1999. június 25-én közel 60 tarevci lakos kísérelt meg bejelentés nélküli munkálatokat végezni a tarevci temetőben. Körülbelül 80-100 boszniai szerb provokációnak vette ezt a lépést, és botokkal és kövekkel felfegyverkezve támadták meg a hazatérőket. A boszniai szerbek egy csoport bosnyákot körülvettek és sértegettek, miközben a Boszniai Szerb Köztársaság rendőrsége félreállt. A hazatérőket végül 16 óra körül szabadították ki egy SFOR zászlóalj segítségével, és Gradačacba kísérték. A boszniai szerbek tarevci hazatérők elleni támadását követően, amelyben köveket, villákat és robbanóanyagokat is bevetettek, 6 ember megsebesült és több mint 20 autó semmisült meg. 2000-ben a muszlim lakosság nagy része ugyan visszatért, de a faluban 2013-ra már a helyükre betelepült szerbek kerültek túlsúlyba.
Tarevciek Belgiumban
A történet előzménye, hogy két tarevci vendégmunkás már az 1960-as években Belgiumban kötött ki. Jugoszláv éttermet nyitottak Brüsszelben, de továbbra is bosnyák identitásúak maradtak. Amikor a szerb csapatok 1992 júniusának végén a falu felé haladtak, Tarevciban pánik tört ki és néhány család azonnal a menekülés mellett döntött. Minden egyes rokoni köteléket külföldön felhasználtak menedék keresése céljából. Így került több boszniai menekültcsalád is Belgiumba. Ők azonban ekkor még kisebbségben voltak. Legtöbben a háború gyors végét remélték, és családjuknál, menekülttáborokban maradtak Horvátországban, Szlovéniában. A gyors visszatérés reménye azonban napról napra halványult. Eközben reménytelibb hírek érkeztek befogadásukról. Az első boszniai családok, akik Tarevciből Belgiumba érkeztek, ismerősöknél laktak Molenbeekben. A dokumentumok és a szociális támogatás megszerzése könnyűnek bizonyult. De hamarosan világossá vált, hogy a brüsszeli önkormányzat romos épületei nem jelentették azt a biztonságos menedéket, amire számítottak. Így máshol kellett keresniük valami jobbat. Egyre jobb helyet ajánlottak nekik mindenhonnan. A Caritas azon dolgozott, hogy befogadó családoknál menedéket nyújtson a rászoruló menekülteknek. A helyi plébániák és önkéntes szervezetek mindent megtettek, hogy támogassák őket. Gent környékén munkacsoportok hálózata jött létre, amelyek önkéntes támogatást nyújtottak a boszniai családoknak. A tarevciek lelkesen kihasználták ezt, így elindítva egy transzlokális migrációs áramlatot. Így 1992 decemberének közepén megérkeztek az első bosnyák családok Kelet-Flandria településeire. Merelbeke és Eeklo voltak az elsők, de mások is gyorsan követték őket. 1993 tavaszától kezdve tömegesen érkeztek Tarevciből származó boszniai családok Kelet-Flandriába. Legtöbben illegálisan érkeztek az országba szlovén menekülttáborokból és német turisztikai vízummal. A Gent környéki kis települések nehezen birkóztak meg ezzel az áradattal, ezért ismét alternatívákat kellett keresniük. Így egész családok és ismeretségi körök csoportosultak újra Gentben és környékén. Mindannyian ugyanebből a több mint ezer kilométerre lévő kis muszlim faluból származtak. A háború utáni első évekre jellemző viszonylag virágzó közösségi élet azonban 2000 körül mintha kifulladt volna. Egyrészt ettől az évtől kezdve a bosnyákok végre visszatérhettek korábbi falujukba, és figyelmük ismét Boszniára irányult, másrészt addigra már régen elmúlt a Tarevcibe való végleges visszatérés vágya, és a fiatalok gyorsabban integrálódtak a belgiumi életbe. A Tarevci és Gent közötti transzlokális migráció örökre megváltoztatta az életüket. Néhányan végleg visszatértek, de a legtöbben elsősorban Belgiumban élnek. Sokan mégis folyamatosan azzal vannak elfoglalva, hogy visszatérjenek abba a faluba, ahol felnőttek. A két világ közötti állandó vándorlás és átmenet miatt a végleges hazatérés ma már távolinak tűnik.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 57′ 11″, k. h. 18° 16′ 23″44.953100°N 18.273100°EKoordináták: é. sz. 44° 57′ 11″, k. h. 18° 16′ 23″44.953100°N 18.273100°E
