| Bustya Endre | |
.png) | |
| 1975-ben (Kabán József felvétele) | |
| Született | 1927. június 29. Marosvásárhely |
| Elhunyt | 1996. december 23. (69 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | román |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | irodalomtörténész, műfordító, Ady-kutató |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bustya Endre témájú médiaállományokat. | |
Bustya Endre (írói álnevei: Jászai Andor, Gombos Károly) (Marosvásárhely, 1927. június 29. – Kolozsvár, 1996. december 23.) magyar irodalomtörténész, műfordító, Ady-kutató.
Szülővárosa református kollégiumában érettségizett, a Bolyai Tudományegyetem magyar-latin és esztétika szakán folytatott tanulmányokat, tanulmányait nem fejezte be, „nyilvános izgatás” vádjával letartóztatták harmadéves korában, 10 hónap múlva szabadult. 1950-51-ben könyvkiadói lektor Kolozsvárt, később fizikai munkásként szénbányában, majd tisztviselőként dolgozott. 1957-től 1961-ig a Teleki Téka bibliográfusa, majd újra fizikai munkás 1966-ig. 1974-től a Korunk szerkesztőségében volt olvasószerkesztő.
A marosvásárhelyi Szabad Szó 1945-ben közölte első cikkeit. Erdélyi és magyarországi lapokban és szakfolyóiratokban jelentek meg irodalom- és könyvtörténeti tanulmányai, adatközlései, prózafordításai, recenziói, glosszái. Irodalomtörténészi tevékenységének két fő területe a 18. század előtti magyar irodalom és a 20. század első két évtizedének magyar irodalma, főképp Ady Endre életműve, amelynek egyik legalaposabb ismerője és kutatója. A középiskolák IX. osztálya számára kiadott Magyar irodalomtörténetben (1949) a felvilágosodás kora előtti fejezeteket írta; közölte A Kányádi Töredék c. alatt a Teleki Tékában felfedezett 16. század eleji nyelvemléket (NyIrK, 1972/2).
Szerkesztésében négy Ady-novelláskötet jelent meg:
Összeállította Ady életének és munkásságának időrendi áttekintését (a Mag hó alatt c. versválogatás függelékeként, Tanulók Könyvtára, Kolozsvár, 1972). Nagyobb tanulmányai e tárgykörben:
Irodalomkutató munkássága mellett tanulmányokat, meséket, ifjúsági történeteket, dokumentumregényt fordított románból, bevezette és jegyzetekkel látta el Ion Codru Drăgușanu Erdélyi peregrinus c. munkáját (Téka 1973), Farkas Lászlóval fordította Ion Brad: Emil Isac, új eszmék szószólója c. monográfiáját (Kolozsvár, 1975).
.svg){kind=small}