Siemens Desiro Classic

A Desiro Classic – eredeti nevén csak Desiro – a Siemens közlekedési üzletága által 1998 és 2008 között gyártott motorvonat-típuscsalád. Elsődleges jellemzője az alacsonypadlós, kettőtől ötrészesig terjedő csuklós motorkocsi kivitel, dízel-mechanikus és villamos hajtással.

Születése

Még 1992-ben Németországban fogalmazta meg a Verband Deutscher Verkehrsunternehmer (VDV – Német Közlekedési Vállalatok Szövetsége) az új vasúti mellékvonali járművekkel kapcsolatos, a gyártókkal szembeni főbb követelményeket. Céljuk a minél olcsóbb („low-cost”), minél könnyebb, az autóbuszközlekedéssel szembeni reális alternatívát kínáló mellékvonali vasúti jármű megteremtése volt. A több száz motorvonat eladásával kecsegtető lehetőség valamennyi akkori német gyártó érdeklődését felkeltette, és számos érdekes terv, illetve többségükből prototípus is született.

A krefeldi/ürdingeni székhelyű DUEWAG cég 1995-ben az RVT (Regional Verbrennungstriebwagen – regionális belsőégésűmotoros kocsi) jelű, később RegioSprinter fantázianéven ismertté vált motorkocsi kifejlesztésével reagált az igényekre. Azonban időközben a Német Vasút (DB) több száz regionális jármű beszerzésére indított tendereket. Ezeknek pedig volt egy súlyos követelménye: a járművek szerkezetének 1500 kN hosszirányú nyomóerő elviselésére kellett alkalmasnak lennie. A kifejlesztett járművek egy része (és ezek közé tartozott az RVT is) a könnyebb és olcsóbb kivitel érdekében csak 600 kN elviselésére volt alkalmas, cserébe ezen fogyatékosságukat a jóval intenzívebb lassulást lehetővé tevő fékrendszerükkel kompenzálták.

Ez a feltétel a DUEWAG-ot (illetve akkor már Siemens–Duewag Schienenfahrzeuge GmbH-t) a típus teljes áttervezésére kényszerítette. A módosított tervek megnyerték a DB illetékeseinek tetszését, ezért 1996-ban 150 jármű építésével a krefeldi céget bízták meg. Így született meg a Desiro első változata, a kétrészes dízel-mechanikus motorvonat. Érdekes módon eleinte a típust még RegioSprinter 2 néven emlegették.

Felépítése

A Desiro típusból azóta egy egész motorvonatcsalád született, noha egyes típusváltozatok végül nem épültek meg. Az alábbi változatok készítésére volt lehetőség:

A kocsiszekrény önhordó, alumínium vázzal, a szálerősítésű műanyagból készült vezetőfülkéket előreszerelten, ragasztással rögzítik. A kocsik a beszálló részen alacsonypadlósak, a kocsiegységeket összekötő és a vezetőállás mögötti egy szakaszon – a gépi berendezések elhelyezése miatt – emelt padlószintűek. Az első és az utolsó – a görög vasút ötrészes villamos vonatain továbbá a 2. és az 5. – forgóváz hajtott, a többi futó forgóváz.

Az egyes változatok számos közös elemet (például szekrényelemek, vezetőfülke, forgóvázak, csuklószerkezet, vezérlés) tartalmaznak. A dízel-hidraulikus, dízel-villamos és villamos változat kiviteltől függően a szélső tagokban csak 1–2 ablakmezővel kisebb alacsony padlós résszel, vagy csak egyetlen hajtásmodullal épülhet. A kocsiszekrények azon szakaszai, mely alatt gépezeti berendezés nincs, 575, 800 vagy 1140 mm-es padlómagassággal építhetőek.

Megépült változatok

Dízel motorvonatok

(Kétrészes motorkocsik, ha másképp nincs jelölve.)

Villamos motorvonatok

Jegyzetek

  1. ↑ Daniel Riechers: Siemens Triebzug „DESIRO” - DB BR 642 - einsatzbereit. Verkehr und Technik 2000. 3. 83. p.
  2. ↑ A teljes szerelvény sorozatjele és pályaszáma. Az egyes tagok pályaszáma rendre: 642 001–238, 642 501–738.
  3. ↑ A teljes szerelvény sorozatjele és pályaszáma. Az egyes tagok pályaszáma rendre: 1426 001–031, 2426 001-031. Korábbi pályaszám: 6342 001–031.
  4. ↑ A teljes szerelvény sorozatjele és pályaszáma. Az egyes tagok pályaszáma rendre: 312 001–010, 312 011–020
  5. ↑ A teljes szerelvény sorozatjele és pályaszáma. Az egyes tagok pályaszáma rendre: 312 101–120, 317 101–120, 312 121–140
  6. ↑ Az UIC-pályaszámok rendre: 94 52 2330 001 + 94 52 2330 401 + 94 52 2330 002 – 94 52 2330 029 + 94 52 2330 415 + 94 52 2330 030

Kapcsolódó szócikkek