Háttér
1994-ben a Waggonbau Görlitz bemutatta egy kétszintes villamos motorvonat (DET) koncepciótervét. A koncepció kétszintes vagonokból állt, amelyek további motor-, vezérlő- és középkocsikkal kombinálhatók. Annak érdekében, hogy a hosszabb vonatszerelvényeknél a teljesítményt az ülőhely-kapacitással együtt tovább lehessen növelni, a hajtott végkocsik mellett hajtóművel ellátott középső kocsikat is terveztek. Így biztosítani kívánták a vonatszerelvény nagyfokú rugalmasságát a regionális közlekedésben ingadozó utasforgalomhoz igazodva.
A „Meridian” névre keresztelt motorvonat-szerelvényt 1996-ban a Deutsche Bahn AG egy példányban prototípusként rendelte meg Szászország tartomány pénzügyi támogatásával, és a DWA, a Siemens és az Adtranz vállalatokból álló „Doppelstock-E-Triebzug” konzorcium gyártotta. A járművet 1998-ban mutatták be a nyilvánosságnak az InnoTrans szakkiállításon. Miután 2001-ben az Adtranz-t a Bombardier is felvásárolta, a Siemens és a Bombardier vállalatokon belül saját koncepciók alakultak ki a kétszintes motorvonatokra vonatkozóan. A Siemens Transportation Systems kifejlesztette a Siemens Desiro „Double Deck” koncepciót, amelyből később a svájci SBB RABe 514 sorozat született. A Bombardiernél a meglévő kétszintes vezérlő- és középső kocsikból alakult ki a Bombardier Twindexx Vario. A motorvonat-koncepciót egy, a Deutsche Bahn-nal kötött keretszerződés keretében valósították meg több regionális közlekedési hálózatra kiírt pályázatra.
A prototípus elektromos részéért – mintegy ötmillió euró értékű megrendeléssel – az Adtranz és a Siemens volt felelős. A DWA a görlitzi kétszintes kocsik meglévő koncepciója alapján felelt a kocsik gyártásáért. A kocsik karosszériáját acél helyett alumíniumból gyártották. A motorizált vagonokra új, egyszárnyas ajtókat, a középső kocsikra pedig szélesebb, kettős lengőajtókat szereltek be.
A hajtástechnika viszonylag terjedelmes, mozdonygyártásból származó alkatrészeket tartalmazott, így a motorizált vagonok forgóvázai felett nem voltak ülőhelyek. A koncepció szerint sorozatgyártás esetén olyan vonatokat is kívántak kialakítani, amelyek új motorizált vagonokból, valamint meglévő, modernebb kivitelű kétszintes középső és vezérlővagonokból állnak (középső ütközőcsatlakozóra való átalakítással és a vezérlőtechnika kiigazításával). A vonatokat kifejezetten a drezdai S-Bahn számára szánták. A drezdai agglomerációban a Pirna–Meißen, valamint a Drezda–Freiberg vonalakon kellett volna közlekedniük.
Egy próbaüzem és különböző módosítások (többek között a futóművön) után a vonatot – az EBA által kiadott engedély ellenére – a DB nem vette fel a menetrend szerinti forgalomba. 2003 után a Bombardier Transportation hennigsdorfi telephelyén állt, majd 2006-ban szétszerelték a motorvonatot.
.jpg)
