| ICE 1 | |
| DB 401 | |
| Pályaszám | |
| DB 401 001–020, 050–090 és DB 401 501–520, 550–590 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | AEG, ABB, Henschel, Krauss-Maffei, Krupp, Siemens |
| Gyártásban | 1989 – 1994 |
| Szolgálatba állás | 1991. június |
| Darabszám | 59 szerelvény db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | Bo’Bo’ |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 280 km/h |
| Kapcsolókészülékek közötti hossz | 20.560 mm |
| Hossz | 279 000 mm |
| Üres tömeg | 77,5 t (12-kocsis vonat átépítés után: 849 t) t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 20,0 t |
| Vonatbefolyásoló rendszer | Sifa, PZB90, LZB, részben ETCS |
| Villamos vontatás | |
| Áramnem | 15 kV 16,7 Hz AC |
| Áramellátás | felsővezeték |
| Teljesítmény | |
| Állandó | 4800 kW |
| Vontatómotorok száma | 4 |
A Wikimédia Commons tartalmaz ICE 1 témájú médiaállományokat. | |




Az ICE 1 a Deutsche Bahn első generációs nagysebességű Intercity Express villamos motorvonata. 1989 és 1994 között gyártotta az AEG, az ABB, a Henschel, a Krauss-Maffei, a Krupp és a Siemens. Összesen 59 szerelvény készült el.
A motorvonat két hajtófejből áll, köztük személykocsikkal. A szerelvény nem "igazi" motorvonat, jobban hasonlít a mozdony vontatta hagyományos vonatra. A mozdonyok neve ebben az esetben vonófej. A hajtófejek között 10-14 személykocsi helyezkedik el. A szerelvény összteljesítménye 9600 kW, ami elegendő a 280 km/h-s sebesség elérésére is.
Amikor a DB üzembe állította 1991-ben az első generációját az Intercity Express vonatoknak, óriási technológiai ugrást hajtott végre Németország. Az első időkben a vonatok 250 km/h sebességgel közlekedtek, az új vagy felújított vonalakon, tetemesen lerövidítve az utazási időket. Az új nagysebességű vonatok telepítése meggyorsította a nagysebességű vonalak építését. Németországban a vasúti személyszállítás ezen intézkedések révén megint alternatív megoldása lett a motorizációnak és a légi közlekedésnek.
Az ICE-k kora 1991-ben jött el, ekkor a flotta 23 kész és 26 már megrendelt ICE 1-ből állt. A DB tervei szerint a lehető leghosszabb nagysebességű pályán kellett ezeknek szolgálatot teljesítenie, így a 6. számú Hamburg-München (Hamburg, Hannover, Göttingen, Kassel-Wilhelmshöhe, Fulda, Frankfurt am Main, Mannheim, Stuttgart, Ulm, Augsburg, München) vonalra került az első 18 vonat – kb. 6 órás menetidővel. A vonatokkal átlagosan egy órát, gyakran a korábbi menetidő felét is meg lehetett takarítani a korábbi lehetőségekhez képest.
1992-ben nyílt meg a második ICE vonal (IC Linie 4), szintén Hamburg és München között, de Bréma, Hannover, Kassel, Fulda, Würzburg és Nürnberg érintésével – ekkor került a DB tulajdonába elegendő ICE vonat.
Az első időszak problémáin (nem záródó ajtók, eldugult WC-k, motor-meghibásodások) viszonylag gyorsan felülemelkedett a típus – egy problémájára azonban mind a mai napig nem találtak megoldást fejlesztői. Nem túl jól eltalált acél konstrukciójának "köszönhetően" a vonat 200 km/h fölött érezhetően rezonál és hangossá válik. A problémát első körben a kerekeken történő csillapítással próbálták orvosolni, így a villamos közlekedésben már bevált gumigyűrűs kerekekkel (radumspannender Gummiring) szerelték fel a vonatokat. Ez a megoldás vezetett az ICE történetének legszomorúbb eseményéhez, az eschedei vonatbalesethez.
1992 végén érkezett meg az újabb 19 vonat, melyeket azonnal az újonnan megnyílt 3. IC vonalra vezényeltek, itt először Karlsruhe és Bázel (Hamburg-Hannover-Kassel- Fulda-Frankfurt am Main-Mannheim-Karlsruhe-Freiburg im Breisgau- Bázel), majd nem sokkal később Zürich került be a célállomások közé. 1993-ban, amellett, hogy a célállomások köre Berlinnel bővült, mind a 60 ICE 1 vonat pályára került. A vonatok azóta is évente átlagosan 520 000 kilométert futnak.
2006-tól a svájci előírások módosultak, és a nagysebességű pályákon az ETCS (Level 2) biztosítóberendezés rendszer alkalmazását írják elő, így az érintett 18 ICE 1 szerelvény ezzel a rendszerrel ki lett bővítve.
A legforradalmibb változások közül ki kell emelni a vonatok teljesen új belső tervezését, mely számos speciális berendezést biztosított az utasok számára. Ilyenek például a nagy helyet adó ülések, állítható háttámlák és ülésmagasságok, étkező, és büfé kocsik, csomagmegőrzők, zárt rendszerű WC-k, WC-k a mozgássérültek számára, konferenciahelyiség stb., és mindezek elősegítették a távolsági utazások masszív növekedését Németországban.
Az ICE 1 vonatokat könnyű megkülönböztetni a hasonló ICE 2 szerelvényektől a nagyobb hossz és a kiemelkedő, púpos alakú étkezőkocsi miatt, továbbá az ICE 1 orrán nem található önműködő központi kapcsolófej, ezért nincs ennek az elején nyitható takaróelem.
2002 októberéig az összes ICE szerelvénynek nevet adtak. Az eddigi elnevezett motorvonatok:
Jelenleg az állomány nagy része a nagy forgalmú Hamburg – Frankfurt – Würzburg – München és Hamburg – Ruhr-vidék – Frankfurt – Nürnberg – Bécs vonalakon üzemel.