Ez a szócikk az előadó-művészeti ágról szól. Hasonló címmel lásd még: Cirkusz (film).
Az Astley's AmphitheatreLondonban (1808)A cirkusz. Georges Seurat festménye (1891)
A cirkusz eredetileg vándormutatványos csoportok kerek fellépő sátrát és műsorát jelentette. Jelenleg egy nagy hagyományokkal rendelkező előadó-művészeti ág.
Története
A modern cirkusz 1769-ben született meg, Londonban, amikor Philip Astleynek az az ötlete támadt, hogy néhány akrobatikus mutatvánnyal, például erőművészekkel és kötéltáncosokkal együtt lovasgyakorlatokat mutassanak be egy lovaglóiskolában, melyet tíz évvel később széksorokkal vett körül, és Astley Royal Amphiteator of Arts-nak nevezett el.
Franciaországban a császárság bukása után sok leszerelt lovaskatona vett részt ilyen bemutatókon, majd Franconi (1737-1836) megnyitotta az Olimpiai Cirkuszt.
Párizsban a Napóleon Cirkusz, mai nevén Cirque d’Hiver, amelyet 1852-ben Dejean alapított, különféle állatmutatványokkal szórakoztatta a lovasszámokért lelkesedő közönséget. Az első nagy állatsereglet (menazséria) 1870-ben tűnt fel Angliában. 1914 után már vadállatmutatványok tették híresebbé az Amar, a Pinder és a Bouglione nevű cirkuszokat. 1960 körül az állatvédő egyesületek támadni kezdték az állatidomítást.
Fő attrakciója a nyereg nélküli lovaglás és az oroszlánszelídítés volt.
Mai cirkuszok
Hagyományos cirkusz
Ma a cirkusz a családi szórakozás egyik népszerű formája, kötéltáncosok, zsonglőrök, bohócok, bűvészek, állatidomárok stb. lépnek porondra. Philip Astley fedezte fel, hogy a ló hátán végzett mutatványokhoz 12,8 méter (42 láb) átmérőjű terület a legalkalmasabb, azóta tekintik ezt a méretet a porondok általános méretének.
Bizonyos vélemények szerint a mai cirkuszokban az állatok tartási körülményei állatkínzásnak minősülnek. Ennek ellenére (egyes állatvédő szerveztek szerint) egyelőre nincs megfelelő szabályozás a cirkuszok számára az állatok tartását illetően.
Bohócok: Minden bohóc külön összetéveszthetetlen egyéniség. Nevetséges ruhájukkal és festett arcukkal sajátos szerepük van. Vannak közöttük zenebohócok, akrobaták, pantomimesek, komédiások, és vannak, akik a zsonglőrködéshez is értenek. Az angol Joseph Grimaldi19. századi bohóc (becenevén Joey) öröksége a fehér arcfestés.
Lengő trapéz: Művészeinek tizedmásodpercnyi pontossággal kell végrehajtaniuk a levegőben a szaltókat és ugrásokat. Ezt a merész mutatványt a francia Jules Léotard mutatta be először, 1859-ben.
Az egyik legismertebb, cirkuszhoz kötődő zene a Gladiátorok bevonulása (Vjezd gladiátorů), melynek szerzője Julius Arnost Wilhelm Fučík katonazenekari karmester és zeneszerző, aki a 19-20 század fordulóján, Csehországban élt.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Circus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cirque című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
H. Orlóci Edit: Szabad a porond. A magyar cirkuszi testnyelvjáték, 1890–1914; Jószöveg Műhely, Budapest, 2006
Valóság és illúzió; szerk. Szeifert Judit; MAOE, Budapest, 2012
Cirkuszi csodaemberek. Életútinterjúk cirkuszművészekkel; riporter Szekáry Zsuzsanna, szerk. Fekete Péter, Pál Dániel Levente; MACIVA, Budapest, 2019–
Dohi Tamás: A ligeti porond. 120 év története (MACIVA, Budapest, 2009)
Dohi Tamás: The Capital Circus of Budapest (MACIVA, Budapest, 2009)
Faludi Ilona: Újrakezdés. Egy cirkuszhercegnő élete; Pro Pannonia, Pécs, 2012 (Pannónia könyvek)
Sz. Látó Judit: Életem a cirkusz. Kristóf István története (Budapest, 2021)
Sz. Látó Judit: My life, the circus. The amazing story of István Kristóf (Budapest, 2022)
Cirkuszépületek Európában. Cirkuszművészeti és cirkuszépülettörténeti tanulmányok, esszék, előadások; szerk. Joó Emese; Magyar Művészeti és Innovációs Központ, Bp., 2022 (Színháztudományi szemle)
Kocsis Barbara: A Donnert dinasztia; Napkút, Budapest, 2022
Dohi Tamás: Egy átcirkuszolt élet, avagy Winicky Gabriella családtörténete. A fakerekű kocsitól a fotóművészetig (Kaposvár, 2025)
Ez a szabadidő tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!