Pályafutása
olette Magny 1948-64 között idegen nyelvi titkárként dolgozott a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet-nél. Gitározni Claude Lutertől tanult, és részmunkaidőben bluesénekesként lépett fel. Mielőtt profi sanzonénekes lett, és 1963-ban már megírta első slágerét, a Melocotont.
Az algériai háború idején aktívan politizált, tiltakozó dalokat írt, például a „Le Mal de Vivre-t”, amelyet az Office de Radiodiffusion Télévision Française (ORTF) nem sugárzott. Ezt követték az olyan albumok, mint például a „Vietnam 67”, amelyek szintén politikai állásfoglalások.
A "Feu et rythme" című albumán − amelyet a Charles Cros Akadémia Grand Prix du Disque díjával jutalmaztak − egy kortárs együttessel, valamint Beb Guérin és Barre Phillips free jazzesekkel együtt készített. Ezek, és más free dzsessz zenészek, például François Tusques és Noel McGhie is dolgoztak vele a „Repression” című albumon, amely a cenzúrával és a politikai elnyomással foglalkozott.
A „Thanakan” című albuma Antonin Artaud szövegeire íródott.
Betegsége miatt Colette Magny élete utolsó éveiben már nemigen tudott fellépni.
