A Cryptophytaalgacsoport, legtöbbjüknek kloroplasztiszuk is van. Édesvízben gyakoriak, de előfordulnak tengerben és brakkvízben is. 10–50 μm-esek és laposak, elöl bemélyedéssel, melynek szélén két kissé eltérő ostor van.
Egyes tagjai mixotrófok lehetnek.
Színtelen tagjai baktériumokkal táplálkoznak, jelenlétük a hőmérséklettel pozitívan korrelál. Virágzásuk a diatómák kezdeti virágzása után nem sokkal történik. Feltehetően a globális felmelegedés hatására a déli féltekén nyáron egyre nagyobb lehet a virágzás. Az Antarktiszi-félszigeten megtalálható a Geminigera cryophila.
A plasztisz nélküli Goniomonadea osztály és a leukoplasztiszokkal rendelkező, korábban Chilomonas paramecium nevű Cryptomonas paramecium kivételével a Cryptophyta 1 vagy 2 kloroplasztisszal rendelkezik, bennük klorofill a és c-vel, fikobiliproteinekkel és más pigmentekkel. Színük változó (barna, vörös vagy kékeszöld). 4 membrán veszi ezeket körül, a középső 2 közt redukált sejtmaggal (nukleomorf). Ez alapján a plasztisz eukarióta szimbiontából származik, mely genetikai tanulmányok alapján vörösmoszat. Azonban a plasztiszok a vörösmoszatokéitól jelentősen eltérnek: csak a tilakoidban van fikobiliprotein, és csak fikoeritrinként vagy fikocianinként. A Rhodomonas esetén ennek kristályszerkezete 1,63 Å pontossággal ismert; és az α-alegység más fikobiliproteinnel nem mutat rokonságot.
Néhány tag, például a Cryptomonaspalmelloid állapotokat alkothat, de a körülötte lévő nyálkából kiszabadulva ismét szabadon élő ostorosokká válhat. Néhány Cryptomonas-faj nem mozgó cisztát, rideg falú nyugalmi állapotot is alkothat kedvezőtlen körülmények esetén. Ostorai párhuzamosak, masztigonémái kétrészesek, az endoplazmatikus retikulumban alakulnak ki és a sejtfelszínhez kerülnek. Az ostoron és a sejttesten kis pikkelyek lehetnek. A mitokondrium cristái laposak, a mitózis nyílt, ivaros szaporodása ismert.
A Cryptophyta-kloroplasztiszok a sárgásmoszatokéival és a Haptophyta csoportéival rokonok, e három csoportot Cavalier-Smith a Chromista csoportban egyesítette. Azonban a közeli rokonságot ultraszerkezeti különbségek cáfolták, vagyis a Chromista 3 fő ága külön szerezte plasztiszait, így a Chromista polifiletikus. Molekuláris bizonyítékok is alátámasztják a Cryptophyta primitív heterotrófiáját és szekunder kloroplasztiszszerzését. A Cryptophyta feltételezett testvértaxonja a Katablepharidaceae, egy szintén ejektoszómákkal rendelkező ostoroscsoport.
