Edith Nesbit (házas nevén Edith Bland; Kennington(wd), 1858. augusztus 15. – New Romney(wd), 1924. május 4.) angol író és költő, aki gyermek- és egyéb könyveit E. Nesbit néven jelentette meg. Több mint 60 ilyen művet írt vagy társszerzőként jegyzett. Emellett politikai aktivista is volt, valamint társalapítója a Fabian Societynek – egy olyan szocialista szervezetnek, amely később a Munkáspárthoz (Labour Party) csatlakozott.
Életrajza
Nesbit 1858-ban született a Surrey-beli Kenningtonban(wd) – a Lower Kennington Lane 38. szám alatt (ma London) –, John Collis Nesbit(wd) mezőgazdasági vegyész leányaként; apja 1862 márciusában, még a lány negyedik születésnapja előtt hunyt el. Édesanyja Sarah Green (született Alderton) volt.
Mary halála után Nesbit és édesanyja három évre a Kent északnyugati részén fekvő Halsteadben(wd) található Halstead Hallba költözött; ez a helyszín ihlette a The Railway Children (Hárman a vasút mentén) című művet, bár ezt a címet a derbyshire-i New Mills(wd) városa is magáénak vallja.
Amikor Nesbit 17 éves volt, a család visszaköltözött a délkelet-londoni Lewishambe(wd). Az Elswick Road 28. szám alatt a lewishami önkormányzat emléktáblát helyezett el a tiszteletére.
1877-ben, 18 éves korában Nesbit megismerkedett a nála három évvel idősebb banktisztviselővel, Hubert Blanddel(wd). 1880. április 22-én – hét hónapos terhesen – kötött házasságot Blanddel, ám kezdetben nem éltek együtt, mivel a férfi továbbra is az édesanyjával lakott. Házasságuk viharosnak bizonyult. Nesbit hamarosan tudomást szerzett arról, hogy egy másik nő – Maggie Doran, aki szintén Bland édesanyjával élt – Hubert menyasszonyának tekintette magát, és szintén gyermeket szült a férfinak.
Nesbit és Bland gyermekei a következők voltak: Paul Cyril Bland (1880–1940) – akinek The Railway Children című művét ajánlotta –, Mary Iris Bland (1881–1965) – aki 1907-ben John Austin D Phillips felesége lett – és Fabian Bland (1885–1900).
Súlyosabb csapást jelentett az 1886-os év, amikor kiderült számára, hogy barátnője, Alice Hoatson gyermeket vár a férjétől. Korábban megállapodtak abban, hogy örökbe fogadja Hoatson gyermekét, és megengedi a nőnek, hogy házvezetőnőként velük éljen. Az igazság napvilágra kerülése után hevesen összeveszett a férjével, és felvetette, hogy Hoatsonnak és a babának – Rosamundnak – el kellene költözniük; férje azonban azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja Edith-et, ha az elutasítja a gyermeket és annak anyját.
Hoatson házvezetőnőként és titkárnőként maradt mellettük, és 13 évvel később ismét gyermeket várt Blandtől. Edith ezúttal is örökbe fogadta Hoatson gyermekét, Johnt. Az Alice Hoatsontól született két gyermek, akiket Edith örökbe fogadott, a következők voltak: Rosamund Edith Nesbit Hamilton(wd) – később Bland (1886–1950) –, aki 1909. október 16-án ment hozzá Clifford Dyer Sharp-hoz, és akinek The Book of Dragons (A sárkányok könyve) című művét ajánlották; valamint John Oliver Wentworth Bland (1899–1946), akinek The House of Arden (Az Arden-ház) és a Five Children and It (Öt gyerek és az izé) című könyveket ajánlották.
Nesbit fia, Fabian 15 éves korában, egy mandulaműtétet követően hunyt el. Nesbit bűntudatot érzett emiatt, mivel nem sokkal az altatás előtt ételt adott a fiúnak, utána pedig felügyelet nélkül hagyta, anélkül, hogy sejtette volna: a visszaböfögött étel miatt akár meg is fulladhat. Később számos könyvét – köztük The Story of the Treasure Seekers (Kincskeresők) és annak folytatásait – neki ajánlotta. Nesbit örökbefogadott lánya, Rosamund közreműködött a Cat Tales című kötet elkészítésében.
E. Nesbit sírját a St Mary in the Marsh-i templomkertben második férje, Thomas Terry Tucker által állított fa sírjel jelöli; a templom belsejében emléktáblát is elhelyeztek az emlékére.
Nesbit nagyra becsülte William Morris művészt és marxista szocialistát. Nesbit és Bland kacérkodott a Szociáldemokrata Szövetséggel (Social Democratic Federation(wd)), ám azt túl radikálisnak találták. A házaspár 1884-ben a Fabian Society alapító tagja lett – a szervezet nevét fiuk, Fabian is viselte. Közösen szerkesztették a társaság Today című folyóiratát. 1884-től az 1890-es évek végéig Nesbit és Bland közösen írtak felnőtteknek szóló szépirodalmi műveket „Fabian Bland” közös írói álnéven. Az 1880-as években Nesbit termékeny előadóként és íróként foglalkozott a szocializmus témájával. Vendégelőadóként lépett fel a London School of Economicsban, amelyet a Fabian Society más tagjai alapítottak.
Nesbit 1899 és 1920 között a délkelet-londoni Elthamben(wd), a Well Hallban(wd) élt – ez az épület több könyvében, például The Red House (A Vörös Ház) is megjelenik. 1911-től kezdve második otthont is fenntartott a Sussex Downs vidékén, a kelet-sussexiFristonhoz(wd) tartozó Crowlinkben. Well Hallban ő és férje számos barátot, kollégát és tisztelőt láttak vendégül.
1917. február 20-án – mintegy három évvel Bland halála után – Nesbit hozzáment Thomas „Skipper” TuckerhezWoolwichban(wd), ahol a férfi a woolwichi komp kapitányaként dolgozott.
Bár ő volt a család kenyérkeresője, és The Railway Children című művében az apa kijelenteti, hogy „[a] lányok éppolyan okosak, mint a fiúk, és ezt ne felejtsétek el!”, Nesbit nem állt ki a nők jogaiért. „Ellenezte a nők választójogának ügyét – főként azért, állítása szerint, mert a nők a toryk felé hajolhatnának, ezzel ártva a szocialista ügynek.”
A The Railway Children és a The House of Arden 2022-es újrakiadása kapcsán a The New Yorker magazin így fogalmaz: „Mindkét könyv – akárcsak Nesbit műveinek nagy része – epizodikus, olykor pikareszk jellegű; elvetik a korabeli ifjúsági irodalomra jellemző erkölcsi kioktatást, és inkább a gyermeki logikát, illetve nézőpontot helyezik előtérbe. [...] S ami a legfontosabb: mindkét kötet olyan alapkoncepcióra épül, amely egyfajta újrajátszása is az írónő saját gyermekkorának: egy olyan idillé, amelyet gyökerestől forgatnak fel a betegség, a veszteség és a gyász kényszerűségei.”
Élete vége felé Nesbit először Crowlinkbe költözött, majd Thomas Tuckerrel együtt két egymáshoz csatlakozó épületbe – a Jolly Boat és a Long Boat nevű, egykori Royal Flying Corps(wd)-épületekbe – költözött a kenti Jessonba (St Mary's Bay(wd), New Romney(wd)). Nesbit a Jolly Boatban, a Skipper pedig a Long Boatban lakott. Nesbit 1924-ben hunyt el a Long Boatban, feltehetően tüdőrák következtében (mivel „szüntelenül dohányzott”), és a St Mary in the Marsh-i(wd) templomkertben helyezték örök nyugalomra. Férje, Thomas ugyanezen a címen hunyt el 1935. május 17-én. Edith fia, Paul Bland volt Thomas Tucker végrendeletének egyik végrehajtója.
Írói tevékenység
Pályafutás
Nesbit elsőként megjelent művei versek voltak. Még nem töltötte be huszadik életévét 1878 márciusában, amikor a Good Words című havi folyóirat leközölte "Under the Trees" című versét. Összesen mintegy negyven gyermekkönyvet – köztük regényeket, mesekönyveket és képeskönyveket – jelentetett meg. Gyermekek számára átdolgozott Shakespeare-műveit is lefordították.
Emellett csaknem ugyanannyi könyvet jelentetett meg másokkal közösen. Férjével együtt "Fabian Bland" álnéven írt szépirodalmi műveket 1884-től egészen az 1890-es évek végéig. E közös regények egyikét, a The Prophet's Mantle-t (1885)[29] Kropotkin londoni élete ihlette. Nesbit életrajzírója, Julia Briggs „feltűnően ötletes és összetett cselekményű könyvnek” nevezi a művet. Megjelenésekor kedvező kritikákat kapott, és úgy tűnik, folyamatosan jól fogyott. Ezt követően Bland az újságírásra és politikai írásaira összpontosított, miközben Nesbit sikere gyermekkönyv-szerzőként egyre nőtt.
2011-es plágiumvád
2011-ben Ada J. Graves(wd) unokája megjelentetett egy könyvet, amely azt állította, hogy Nesbit „plagizálta” a The Railway Children cselekményének egyes részeit Graves The House by the Railway című művéből. A vád szerint Graves könyve 1896-ban – kilenc évvel a The Railway Children előtt – jelent meg, és számos hasonlóságot mutattak ki a két mű között. Későbbi vizsgálatok azonban cáfolták ezt a következtetést: A Tor.com online magazin kiderítette, hogy bár Graves könyve egy 1896-ban indult sorozat része volt, az adott kötet csak 1906-ban jelent meg, így valójában mindkét könyv 1906-ban látott napvilágot. Más hasonlóságokat is puszta véletlennek tulajdonítottak, bár elismerték, hogy Nesbit olykor megismételt cselekményelemeket saját műveiben, és mások – például H. G. Wells – ötleteit is felhasználta.
Örökség és hatás
Nesbit életrajzírója, Julia Briggs(wd) „az első modern gyermekkönyvíróként” jellemzi őt, aki „hozzájárult a Lewis Carroll, George MacDonald(wd) és Kenneth Grahame által megalapozott gyermekirodalmi hagyomány megfordításához: elfordult az általuk teremtett »másodlagos világoktól«, és a valóságos dolgokkal való szembesülésből fakadó kemény igazságok felé fordult – olyan témák felé, amelyek korábban kizárólag a felnőtteknek szóló regények sajátjai voltak”. Briggs emellett Nesbitnek tulajdonítja a gyermekeknek szóló kalandtörténet műfajának megteremtését is. Noël Coward nagyra becsülte munkásságát. Noel Streatfeild – aki maga is írt Nesbitről életrajzot – egy levelében így fogalmazott: „Jellemző volt rá a tömör fogalmazásmód, és páratlan tehetséggel tudta megidézni az angol vidék forró nyári napjait.”
Nesbit legismertebb művei közé tartozik a The Story of the Treasure Seekers (1899) és a The Wouldbegoods (1901); ezek a Bastable család – egy viszonylag nehéz anyagi helyzetbe került középosztálybeli család – történetét mesélik el. A The Railway Children című mű népszerűségéhez az 1970-es filmváltozat is hozzájárult. Gore Vidal az időutazásról szóló The Story of the Amulet című könyvről úgy vélekedett, hogy abban „Nesbit találékonysága a legjavát nyújtja”. Gyermekirodalmi munkássága színműveket és versesköteteket is magában foglalt.
Nesbitet tartják a modern gyermekfantasy megteremtőjének. Újításai során valósághű, kortárs gyermekszereplőket helyezett valós környezetbe, ahol mágikus tárgyakkal (ami ma már a kortárs fantasy műfajába tartozna), kalandokkal, sőt olykor fantasztikus világokba tett utazásokkal találkoztak. Ez közvetve vagy közvetlenül számos későbbi íróra hatással volt, köztük P. L. Traversre (a Mary Poppins alkotójára), Edward Eagerre(wd), Diana Wynne Jonesra és J. K. Rowlingra. C. S. Lewis szintén merített munkásságából a Narnia-sorozatban: The Magician's Nephew című kötetben megemlíti a Bastable gyerekeket, a Jadis (más néven a Fehér Boszorkány) 19. századi Londonban játszódó jelenetei pedig Nesbit The Story of the Amulet (Az amulett története) című művének hasonló epizódjait idézik.
Nesbit karaktereinek felhasználása a későbbi írók által
Michael Moorcocksci-fi- és fantasyíró átvette Nesbit Oswald Bastable nevű karakterét egy steampunk regénytrilógiához, amelynek első kötete a The Warlord of the Air.
A Five Children and It című műhöz későbbi írók számos folytatást írtak.
Öröksége
Helyszínek
Az Edith Nesbit-sétány és -kerékpárút az elthami Well Hall Pleasaunce déli oldalán húzódik.
Szintén Délkelet-Londonban, Lee Greenben(wd) található az Edith Nesbit Gardens.
A délkelet-londoni Grove Parkban(wd), a Baring Road és a Reigate Road között húzódó 200 méteres gyalogút a regény nyomán a Railway Children Walk nevet viseli; ugyanígy nevezték el az oxenhope-i sétányt is – ez a település a Keighley and Worth Valley vasútvonal mentén fekszik, és forgatási helyszínként szolgált az 1970-es filmhez.
A Romney Marsh-i St Mary's Bayben található a Nesbit Road; itt állt Nesbit otthona, a Long Boat & Jolly Boat.
A kenti Badgers Mountban(wd) működő Nesbit House gondozóotthon a Halstead Hall közelében helyezkedik el; utóbbi épületben élt Edith Nesbit fiatal korában.
Egyéb örökség
Judy Parfitt(wd) színésznő alakította Nesbitet az 1972–1973-as The Edwardians című minisorozatban.
Az Edith Nesbit Társaságot 1996-ban alapították; elnöke Dame Jacqueline Wilson(wd) lett.
2001-ben a The Guardian hasábjain Francis Spufford(wd) a The Story of the Amulet című művet tette a legjobb gyermekkönyvek listájának élére.
A. S. Byatt 2009-es, The Children's Book című regényét részben Nesbit ihlette; az írónő maga is szereplőként jelenik meg a műben Kenneth Grahame és J. M. Barrie társaságában.
Nesbit élete ihlette Alison Neil 2018-as, Larks and Magic című egyfelvonásos monodrámáját.
Nesbit több horror-novelláját is feldolgozták The Shadow in the Dark címmel egy antológia-jellegű színdarabban, amelyet Oliver Giggins és Ash Pryce jegyez; az alkotás emellett merített Nesbit életének eseményeiből és önéletrajzi írásaiban megfogalmazott félelmeiből is. A darab premierjére 2023-ban, az Edinburgh-i Horrorfesztiválon került sor. Oliver Giggins ezt követően további két Nesbit-féle kísértethistória-adaptációt készített: 2024-ben a The Ebony Frame-et (amely az "The Ebony Frame", a "From The Dead" és az "Uncle Abraham's Romance" című műveken alapul), 2025-ben pedig a The Lady In White-ot (amely a The White Lady című történeten alapul).
Edward Eager(wd) amerikai gyermekkönyv-szerző minden idők legjobb gyermekkönyv-írójának tartotta Nesbitet; saját könyveit gyakran hasonlítják Nesbit műveihez, szereplői pedig nemegyszer rajonganak az írónő munkásságáért.
A BBCA Ghost Story for Christmas (Kísértethistória karácsonyra) című sorozatának 2024-es karácsonyesti epizódja, a Woman of Stone Nesbit Man-Size in Marble című horror-novellájának adaptációja. A Mark Gatiss forgatókönyve alapján készült és általa rendezett filmben Nesbitet Celia Imrie alakítja.
Életrajzok
Az 1966-ban megjelent, önéletrajzi ihletésű Long Ago When I was Young című műve alapján készült BBC-s A Ghost Story for Christmas-epizódon kívül öt életrajz is foglalkozott Nesbit életével.
Elisabeth Galvin: The Extraordinary Life of E. Nesbit, 2018
Eleanor Fitzsimons: The Life and Loves of E Nesbit, 2019
Művei
Gyermekregények
Bastable-sorozat
1899 The Story of the Treasure Seekers
1901 The Wouldbegoods
1904 New Treasure Seekers
Megjegyzések
A The Complete History of the Bastable Family (1928) a három Bastable-regény posztumusz gyűjteményes kiadása, amely azonban nem tartalmazza az Oswald Bastable and Others című, 1905-ös kötetben megjelent négy elbeszélést. A Bastable család az 1902-es, felnőtteknek szóló The Red House című regényben is felbukkan.
Psammead-sorozat
1902 Five Children and It
1904 The Phoenix and the Carpet
1906 The Story of the Amulet
House of Arden-sorozat
1908 The House of Arden
1909 Harding's Luck
Egyéb gyermekregények
1906 The Railway Children
1907 The Enchanted Castle
1910 The Magic City
1911 The Wonderful Garden
1913 Wet Magic
Regények felnőtteknek
Fabian Bland álnéven
The Prophet's Mantle. Folytatásokban közölt, Weekly Dispatch, 3 August–14 December 1884, published 1889
The Hour before Day. Folytatásokban, Weekly Dispatch, 1885
Something Wrong. Folytatásokban, Weekly Dispatch, 7 March to 4 July 1886
The Marden Mystery (ritka: kevés példány maradt fenn, ha egyáltalán maradt)
Mint E. Nesbit
1893 Her Marriage Lines. Folytatásokban, Weekly Dispatch, 1893
1898 The Secret of Kyriels
1902 The Red House (amelyben a róluk szóló gyerekkönyvekből ismert Bastable család szerepel)
1906 The Incomplete Amorist
1909 Salome and the Head (más néven The House with No Address)
1909 Daphne in Fitzroy Street
1911 Dormant (más néven Rose Royal in the US)
1916 The Incredible Honeymoon
1922 The Lark
Megjegyzések
A The Secret of Kyriels című műből csak kevés példány maradt fenn.
Mesék és mesekönyvek
1887 The Pixies Garden
1891 "The Pilot", poem, picture book(?)
1892 Father Christmas: The Children's Casket of Pictures
1894 Miss Mischief
1895 Tick Tock, Tales of the Clock
1895 Pussy cat
1895 Doggy Tales
1896 The Prince, Two Mice and Some Kitchen-Maids. Father Christmas: The Children's Treasury of Pictures and Stories (1892)
1897 The Children's Shakespeare
1897 Royal Children of English History
1897 Tales Told in the Twilight (antológiában szereplő történet)
1898 The Book of Dogs
1899 Pussy and Doggy Tales
1901 The Book of Dragons (A The Strand magazinban 1899-ben megjelent történetek)
1901 Nine Unlikely Tales
1902 The Revolt of the Toys
1903 The Rainbow Queen and Other Stories
1903 Playtime Stories
1904 The Story of Five Rebellious Dolls
1904 Cat Tales (Nesbit és lánya, Rosamund E. Nesbit Bland)
1905 Oswald Bastable and Others (négy Bastable-történetet tartalmaz)
1905 Pug Peter, King of Mouseland
1907 Beautiful Stories from Shakespeare (Az 1895-ös The Children's Shakespeare újranyomása)
1908 The Old Nursery Stories
1912 The Magic World
1925 Five of Us—and Madeline (Rosamund E. Nesbit Bland által posztumusz összeállított és szerkesztett kötet, amely a címadó regényt és két, feltehetően Nesbit által befejezett novellát tartalmazza.)
Felnőtteknek szóló rövidpróza
Fabian Bland néven
"Psychical Research". Longman's Magazine, December 1884
"The Fabric of a Vision". Argosy, March 1885
"An Angel Unawares". Weekly Dispatch, 9 August 1885
"Desperate Conspirator". Weekly Dispatch, 15 May 1887
"A Pot of Money". Weekly Dispatch, 21 August 1887
"Christmas Roses". Weekly Dispatch, 25 December 1887
"High Social Position". Weekly Dispatch, 8 July 1888
"Mind and Money". Weekly Dispatch, 16 September 1888
"Getting into Society". Weekly Dispatch, 30 September 1888
"A Drama of Exile". Weekly Dispatch, 21 October 1888
"A Pious Fraud". Weekly Dispatch, 11 November 1888
"Her First Appearance". Weekly Dispatch, 16 December 1888
"Which Wins?" Murray's Magazine, December 1888
"Only a Joke". Longman's Magazine, August 1889
"The Golden Girl". Weekly Dispatch, 21 December 1890
E. Bland néven
"The Third Drug", Strand Magazine, February 1908 (más néven "The Three Drugs")
"A Strayed Sheep". Thetford & Watton Times and People's Weekly Journal, 2 June 1894 (Oswald Barronnal)
"The Secret of Monsieur Roche Aymon". Atalanta Magazine, October 1894 (with Oswald Barron)
"The Letter in Brown Ink". Windsor Magazine, August 1899
"'Thirteen Ways Home", 1901
"These Little Ones", 1909
"The Aunt and the Editor". North Star and Farmers' Chronicle, 15 June 1909
"To the Adventurous", 1923
Novelláskötetek felnőtteknek
Grim Tales (horror stories), 1893
"The Ebony Frame", "John Charrington's Wedding", "Uncle Abraham's Romance", "The Mystery of the Semi-Detached", "From the Dead", "Man-Size in Marble", "The Mass for the Dead"
Something Wrong (horror történetek), 1893
In Homespun (10 történet, amely Dél-Kent és Sussex „angol nyelvjárásában íródott”), 1896
The Literary Sense (18 stories), 1903
Man and Maid (10 stories), 1906 (néhány természetfeletti történet)
Fear (horror stories), 1910
Collected Supernatural Stories, 2000
"Dormant" ("Rose Royal"), "Man-size in Marble", "The Detective", "No. 17", "John Charrington's Wedding", "The Blue Rose", "The Haunted House", "The House With No Address" ("Salome and the Head"), "The Haunted Inheritance", "The House of Silence", "The Letter in Brown Ink", "The Shadow", "The New Samson", "The Pavilion"
From the Dead: The Complete Weird Stories of E Nesbit, 2005
"Introduction" (by S. T. Joshi), "John Charrington's Wedding", "The Ebony Frame", "The Mass for the Dead", "From the Dead", "Uncle Abraham's Romance", "The Mystery of the Semi-Detached", "Man-Size in Marble", "Hurst of Hurstcote", "The Power of Darkness", "The Shadow", "The Head", "The Three Drugs", "In the Dark", "The New Samson", "Number 17", "The Five Senses", "The Violet Car", "The Haunted House", "The Pavilion", "From My School-Days", "In the Dark", "The Mummies at Bordeaux"
The Power of Darkness: Tales of Terror, 2006
"Man-Size in Marble", "Uncle Abraham's Romance", "From the Dead", "The Three Drugs", "The Violet Car", "John Charrington's Wedding", "The Pavilion", "Hurst of Hurstcote", "In the Dark", "The Head", "The Mystery of the Semi-detached", "The Ebony Frame", "The Five Senses", "The Shadow", "The Power of Darkness", "The Haunted Inheritance", "The Letter in Brown Ink", "The House of Silence", "The Haunted House", "The Detective"
Dark Tales in Winter, 2021
"The Shadow" adapted for stage by Matt Beames and Hannah Torrance.
Ismeretterjesztő művek
Fabian Bland néven
Egyetlen darab nyomára sem bukkantak még.
Mint E. Nesbit
"Women and Socialism: from the Middle-Class Point of View". Justice, 4 and 11 April 1885
"Women and Socialism: A Working Woman's Point of View". Justice, 25 April 1885
Wings and the Child, or The Building of Magic Cities, 1913
Long Ago When I Was Young (originally a serial, 'My School-Days: Memories of Childhood', in Girl's Own Paper 1896–1897) A Long Ago When I Was Young – amely eredetileg „My School-Days: Memories of Childhood” címen jelent meg a The Girl’s Own Paper hasábjain 1896 októbere és 1897 szeptembere között – végül 1966-ban, mintegy negyven évvel Nesbit halála után látott napvilágot könyv formájában; a kiadás Noel Streatfeild avatott előszavával és Edward Ardizzone mintegy két tucatnyi tollrajzával jelent meg. A kötet tizenkét fejezete az eredeti folytatásos részeket tartalmazza.
Költészet
"A Lovers' Petition". Good Words, 17 August 1881
"Absolution". Longman's Magazine, August 1882
"Possibilities". Argosy, July 1884
"Until the Dawn". Justice, 21 February 1885
"Socialist Spring Song". Today, June 1885
"The Dead to the Living". Gentleman's Magazine
"Waiting". Justice, July 1885
"Two Voices". Justice, August 1885
"1857-1885". Justice, 22 August 1885
"The Wife of All Ages". Justice, 18 September 1885
"The Time of Roses", undated (c. 1890)
1886 "Lays and Legends"
1887 "The Lily and the Cross"
1887 "Justice for Ireland!". Warminster Gazette, 12 March 1887
1887 "The Ballad of Ferencz Renyi: Hungary, 1848". Longman's Magazine, April 1887
1887 "The Message of June". Longman's Magazine, June 1887
Tündérmesék (Fairy Stories) – Móra, Budapest, 1983 · ISBN963113184X· Fordította: Törék Margit · Illusztrálta: Gyulai Líviusz
Az elvarázsolt kastély (The Enchanted Castle) – Mágus, Budapest, 1997 · ISBN9638278218 · Fordította: Törék Margit · Illusztrálta: Szegedi Katalin
Öt gyerek és az izé (Five Children and It) – Ciceró, Budapest, 1999 · ISBN9635392044 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Buzay István
A sárkányok könyve (The Book of Dragons) – Digi-Book Magyarország, Budapest, 2021 · ISBN9789635592692 · Fordította: Bujtor László · Illusztrálta: Vaspöri Cintia
Megjegyzések
↑A Lower Kennington Lane ma a Kennington Lane északi szakaszát alkotja a Kennington Road és a Newington Butts között; az épületet lebontották, és semmi sem őrzi az emlékét. Galvin életrajzi művében (2. o.) azt állítja, hogy a Lower Kennington Lane ma mélyen egy főút és szupermarketek alatt húzódik. Ez az állítás a modern Kennington Lane, valamint annak korábbi alkotórészei – az Upper Kennington Lane és a Lower Kennington Lane – összetévesztésén alapul. A Lower Kennington Lane valójában ma is létezik – bár átnevezték és a házszámozását is megváltoztatták –, ám az 1850-es évekből származó házak többsége már nem áll. A jelenleg a Kennington Lane 98. szám alatt működő "King’s Arms" kocsma egy korábbi változata még a Lower Kennington Lane 44. szám alatt üzemelt. Az 1861-es népszámlálási adatok szerint Edith Nesbit apjának az utcában kissé távolabb található mezőgazdasági főiskoláján tartózkodott."Find My Past 1861 Census". search.findmypast.co.uk. Hozzáférés: 2020. július 29. That site is now occupied by 20th-century public housing.
↑The Book of Dragons (1901). A kötet magában foglalta a The Seven Dragons című, hét részből álló sorozatot és egy nyolcadik történetet – amelyek mindegyike 1899-ben jelent meg a The Strand Magazine-ban –, valamint egy kilencedik történetet, "The Last of the Dragons"-t (amely posztumusz, 1925-ben látott napvilágot). A mű 1972-ben The Complete Book of Dragons, 1975-ben pedig The Last of the Dragons and Some Others címen jelent meg. Később visszaállították az eredeti címet, a tartalmat pedig kiegészítették "The Last of the Dragons" című írással, valamint az új kiadás idején keletkezett egyéb anyagokkal. A Seven Dragons and Other Stories cím egy későbbi Nesbit-gyűjtemény esetében is felbukkant.
↑John Clute(wd) szerint Nesbit természetfeletti témájú műveinek zöme négy kötetbe gyűjtött elbeszélésekből áll: ezek közé tartozik a Man and Maid, valamint az a három kötet, amelyekről itt megjegyeztük, hogy horrorisztikus történeteket tartalmaznak.
↑Bedson, S. P. (1947). "John Oliver Wentworth Bland (born 6 October 1899, died 10 May 1946)". The Journal of Pathology and Bacteriology. 59 (4): 716–721. doi:10.1002/path.1700590427.
↑Bennett, Phillippa; Miles, Rosemary, eds. (2010). William Morris in the Twenty-First Century. Peter Lang UK. 136.o. ISBN3034301065.
↑Spittles, Brian (Spring 1988). "Twentieth-Century Perception in News from Nowhere"(PDF). The Journal of William Morris Studies. 7 (4). 2013. szeptember 27. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. október 13.– via Morris Society.{{cite journal}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
↑Morton, A.L. (Autumn 1986). "Morris, Marx and Engels"(PDF). The Journal of William Morris Studies. 7 (1). 2013. szeptember 27. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. október 13.– via Morris Society.{{cite journal}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
↑Bartels, Dennis (Spring 2000). "The Moral Marxism of William Morris"(PDF). The Journal of William Morris Studies. 13 (4). 2013. szeptember 27. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2026. október 13.– via Morris Society.{{cite journal}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
↑Iannello, Silvia (2008. augusztus 18.). "Edith Nesbit, la precorritrice della Rowling". Tvcinemateatro―i protagonisti. Silvia-iannello.blogspot.com (reprint 19 September 2011 from Zam (zam.it)). Hozzáférés: 2012. augusztus 9.
12Ness, Mari (2011. szeptember 22.). "Adventures in Railroads: The Railway Children". Tor.com. Macmillan. [...] although news reports initially said that that The House by the Railway was published in 1896 – ten years before The Railway Children – that turns out to be the publication start of the series that the book appeared in, not the actual book. Both were published in 1906, and then as now, books took some time to get from the typewriter into actual print.
↑Jones, Roger. "Visit to Hebden Bridge". wordpress.com. Wordpress. 2014. december 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 29.
Ez a szócikk részben vagy egészben az E. Nesbit című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Egyesült Királyság
Anglia
