| Edith Nesbit | |
| Született | 1858. augusztus 15. Kennington, Nagy-London, |
| Elhunyt | 1924. május 4. (65 évesen) New Romney, Kent, |
| Álneve | E. Nesbit, Fabian Bland |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | brit |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | öt gyermek:
|
| Szülei | John Collis Nesbit |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | természetes halál |
| Sírhelye | St Mary in the Marsh |
A Wikimédia Commons tartalmaz Edith Nesbit témájú médiaállományokat. | |
Edith Nesbit (házas nevén Edith Bland; Kennington, 1858. augusztus 15. – New Romney, 1924. május 4.) angol író és költő, aki gyermek- és egyéb könyveit E. Nesbit néven jelentette meg. Több mint 60 ilyen művet írt vagy társszerzőként jegyzett. Emellett politikai aktivista is volt, valamint társalapítója a Fabian Societynek – egy olyan szocialista szervezetnek, amely később a Munkáspárthoz (Labour Party) csatlakozott.
Nesbit 1858-ban született a Surrey-beli Kenningtonban – a Lower Kennington Lane 38. szám alatt (ma London) –, John Collis Nesbit mezőgazdasági vegyész leányaként; apja 1862 márciusában, még a lány negyedik születésnapja előtt hunyt el. Édesanyja Sarah Green (született Alderton) volt.
Mivel Nesbit nővére, Mary betegeskedett, a család évekig utazgatott, és különféle helyeken élt: Brightonban, Buckinghamshire-ben, Franciaországban (Dieppe-ben, Rouenban, Párizsban, Tours-ban, Poitiers-ben, Angoulême-ben, Bordeaux-ban, Arcachonban, Pau-ban, Bagnères-de-Bigorre-ban és a bretagne-i Dinanban), valamint Spanyolországban és Németországban. Mary 1871-ben eljegyezte magát Philip Bourke Marston költővel, ám még ugyanabban az évben tuberkulózisban elhunyt Normandiában.
Mary halála után Nesbit és édesanyja három évre a Kent északnyugati részén fekvő Halsteadben található Halstead Hallba költözött; ez a helyszín ihlette a The Railway Children (Hárman a vasút mentén) című művet, bár ezt a címet a derbyshire-i New Mills városa is magáénak vallja.
Amikor Nesbit 17 éves volt, a család visszaköltözött a délkelet-londoni Lewishambe. Az Elswick Road 28. szám alatt a lewishami önkormányzat emléktáblát helyezett el a tiszteletére.
1877-ben, 18 éves korában Nesbit megismerkedett a nála három évvel idősebb banktisztviselővel, Hubert Blanddel. 1880. április 22-én – hét hónapos terhesen – kötött házasságot Blanddel, ám kezdetben nem éltek együtt, mivel a férfi továbbra is az édesanyjával lakott. Házasságuk viharosnak bizonyult. Nesbit hamarosan tudomást szerzett arról, hogy egy másik nő – Maggie Doran, aki szintén Bland édesanyjával élt – Hubert menyasszonyának tekintette magát, és szintén gyermeket szült a férfinak.
Nesbit és Bland gyermekei a következők voltak: Paul Cyril Bland (1880–1940) – akinek The Railway Children című művét ajánlotta –, Mary Iris Bland (1881–1965) – aki 1907-ben John Austin D Phillips felesége lett – és Fabian Bland (1885–1900).
Súlyosabb csapást jelentett az 1886-os év, amikor kiderült számára, hogy barátnője, Alice Hoatson gyermeket vár a férjétől. Korábban megállapodtak abban, hogy örökbe fogadja Hoatson gyermekét, és megengedi a nőnek, hogy házvezetőnőként velük éljen. Az igazság napvilágra kerülése után hevesen összeveszett a férjével, és felvetette, hogy Hoatsonnak és a babának – Rosamundnak – el kellene költözniük; férje azonban azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja Edith-et, ha az elutasítja a gyermeket és annak anyját.
Hoatson házvezetőnőként és titkárnőként maradt mellettük, és 13 évvel később ismét gyermeket várt Blandtől. Edith ezúttal is örökbe fogadta Hoatson gyermekét, Johnt. Az Alice Hoatsontól született két gyermek, akiket Edith örökbe fogadott, a következők voltak: Rosamund Edith Nesbit Hamilton – később Bland (1886–1950) –, aki 1909. október 16-án ment hozzá Clifford Dyer Sharp-hoz, és akinek The Book of Dragons (A sárkányok könyve) című művét ajánlották; valamint John Oliver Wentworth Bland (1899–1946), akinek The House of Arden (Az Arden-ház) és a Five Children and It (Öt gyerek és az izé) című könyveket ajánlották.
Nesbit fia, Fabian 15 éves korában, egy mandulaműtétet követően hunyt el. Nesbit bűntudatot érzett emiatt, mivel nem sokkal az altatás előtt ételt adott a fiúnak, utána pedig felügyelet nélkül hagyta, anélkül, hogy sejtette volna: a visszaböfögött étel miatt akár meg is fulladhat. Később számos könyvét – köztük The Story of the Treasure Seekers (Kincskeresők) és annak folytatásait – neki ajánlotta. Nesbit örökbefogadott lánya, Rosamund közreműködött a Cat Tales című kötet elkészítésében.

Nesbit nagyra becsülte William Morris művészt és marxista szocialistát. Nesbit és Bland kacérkodott a Szociáldemokrata Szövetséggel (Social Democratic Federation), ám azt túl radikálisnak találták. A házaspár 1884-ben a Fabian Society alapító tagja lett – a szervezet nevét fiuk, Fabian is viselte. Közösen szerkesztették a társaság Today című folyóiratát. 1884-től az 1890-es évek végéig Nesbit és Bland közösen írtak felnőtteknek szóló szépirodalmi műveket „Fabian Bland” közös írói álnéven. Az 1880-as években Nesbit termékeny előadóként és íróként foglalkozott a szocializmus témájával. Vendégelőadóként lépett fel a London School of Economicsban, amelyet a Fabian Society más tagjai alapítottak.
Nesbit 1899 és 1920 között a délkelet-londoni Elthamben, a Well Hallban élt – ez az épület több könyvében, például The Red House (A Vörös Ház) is megjelenik. 1911-től kezdve második otthont is fenntartott a Sussex Downs vidékén, a kelet-sussexi Fristonhoz tartozó Crowlinkben. Well Hallban ő és férje számos barátot, kollégát és tisztelőt láttak vendégül.
1917. február 20-án – mintegy három évvel Bland halála után – Nesbit hozzáment Thomas „Skipper” TuckerhezWoolwichban, ahol a férfi a woolwichi komp kapitányaként dolgozott.
Bár ő volt a család kenyérkeresője, és The Railway Children című művében az apa kijelenteti, hogy „[a] lányok éppolyan okosak, mint a fiúk, és ezt ne felejtsétek el!”, Nesbit nem állt ki a nők jogaiért. „Ellenezte a nők választójogának ügyét – főként azért, állítása szerint, mert a nők a toryk felé hajolhatnának, ezzel ártva a szocialista ügynek.”
A The Railway Children és a The House of Arden 2022-es újrakiadása kapcsán a The New Yorker magazin így fogalmaz: „Mindkét könyv – akárcsak Nesbit műveinek nagy része – epizodikus, olykor pikareszk jellegű; elvetik a korabeli ifjúsági irodalomra jellemző erkölcsi kioktatást, és inkább a gyermeki logikát, illetve nézőpontot helyezik előtérbe. [...] S ami a legfontosabb: mindkét kötet olyan alapkoncepcióra épül, amely egyfajta újrajátszása is az írónő saját gyermekkorának: egy olyan idillé, amelyet gyökerestől forgatnak fel a betegség, a veszteség és a gyász kényszerűségei.”
Élete vége felé Nesbit először Crowlinkbe költözött, majd Thomas Tuckerrel együtt két egymáshoz csatlakozó épületbe – a Jolly Boat és a Long Boat nevű, egykori Royal Flying Corps-épületekbe – költözött a kenti Jessonba (St Mary's Bay, New Romney). Nesbit a Jolly Boatban, a Skipper pedig a Long Boatban lakott. Nesbit 1924-ben hunyt el a Long Boatban, feltehetően tüdőrák következtében (mivel „szüntelenül dohányzott”), és a St Mary in the Marsh-i templomkertben helyezték örök nyugalomra. Férje, Thomas ugyanezen a címen hunyt el 1935. május 17-én. Edith fia, Paul Bland volt Thomas Tucker végrendeletének egyik végrehajtója.
Nesbit elsőként megjelent művei versek voltak. Még nem töltötte be huszadik életévét 1878 márciusában, amikor a Good Words című havi folyóirat leközölte "Under the Trees" című versét. Összesen mintegy negyven gyermekkönyvet – köztük regényeket, mesekönyveket és képeskönyveket – jelentetett meg. Gyermekek számára átdolgozott Shakespeare-műveit is lefordították.
Emellett csaknem ugyanannyi könyvet jelentetett meg másokkal közösen. Férjével együtt "Fabian Bland" álnéven írt szépirodalmi műveket 1884-től egészen az 1890-es évek végéig. E közös regények egyikét, a The Prophet's Mantle-t (1885)[29] Kropotkin londoni élete ihlette. Nesbit életrajzírója, Julia Briggs „feltűnően ötletes és összetett cselekményű könyvnek” nevezi a művet. Megjelenésekor kedvező kritikákat kapott, és úgy tűnik, folyamatosan jól fogyott. Ezt követően Bland az újságírásra és politikai írásaira összpontosított, miközben Nesbit sikere gyermekkönyv-szerzőként egyre nőtt.
2011-ben Ada J. Graves unokája megjelentetett egy könyvet, amely azt állította, hogy Nesbit „plagizálta” a The Railway Children cselekményének egyes részeit Graves The House by the Railway című művéből. A vád szerint Graves könyve 1896-ban – kilenc évvel a The Railway Children előtt – jelent meg, és számos hasonlóságot mutattak ki a két mű között. Későbbi vizsgálatok azonban cáfolták ezt a következtetést: A Tor.com online magazin kiderítette, hogy bár Graves könyve egy 1896-ban indult sorozat része volt, az adott kötet csak 1906-ban jelent meg, így valójában mindkét könyv 1906-ban látott napvilágot. Más hasonlóságokat is puszta véletlennek tulajdonítottak, bár elismerték, hogy Nesbit olykor megismételt cselekményelemeket saját műveiben, és mások – például H. G. Wells – ötleteit is felhasználta.
Nesbit életrajzírója, Julia Briggs „az első modern gyermekkönyvíróként” jellemzi őt, aki „hozzájárult a Lewis Carroll, George MacDonald és Kenneth Grahame által megalapozott gyermekirodalmi hagyomány megfordításához: elfordult az általuk teremtett »másodlagos világoktól«, és a valóságos dolgokkal való szembesülésből fakadó kemény igazságok felé fordult – olyan témák felé, amelyek korábban kizárólag a felnőtteknek szóló regények sajátjai voltak”. Briggs emellett Nesbitnek tulajdonítja a gyermekeknek szóló kalandtörténet műfajának megteremtését is. Noël Coward nagyra becsülte munkásságát. Noel Streatfeild – aki maga is írt Nesbitről életrajzot – egy levelében így fogalmazott: „Jellemző volt rá a tömör fogalmazásmód, és páratlan tehetséggel tudta megidézni az angol vidék forró nyári napjait.”
Nesbit legismertebb művei közé tartozik a The Story of the Treasure Seekers (1899) és a The Wouldbegoods (1901); ezek a Bastable család – egy viszonylag nehéz anyagi helyzetbe került középosztálybeli család – történetét mesélik el. A The Railway Children című mű népszerűségéhez az 1970-es filmváltozat is hozzájárult. Gore Vidal az időutazásról szóló The Story of the Amulet című könyvről úgy vélekedett, hogy abban „Nesbit találékonysága a legjavát nyújtja”. Gyermekirodalmi munkássága színműveket és versesköteteket is magában foglalt.
Nesbitet tartják a modern gyermekfantasy megteremtőjének. Újításai során valósághű, kortárs gyermekszereplőket helyezett valós környezetbe, ahol mágikus tárgyakkal (ami ma már a kortárs fantasy műfajába tartozna), kalandokkal, sőt olykor fantasztikus világokba tett utazásokkal találkoztak. Ez közvetve vagy közvetlenül számos későbbi íróra hatással volt, köztük P. L. Traversre (a Mary Poppins alkotójára), Edward Eagerre, Diana Wynne Jonesra és J. K. Rowlingra. C. S. Lewis szintén merített munkásságából a Narnia-sorozatban: The Magician's Nephew című kötetben megemlíti a Bastable gyerekeket, a Jadis (más néven a Fehér Boszorkány) 19. századi Londonban játszódó jelenetei pedig Nesbit The Story of the Amulet (Az amulett története) című művének hasonló epizódjait idézik.
Michael Moorcock sci-fi- és fantasyíró átvette Nesbit Oswald Bastable nevű karakterét egy steampunk regénytrilógiához, amelynek első kötete a The Warlord of the Air.
A Five Children and It című műhöz későbbi írók számos folytatást írtak.
Az 1966-ban megjelent, önéletrajzi ihletésű Long Ago When I was Young című műve alapján készült BBC-s A Ghost Story for Christmas-epizódon kívül öt életrajz is foglalkozott Nesbit életével.
A The Complete History of the Bastable Family (1928) a három Bastable-regény posztumusz gyűjteményes kiadása, amely azonban nem tartalmazza az Oswald Bastable and Others című, 1905-ös kötetben megjelent négy elbeszélést. A Bastable család az 1902-es, felnőtteknek szóló The Red House című regényben is felbukkan.
A The Secret of Kyriels című műből csak kevés példány maradt fenn.
Egyetlen darab nyomára sem bukkantak még.
{{cite web}}: Check |archiveurl= value (súgó){{cite journal}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó){{cite journal}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó){{cite journal}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)[...] although news reports initially said that that The House by the Railway was published in 1896 – ten years before The Railway Children – that turns out to be the publication start of the series that the book appeared in, not the actual book. Both were published in 1906, and then as now, books took some time to get from the typewriter into actual print.