Fabricius Endre

Tóth-lipcsei Fabricius Endre (Nyitra, 1880. szeptember 23. – Budapest, 1968. március 21.) magyar királyi gazdasági főtanácsos, mezőgazdasági mérnök, növénytermesztése kutató szakíró.

Családja és származása

A nemesi származású tóth-lipcsei Fabricius családnak a sarja, akiknek az ősei, Fabricius György és Boldizsár 1621. december 21-én nemes címereslevelet szereztek II. Ferdinánd magyar királytól. Apja tóth-lipcsei Fabricius Endre (1849–1898), ügyvéd, földbirtokos, magyar királyi honvéd huszár-főhadnagy, anyja Mercz Katalin (1847–1898). Az apai nagyszülei tóth-lipcsei Fabricius Endre (1823–1902), ügyvéd, közjegyző, valamint iglói és zabari Szontagh Amália (1825–1893) voltak. Az elsőfokú unokatestvére Walko Lajos (1880–1954), Magyarország külügyminisztere, országgyűlési képviselő, akinek az anyja Walkó Lajosné tóth-lipcsei Fabriczius Amália (1853–1924) volt.

Élete

Születésekor családja neves soproni polgárcsalád volt. 10 éves korában került vissza Sopronba diákként. Itt végezte iskoláit, ám 18 éves korában teljes árvaságra jutott. 1902-ben elvégezte a Magyaróvári Gazdasági Akadémiát. 1914-ben elsőként rendezett Európában országos kukoricakiállítást, 1921-ben pedig az első magyar növénynemesítő kiállítást. Az első világháború után a búza minőségi színvonalának emelésére törekedett.

A második világháború után a Magyar Cukorrépatermesztők Országos Szövetségének főelőadója lett és a szövetséget újjászervezte. 1949-től a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési osztályának előadója. Később Sopronhorpácson is működött. 1958-ban ment nyugdíjba.

Előbb az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) titkárja, majd egyéb vezető állások után helyettes igazgatója lett. Megszervezte a Magyar Növénynemesítők Egyesületét, a Dohánytermesztők Országos Szövetségét és a Cukorrépatermesztők Országos Szövetségét. A Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesületének ügyvezető alelnöke volt.

A Liszt Ferenc Emlékmúzeumnak ajándékozta családja emlékeit, köztük a nagyatyja által írt krónikát. 1959-ben saját kezűleg preparált, 7 ezer darabból álló lepkegyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.

Elismerései

• 1962 A Magyaróvári Akadémia gyémántdiplomája

Művei

Megírta a magyarországi cukorrépatermesztés történetét. A Soproni Szemlében közölt írásokat.

• A magyar növénynemesítés. Budapest, 1921
• A magyar gazdatiszt. Budapest, 1931
• Műtrágyázási útmutató. Budapest, 1937 (társszerzők: Bittera Miklós, Kerpely Kálmán)
• Nyitra vármegye főispánjai és alispánjai az Árpádok korától. Budapest, 1943
• Adalék a soproni Fabriciusház történetéhez. Soproni Szemle, 1962 Archiválva 2019. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

• Soproni Szemle 1968/3, 281.
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János

Jegyzetek