Munkássága
1956 és 1968 között szerkesztője volt annak az Annales címet viselő folyóiratnak, amely szemléletével új iskolát teremtett. A Lucien Febvre és Marc Bloch nyomdokain haladó Braudel szakított a hagyományos történelemfelfogással. A politikai és diplomáciai események középpontba állítása helyett olyan területeket vizsgált, amelyek nagyban befolyásolják az emberiség történetét (földrajzi környezet, éghajlat, demográfia, közlekedés, kommunikáció). Az adott kor sokszemszögű vizsgálatában – statisztikai adatok, tényszámok elemzésével – hangsúlyozottan jelenik meg a mindennapok története.
Véleménye szerint a történetírásnak az élet teljességét, totalitását kell megragadnia – ez a totális történetírás. Erre törekedve azonban szembesülnie kell azzal, hogy nem világos, hogy mi az, ami az adott események közül lényeges, és mi az ami lényegtelen. „A történetírás fő problémája: hogyan lehet egyszerre megragadni a gyorsan változó és éppen változásai és látványossága miatt előtérben lévő történelmet, és a mélyben zajló, a szemtanúk és szereplők által szinte nem is észlelt történelmet."
Braudel válasza erre az volt, hogy az eseményeket többféle idősíkon kell értelmezni.
„Braudel a globális történelem különböző mélységi szintjeit és időbeliségeit három nagy csoportra osztja. A többemeletes ház hasonlatával élve: a földszintet az alapstruktúrák, a mindennapi élet struktúrái foglalják el: a földrajzi viszonyok, a természeti környezet, az anyagi kultúra elemei. Erre épül a következő szint – kölcsönhatásban az alapstruktúrákkal – a gazdasági élet, a társadalom, az államok, a kultúrák. Braudel ezt a konjunktúrák szintjének nevezi. A legfelső emeleten zajlik a történelem folyamata, ez az események szintje. A történeti valóság három szintjének három idősík felel meg: a rövid idő az események ideje, a közepes távú konjunktúra-ciklus a konjunktúra ideje, a hosszú idő, a „longe durée" az alapszintet adó struktúrák idő-mértéke."
