Pierre Nora (Párizs, 1931. november 17. – Párizs, 2025. június 2.) francia történész. Többek között a francia identitásról szóló munkásságáról és a társadalomtudományok terén elért eredményeiről ismert. Nevét gyakran összekapcsolják a mentalitástörténet tudományágával.
Pierre Nora egy felső-középosztálybeli, hitét nem gyakorló zsidó család fia volt. Maga is elismerte, hogy „semmilyen vallásos érzülete" nincs. A második világháború alatt, még gyermekként, Franciaország német megszállása alatt, a francia Alpok határán lévő Vercors Massif hegységben kellett menedéket keresnie a Gestapo elől. A háború után rangos párizsi középiskolákban: Carnot, IV. Henrik és Nagy Lajos (értsd: XIV. Lajos francia király) tanult, de – ahogy gyakran írják – az École normale supérieure-be nem került be, mivel háromszor is megbukott a felvételi vizsgán. Az egyetemen végül filozófiai diplomát szerzett. Miután letette az Agrégation d’histoire vizsgát, gimnáziumi tanárként dolgozott Oránban (Algéria) 1960-ig. 1977-től a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales (EHESS) társadalomtudományi elit főiskola professzoraként (Directeur d'études) dolgozott.
Nora sikeres és később befolyásos volt a könyvkiadás területén, kiváltképpen miután 1965-tól a neves Éditions Gallimard kiadónál kereste a kenyerét. 1980-ban Marcel Gauchet filozófussal a Gallimard kiadónál közösen megalapította a Le débat című folyóiratát, amely a Les Temps Modernes nyomdokaiba lépve gyorsan Franciaország egyik legfontosabb intellektuális folyóiratává vált. 2001-ben a Francia Akadémia tagjává választották, és 2002. június 6-án ünnepélyesen beiktatták. Pierre Vidal-Naquettel közeli barátságot folytatott.
Pierre Nora Simon Nora (1921–2006) kormánytisztviselő, politikai tanácsadó és menedzser öccse volt.
Pierre Nora 2025. június 2-án, 93 éves korában hunyt el Párizsban.
Munkássága
Pierre Nora folytonos kritikával állt a francia történelemhez és a francia nép kollektív identitásához. A Liieu de mémoire, vagyis az „emlékezet helye” koncepciója különös jelentőségűvé vált, mivel azt az elképzelést képviselte, hogy egy társadalmi csoport (Nora számára általában a francia nemzet) kollektív emlékezete meghatározott helyeken kristályosodik ki. A „hely” szó azonban nem földrajzilag értendő; egy ilyen hely különleges szimbolikus erővel rendelkezik, amely identitásformáló funkciót tölt be az adott csoport számára.
Magyarul megjelent műve az Emlékezet és történelem között – Válogatott tanulmányok a Napvilág Kiadónál. Egyes tanulmányai megjelentek magyar szakfolyóiratokban is, mint például a Levéltári Szemlében.
Nora évekig Franciaország egyik leghatásosabb történésze volt, ez azonban kevésbé saját munkáinak, mint inkább szerkesztői pozíciójának köszönhető. Több, ma már alapvető fontosságúnak tartott mű szerkesztéséért volt felelős, mint például Raymond Aron, Michel Foucault és Jacques Le Goff művei. Emellett felügyelte olyan német nyelvű szerzők fordítását is, akik akkoriban nagyrészt ismeretlenek voltak Franciaországban, köztük Ernst Kantorowicz, Thomas Nipperdey és Karl Polanyi műveinek fordítását.
Les Français d'Algérie. Párizs: Julliard, 1961, legutóbb Párizs: Bourgois, 2012, ISBN978-2-267-02423-4
Vincent Auriol. Journal du Septennat 1947–1954 (Armand Colin).
(Kiadta: Jacques Le Goff ): Faire de l'histoire. Nouveaux problèmes, nouvelles approches, nouveaux objets, Párizs: Gallimard, 1974
Kiadóként és az előszó írójaként: Essais d'ego-histoire. Párizs: Gallimard, 1987
(Kiadóként): Les lieux de mémoire, Gallimard (Bibliothèque illustrée des histoires), Paris, 3 kötet. 1 La République (1 köt., 1984), t. 2 La Nation (3 évf., 1986), t. 3 Les France (3 kötet, 1992)
L'historien public, Párizs: Gallimard, 2011
Esquisse d'ego-histoire: Suivi de L'historien, le pouvoir et le passé. Précédé de L'histoire selon Pierre, Antoine Arjakovsky, DDB, 2013
Jeunesse, collection folio, Párizs, 2022
Une étrange obstination, Párizs: Gallimard, 2022
Magyarul
Emlékezet és történelem között. Válogatott tanulmányok; vál., szerk. K. Horváth Zsolt; Napvilág, Bp., 2010 (Atelier könyvtár)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre Nora című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Szakirodalom
François Dosse: Pierre Nora homo historicus, Párizs: Perrin, 2011, ISBN2-262-03379-X
