| George Dennison | |
| Született | 1925 |
| Elhunyt | 1987 (61-62 évesen) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
George Dennison (Pittsburgh, Pennsylvania, 1925 – Temple, Maine, 1987. október 8.) amerikai regényíró, novellista, pedagógus.
Pittsburgh (Pennsylvania) egy elővárosában született, és ott is töltötte gyerekkorát. A második világháborúban a tengerészetnél szolgált. Tanult a New School for Social Research egyetemen, és bár elsősorban író szeretett volna lenni, emellett kiegészítésképpen sokfelé tanított: óvodától a felsőbb iskolákig. Miután gestalt terápiát tanult Paul Goodmannál New Yorkban, súlyosan sérült gyerekekkel foglalkozott mint tanár és terapeuta. Irodalmi sikerei nem voltak jelentősek. Bár sikerült eladnia egy történetet, soha nem jelent meg. Drámáit barátai előadták, de nézői kis számban voltak. Néhány esszéje és könyvismertetése megjelent irodalmi újságokban, néhány műkritikája az Art Newsban. Két házassága végződött kudarccal. Ekkor mutatta be őt Paul Goodman Mabel Chrystie-nek.
Mabel Chrystie (később Dennison) (New York, 1932 – Temple, Maine, 2001) az Első Utcai Iskola későbbi alapítója az 50-es évek végén állami alkalmazásban álló tanítónő volt New Yorkban. Itt olyan gyerekekkel foglalkozott, akik bár idősebbek voltak, mégsem tudtak olvasni. Ebben az időben olvasta más szerzők mellett Paul Goodman és A.S. Neill könyveit.
A 60-as évek elején a Summerhill-t alapító skót A. S. Neill egyik tanítványa, Robert Barker, aki Summerhillben tanított is, New York közelében egy Summerhillt mintának tekintő bentlakásos iskolát alapított.
Mabel Chrystie itt három évig tanított, és meggyőződött arról, hogy az ott alkalmazott elvek és a gyakorlat jobb annál, mint amit az állami iskolák nyújtanak a gyerekeknek. Arra gondolt, hogy a szabad iskolák akkor lennének a leghatékonyabbak, ha helyi közösségekben működnének, diákjai a közelben lakó gyerekek közül kerülnének ki. Magánadományozóktól szerzett pénzt erre kísérletre, amivel egy kétéves periódust finanszírozni lehetett. Az iskola eredetileg Manhattan First Street utcájában jött létre. 3 főállású (Mabel Chrystie, Gloria Aranoff, Susan Goodman) és egy félállású (George Dennison) tanár dolgozott.
George Dennison Mabel Chrystie-vel való találkozása után csatlakozott a tanári karhoz mint az idősebb fiúk tanára és terapeutája. Az iskola működése alatt vezetett naplójából keletkezett a Gyerekek élete – Az Első Utcai Iskola története (The Lives of Children: The Story of the First Street School) című könyv, mely sokak által elismerten az egyik legjobb írás, amit a szabad iskolák mozgalma létrehozott.
Az iskola New York egyik szegénynegyedében, a Low East Side-on működött 1964 és 1966 között. Az iskolába 23 gyerek járt: feketék, fehérek, puertó-ricóiak kb. egyenlő arányban. A családok szegények voltak, jobbára segélyekből éltek, és kb. a gyerekek fele korábban más iskolákba járt, ahol súlyos tanulási és viselkedési problémákkal küszködtek. Olyan gyerekek voltak, akiket nemcsak New Yorkban, hanem a világ minden táján megtalálhatunk, és akiket a gigantikus iskolarendszer nem tud elérni, akiknek ez a rendszer nem tud segíteni. Az Első Utcai Iskola, amely nem költött többet egy tanulóra, mint az állami iskolák, nem vallott kudarcot. A gyerekek jól érezték magukat, fejlődni, tanulni kezdtek.
Szabad iskola volt, ugyanakkor kislétszámú, végezetül nevezhetjük utcai iskolának is. Dennison egy 1973-ban vele készült interjúban így magyarázza el, mit jelent ez a három címke.
