| Gordon hercege | |
Duke of Gordon Richmond hercege, Lennox hercege és Aubigny hercege címekkel | |
| Richmond, Lennox, Gordon és Aubigny hercege címere | |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Alapítva |
|
| Alapító | |
| Utolsó tag | George Gordon |
| Feje | Charles Henry Gordon-Lennox (1955–) |
| Rang | herceg |
| Rezidencia | Goodwood kastély |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gordon hercege témájú médiaállományokat. | |
A Gordon hercege címet kétszer hozták létre, először George Gordon, Huntly 4. márkija számára 1684-ben a skót főrendben (peerage), a cím 1836-ban kihalt az ötödik herceg halálával. A címet újra létrehozta Viktória brit királynő 1876-ban a Charles Henry Gordon-Lennox részére az Egyesült Királysága főrendjében. (A lapja alján található lila navigációs sablonban ezért szerepel az Egyesült Királyságnál, mert a második létrehozás ott történt és ez az élő cím, az első skót létrehozás kihalt.) Richmond hercegének apai nagyanyja Gordon 5. hercegének a nővére, Charlotte Gordon volt.
A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a (
1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A szócikk – különösen a családfa – számos olyan hivatkozást tartalmaz (kék szöveg), amelyik másik szócikkre visz.

George Gordon(1649 Leith – 1716. december 7.) a Gordon család befolyásának helyreállítása és fenntartása mellett a dicsőséges forradalom zűrzavarában is hűséges maradt a Stuart-házhoz. Apja korai halála után, mindössze tízévesen örökölte a Huntly márkija címet. Bár családja birtokait és címeit a polgárháborús évek során elkobozták, II. Károly visszaállította őket 1661-ben, miután a királypártiak győztek. 1673-ban csatlakozott a francia hadsereghez, ahol jelentős tapasztalatot szerzett az európai hadszíntereken, különösen a hollandiai háborúk során. Részt vett a Maastricht 1673-as ostromában, valamint a francia-flamand háborúban Turenne marsall és az Orániai herceg oldalán.
1684. november 1-én az uralkodó Gordon hercegévé tette (
1684) A következő évben, amikor Argyll grófja lázadást vezetett a Skót-felföldön, Gordont nevezték ki a királyi erők északi parancsnokává. Bár a lázadás gyorsan elbukott, Gordon pozíciója megerősödött.
1688-ban, a dicsőséges forradalom idején, Gordon Edinburgh várának kapitányaként szolgált. Hű maradt II. Jakabhoz, és védelmezte a várat a konvent által küldött ostromló erők ellen. Miután a lőszerek elfogytak, Gordon megadta magát, de biztosította a vár védőinek tisztes visszavonulását. A Stuart-ház híveként Gordon a dicsőséges forradalom után is kapcsolatban állt a jakobita udvarral. Bár a Hanover-ház alatt több alkalommal bebörtönözték hűsége miatt, politikai tevékenysége továbbra is jelentős maradt. Élete végén, 1716-ban, Edinburgh/ban halt meg házi őrizet alatt.
George felesége a Norfolk hercegének a lánya, Elisabeth Howard (1659–1732) volt, akitől két gyereke született. A hercegi pár 1707-től külön élt, valószínűleg vallási és politikai különbségek álltak a háttérben. George Gordon hűséges katolikus jakobita volt, míg Lady Elizabeth Howard protestáns maradt. A különéléséről már 1697-ben említés történik, amikor Elizabeth visszavonult egy flandriai kolostorba. A jogi vita külön tartás biztosításáról folyt közöttük. Egy 1707. március 19. levélben Elizabeth örömét fejezi ki a jogi siker miatt, amely külön ellátást biztosított számára, utalva arra, hogy a különválás már ekkor érvényben volt. Lányuk, Jane a jakobista James Drummond (1674–1720), Perth 2. hercege felesége lett. A Perth hercege cím jakobita főrendi cím, amit a jelenlegi törvények nem ismernek el.
Alexander Gordon (~1678 – 1728. november 28.) apja hagyományait követve jakobita támogató volt, ahogy húga, Jane Gordon, aki a jakobita Perth hercegi családba nősült be. Az 1715-ben, a jakobita felkelés előestéjén Alexander, akkor még Huntly márkija, Gordon kastélyában kinyilvánította támogatását a Stuart trónkövetelő, James Francis Edward Stuart mellett. Szeptember 6-án 300 lovassal és 2000 gyalogossal csatlakozott a jakobita seregekhez Perthben, majd részt vett a sheriffmuiri csatában. A lázadás leverése után, 1716 februárjában, Gordon kastélyát elfoglalták az északi lázadások leverésére küldött csapatok, és Alexander megadta magát. Edinburghba vitték, ahol bebörtönözték, de mivel időben elhagyta a felkelők táborát, kegyelmet kapott.
1716-ban, ő örökölte a Gordon hercegi címet és a családi birtokokat. Életének jelentős részét Gordon kastélyában töltötte, miközben európai udvarokkal tartott kapcsolatot. Különösen szoros barátságot ápolt I. Frigyes Vilmos porosz királlyal és a III. Cosimo de’ Medici toszkánai nagyherceggel. Alexander bőkezű volt birtokainak lakóival, és a szegényeknek is bőven juttatott támogatást. Élete végéig a Stuartok iránti hűség és a jakobita ügy támogatója maradt, bár nyíltan politikai szerepet már nem vállalt. 1728. november 28-án halt meg.

Cosmo George Gordon, Gordon 3. hercege (1720. április 27. – 1752. augusztus 5.) nevét apja közeli barátja, III. Cosimo de’ Medici toszkán nagyherceg után kapta. Hét évesen örökölte a hercegi címet. Levelezéséből kevés információ nyerhető a jelleméről, mivel a fennmaradt írások többsége formális udvariassági levél. Jogi tanulmányait a Leideni Egyetemen végezte, amely híres volt kiváló jogi képzéséről a XVIII. században. Apja tudta és beleegyezése nélkül 1741-ben feleségül vette Catherine Gordont. 1747 és 1752 között skót képviselő lordként ült a Lordok Házában, ahol Skócia érdekeit képviselte a brit parlamentben. 1748-ban a Bogáncsrend lovagjává avatták, elismerve ezzel szolgálatait és társadalmi státuszát. 1752-ben, mindössze 32 évesen, a franciaországi Breteuil-ben hunyt el. Holttestét hazaszállították, és az elgini katedrálisban helyezték örök nyugalomra, ahol később felesége is mellé került.

Alexander Gordon(1743. június 18. – 1827. június 17.) mindössze kilencéves korában örökölte a hercegi címet. Fiatal korában az Eton College diákja volt, majd később részt vett a Grand Tour nevű európai körutazáson, amely a nemes ifjak képzésének része volt. 1767-ben választották a Skóciát a Lordok házában képviselő lordok egyikévé és ugyanebben az évben megházasodott. Az 1780-as években jelentős katonai tevékenységet folytatott: két gyalogezredet, az Északi Fencibles és a Gordon Fencibles nevű egységeket szervezte meg saját költségén. Az utóbbi 1793-ban alakult, és 1799-ig, a napóleoni háborúk idején működött.
Feltételezhető, hogy az állandó parlamenti jelenlétet biztosítandó, III. György brit király 1784. február 12-én Norwich grófjává (
1784) emelte Nagy-Britannia főrendjében. A címet 1672-1777 között Norfolk hercegei viselték, Gordon első hercegének felesége Elisabeth Howard Norfolk hercegkisasszony volt – bár házasságuk nem volt boldog különböző vallási meggyőződésük miatt.
Alexander Gordon Aberdeenshire hadnagya és Skócia Nagy Pecsétjének Őrzője is szolgált. Vadászati és mezőgazdasági újításairól is ismert volt; többek között ő vezette be a szarvasok mozgását befolyásoló megoldásokat birtokain, és egyik utolsó skót nemesként tartott vadászsólymokat. Nevéhez fűződik a Gordon szetter kutyafajta kitenyésztése, amelyet kifejezetten a skót terepviszonyokhoz és vadászati igényekhez igazított – a családi nevüket adta az eb fajtának.
George Gordon (1770. február 2. – 1836. május 28.) Edinburgh-ban született. Húszéves korában csatlakozott a hadsereghez, a 35. gyalogezred zászlósa lett. Egy évvel később független gyalogos századot alapított, majd csatlakozott a 42. Highlanders-hez, ahol a gránátos század parancsnokaként szolgált. 1793-ban kinevezték a 3. gyalogezred alezredesévé. Részt vett a Flandriában folytatott hadjáratokban, többek között a valenciennes-i ostromban, ahol megmutatta vezetői képességeit. Visszatérése után családi birtokain egy skót hegyvidéki ezredet állított fel, amely később a „Gordon Highlanders“ néven vált ismertté. Ez az egység kiemelkedett fegyelmével és hatékonyságával, különösen az 1798-as ír lázadás leverésekor Wexford megyében.
A hollandiai hadjárat során 1799-ben súlyosan megsebesült a bergeni csata sandhills-i ütközetben. Katonai pályafutása során elérte a vezérőrnagyi (1801), altábornagyi (1808), majd tábornagyi rangot (1819). Politikai pályafutását 1806-ban kezdte, amikor az Eye választókörzet parlamenti képviselője lett, majd egy évvel később apja címe révén a Lordok Házába került.
1827-ben örökölte a Gordon hercegi címet, és Skócia Nagypecsétjének őrzőjévé nevezték ki. Kiemelkedően adakozó volt, különösen a Scottish Hospital javára, amelynek elnöke volt. Haláláig a Royal Company of Archers kapitánya, az aberdeeni Marischal College kancellárja, és a skót Orangemen mozgalom nagymestere volt. 1836-ban, Belgrave Square-i otthonában hunyt el.
Halálával a Gordon hercegi cím (
1684) kihalt, ahogy a Norwich grófja (
1784) cím is.
A Huntly márki (
1599) címeket hatod unokatestvére (egy generációs eltéréssel), George Gordon, Aboyne 5. grófja örökölte. Az Egyesült Királyság nemesi címeinek hivatalos listái, mint a Debrett's Peerage and Baronetage és a Burke's Peerage, megerősítik, hogy a Huntly grófja cím jelenleg a Huntly márkija cím alá tartozik, és nincs külön viselője – az említett listakezelő oldalak fizetősek, ezért nem szerepelnek forrásként.
A birtokokat az ötödik herceg nővére, Charlotte Gordon örökölte, aki Charles Lennox Richmond, Lennox és Aubigny 4. hercege felesége volt. Az fiuk, Richmond 5. hercege felvette a Gordont családnevei közé, a hatodik Richmond herceget Viktória brit királynő Gordon hercegévé (
1876 II) tette.
A családfán nem szerepel az összes leszármazott, nem tüntettük fel az összes feleséget és gyereket.
Forrás: a Wikidatára épülő interaktív családfa az EntiTree alkalmazás.

{{cite web}}: Unknown parameter |description= ignored (súgó){{cite web}}: Unknown parameter |description= ignored (súgó){{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); Unknown parameter |others-reprint= ignored (súgó); Unknown parameter |year2= ignored (súgó){{cite book}}: Unknown parameter |digitized-date= ignored (súgó); Unknown parameter |original-source= ignored (súgó)