A Gordon hercege címet kétszer hozták létre, először George Gordon, Huntly 4. márkija számára 1684-ben a skót főrendben (peerage), a cím 1836-ban kihalt az ötödik herceg halálával. A címet újra létrehozta Viktória brit királynő 1876-ban a Charles Henry Gordon-Lennox részére az Egyesült Királysága főrendjében. (A lapja alján található lila navigációs sablonban ezért szerepel az Egyesült Királyságnál, mert a második létrehozás ott történt és ez az élő cím, az első skót létrehozás kihalt.) Richmond hercegének apai nagyanyja Gordon 5. hercegének a nővére, Charlotte Gordon volt.
A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A szócikk – különösen a családfa – számos olyan hivatkozást tartalmaz (kék szöveg), amelyik másik szócikkre visz.
Első létrehozás (1684)
George Gordon (1649-1717), Gordon 1. hercege
John Baptist Medina vászonra készült olajfestménye George Gordon, Gordon 1. hercegének és családjának portréja. Ül George Gordon, áll Jean Gordon (később Perth hercegnéje) és Alexander Gordon, Huntly márkija, (később Gordon 2. hercege) A kép 1694-1706 között készülhetett
George Gordon(1649 Leith – 1716. december 7.) a Gordon család befolyásának helyreállítása és fenntartása mellett a dicsőséges forradalom zűrzavarában is hűséges maradt a Stuart-házhoz. Apja korai halála után, mindössze tízévesen örökölte a Huntly márkija címet. Bár családja birtokait és címeit a polgárháborús évek során elkobozták, II. Károly visszaállította őket 1661-ben, miután a királypártiak győztek. 1673-ban csatlakozott a francia hadsereghez, ahol jelentős tapasztalatot szerzett az európai hadszíntereken, különösen a hollandiai háborúk során. Részt vett a Maastricht 1673-as ostromában, valamint a francia-flamand háborúbanTurenne marsall és az Orániai herceg oldalán.
1684. november 1-én az uralkodó Gordon hercegévé tette ( 1684) A következő évben, amikor Argyll grófja lázadást vezetett a Skót-felföldön, Gordont nevezték ki a királyi erők északi parancsnokává. Bár a lázadás gyorsan elbukott, Gordon pozíciója megerősödött.
1688-ban, a dicsőséges forradalom idején, Gordon Edinburgh várának kapitányaként szolgált. Hű maradt II. Jakabhoz, és védelmezte a várat a konvent által küldött ostromló erők ellen. Miután a lőszerek elfogytak, Gordon megadta magát, de biztosította a vár védőinek tisztes visszavonulását. A Stuart-ház híveként Gordon a dicsőséges forradalom után is kapcsolatban állt a jakobita udvarral. Bár a Hanover-ház alatt több alkalommal bebörtönözték hűsége miatt, politikai tevékenysége továbbra is jelentős maradt. Élete végén, 1716-ban, Edinburgh/ban halt meg házi őrizet alatt.
George felesége a Norfolk hercegének a lánya, Elisabeth Howard (1659–1732) volt, akitől két gyereke született. A hercegi pár 1707-től külön élt, valószínűleg vallási és politikai különbségek álltak a háttérben. George Gordon hűséges katolikus jakobita volt, míg Lady Elizabeth Howard protestáns maradt. A különéléséről már 1697-ben említés történik, amikor Elizabeth visszavonult egy flandriai kolostorba. A jogi vita külön tartás biztosításáról folyt közöttük. Egy 1707. március 19. levélben Elizabeth örömét fejezi ki a jogi siker miatt, amely külön ellátást biztosított számára, utalva arra, hogy a különválás már ekkor érvényben volt. Lányuk, Jane a jakobista James Drummond (1674–1720), Perth 2. hercege felesége lett. A Perth hercege cím jakobita főrendi cím, amit a jelenlegi törvények nem ismernek el.
Alexander Gordon (~1678–1728), Gordon 2. hercege
Alexander Gordon (~1678 – 1728. november 28.) apja hagyományait követve jakobita támogató volt, ahogy húga, Jane Gordon, aki a jakobita Perth hercegi családba nősült be. Az 1715-ben, a jakobita felkelés előestéjén Alexander, akkor még Huntly márkija, Gordon kastélyában kinyilvánította támogatását a Stuart trónkövetelő, James Francis Edward Stuart mellett. Szeptember 6-án 300 lovassal és 2000 gyalogossal csatlakozott a jakobita seregekhez Perthben, majd részt vett a sheriffmuiri csatában. A lázadás leverése után, 1716 februárjában, Gordon kastélyát elfoglalták az északi lázadások leverésére küldött csapatok, és Alexander megadta magát. Edinburghba vitték, ahol bebörtönözték, de mivel időben elhagyta a felkelők táborát, kegyelmet kapott.
1716-ban, ő örökölte a Gordon hercegi címet és a családi birtokokat. Életének jelentős részét Gordon kastélyában töltötte, miközben európai udvarokkal tartott kapcsolatot. Különösen szoros barátságot ápolt I. Frigyes Vilmos porosz királlyal és a III. Cosimo de’ Medici toszkánai nagyherceggel. Alexander bőkezű volt birtokainak lakóival, és a szegényeknek is bőven juttatott támogatást. Élete végéig a Stuartok iránti hűség és a jakobita ügy támogatója maradt, bár nyíltan politikai szerepet már nem vállalt. 1728. november 28-án halt meg.
Philippe Mercier (1689–1760) portréja Cosmo Gordonról, Gordon 3. hercegéről. Az alkotás XVIII. századi vászonra készített olajfestmény
Cosmo George Gordon, Gordon 3. hercege (1720. április 27. – 1752. augusztus 5.) nevét apja közeli barátja, III. Cosimo de’ Medici toszkán nagyherceg után kapta. Hét évesen örökölte a hercegi címet. Levelezéséből kevés információ nyerhető a jelleméről, mivel a fennmaradt írások többsége formális udvariassági levél. Jogi tanulmányait a Leideni Egyetemen végezte, amely híres volt kiváló jogi képzéséről a XVIII. században. Apja tudta és beleegyezése nélkül 1741-ben feleségül vette Catherine Gordont. 1747 és 1752 között skót képviselő lordként ült a Lordok Házában, ahol Skócia érdekeit képviselte a brit parlamentben. 1748-ban a Bogáncsrend lovagjává avatták, elismerve ezzel szolgálatait és társadalmi státuszát. 1752-ben, mindössze 32 évesen, a franciaországi Breteuil-ben hunyt el. Holttestét hazaszállították, és az elgini katedrálisban helyezték örök nyugalomra, ahol később felesége is mellé került.
Alexander Gordon (1743–1827), Gordon 4. hercegeKTPC
Alexander Gordon. A portrét Rómában festette az olaszországi brit arisztokrácia körében népszerű portréfestő Pompeo Girolamo Batoni. Batoni Grand Tour portréi általában Róma régiségeire utalnak, de itt Gordon vadászszenvedélyét hangsúlyozta. A fiatal herceget nem különösebben érdekelték az ókori lelőhelyek vagy a klasszikus tanulás.
Alexander Gordon(1743. június 18. – 1827. június 17.) mindössze kilencéves korában örökölte a hercegi címet. Fiatal korában az Eton College diákja volt, majd később részt vett a Grand Tour nevű európai körutazáson, amely a nemes ifjak képzésének része volt. 1767-ben választották a Skóciát a Lordok házában képviselő lordok egyikévé és ugyanebben az évben megházasodott. Az 1780-as években jelentős katonai tevékenységet folytatott: két gyalogezredet, az Északi Fencibles és a Gordon Fencibles nevű egységeket szervezte meg saját költségén. Az utóbbi 1793-ban alakult, és 1799-ig, a napóleoni háborúk idején működött.
Feltételezhető, hogy az állandó parlamenti jelenlétet biztosítandó, III. György brit király 1784. február 12-én Norwich grófjává ( 1784) emelte Nagy-Britannia főrendjében. A címet 1672-1777 között Norfolk hercegei viselték, Gordon első hercegének felesége Elisabeth Howard Norfolk hercegkisasszony volt – bár házasságuk nem volt boldog különböző vallási meggyőződésük miatt.
Alexander Gordon Aberdeenshire hadnagya és Skócia Nagy Pecsétjének Őrzője is szolgált. Vadászati és mezőgazdasági újításairól is ismert volt; többek között ő vezette be a szarvasok mozgását befolyásoló megoldásokat birtokain, és egyik utolsó skót nemesként tartott vadászsólymokat. Nevéhez fűződik a Gordon szetter kutyafajta kitenyésztése, amelyet kifejezetten a skót terepviszonyokhoz és vadászati igényekhez igazított – a családi nevüket adta az eb fajtának.
George Gordon (1770–1836), Gordon 5. hercege
George Gordon (1770. február 2. – 1836. május 28.) Edinburgh-ban született. Húszéves korában csatlakozott a hadsereghez, a 35. gyalogezred zászlósa lett. Egy évvel később független gyalogos századot alapított, majd csatlakozott a 42. Highlanders-hez, ahol a gránátos század parancsnokaként szolgált. 1793-ban kinevezték a 3. gyalogezred alezredesévé. Részt vett a Flandriában folytatott hadjáratokban, többek között a valenciennes-i ostromban, ahol megmutatta vezetői képességeit. Visszatérése után családi birtokain egy skót hegyvidéki ezredet állított fel, amely később a „Gordon Highlanders“ néven vált ismertté. Ez az egység kiemelkedett fegyelmével és hatékonyságával, különösen az 1798-as ír lázadás leverésekor Wexford megyében.
A hollandiai hadjárat során 1799-ben súlyosan megsebesült a bergeni csata sandhills-i ütközetben. Katonai pályafutása során elérte a vezérőrnagyi (1801), altábornagyi (1808), majd tábornagyi rangot (1819). Politikai pályafutását 1806-ban kezdte, amikor az Eye választókörzet parlamenti képviselője lett, majd egy évvel később apja címe révén a Lordok Házába került.
1827-ben örökölte a Gordon hercegi címet, és Skócia Nagypecsétjének őrzőjévé nevezték ki. Kiemelkedően adakozó volt, különösen a Scottish Hospital javára, amelynek elnöke volt. Haláláig a Royal Company of Archers kapitánya, az aberdeeni Marischal College kancellárja, és a skót Orangemen mozgalom nagymestere volt. 1836-ban, Belgrave Square-i otthonában hunyt el.
Halálával a Gordon hercegi cím ( 1684) kihalt, ahogy a Norwich grófja ( 1784) cím is.
A Huntly márki ( 1599) címeket hatod unokatestvére (egy generációs eltéréssel), George Gordon, Aboyne 5. grófja örökölte. Az Egyesült Királyság nemesi címeinek hivatalos listái, mint a Debrett's Peerage and Baronetage és a Burke's Peerage, megerősítik, hogy a Huntly grófja cím jelenleg a Huntly márkija cím alá tartozik, és nincs külön viselője – az említett listakezelő oldalak fizetősek, ezért nem szerepelnek forrásként.
A birtokokat az ötödik herceg nővére, Charlotte Gordon örökölte, aki Charles Lennox Richmond, Lennox és Aubigny 4. hercege felesége volt. Az fiuk, Richmond 5. hercege felvette a Gordont családnevei közé, a hatodik Richmond herceget Viktória brit királynő Gordon hercegévé ( 1876 II) tette.
Huntly grófok, Huntly márkik, Gordon hercegek és Aboyne grófok az időben
Megjegyzések
12A Huntly márki al– vagy mellékcímei: Enzie grófja és Lord Gordon of Badenoch. A cím férfiágon öröklődik. A Huntly grófság és a grófi cím 1599. április 17-e óta a Huntly márkik birtokában van.
12A Gordon hercege ( 1684) cím al– vagy mellékcímei: Huntly márkija, Huntly és Enzie grófjai, Inverness vikomtja és Badenoch, Lochaber, Strathaven, Balmore, Auchindoun, Garthie és Kincardine Lordja. A Huntly márki és Huntly gróf alcímek nem azonosak a főcímként létező Huntly grófja ( 1445) és a szintén főcímként létező Huntly márkija ( 1599) címmel. Amikor 1836-ban a Gordon hercege cím kihal férfi utód híján, az 1445-ös grófi és 1599-es márki cím tovább öröklődik. A Gordon herceg alcímeként azért adta meg az uralkodó a két önállóan létező címhez hasonló címet, hogy a Gordon hercegi cím várományosa – a herceg legidősebb fia – az apja hercegi címének második legrangosabb címét, a Huntly márki-t viselhesse. A várományos örököse – a herceg legidősebb fiának a legidősebb fia – a Huntly és Enzie grófja címet viselhette. Az örökösi címekhez semmi jog, birtok nem fűződött, csupán státuszukat jelezte címük. A szócikk családfáján ezért az ilyen címeket dőlt betűvel szedtük.
↑A seriffmuir-i csata a jakobita felkelés döntő csatája volt 1715-ben. Sheriffmuir egy távoli magaslati fennsík, amely Stirling és Auchterarder között fekszik, az Ochil-hegység északi peremén. A csatateret szerepel a skóciai történelmi csataterek jegyzékébe.
12A Grand Tour a XVII. és XVIII. században kialakult utazási forma volt, amelyet főként brit és más európai nemes ifjak folytattak azzal a céllal, hogy bejárják Európa kulturális központjait. Az utazás célja az volt, hogy az ifjú arisztokraták műveltséget és tapasztalatot szerezzenek a kontinens neves városaiban, valamint megismerjék az antik és reneszánsz művészet, a történelem és a klasszikus kultúra emlékeit. Az utazás rendszerint az angliai fiatal nemesek tanulmányainak befejezése után kezdődött, általában a 16 és 20 év közötti korosztály körében. A Grand Tour gyakran évekig tartott, és olyan helyszíneket érintett, mint Párizs, Róma, Firenze, Velence, Bécs, valamint más jelentős európai városok. Az út során a résztvevők megismerkedtek az adott helyszínek történelmével, művészetével és társadalmi szokásaival. Az utazók gyakran mentorok vagy kísérők (ún. "bear leaders") társaságában jártak, akik segítettek nekik a nyelvi és kulturális különbségek áthidalásában. A Grand Tour része volt az európai királyi udvarok meglátogatása és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése is.
↑A Fencibles (a defencible szóból) brit ezredek voltak, amelyeket az Egyesült Királyságban, a Man-szigeten és a gyarmatokon állítottak fel, hogy megvédjék ezeket a hétéves háború, az amerikai függetlenségi háború, a francia függetlenségi háborúk, Napóleoni háborúk és a Brit–amerikai háború (1812) inváziós fenyegetéseitől. Általában a helyi újoncokból álló ideiglenes egységek voltak, amelyeket a reguláris hadsereg tisztjei irányítottak, leggyakrabban helyőrségi és járőrszolgálati feladatokra korlátozták, felszabadítva a reguláris hadsereg egységeit támadó műveletek végrehajtására. A Temze és és más dél-angliai városok és városok tengerészeiből „River Fencibles” néven alakultak mai szóval területvédelmi egységek. "Fencible". Merriam-Webster Dictionary (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. november 25.{{cite web}}: Unknown parameter |description= ignored (súgó)
12A Norwich gróf ( 1784) al– vagy mellékcíme huntly-i báró Gordon. A cím a Gordon hercege címmel együtt öröklődött, 1836-ban az Gordon 5. hercegének halálával kihalt.
↑A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
12A Great Seal (Nagy Pecsét) az uralkodó hivatalos pecsétje, amelyet a legfontosabb állami dokumentumok, törvények és rendeletek hitelesítésére használnak. A Keeper of the Great Seal feladata ennek az eszköznek az őrzése és használata. E tisztség gyakran a Lord Chancellor (Lordkancellár) tisztséggel jár együtt, aki a királyság egyik legfontosabb jogi tisztviselője. A Great Seal a kormányzati és jogi folyamatok hitelességét biztosítja, így a tisztség betöltője kulcsszerepet játszik az állami dokumentumok hivatalos elfogadásában és kibocsátásában. A Keeper of the Great Seal hagyományosan az egyik legmagasabb tisztség a brit kormányzati struktúrában, mivel az állami jogi és adminisztratív rendszerek egyik alapvető szereplője.
↑A szarvasok mozgásának megfigyelésére és irányítására a herceg valószínűleg a korabeli Skóciában alkalmazott módszereket használta, mint például a "deer hay wind" vagy "elrick" nevű struktúrákat. Ezek hosszú árkokból és töltésekből álltak, amelyek a szarvasokat meghatározott irányba terelték, megkönnyítve ezzel a vadászatot vagy a befogást.
↑A Királyi Íjászok Társasága (Royal Company of Archers) ősi és tekintélyes skót szervezet, amelyet 1676-ban alapítottak Skóciában. Eredetileg mint íjászklub jött létre, de az idők során jelentős státuszt nyert, és 1822 óta a brit uralkodó hivatalos skót testőrsége, jellemzően akkor, amikor az uralkodó Skóciában tartózkodik. Ez az egység elsősorban ceremoniális szerepet tölt be a királyi eseményeken. A testőrség tisztjei: egy főkapitány (Captain-General), négy kapitány (Captain), négy hadnagy (Lieutenant), négy zászlós (Ensign) és tizenkét brigadéros (Brigadier). A főkapitány pozíciót általában kiemelkedő társadalmi rangú, befolyásos személy tölti be, gyakran skót főnemes. Forrás: "The Royal Company of Archers" (angol nyelven). The Royal Family. Hozzáférés: 2024. július 29.
↑Az Orangemen mozgalom protestáns testvériség, amely az Orániai Vilmos melletti lojalitás és a protestáns hit védelme érdekében alakult az Egyesült Királyságban és Írországban. A mozgalom nevét Orániai Vilmosról kapta, aki 1689-ben angol és skót király lett, és győzelmet aratott II. Jakab katolikus király felett az 1690-es Boyne-i csatában.
Az Orangemen mozgalom, pontosabban az Orange Order nevű szervezet, amely évente tartott felvonulásairól ismert Észak-Írországban. Ezek közül a legismertebb a július 12-i felvonulás, amely Orániai Vilmos győzelmét ünnepli az 1690-es Boyne-i csatában. Az Orangemen menetoszlopai tradicionális ruhákat és szalagokat viselnek, gyakran katonás rendben vonulnak, amit sokan provokatívnak éreznek. A felvonulások egyes útvonalai katolikus lakónegyedeken haladnak át. Ezek a közösségek történelmileg a brit protestáns uralom elleni küzdelem szimbólumának tekintik magukat, és a menetet gyakran a provokáció egyik formájának tartják. Az 1960-as és 1990-es évek között az Orangemen felvonulásokat gyakran kísérte erőszak és zavargás, különösen az Észak-írországi konfliktus idején. A Good Friday Agreement (1998) után jelentős erőfeszítéseket tettek a békéltetésre és a feszültségek csökkentésére, de a felvonulások továbbra is vitákat váltanak ki.
↑John 1626-ban feleségül vette Lady Sophia Hay-t, Francis Hay, Erroll 9. grófjának ötödik lányát. Lady Sophia 1642. március 12-én hunyt el. A házasságból gyermekek születtek, de fiú utódot – John Gordon 1630 előtt meghalt, Nathaniel csecsemő korban meghalt, Henrietta (1627–1642) nem örökölhetett – nem hagytak hátra. John Gordon 1627. október 20-án kapta a Melgum vikomtja, amelyet férfiági örökösei örökölhettek volna, feltéve, hogy a Gordon nevet és címert viselik. Fiúgyermeke nélkül hunyt el 1630. október 9-én, amikor tragikusan életét vesztette a Frendraught-kastélyban kitört tűzvészben, miközben Sir James Crichton vendége volt.
↑A Melgum 1. vikomtja ( 1627) al– vagy mellékcíme Lord Aboyne volt. A cím 1630-ban kihalt.
12Az Aboyne vikomt cím öröklését speciális megkötés szabályozta: ha a leendő második márki meghalt, vagy ha örökölte a Huntly márki címet, akkor az Aboyne vikomt címet nem az elsőszülött fia, hanem a második fia, James Gordon kapta volna meg. Így is történt, James Gordon (1620 – 1649 febr.) lett Aboyne 2. vikomtja, aki skót királypárti parancsnok a Három Királyság háborújában. Nem volt fiú utóda, így a cím kihalt.
↑James Drummond, Perth 2. hercege (1674 körül – 1720. április 17.) skót nemes és jakobita támogató volt. Apja, James Drummond, Perth 4. grófja, a száműzött Stuart-uralkodók által kapott hercegi címet, amelyet James örökölt. Tanulmányait a párizsi Skót Kollégiumban végezte, majd 1689-ben II. Jakab királlyal Írországba ment. Az 1715-ös jakobita felkelés során a sheriffmuiri csatában a lovasságot vezette. A felkelés bukása után Franciaországba menekült, ahol 1720-ban Párizsban hunyt el.
123A jakobita peerage-ben adományozott címek, mint például a Perth hercege, nem kaptak hivatalos elismerést a brit nemesi rendszerben, mivel azokat a száműzött Stuart uralkodók adományozták híveiknek. Ezért a 2., 3. és 4. Perth hercege címei nem szerepelnek az Egyesült Királyság hivatalos nemesi rangjai között.
↑James Drummond, Perth 3. hercege (1713. május 11. – 1746. május 13.) skót földbirtokos és jakobita katonai vezető volt. A jakobita felkelés során Charles Edward Stuart egyik legközelebbi parancsnokaként szolgált, és részt vett Carlisle ostromában. Az 1746-os Cullodeni csatában a jakobita sereg bal szárnyát vezette, ahol megsebesült. A csata után Franciaországba menekült, de útközben belehalt sérüléseibe. Holttestét a tengerbe temették.
↑John Drummond, Perth 4. hercege (1714–1747) skót nemes és jakobita katona volt. Franciaországban született. A francia hadsereg tisztjeként szolgált, és 1744-ben megalapította a Royal Écossais nevű ezredet, amely jelentős szerepet játszott az 1745-ös jakobita felkelésben. A Cullodeni csata után Franciaországba menekült, ahol 1747-ben, a Bergen op Zoom ostroma során szerzett láz következtében hunyt el.
↑William Douglas 1611-ben örökölte apja címét, Angus 11. grófja lett. Rossz egészségi állapota és a vallási légkörrel kapcsolatos elégedetlensége miatt VI. Jakab király engedélyt adott, hogy Európába utazzon. Először 1616-ban, majd 1623-ban ismét lehagyta Skóciát, birtokait testvére, Lord Mordington, és unokatestvére, Morton 7. grófja irányította. Visszatérve Nagy-Britanniába, I. Károly király 1631-ben megerősítette apja címeit, és 1633-ban Douglas-t Douglas márkijává ( 1633) tette, mellék vagy alcíme lett az Angus grófja és a Lord Abernethy és Jedburgh Forest. Douglas márkija, 1638-ig leginkább a Douglas-kastélyban töltötte idejét, és kevésbé vett részt a nemzeti ügyekben. 1644-ben aláírta a National Covenant-ot, de 1645-re oldalra váltott, és csatlakozott Montrose márkijához. A Philiphaugh-i csatában vereséget szenvedtek, Douglas elmenekült, de 1646-ban elfogták, és Edinburgh kastélyában börtönözték be, ahonnan 1647-ben szabadult nagy összegű bírság kifizetése után. Forrás: "Person Page - 10942" (angol nyelven). ThePeerage.com. Hozzáférés: 2024. július 29.
↑A skót királyi családhoz több szálon kötődő Alexander Gordon 1550. március 5-én lett Glasgow érseke, a címről 1551. szeptember 4-én lemondott, aznap kinevezték Athenae címzetes érsekévé. 1553. november 26-án „A Szigetek“ (Man-sziget és a Hebridák) kiválasztott érsekévé (személyes cím) lett, a címhez nem tartozott érseki egyházmegye. 1558-tól Whithorn-Galloway kiválasztott érseke (személyes cím). 1575. november 11-én halt meg. Forrás: "Bishop Alexander Gordon" (angol nyelven). Catholic-Hierarchy. Hozzáférés: 2024. szeptember 12.
↑Cokayne:Cokayne, G. E. (1910–1959). The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant (angol nyelven). Vol.13 volumes in 14. with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors (new ed.ed.). Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing.{{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); Unknown parameter |others-reprint= ignored (súgó); Unknown parameter |year2= ignored (súgó)
1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
