A Sutherland hercege cím az Egyesült Királyság főnemességében 1833-ban jött létre, amikor IV. Vilmos királyGeorge Leveson-Gowert, Stafford 2. márkiját hercegi rangra emelte. A Leveson-Gower család több generáción át örökösnőkkel kötött házasságai révén az Egyesült Királyság egyik leggazdagabb földbirtokos dinasztiájává váltak. A család felemelkedése szinte egyedülálló, négy generáció alatt váltak baronetből herceggé: John Leveson-Gower, Gower 1. bárója (1703), fia John Leveson-Gower, Gower 1. grófja (1746), az ő fia Granville Leveson-Gower Stafford 1. márkija (1786) és az ő fia George Granville Leveson-Gower, Sutherland 1. hercege (1833). A hercegi cím a Leveson-Gower családban maradt egészen az ötödik Sutherland herceg 1963-ban bekövetkezett haláláig. Ekkor az Egerton családból származó Ellesmere 5. grófjára szállt.
A Sutherland hercege ( 1833) a következő mellékcímmekkel rendelkezik: Stafford márkija ( 1786), amelyet a hercegi cím örököse visel udvari címként. Gower grófja ( 1746), amit a hercegi cím örökösének az örököse visel udvariassági címként. Mellékcím az Ellesmere grófja ( 1846), a Brackley vikomtja ( 1846) és a Gower bárója ( 1703). A hercegé a Trentham vikomtja ( 1746) cím is, amit elméletileg a hercegi cím örökösének (Stafford márki) örökösének (Gower grófja) örököse viselhet udvariassági címként, azaz a herceg adott dédunokája.
A herceg emellett baronet is, mégpedig a yorkshire-i Stittenham Gover baronetje, a címet 1620-ban hozták létre az angol baronetek rendjében. 1839 és 1963 között a Sutherland hercegek viselték a Sutherland grófja( 1230) (alcíme: Strathnaver lordja, ez bárói címnek felel meg) skót címeket is. Ezek a skót címek úgy kerültek a családba, hogy az első herceg feleségül vette Elizabeth Sutherlandet, Sutherland 19. grófnőjét. A cím az ötödik herceg halálakor elhagyta a családot, mert a régi skót címekre jellemző módon női ágon is örökölhető volt.
... a család „örökösnők bekebelezéséhez való tehetségről híres“
A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
A Leveson-Gower név eredete
A Leveson-Gower (fonetikusan: [ˈluːsənˈɡɔːr], kb: Lúszön–Gor) a nem intuitív kiejtésű angol vezetéknév. A Leveson név eredetileg Louis vagy Lewis keresztnévből képzett patronimikus forma. A kora újkorban gyakran Luson alakban fordult elő: 1588-ban például I. Erzsébet olyan levelet kapott a dán királytól, amelyben a Lilleshall kolostorhoz tartozó Walter Levesont következetesen Walter Lusonnak nevezte.
A Gower helynévi eredetű vezetéknév, amely valószínűleg egy Kentben található azonos nevű településből, vagy a dél-walesi Gower-félsziget nevéből származik. Esetleg az észak-franciaországi Gouy nevű települések valamelyikére is utalhat. A londoni Gower Street nevét [ˈɡaʊər] alakban ejtik (a „power”-rel rímelve, nem pedig a „pore”-ral), jóllehet nevét Gertrude Leveson-Gowerről kapta, akit férje, John Russell, Bedford 4. hercege nevezett el így.
A Leveson-Gower, illetve a Sutherland-Leveson-Gower név történelmi főnemesi családot jelöl. A család tagjai az idők során lovagi, baroneti és főnemesi rangokra emelkedtek. Örökletes címeik közé tartozik a Sutherland hercegség, az 1833-ban létrehozott Granville grófság. A család több tagja is jelentős közéleti szerepet töltött be.
Gower, később Leveson-Gower baronetek (1620)
Yorkshire AngliábanLilleshall Hall déli oldalaA staffordshire-i Trentham Hall 1829-ben, ma már csak roml
A család alapítója, Thomas Gower Yorkshire főbírája volt. Őt 1620-ban I. Jakab angol király emelte yorkshire-i Stittenham Gower baronetjévé, a cím az angol baronetage-ben jött létre. Felesége, Anne Dayley társörökös volt, így házasságukkal Oxfordshire-i Dayley-birtokok kerültek a családba. Fia, Thomas Gower, a második baronet kétszer volt Yorkshire főbírája, a polgárháborúban királypárti ezredet állított fel saját költségén, majd a restauráció után Malton képviselője lett. Második felesége, Frances Leveson, társörökös volt a Leveson családban, így a Halling (Kent) és Lilleshall (Shropshire) birtokok örökös jogcíme a Gower családba került — ennek a házasság a „hozománya“ a Leveson-Gower név és ez a házasság az első jelentős vagyonosodási esemény.
A harmadik baronet, Thomas Gower már a Leveson-házasság révén megerősödött család fejeként huszonnégy évesen, nőtlenül halt meg Írországban, így a baronet cím és a Leveson-vagyon a nagybátyjára szállt. Ő volt William Leveson-Gower, aki 1668-ban — anyai öröksége átvételekor — felvette a Leveson nevet is, miután Trentham és Lilleshall birtokokat örökölte anyai nagybátyjától, Richard Levesontól. Ez a vagyon tette a családot országosan is jelentős politikai tényezővé. William felesége Jane Granville Bath 1. grófjának( 1661 III) a legidősebb lánya volt, így a Granville-örökség egy része a Leveson-Gowerekhez került.
A dinasztia szint emelkedése végül John Leveson-Gower, az ötödik baronet (1674–1709) nevéhez fűzödik, aki 1703-ban főnemesi rangot kapott: Gower bárójává ( 1703) emelték.
John Leveson-Gower (1674. január 7. – 1709. augusztus 31.) 1691-ben örökölte a baroneti címet, majd 1692 és 1703 között Newcastle-under-Lyme tory képviselőjeként ült a parlamentben. IV. Vilmos uralkodása alatt a kormányzat tagja lett. 1702-ben bekerült a Titkos tanácsba, 1702–1706 között a Lancaster Hercegség kancellárja. 1706-ban a skót–angol unió létrehozásáért felelős bizottság tagjaként működött. 1703-ban az angol főnemességben megkapta a Gower bárója címet, amely a Leveson-Gower család első főnemesi rangja lett. Haláláig aktív politikai szereplő maradt, négy fia is parlamenti képviselőként dolgozott.
Gower grófja (1746)
John Leveson-Gower, Gower 2. bárója, majd Gower 1. grófja PC
John Leveson-Gower, Gower 1. grófja arcképe, vélhetően Thomas Hudson (1701–1779) műve, kb. 1750. Olaj, vászon
John Leveson-Gower (1694. augusztus 10. – 1754. december 25.) tanulmányait 1710-től a Westminster Schoolben, majd az oxfordi Christ Church College-ben végezte. Apja halálakor, tizenöt évesen örökölte a bárói címet, így bekerült a Lordok Házába. Ekkoriban a rókavadászat és a lóverseny érdekelte, a politikában csak 1720-as évektől vett részt.
Az 1720-as évek végére sikerült kiépítenie saját regionális hatalmi bázisát négy választókerület felett: Newcastle-under-Lyme, Stafford, Lichfield és Cheadle lényegében az ő befolyása alatt állt. 1740-ben II. György hannoveri tartózkodása idején királyi helytartóként tevékenykedett. Az ország külügyekért felelős államminisztere, John Carteret (a későbbi Granville 2. gróf) irányította a kormányzati politikát 1742 és 1744 között, ekkor Leveson-Gower Lordpecsétőrként a brit kormány tagja és titkos tanácsos is volt. Bár 1743-ban lemondott, 1744-ben újra kinevezték ugyanezekre a tisztségekre a Henry Pelham vezette kormányban.
Az 1745-ös jakobita felkelés idején hűséges maradt II. György királyhoz. Egy gyalogezredet is kiállított, ezért 1746. július 8-án megkapta a Gower grófja (alcím: Trentham vikomtja) címet. A következő években többször ismét királyi helytartó volt (1748, 1750, 1752), és 1742–1754 között Staffordshire hadnagya. Az 1747-es választások hét választókerületi harcból a jelöltjei ötöt elveszített, és csak Staffordot és Lichfieldet tudta megtartani.
Háromszor nősült – Evelyn Pierrepont, Kingston-upon-Hull 1. hercegének lánya, majd Penelope Stonhouse és végül Mary Tufton, Thanet 6. grófjának lánya és örökösnője –, mindhárom házasságában születtek gyereke. 1754. december 25-én halt meg londoni házában.
Birtokai jelentős anyagi hátteret biztosítottak, különösen a Trentham birtok, amelyen 1730-tól építtette a Trentham Hallt. Jövedelmeihez ipari befektetések és legalább nyolc másik nagybirtokban való részesedés is hozzájárult, többek között William Pulteney, Bath 1. grófja és Albemarle 2. grófja birtokain keresztül. Ennek ellenére, 1754-ben bekövetkezett halálakor adósságai elérték a 37 800fontot-t, amelyhez további 36 000 font örökösödési adó társult.
Stafford márkija (1786)
Granville Leveson-Gower Gover 2. grófja, majd Stafford 1. márkija KGPC
A képen a gróf családja körében Angelica Kauffman 1772-ben készült festményén. Az álló sor balról jobbra:
* a legidősebb lány, Margaret Caroline Leveson-Gower, aki ekkor Frederick Howard, Carlisle 5. grófja felesége,
* a második lány, Louisa Leveson-Gower, aki majd Archibald Macdonald, 1. baronetjének felesége lesz,
* George Granville Leveson-Gower, aki majd elnyeri a Sutherland hercege címet,
* Granville Leveson-Gower Gover, a festmény alkotásakor Gower második grófja, később Stafford 1. márkija. Az első négy gyerekét – a felső sorban levők és az alsó sorban a legidősebb – első felesége, Louisa Egerton, Scroop Egerton, Bridgwater 1. hercege lánya szülte,
* második felesége, Susanna Stewart – Alexander Stewart, Galloway 6. gróf lánya, a két legkisebb gyerek anyja,
második sor balról jobbra
* Georgiana Augusta Leveson-Gower, őt majd William Eliot, Sain German 2. grófja veszi el,
* Susan Leveson-Gower, aki majd Dudley Ryder, Harrowby 1. gróf felesége lesz
* Anne Leveson-Gower, aki Edward Vernon-Harcourt-hoz megy majd hozzá, aki 1827 és 1847 között York anglikán érseke lesz.
Granville Leveson-Gower (1721. augusztus 4. – 1803. október 26.) a Westminster School-ban és az oxfordi Christ Churchben tanult. Bishop's Castle képviselőjeként 1744-ben bekerült a parlamentbe, később Westminster (1747–1754) és Lichfield (1754) képviselője lett. 1749–1751 között az Admiralitás tagjaként tevékenykedett. Apja 1754-es halálakor örökölte a grófi címet. 1755-ben a Titkos tanács tagja, egyben Staffordshire hadnagya. Ugyanebben az évben Lordpecsétőr lett (1755–1757), később ismét viselte ezt a tisztséget (1784–1794). Betöltötte a Főlovászmester (1757–1760), 1763–1765 között pedig Lord Chamberlain volt.
1771-ben a Térdszalagrend lovagjává avatták, 1786-ban Stafford márkijává emelték. Hosszú politikai pályája alatt meghatározó tagja volt a Bedford hercege által vezetett „Bloomsbury-csoportnak”, majd annak irányítója lett. Az amerikai függetlenségi háború éveiben keményvonalas politikát támogatott, később azonban a kabinet alkalmatlansága miatt lemondott. 1783-ban felkérték kormány alakítására, de ezt visszautasította.
Pályafutását jelentős vagyon gyarapításával is kísérte: 1799-ben családja az ország ötödik leggazdagabbjai közé tartozott. Háromszor nősült. Első felesége, a Fazakerley család jól beágyazott angol whig jogászdinasztia örökösnője, Elizabeth Fazakerley volt. Egyértelműen a hozományáért – 16 000font, kb. 3,4millió font (2025) – vette el. A házasság klasszikus XVIII. századi „pénzért rang” típusú szövetség volt. Elizabeth Fazakerley alig öt hónappal az esküvő után himlőben meghalt, egy újszülött fiút hagyva maga után, aki szintén rövidesen elhunyt.
Második felesége Scroop Egerton, Bridgwater 1. hercege lánya, Louisa Egerton volt, nem mellesleg a nő anyja a Bedford hercegi családból származott. A házasság két generációval később vált meghatározóvá a Leveson-Gower család életében. Az utolsó, harmadik herceg a márki és felesége unokájára, a nevét Francis Leveson-Gower-ról Francis Egertonra módosító férfire hagyta a Bridgewater vagyont. Francis Egertoné, Ellesmere 1. grófjé lett a hatalmas Egerton–Bridgewater kincstár, birtok, műgyűjtemény, a száz kilométernél is hosszabb Bridgewater-csatorna és számos bánya is. Sutherland 5. hercege halála után Francis Egerton leszármazottai örökölték a Sutherland hercege címet, ma is ebből az ágból származnak a hercegek.
Harmadik felesége Alexander Stewart, Galloway 6. grófja lánya, Susanna Stewart volt. Nyolcvannégy évesen halt meg.
A XVII-XVIII. század fordulóján a Granville család öröksége két ágra vált szét. John Granville, Bath első grófja legidősebb lánya, Jane Granville házassága révén a Leveson-Gower családba vitte a Granville-vagyont és a kapcsolódó politikai befolyást. Ezzel párhuzamosan a gróf férfi ága — a Bath 2. és 3. gróf — fiúörökös nélkül halt ki, így a Bath grófság 1711-ben megszűnt. A család nőági örököse, Grace Carteret azonban 1715-ben Granville első grófnőjeként új, önálló címhez jutott (Granville grófja, (Granville grófja 1715 I), amely 1776-ban, unokája halálával kihalt. A Granville név és rang ettől függetlenül tovább élt a Leveson-Gower családon belül: Stafford első márkijának legkisebb fia, Granville Leveson-Gower 1833-ban megkapta a Granville grófja címet ( 1833 II), amely már nem a korábbi Bath–Granville örökség folytatása volt, hanem egy új, a Leveson-Gower család nevéhez kötött főnemesi cím. Ez a cím a család főcíme 1963 óta.
Sutherland hercege (1833)
A Leveson-Gower és Sutherland-Leveson-Gower hercegek
George Granville Leveson-Gower, Stafford 2. márkija, majd Sutherland 1. hercege KGPC
A második márki a hercegi cím elnyerése előtt a Térdszalagrend jelvényéve
George Leveson-Gower (1758. január 9. – 1833. július 19.) tanulmányait a Westminster School-ban és az oxfordi Christ Churchben folytatta, 1777-ben MA fokozatot szerzett. A diploma után beutazta a Brit-szigeteket és Európa jelentős részét, majd 1779 és 1784 között Newcastle-under-Lyme, 1787 és 1799 között Staffordshire képviselője lett a londoni alsóházban. 1790-ben, minden korábbi diplomáciai tapasztalat nélkül, párizsi nagykövetté nevezték ki a Francia forradalom legválságosabb éveiben, és 1793 augusztusában az angol nagykövetség kiürítésekor tért vissza Londonba. Megosztva volt Postmaster General vezető 1799 és 1801 között. Apja életében, Gower báró-ként a felsőház tagja lett.
1785-ben feleségül vette a húsz éves Elizabeth Sutherlandet, Sutherland 19. grófnőjét. A grófnő hozománya akinek öröksége révén Sutherland nagy része, egyes források szerint kétharmada a Leveson-Gower család kezére került, a házassági szerződés szerint a márki kezelésébe kerültek a birtokok. 1803-ban örökölte apjától a Stafford márki címet. Anyai nagybátyja, az örökös nélkül elhunyt Francis Egerton, Bridgewater 3. hercege pedig hatalmas vagyont, köztük a Bridgewater-csatornát, bányákat és nagy kiterjedésű birtokokat hagyott rá. A Bridgewater vagyon biztosította azt az anyagi hátteret, amely lehetővé tette a Sutherland földbirtok átalakítását, átfogó mezőgazdasági átszervezését. A sutherlandi kitelepítések a skót-felföldi kitelepítések legjobban dokumentált esete volt, máig a Sutherland hercegek történetének legvitatottabb eseménye.
A skót-felföldi kitelepítések (Highland Clearances) – amely 1750 és 1860 között zajlott – a skót-felföldi és szigeti lakosság tömeges, szervezett kitelepítése volt, amely alapvetően átalakította a térség társadalmi, és gazdasági viszonyait. A folyamat során a hagyományos klánrendszerre épülő, közösségi földhasználatot felváltotta a nagybirtokosok által bevezetett modern mezőgazdaság, amelyek alapja a nagy kiterjedésű juhtenyésztő farmok lettek. A változás az ősi gael-nyelvű közösségek széteséséhez, a tömeges kivándorláshoz, valamint a felföldi társadalom radikális átrendeződéséhez vezetett. A kitelepítéseket a korszak gazdasági válságai – a kelppiac összeomlása és a skót-felföldi burgonyavész – tovább súlyosbították, végül pedig a régió hosszú távú elnéptelenedését okozták.
A márki volt Stafford és Sutherland hadnagya. Nagyarányú közlekedési és gazdasági fejlesztéseket hajtott végre, az 1810-es évektől kezdve utakat, hidakat és infrastruktúrát építtetett. Korábban Sutherland szinte teljes egészében úttalan volt, egyetlen híd szolgálta a közlekedést. 1811–1833 között hétszáz kilométer új utat és 134 hidat építtetett.
Leveson-Gower 1806-ban a Térdszalagrend lovagja lett. A korai Whig–Tory ellentétek után később a whigekhez csatlakozott, támogatta a katolikus emancipációt és az 1832-es reformtörvényt, bár 1807 után politikai szerepe fokozatosan háttérbe szorult.
Élete végén, 1833. január 28-án emelték Sutherland hercegévé, de július 19-én meghalt a Sutherland örökségből származó Dunrobin kastélyban. Az első herceg az ország egyik leggazdagabb főura volt köszönhetően a Leveson-Gower vagyont életében bővítő Sutherland hozománynak és Bridgewater örökségnek. Négy gyermeke érte meg a felnőttkort: George Sutherland-Leveson-Gower, Sutherland 2. hercege, Francis, a Bridgewater-örökség kedvezményezettje, Charlotte, később Norfolk hercegnéje és Elizabeth, később Westminster márkinéja.
Miért Sutherland hercege, miért nem a Stafford hercege? Az uralkodó az új hercegség kialakításakor nem a Leveson-Gower család addigi angol címeiből indult ki – ezek közül a legmagasabb a Stafford márkija volt –, hanem azt a skót eredetű, középkori gyökerű Sutherland címből ( 1230) képzett hercegi rangot, amelyet a család az örökösnő házassága révén szerzett meg. Így az 1833-ban létrejött hercegség névadója nem a Leveson-Gower családnév vagy az általuk viselt korábbi rangok lettek, hanem a Sutherland grófság, amely történetileg és birtokjogilag is a legjelentősebb volt. A Sutherland grófja cím önállóan továbbra is létezett, az ötödik herceg halála után elvált a hercegi címtől.
George Granville Sutherland-Leveson-Gower, Gower 5. bárója, majd Sutherland 2. hercege KG
William Corden 1861-es festménye a második hercegről
George Sutherland-Leveson-Gower (1786. augusztus 8. – 1861. február 22.) a Harrow Schoolban (1798–1803), majd az oxfordi Christ Church College-ben tanult, ahol 1806-ban B. A., majd 1810-ben M. A. diplomát szerzett. 1841-ben ugyanott tiszteletbeli polgári jog doktor fokozatot kapott. Fiatalon bejárta Poroszországot és Oroszországot. Whig képviselőként ült a brit parlamentben 1808 és 1820 között. Hogy részt vehessen a Lordok Háza űlésén, apja életében az uralkodó előhívta a herceg egyik alcímét, így 1826-ban a Gower 5. bárója lett. A Sutherland hercegi címet 1833-ban örökölte. Ő volt Sutherland és Shropshire hadnagya, a National Gallery és a British Museum kurátora, 1841-től a Térdszalagrend lovagja. Anyja 1839-es halála után örökölte a Sutherland grófi címet, így a két cím az ő személyében egyesült. Hatalmas vagyona révén kastélyait – Dunrobin kastélyát, Trentham Hall-t, Cliveden Házat és a londoni rezidenciáját – Sir Charles Barry tervei alapján építtette át. 1823-tól nagynénje unokájával, Harriet Howarddal, Carlisle 6. grófjának lányával, élt házasságban, tizenegy gyermekük született. Részben hallássérülése miatt nem vállalt jelentős szerepet a felsőházi politikában.
George Sutherland-Leveson-Gower, Sutherland 3. hercege KG
George Granville William Sutherland-Leveson-Gower, Sutherland 3. hercege, W. & D. Downey fényképészek albumin nyomatú vizit-kártya portréja, kb. 1865
George Granville William Sutherland-Leveson-Gower (1828. december 19. – 1892. szeptember 22.) az Eton College-ban és a londoni King’s College-ban tanult. Sutherland egyéni választókerülete liberális képviselőjeként 1852-ben bekerült a brit parlamentbe, ahol 1861-ig szolgált, amikor örökölte a hatalmas Sutherland-birtokot és a hozzá kapcsolódó számos brit és skót főnemesi címet. Még ugyanebben az évben a felföldi közigazgatás kulcspozícióiba is kinevezték: 1861-től haláláig Sutherland, 1853 és 1891 között Cromarty megye hadnagya volt.
A Sutherland Rifle Volunteers (önkéntes lövész ezred) alezredeseként és a Highland Volunteers ezredparancsnokaként szervezte a helyi milíciát. 1864-ben a Térdszalagrend lovagjává ütötték; tagja lett a Királyi Természettudományos Társaságnak és más műszaki testületeknek is.
A herceg 1856-ban részt vett II. Sándor orosz cár koronázásán, 1864-ben házigazdája volt Garibaldi brit látogatásának, 1869-ben megjelent a Szuezi-csatorna megnyitóján, 1876-ban pedig elkísérte a walesi herceget indiai körútjára. 1878-ban vendégül látta Ulysses S. Grantot Dunrobin kastélyában, ahol a volt amerikai elnökre nagy benyomást tett a herceg technikai érdeklődése és a birtok gazdasági modernizációja. A herceg jelentős összegeket fordított a birtokain végzett földjavításokra és településrendezésekre, ezzel részben enyhítve a korábbi kitelepítések okozta feszültségeket.
Legmaradandóbb hatása azonban a skót vasúthálózat kiépítéséhez kapcsolódik. A Highland Railway kezdettől fogva számított támogatására. Igazgatósági tagként, befektetőként és mérnöki projektek patrónusaként több mint 220 000fonttal járult hozzá a Sutherland Railway, a Duke of Sutherland’s Railway és a Sutherland–Caithness vonalak létrehozásához, amelyek 1884-ben a Highland Railway részei lettek. Ezen kívül elnöke volt a francia-olasz Mont Cenis Pass Railway-nek, amely az első Fell-rendszerű hegyi vasutat működtette a Fréjus-alagút megnyitásáig.
A Sutherland RailwayXIX. századi skót vasúttársaság volt, amelyet a felföldi északi térségek – elsősorban Golspie és Brora környéke – gazdasági fejlődésének elősegítésére hoztak létre. A vállalatot 1850-es évek végén alapították azzal a céllal, hogy Inverness felől tovább vigyék az északi vasútvonalat Sutherland megyébe, azonban a tervezett kiterjesztés csak korlátozott mértékben valósult meg, mivel a pénzügyi források hamar kimerültek. A megépült szakaszokat végül a Highland Railway vette át és üzemeltette, amely később ezekre alapozva fejlesztette tovább az északi vonalak hálózatát.
A Duke of Sutherland Railway magántőkéből létrehozott, kis kiterjedésű vasúttársaság volt Skóciában, amelyet George Sutherland-Leveson-Gower, Sutherland 3. hercege finanszírozott a XIX. század második felében. A társaság célja az volt, hogy a Sutherland Railway Golspie végpontjától északkelet felé meghosszabbítva összekösse a hercegi birtokok területén fekvő Brora és Helmsdale településeit, ezzel javítva a megye elérhetőségét és a helyi iparágak – különösen a szén- és kőfejtés – szállítási lehetőségeit. A vonal elkészült szakaszait később a Highland Railway vette át, és beépítette az Északi-vonal hálózatába.
A Sutherland and Caithness Railway a XIX. század végének egyik kulcsfontosságú északi vasútfejlesztése volt, amely a Helmsdale–Wick szakasz megépítésével véglegesen összekötötte Sutherland és Caithness megyéket a skót országos vasúthálózattal. A társaság létrehozását a térség elszigeteltsége és a kereskedelmi kapcsolatok javításának igénye indokolta. A vasútvonal megnyitása jelentősen elősegítette a halászati és mezőgazdasági termékek piacra jutását. A megépített pályát később a Highland Railway vette át. Az építés egyik meghatátozó finanszírója George Sutherland-Leveson-Gower, Sutherland 3. hercege volt, 60 000fonttal járult hozzá a beruházáshoz. Emellett a Highland Railway is vállalt garanciát 60 000font erejéig, biztosítva ezzel a vonal megépítésének pénzügyi alapját.
A Highland Railway a skót felföld legfontosabb vasúttársasága volt az 1865 és 1923 közötti időszakban, központja Invernessben működött. Elsődleges feladata a ritkán lakott felföldi területek összekötése volt a déli iparvidékekkel, valamint a Kyle of Lochalsh és Thurso–Wick felé vezető vonalak kiépítése, amelyek stratégiai és gazdasági szerepet egyaránt betöltöttek. A társaság különösen ismertté vált hegyvidéki pályáiról, viaduktjairól és a kihívást jelentő időjárási körülmények között is megbízható üzemeltetéséről. A Highland Railway-t 1923-ban az állami összevonás során beolvasztották a London, Midland and Scottish Railway (LMS) társaságba.
A herceg 1849-ben feleségül vette Anne Hay-Mackenzie-t, a Cromartie-birtokok örökösét, aki 1861-ben az újra létrehozott Cromartie grófi cím első viselője lett. Anne öröklött birtokai elsősorban a skót–felföld északkeleti részén, főként Ross-shire és Cromartyshire területén feküdtek. Házasságukból öt gyermek élte meg a nagykorúságot. Második fia vitte tovább a Cromartie grófi címet. Anne 1888-as halála után a herceg 1889-ben, feltűnően rövid gyászidőt követően, társadalmi botrányt kiváltva újraházasodott. Új feleségének, Mary Caroline Michell-nek a férje a herceg alkalmazottja volt, kicsivel korábban halt meg gyanúsnak vélt körülmények között.
A herceg 1892-ben hunyt el a Dunrobin kastélyban. Címeit legidősebb fia, Cromartie örökölte. Életműve – saját korában – a felföld modernizációjának szimbóluma volt: nagybirtokosként, politikusként, technikai támogatóként és mecénásként meghatározó szerepet játszott abban, ahogy a XIX. század második felében a skót Felföld gazdaságilag és társadalmilag átalakult.
Cromartie Sutherland-Leveson-Gower, Sutherland 4. hercege KG
Cromartie Sutherland-Leveson-Gower (1851. július 20. – 1913. június 27.) az Eton College-ben tanult. majd Stafford márkijaként 1870-ben kezdő tisztként belépett a 2nd Life Guards ezredbe, ahonnan 1875-ben hadnagyi rangban szerelt le. 1876-tól a Staffordshire Yeomanry kapitánya, 1891 és 1898 között alezredesi parancsnoka lett, emellett 1882 és 1891 között a Sutherland Rifles önkéntes ezred alezredeseként is szolgált. 1911-től haláláig a Seaforth Highlanders 5. területvédelmi zászlóaljának tiszteletbeli ezredese volt. 1874-ben Sutherland képviselőjeként került a londoni alsóházba liberális programmal, mandátumát 1886-ig megtartotta. Amikor 1892-ben örökölte apja címeit és a felsőház tagja lett, politikai álláspontja már a konzervatívokhoz húzott. 1895–96-ban Longton polgármestere volt, majd 1898-tól a város választott városi tanácsnoka. Apja halála után ő lett Sutherland megye hadnagya. Apjához hasonlóan vasúti fejlesztések pártfogója volt. Új Dunrobin nevű gőzmozdonyt és magánkocsikat készíttetett a családi vonalra. 1902-ben a Térdszalagrend lovagjává avatták. Élete vége felé – birtokai jövedelmezőségének csökkenése miatt – több nagy brit ingatlant, köztük a Trentham Hallt és a Stafford házat is eladta, vagyonának egy részét pedig Kanadába helyezte át. 1884-ben feleségül vette Millicent Fanny St. Clair-Erskine-t, Rosslyn 4. grófjának lányát. 1913. június 27-én hunyt el, hatvanegy évesen.
George Granville Sutherland-Leveson-Gower, Sutherland 5. hercege KTPC
George Granville Sutherland-Leveson-Gower (1888. augusztus 29. – 1963. február 1.) a Summer Fields School és az Eton College növendéke volt. Katonai szolgáltatát a Lovat Scouts kötelékében kezdte meg, 1908-ban másodhadnagyi rangot kapott. 1909-ben a 2nd Dragoons reguláris ezredhez került, egy évvel később pedig a területvédelmi haderőbe lépett át, ahol 1910-ben a Seaforth Highlanders 5. zászlóaljának kapitánya lett, és 1914-től tiszteletbeli ezredese maradt. Az első világháború alatt a Brit Királyi Haditengerészet Tartalékában szolgált, 1914-ben a HMT Catania parancsnoka volt. 1914–1915-ben Belgiumba vezényelték, majd 1915 és 1917 között az Egyiptom és az Adria között közlekedő motoros flottilla parancsnokaként tevékenykedett, amiért megkapta az Olasz Királyi Korona Rendjét.
Apja halálával 1913-ban örökölte Sutherland hercegi címet, és még ugyanabban az évben átvette Sutherland megye hadnagyi, amelyet 1945-ig viselt. A skót egyház zsinatának főbiztosaként szolgált 1921–1923 között. A konzervatív kormányok tagjaként gyarmati, légügyi és hadügyi államtitkári posztokat töltött be, 1922-től a Gyarmatügyi Minisztérium megbízott államtitkára, 1922–1924 között a Légügyi Minisztérium államtitkára és az Air Council alelnöke volt. 1925–1928 között Paymaster-General, 1928–1929 között pedig a Hadügyminisztérium államtitkára és az Army Council alelnöke. 1929-ben megkapta a Bogáncsrendet, 1936-ban a Titkos tanács tagja lett, és 1936–1937-ben Lord Steward of the Household. VI. György 1937-es koronázásán ő vitte az országalmát.
A British Film Institute első elnöke volt 1933 és 1936 között, később annak patrónusa. Első feleségét, Lady Eileen Gwladys Butlert 1912-ben vette feleségül, ő 1943-ban meghalt, gyermekük nem született. Másodszor 1944-ben Clare Josephine O’Briant vette el, de ebből 1963. február 1-jén hunyt el, örökös nélkül. A Sutherland grófi címét unokahúga, Elizabeth Sutherland örökölte, a férfiágon öröklődő címek pedig John Egertoné, Ellesmere 5. grófjáé lett.
Az Egerton hercegek
A cím ugyan a Leveson-Gower vérvonal egyik oldalági leszármazottjára szállt, de a 6. és azt követő Sutherland hercegek számára a név- és címervisszavétel már nem volt természetes lépés. A XX. század közepére az arisztokrácia körében általános jelenséggé vált a családnevek egyszerűsítése, a túl hosszú, viktoriánus eredetű kettős nevek (mint a Leveson-Gower) pedig korszerűtlennek számítottak. Az Egerton név ezzel szemben rövid, letisztult és régi angol nemesi névként társadalmilag kedvezőbb megítélésű volt, ráadásul az Egerton ág a Sutherland-örökség átszállásakor már öt generáció óta ezzel a névvel élt. A hercegi cím öröklése nem von maga után név- vagy címerkötelezettséget, ezért a hercegek kizárólag saját döntésük alapján kérhettek volna királyi engedélyt a Leveson-Gower név újbóli felvételére, ám sem társadalmi, sem családi szempontból nem érezték indokoltnak, hogy visszatérjenek a kihalt főág hagyományaihoz.
John Francis Granville Egerton, Ellesmere 5. grófja, majd Sutherland 6. hercege
A hatodik herceg Allan Warren 1986-ban készült fényképén Tiziano Vecellio: Venus Anadyomene. Az Anadyomene (Ἀναδυομένη) görög melléknév, amely jelentése „a tengerből kiemelkedő”
Ellesmere 4. grófja 1912-ben vette meg a roxburghshire-i Mertoun házat, amelyet és a kertjeit átalakította. A fia 1963-ban Sutherland 6. hercege lett. A házat 1956-ban építésszel visszaalakította eredeti formájára, eltávolította a toldalékokat. A tizenegy hektáros kert nyitva áll a látogatók előtt. A ház továbbra is magántulajdonban van, ma is Sutherland hercegének otthona
John Granville Egerton (1915. május 10. – 2000. szeptember 21.) tanulmányait Etonban és a cambridge-i Trinity College-ban végezte. A második világháborúban a Brit Expedíciós Haderő katonájaként Franciaországban került bevetésre, de 1940-ben fogságba esett. Négy évet töltött hadifogolytáborban, visszatérése után szionte azonnal örökölte az Ellesmere grófja címet. 1963-ban távoli rokona halála után Sutherland 6. hercege lett. A Sutherland grófi vagyon – a Skót-felföldiSutherland jelentős része – kivált az örökségből, mert a Sutherland grófi cím nő ágon öröklődött.
Az örökösödési adó arra kényszerítette a herceget, hogy a család világhírű festmény- és rajzgyűjteményének számos darabját eladja. A család vagyona ekkorra a földbirtokokról becslések szerint 120millió font értékű festménygyűjteményre tevődött át, amely Raffaellók, Tizianók, Tintorettók, Poussinok műveit, valamint a híres Orléans-gyűjteményének jelentős részét foglalta magában. Ez a vagyon Francis Egerton, Bridgewater 3. hercege gyűjtéseiből eredt, aki megépítette a nevezetes csatornát, továbbörökítette bányászati vagyonát, valamint előnyös házasságok révén is gyarapodott. Noha a herceg kénytelen volt több száz festménytől megválni, a mertouni rezidencián megtartotta a holland mesterek műveit. Az edinburgh-i Skót Nemzeti Galéria hosszú távú letétként több jelentős festményt őrzött a Sutherland hercegi hagyatékból, köztük Tiziano, El Greco, Raffaello és van Dyck alkotásait, amelyek közül a Venus Anadyomene című képet a galéria a herceg halála után, örökösödési adó fejében vásárolta meg. Amikor nem értett egyet azzal a tervvel, hogy a Skót Nemzeti Galéria egy új glasgow-i épületbe helyezzen át néhány festményt a gyűjteményéből, azt szorgalmazta, hogy az alkotások Skócia különböző részein kerüljenek bemutatásra.
Konzervatív politikusként 1945-ben foglalta el helyét a Lordok Házában, de több mint fél évszázadon át tudatosan nem élt sem felszólalási, sem szavazati jogával. Politikai tevékenysége inkább helyi szinten bontakozott ki, Berwickshire megye tanácsosaként. A herceg a londoni Bridgewater ház eladásával egyértelművé tette, hogy felhagy a nagyvárosi életformával és visszaköltözött a skót-angol (egykori) határ közelében levő Tweed folyó menti Mertoun házba. 1984-ben négy mesterművet adott el annak érdekében, hogy húsz holdas kertjét fejlessze és megnyissa a nagyközönség számára.
Francis Ronald Egerton, Sutherland 7. hercege
Francis Egerton (1940. február 18.–) Etonban, majd a cirencesteri Royal Agricultural College-ben (Király agráregyetem) tanult. Unokatestvére halálát követően örökölte a Sutherland hercege címet. Vagyonának jelentős része a család műgyűjteményéből áll. Tiziano Diana és Actaeon című festményét 50 millió fontért adta el 2008-ban, a vevő a Skót– és a londoni Nemzeti Galéria konzorciumának. A Sunday Times Rich List 2009-es kiadásában a 107. helyen szerepelt, vagyonát 480millió fontra becsülték (ez 2025. decemberében kb. 210milliárd forint), amely műtárgyakból és földbirtokokból állt, beleértve a Mertoun– és a Stetchworth házat. A 2020-as listán már 250milliárd forinttal állt (szintén 2025. decemberi átváltással). Egerton 1974-ben vette el Victoria Mary Williams-t, házasságukból két fiú született. Az idősebb James Granville Egerton (1975–), Stafford márkija. Mivel a két fiúnak csak lány gyerekei vannak, ezért a cím öröklési sorban utánuk Ellensmere második grófjának férfi leszármazottai következnek.
A Leveson-Gower család és a Sutherland hercege cím viselők családfája
Thomas Gower (1584–1651), 1. baronet ∞ Anne D'Oyley (-1633)
Thomas Gower (1604–1672), 2. baronet ∞¹ Elizabeth Howard ∞² Frances Leveson (1612–)
Megkülönböztetünk családi és személyes címereket. A következő felsorolásban a Térdszalagrenddel vagy Bogáncsrenddel övezett címer személyes címer – azaz konkrét személyhez, személyekhez kötődik –, a többi családi címer. A Leveson–Gower család története egy időszakban összefonódott a Sutherland grófja, Granville grófja, Cromartie grófja címet viselő családokkal, illetve név és címer felvétellel utóda lett a férfiágon kihalt Egerton-családnak. Ez utóbbi pedig a férfiágon kihalt Leveson–Gower család Sutherland herceg ágától megörökölte a hercegi címet.
A Leveson-Gower család pajzsa négyelt. Az első és a negyedik negyedben nyolcszor vágott ezüst és vörös, a vágásokon fekete (coboly) keresztek (Gower család). A második és harmadik negyed azúr mezőben három arany babérlevél (Leveson család). Lásd Thomas Gower, 2. baronet és Frances Leveson házasságát
A Granville család pajzsa. Vörös mezőben három arany vadászkürt. Bath grófja címere William Leveson-Gower (1647–1691), 4. baronet és Jane Granville (1653–1696) házassága következtében történt örökösödés okán lett a Leveson-Gower címer része
Stafford első és második márkijának, az első Sutherland hercegnek személyes címere. A címert a Térdszalagrend ővezi
Sutherland grófjai címere. Vörös pajzsban három arany csillag, arany szegéllyel, amelyen vörös színű kettős, liliomos belső szegély fut. Ez utóbbi a skót koronával fennálló közvetlen, király által elismert hatalmi kapcsolatot jelzi, királyi vérségi származás nélkül
A harmadik és negyedik herceg személyes címere. A harmadik negyedben a Sutherland címer. A negyedek sorrendje egyben fontossági sorrend. Lásd George Leveson-Gower, Sutherland 1. hercege és Elizabeth Sutherland, Sutherland 19. grófnője házasságát
Az ötödik herceg személyes címerét a Bogáncsrend övezi, a négyelés változatlan
Az Egerton család címere, ezüst pajzsban vörös ágaskodó oroszlán, körülötte három fekete nyílhegy
A szócikk által érintett főnemesi címekhez tartozó címerek
A Sutherland címer nő változata
Cromartie grófjának címere. Négyelt pajzs: első mező: arany mezőben kék hegy, természetes lángokkal (Macleod of Lewis), második mező: kék mezőben arany szarvasfej szembe nézetben (Mackenzie), harmadik mező: vörös mezőben három, arany sarkantyúkkal és díszítéssel ellátott, fegyverzett emberi láb, a comb felső részénél összekapcsolva, háromszög alakban hajlítva (Man-sziget) és negyedik mező: ezüst mezőben fekete cölöpön természetes színű császári korona, vörös kettős liliomos belső szegéllyel körülvéve (Erskine of Innerteall)
A Granville grófok címerének pajzsa a Leveson-Gower címerpajzs. A szívpajzs helyén ezüst félhold, a második fiú megkülönböztető jelzése. Ez lekerült a címerről, amikor 1943-ban az Egertonoké lett a Sutherland hercegi cím, ekkortól a Granville grófja a főág.
A birtokolt címek
Sutherland hercege ( 1833. január 28.)
Stafford márkija ( 1786. május 1.)
Gower grófja ( 1746. július 8.)
Ellesmere grófja ( 1846. július 6.)
Trentham vikomtja ( 1746. július 8.)
Brackley vikomtja ( 1846. július 6.)
Gower bárója ( 1702/3. március 16.)
baronett ( 1620. június 2.)
Megjegyzések
↑A baronetage nem része a peerage-nek, a főrendnek, a baronet értelemszerűen nem főrendi cím, kevesebb jogot és kiváltságot biztosít, mint azok. Baronetage (baronet-rend) is több létezett, az angol (Baronets of England), a skót (Baronets of Nova Scotia or Scotland), az ír (Baronets of Ireland) és a Nagy-britanniai (Baronets of Great Britain). Ezek lezárultak, a bennük létrehozott címek örökösödés esetén élnek, de új cím már nem jöhet létre. Az Egyesült Királyság baronet-rendje (Baronets of the United Kingdom) viszont élő, itt jöhet létre új baronet cím. Az angol-ír-skót baronet címek esetén gyakran előfordult, hogy az anyagilag megszorult uralkodó a címeket pénzért adta, ha nem is bárkinek. A baronetek mind a mai napig örökölhetők, általában elsőszülött fiúági örökléssel. Ez az örökölhető rang fennmaradt, csak ritkábban hoznak létre új baronet címet (utoljára 1965-ben).
12Bath grófjai a délnyugat-angliai Granville családból származtak, egy ősi, Cornwall és Devon vidékén meggyökerezett nemesi házból. Az első gróf, John Granville (1628–1701) a restauráció kulcsfigurája volt, aki II. Károly visszatérésének támogatásáért kapta a grófi címet. Fia, Charles Granville (1661–1701) mindössze néhány nappal apja halála után öngyilkos lett, így az 1701-es esztendőben a cím kétszer is öröklődött. Az utolsó viselő, William Granville (1692–1711) gyermek nélkül hunyt el, amivel a grófi cím kihalt. A családi vagyon ezt követően két fő ágra oszlott. Az egyik Jane Granville házassága révén a Leveson-Gower családhoz került. Forrás: "John Granville, 1st Earl of Bath". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25., "Charles Granville, 2nd Earl of Bath". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25. és "William Henry Granville, 3rd Earl of Bath". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
1234567A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
↑A Thanet-örökség kifejezetten jelentősnek számított a XVIII. századi arisztokrata vagyoni viszonyok között. A Tufton család – Thanet grófjai – nagy kiterjedésű dél-angliai birtokokkal rendelkezett, többek között Kentben, Sussexben és Cumberlandben, továbbá örökösnői jogokon keresztül részesedtek a de Clifford-örökségből, amely a középkorig visszanyúló, tekintélyes főnemesi ház volt. John Leveson-Gower házassáa révén a Gower család további földbirtokokhoz, jövedelmekhez és társadalmi kapcsolatokhoz jutott. Bár az örökség több testvér között oszlott meg, a Tufton–de Clifford vagyon súlya miatt ez a házasság a Gower család gazdasági hátterét érezhetően erősítette
↑A Bloomsbury-csoport (angolul Bloomsbury Gang) informális, politikai alapon szerveződő whig frakció volt, amelyet John Russell, Bedford 4. hercege irányított. A herceg fővárosi rezidenciája, a Bedford Ház London Bloomsbury városrészében állt, a csoport rendszerint itt tartotta megbeszéléseit. A frakció tagjai jelentős kormányzati befolyással bírtak az 1740–1760-as években, miniszteri kinevezéseket kaptak, egymást támogatták parlamenti ügyekben, és csoportként tárgyaltak más whig vezetőkkel.
↑A katolikus emancipáció az a politikai és társadalmi folyamat, amelynek során a római katolikusok az Egyesült Királyságban (és korábban Nagy-Britanniában és Írországban) visszanyerték a teljes polgári és politikai jogokat, amelyeket korábban elvettek tőlük a vallási diszkrimináció miatt. A XVI. ésXVII. századi vallási konfliktusok következtében a katolikusok politikai és társadalmi jogait számos törvény korlátozta. Ezek közé tartozott, hogy nem tölthettek be fontos közhivatali tisztségeket, nem szavazhattak, és nem szolgálhattak a brit parlamentben. Ezek a korlátozások különösen súlyosan érintették Írország katolikus lakosságát.
↑A Reform Bill az Egyesült Királyság parlamenti választási rendszerének reformjára irányuló törvényjavaslatok sorozatának (1832, 1867 és 1884) elnevezése, amelyek célja a választási rendszer igazságosabbá tétele és a választójog kiterjesztése volt.
↑A Mont Cenis Pass Railway kísérleti hegyi vasútvonal volt Franciaország és Olaszország határvidékén, amelyet 1868 és 1871 között üzemeltettek a Mont Cenis-hágón át, amíg az alatta futó Mont Cenis-alagút el nem készült. A vasút Stephenson „Fell-rendszerét” alkalmazta: a sínpár közé iktatott, harmadik tapadósínre szorított vízszintes kerekek biztosították a vontatást és a fékezést a rendkívül meredek emelkedőkön. A vonalat elsősorban az utas- és postaforgalom fenntartására létesítették a Franciaország–Olaszország közötti tranzitban, és úttörő szerepet játszott a nagy hegyvidéki vasutak technikai megoldásainak fejlődésében. Az alagút 1871-es megnyitásával a felszíni vasút megszűnt, de mérnöki jelentősége továbbra is kiemelkedő maradt.
↑A kortárs sajtó és a későbbi történetírás valóban jelentős botrányként kezelte, hogy a harmadik Sutherland herceg 1889-ben feleségül vette Mary Caroline Michellt, aki korábban a herceg egyik alkalmazottjának, Arthur Kindersley Blairnek volt a felesége. Blair 1883-as halálát hivatalosan balesetnek minősítették, ám már akkor is sokan gyanús körülményeket emlegettek – felmerült az öngyilkosság és a gyilkosság lehetősége is –, és mivel Mary Caroline már Blair életében is a herceg szeretője volt, a közvélemény élesen elítélte a házasságot. A herceg mindössze néhány hónappal első felesége halála után nősült újra, ami tovább fokozta a botrányt. Mary Caroline azonban soha nem került börtönbe: bár széles körben gyanúsították, ellene semmilyen eljárás nem indult, és semmiféle hivatalos vádemelés nem történt.
↑A Dunrobin mozdony az egyik privát hercegi vagonnal.
↑A Lord Steward of the Household (az Udvar Főintendánsa) magas rangú tisztség a brit királyi udvarban. Felelős volt a királyi háztartás gazdasági és adminisztratív ügyeiért, beleértve a királyi rezidenciák üzemeltetését és az udvari személyzet felügyeletét. A poszt tényleges hatásköre a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdett fokozatosan csökkenni. A szerep inkább ceremoniális, szinte kizárólag szimbolikus, főleg állami ceremóniákon.
↑Az Orléans-gyűjtemény több mint ötszáz festményből álló, rendkívül jelentős műkincsgyűjtemény volt, amelyet Fülöp orléans-i herceg hozott létre, és amelynek darabjait túlnyomórészt 1700 és 1723 között szerezte meg. Európa nagy, egykori királyi, majd nemzeti gyűjteményeitől eltekintve vitathatatlanul a valaha összeállított legnagyobb magánkézben lévő nyugati művészeti gyűjtemény volt, különösen az olasz festészet terén, és feltehetően a legismertebb is. Hírnevét növelte, hogy a gyűjtemény nagy része létrejötte óta nyilvánosan hozzáférhető volt, kezdetben Párizsban, később pedig Londonban, Edinburgh-ban és más városokban. A gyűjtemény magját Krisztina svéd királynő123 festményből álló kollekciója alkotta. Ennek alapját a harmincéves háború idején, 1632-ben München, illetve 1648-ban Prága svéd csapatok általi kifosztásakor szerzett hadizsákmány képezte. A francia forradalom alatt a gyűjteményt Louis Philippe Joseph d’Orléans értékesítette. Nagy részét egy angol arisztokratákból álló konzorcium vásárolta meg, amelyet Bridgewater 3. hercege vezetett. A kollekció jelentős része azóta szétszóródott, ugyanakkor több fontos egysége öröklés útján épen maradt. Ezek közé tartozik az úgynevezett Sutherland Loan vagy Bridgewater Loan, amely az Orléans-gyűjtemény tizenhat művét foglalja magában, és amely ma a Skóciai Nemzeti Galériában található. Egy másik jelentős együttes, amely a yorkshire-i Castle Howardba került. Huszonöt, egykor a gyűjteményhez tartozó festmény a londoni Nemzeti Galéria tulajdonában van
12A baronet címeknek nem volt önálló neve, a családi nevet használták. Skót baronet címeknél gyakori az "Ilk" jelző, ami szintén azt jeleni, hogy az illető családi nevét viseli baronet névként.
↑Charles Wyndham (1710–1763), Egremont 2. grófja brit főnemes és politikus volt, aki 1728-ban örökölte a családi címeket és a jelentős nyugat-angliai birtokokat. Pályája során az alsóházban is mandátumot szerzett, később pedig a felsőház tagja volt. Kortársai elsősorban műpártoló nagybirtokosként ismerték: ő alakította át a Petworth House műgyűjteményét és birtokait, valamint támogatta William Turner és más korabeli művészek munkáját. Forrás: "Charles Wyndham, 2nd Earl of Egremont". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 27.
↑Percy Wyndham-O’Brien (1723–1774), Thomond 1. grófja ír főnemes és politikus volt, aki Thomas O’Brien, Thomond 8. grófjának örökösévé vált, miután nagynénje, Eleanor O’Brien – Percy nevelőanyja – a családi örökséget rá hagyta, és előírta számára az O’Brien név felvételét. 1756-ban emelték grófi rangba az ír peerage-ben. Rövid alsóházi szereplés után a felsőházban folytatta pályáját, ahol rendszeresen részt vett az ír parlament munkájában egészen 1774-ben bekövetkezett haláláig. Mivel gyermektelenül halt meg, a Thomond grófi cím vele együtt kihalt. Forrás: "Percy Wyndham-O'Brien, 1st and last Earl of Thomond". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 27.
↑Henry Hyde (1672–1753), Clarendon 4. és Rochester 2. grófja tory politikus a korszak egyik meghatározó konzervatív államférfija volt, többször szolgált miniszterként, és jelentős szerepet játszott a hannoveri uralkodóház korai időszakának politikai vitáiban. 1753-ban halt meg, és vele mindkét grófi cím kihalt. Forrás: "Henry Hyde, 4th Earl of Clarendon". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 27.
↑Alastair St. Clair Sutherland-Leveson-Gower (1890–1921) Sutherland 4. hercegének másodszülött fia volt. Katonai pályára lépett, fiatalon szolgált a brit hadseregben, de pályája és élete korán megszakadt, 1921-ben, mindössze harmincegy évesen meghalt. Halála különös jelentőségűvé vált a Sutherland-cím öröklésében, mert bátyja – jóval később – utód nélkül hunyt el. Alastair egyetlen gyermeke, Elizabeth Sutherland örökölte a Sutherland grófságot. Forrás: "Lord Alastair St. Clair Sutherland-Leveson-Gower". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
↑Rosemary Millicent Leveson-Gower (1893–1930) az első világháborús szolgálatáért kiérdemelte a Királyi Vöröskeresztet. 1919. március 8-án feleségül ment William Humble Eric Wardhoz, Dudley 3. grófjához. 1930. július 21-én, 36 éves korában hunyt el, a meopham-i repülőgép-szerencsétlenségben. Forrás: "Lady Rosemary Millicent Leveson-Gower". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
↑William Humble Eric Ward, Dudley 3. grófja (1894–1969) az első világháborúban szolgált. 1919-ben feleségül vette Rosemary Millicent Sutherland-Leveson-Gowert, Sutherland 4. hercegének lányát, aki 1930-ban a meopham-i repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el. Harmincöt évesen örökölte apja címeit és a Dudley-birtokokat. Második felesége Frances Laura Charteris volt, akit 1943-ban vette el. A gróf legismertebb tevékenysége a Dudley kastély területén 1937-ben létrehozott Dudley Állatkert megalapítása volt, amely jelentős regionális kulturális és turisztikai intézménnyé vált.
↑Henry Chaplin (1840–1923) a XIX–XX. század fordulójának egyik ismert konzervatív politikusa volt, aki hosszú parlamenti pályafutást folytatott Lincolnshire és Sleaford képviselőjeként. Közeli barátság fűzte a kor vezető tory politikusaihoz, és agrárszakértőként vált ismertté. A mezőgazdasági válság éveiben a brit földbirtokos érdekek hangos szószólója volt. Salisbury kormányában a Mezőgazdasági Minisztérium vezetője, később a Kereskedelmi Kamara államtitkár lett. 1916-ban kapta a vikomti címet politikai és közéleti munkássága elismeréseként. 1923-ban hunyt el. Forrás: "Henry Chaplin, 1st Viscount Chaplin". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
↑Edward Vernon-Harcourt (1757–1847) a befolyásos Harcourt család tagja volt. Oxfordi tanulmányai után 1784-ben York egyházmegyéjének püspöke, majd 1808-ban York érseke lett. Több mint harminc éven át vezette az anglikán egyház második legmagasabb rangú egyházkerületét, és jelentős szerepet játszott az egyházfegyelmi és liturgiai ügyek irányításában. Hosszú szolgálata alatt részt vett a brit egyházpolitika formálásában, és támogatta az oktatási és missziós kezdeményezéseket. Forrás: "Edward William Harcourt". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
↑William Eliot (1767–1845), St Germans2. grófja brit politikus volt, aki hosszú időn át kiépviselt két cornwalli választókerületet, St Germanst (1791–1802) és Liskeardot (1802–1823). Az Admiralitás tagja (1800–1804), külügyi államtitkár-helyettes (1804–1805), valamint a Kincstár egyik biztosa (1807–1812) tisztségeket is ellátta. A St Germans grófi címet 1823-ban örökölte, és 1845-ben bekövetkezett haláláig viselte. Forrás: "William Eliot, 2nd Earl of Saint Germans". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
↑Dudley Ryder (1762–1847), Harrowby 1. grófja brit államférfi volt, aki a korai XIX. század kormányzatának egyik meghatározó alakjaként szolgált. Pályája során volt külügyi államtitkár, majd 1809-ben rövid ideig a külügyminiszteri tisztséget is betöltötte, később a Lord Privy Seal és a Lord President of the Council pozícióit látta el. Jelentős szerepe volt a napóleoni háborúk diplomáciai előkészítésében és a háború utáni brit kormányzati stabilizációban. 1809-ben emelték a Harrowby grófi rangba, és 1847-ben halt meg. Forrás: "Dudley Ryder, 1st Earl of Harrowby". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
↑Granville Leveson-Gower (1773–1846), Granville 1. grófja brit diplomata és államférfi volt, aki különösen a napóleoni háborúk és a bécsi kongresszus időszakában játszott jelentős szerepet. Hosszú diplomáciai pályafutása során nagykövetként szolgált Szentpéterváron és Párizsban, majd külügyi államtitkári pozíciót is betöltött. 1833-ban kapta meg a Granville grófi címet, ez az 1715-ben létrehozott cím újjáélesztése volt, Granville Leveson-Gower, Grace Carteret (1654–1744), Granville 1. grófnőjének az ükunokaöccse volt. A Granville grófi ág a Leveson-Gower család egyik mellékága. Életének utolsó évtizedeit visszavonultan töltötte, 1846-ban halt meg. Forrás: "Granville Leveson-Gower, 1st Earl Granville". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
↑John Waldegrave (1718–1784), Waldegrave 3. grófja brit főnemes és katona volt, aki a grófi címet 1763-ban örökölte. Pályafutása során alezredesi rangig jutott a brit hadseregben, és részt vett a hétéves háború időszakában. 1784-ben halt meg. Forrás: "John Waldegrave, 3rd Earl Waldegrave". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
↑Az John FitzPatrickot (1719–1758), 1744-ben emelték Upper Ossory 1. grófjává az ír főrendben. Jelentős Queen’s County-i birtokok felett rendelkezett. Az ír parlamentben aktív szerepet játszott a kormányzati oldal támogatásában, befolyását elsősorban helyi hatalmi pozícióinak, valamint a Dublin körüli politikai kapcsolatrendszerének köszönhette. 1758-ban halt meg, viszonylag rövid közéleti működés után. Forrás: "John FitzPatrick, 1st Earl of Upper Ossory". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. november 25.
123"Leveson-Gower, Granville". Dictionary of National Biography, 1885-1900 (angol nyelven). Wikisource. Hozzáférés: 2025. november 22.
↑A kelp a hínár hamujából előállított lúgos anyag, amelyet a 18–19. századbanüveg- és szappangyártásra használtak. A skót tengerpartokon hatalmas mennyiségben égették el a moszatot, és a keletkező lúgos anyagot (kelp) magas áron adták el, ezért ez a felföldi és szigeti gazdaság egyik fő iparága volt egészen az 1810-es évekig. A Napóleoni háborúk után azonban a spanyol barilla (olcsóbb és jobb minőségű lúgmész) ismét megjelent a piacon, a vámok csökkentek, és így a kelppiac összeomlott
↑A Highland Potato Famine magyarul a skót-felföldi burgonyavész, amely 1846–1856 között sújtotta a felföldet. A burgonya adta a crofting-vidék népének több mint a napi kalória-bevitel háromnegyedét, ezért a peronoszpóra okozta terméskiesés súlyos éhínséget és tömeges kivándorlást idézett elő, és drámai módon felgyorsította a felföldi kilakoltatásokat
↑Peter Humfrey (2015). "The 3rd Duke of Bridgewater as a collector of Old Master paintings". Journal of the History of Collections (angol nyelven). 27: 211–225.{{cite journal}}: |access-date= requires |url= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)
↑"Obituary: archive" (angol nyelven). The Guardian. 2000. október 5. Hozzáférés: 2025. december 14.
↑Cokayne:Cokayne, G. E. (1910–1959). The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant (angol nyelven). Vol.13 volumes in 14. with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors (new ed.ed.). Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing.{{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); Unknown parameter |others-reprint= ignored (súgó); Unknown parameter |year2= ignored (súgó)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Leveson-Gower family című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl of Bath című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl Granville című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Baron Carteret című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl of Ellesmere című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Francis Egerton, 1st Earl of Ellesmere című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bridgewater Canal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Francis Egerton, 3rd Duke of Bridgewater című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Duke of Sutherland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a John Leveson-Gower, 1st Baron Gower című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a John Leveson-Gower, 1st Earl Gower című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Granville Leveson-Gower, 1st Marquess of Stafford című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a George Leveson-Gower, 1st Duke of Sutherland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a George Sutherland-Leveson-Gower, 2nd Duke of Sutherland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a George Sutherland-Leveson-Gower, 3rd Duke of Sutherland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cromartie Sutherland-Leveson-Gower, 4th Duke of Sutherland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a George Sutherland-Leveson-Gower, 5th Duke of Sutherland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a John Egerton, 6th Duke of Sutherland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Francis Egerton, 7th Duke of Sutherland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
.jpg)
,_2nd_Duke_of_Sutherland,_KG,_DCL.jpg)
_-_Venus_Rising_from_the_Sea_('Venus_Anadyomene')_-_Google_Art_Project.jpg)
A Leveson-Gower család pajzsa négyelt. Az első és a negyedik negyedben nyolcszor vágott ezüst és vörös, a vágásokon fekete (coboly) keresztek (Gower család). A második és harmadik negyed azúr mezőben három arany babérlevél (Leveson család). Lásd Thomas Gower, 2. baronet és Frances Leveson házasságát
A Granville család pajzsa. Vörös mezőben három arany vadászkürt. Bath grófja címere William Leveson-Gower (1647–1691), 4. baronet és Jane Granville (1653–1696) házassága következtében történt örökösödés okán lett a Leveson-Gower címer része
Stafford első és második márkijának, az első Sutherland hercegnek személyes címere. A címert a Térdszalagrend ővezi
Sutherland grófjai címere. Vörös pajzsban három arany csillag, arany szegéllyel, amelyen vörös színű kettős, liliomos belső szegély fut. Ez utóbbi a skót koronával fennálló közvetlen, király által elismert hatalmi kapcsolatot jelzi, királyi vérségi származás nélkül
A harmadik és negyedik herceg személyes címere. A harmadik negyedben a Sutherland címer. A negyedek sorrendje egyben fontossági sorrend. Lásd George Leveson-Gower, Sutherland 1. hercege és Elizabeth Sutherland, Sutherland 19. grófnője házasságát
Az ötödik herceg személyes címerét a Bogáncsrend övezi, a négyelés változatlan
Az Egerton család címere, ezüst pajzsban vörös ágaskodó oroszlán, körülötte három fekete nyílhegy.png)
1833) a következő mellékcímmekkel rendelkezik: Stafford márkija (
1786), amelyet a hercegi cím örököse visel udvari címként. Gower grófja (
1703). A hercegé a Trentham vikomtja (
1230) (alcíme: Strathnaver lordja, ez bárói címnek felel meg) skót címeket is. Ezek a skót címek úgy kerültek a családba, hogy az első herceg feleségül vette Elizabeth Sutherlandet, Sutherland 19. grófnőjét. A cím az ötödik herceg halálakor elhagyta a családot, mert a régi skót címekre jellemző módon női ágon is örökölhető volt.
.svg)
.svg)
