Manchester hercege

Manchester hercege
Duke of Manchester
élő cím
OrszágNagy-Britannia
Nemzetiségangol
NemzetségMontagu ház
Alapítva1719. április 28.
AlapítóI. György
FejeAlexander Charles David Drogo Montagu (1962. december 11. –
FőágMontagu hercege
OldalágSandwich grófja
Rangherceg
A Wikimédia Commons tartalmaz Manchester hercege témájú médiaállományokat.

A Manchester grófjai és hercegei a Montagu család egyik mellékágából származtak. A vagyont és a politikai befolyást az elődök, Edward Montagu főbíró és Edward Montagu of Boughton alapozták meg, amelyet a grófi ág a XVII. században tovább gyarapított. A korai grófok jelentős államférfiak voltak: a polgárháború idején időben álltak át Orániai Vilmos oldalára, így a család a dicsőséges forradalom után is megőrizte rangját és befolyását.

A hercegi cím 1719-es alapítását követően a Montaguak egy ideig még fontos szereplői voltak az udvarnak és a kormányzatnak, ám birtokaik a leggazdagabb főúri házakhoz képest közepes nagyságúak voltak. A XVIII. század közepétől a nagy költekezés és a szerényebb jövedelem feszültsége egyre súlyosabbá vált. A nyolcadik hercegtől kezdve az amerikai örökösnőkkel kötött házasságok sem tudták megmenteni a családot az elszegényedéstől, sőt a kilencedik és tizenkettedik herceg botrányai már bűnügyi lapokba illőek voltak. A XX. századra a kastélyokat és birtokokat sorra eladták, a hercegi cím mögött vagyon nem maradt. A jelenlegi herceg után örökösödési viták várhatók, a bigámia idején született utód miatt. A Montagu–Manchasterek egykori hatalmának és gazdagságának a fennmaradt cím az utolsó mementója.

Manchaster grófja (1626)

Henry Montagu, Kimbolton 1. Montagu bárója (1620), Mandeville vikomtja (1626), Manchester 1. grófja (1626)
Manchaster 1. grófja
A Kimbolton kastély 1879-ben. Az illusztrációk színei, kontrasztja és megjelenése valószínűleg nem felelnek meg a valóságnak. A képek szkennelt, színezetét a gépi feldolgozás során javították”

Henry Montagu (1563 körül – 1642. november 7.) a Montagu család Boughton House-i ágából származott. Edward Montagu of Boughton és Elizabeth Harington fia. Nagyapja, Edward Montagu – a Montagu-k felemelkedésének vagyoni és társadalmi megalapozója – a Királyi Tábla főbírája, VIII. Henrik végrendeletének egyik végrehajtója és VI. Eduárd gyámja volt.

Henry Montagu a cambridge-i Christ’s College-ban tanult, majd a Middle Temple képzését végezte el, ügyvédként felvették a jogászi karba. Politikai pályáját parlamenti képviselőként kezdte Higham Ferrers, majd London képviselőjeként. 1603-ban London főbírájává (Recorder of London) választották. 1607-ben királyi főügyvéd (King’s Counsel), 1611-ben királyi főügyvéd lett, majd 1616-ban a Királyi Tábla főbírája. Ebben a minőségében mondta ki Walter Raleigh halálos ítéletét. 1620-ban 20 000 fontért megszerezte a Lord High Treasurer tisztséget – „drágán vett fát vett Newmarketben” – gúnyolták kortársai. A hivatalvásárlás mögött egyértelműen a társadalmi felemelkedés és a főrendiség megszerzése állt. Ez utóbbi sikerült is, még abban az évben két önálló főnemesi címet kapott: Mandeville vikomtja és Kimbolton Montagu bárójává emelték Öt évvel később, 1626-ban Manchester grófjává nevezték ki, 1628-tól a lordpecsétőri tisztségét töltötte be, és 1630-ban, valamint 1642-ben a Lordok Háza elnöke volt.

Gazdagodása és felemelkedése szorosan kapcsolódott a tisztségek jövedelmeihez és a királyi kegyhez. Az udvari hivatalokhoz jelentős mellékjövedelmek társultak, és Montagu ezeket ügyesen hasznosította. 1613-ban megvásárolta a Kimbolton kastélyt Huntingdonshire-ben. A XII. században a Mandeville Essex grófok birtokai részben Kimbolton környékén feküdtek. Amikor Montagu megvette a Kimbolton-birtokot, a király a régi Mandeville névhez nyúlt vissza, hogy a címet történelmi súllyal ruházza fel. A kastély és a hozzá tartozó földbirtok nemcsak biztos jövedelmet nyújtott, hanem szimbolikusan is beillesztette a Montagu családot a régi főnemesi házak közé. A Mandeville vikomt cím és a Kimboltonban birtokolt kastély összekapcsolása látványosan jelezte, hogy egy jogászdinasztia immár vidéki arisztokrataként szilárdítja meg hatalmát.

Montagu további birtokokat is szerzett. 1631-ben királyi adomány révén Naybridge Park lett az övé, ez később beolvadt a kimboltoni birtokba. De volt birtoka Totteridge-ben és városi háza Londonban, az Aldersgate Streeten. Anyagi erejét mutatja, hogy 1639-ben 4000 fonttal támogatta a királyi szolgálatot. Bár vagyona jelentős volt, a korabeli főnemesi mércével mérve nem tartozott a leggazdagabbak közé, hiszen hivatalvásárlásai és reprezentációs kiadásai nagy terhet róttak rá. Mindazonáltal a Kimbolton Castle megszerzése és a Manchester grófja cím elnyerése maradandó alapot teremtett a család felemelkedésének.

Edward Montagu, Manchester 2. grófja KG PC
Edward Montagu, Manchester 2. grófja portréja, Peter Lely festménye 1680 előttről

Edward Montagu (1602 – 1671. május 5.) a cambridge-i Sidney Sussex College-ben tanult, majd Huntingdonshire képviselőjeként ült a parlamentben 1623–1626 között. 1623-ban elkísérte Károly walesi herceget Spanyolországba a sikertelen „Spanyol frigyterv” küldetésben – a terv volt, hogy Károly feleségül veszi Mária Anna infánsnőt, III. Fülöp spanyol király lányát. I. Károly koronázásakor a Bath-rend lovagjává avatták. Ugyanebben az évben apját Manchester grófjává emelte az uralkodó, így fia, Edward Buckingham hercegének támogatásával a Lordok Házába hívták apja mellékcímén, Kimbolton bárójaként. A megszólítása Mandeville vikomt volt, apja grófi címéhez tartozó udvariassági cím.

Második felesége révén szoros kapcsolatba került a puritán Rich családdal, egyik lánya, Anne Montagu (~1620 – 1689) Robert Rich, Warwick 5. grófja felesége lett. Edward felesége, Anne Rich, Robert Rich, Warwick 2. grófjának lánya volt, akinek befolyása Manchester grófját a királlyal szembenálló parlament felé húzta. Az 1640-es évek elején a felsőházban a népszerű párt egyik vezető alakja. Montagu-t I. Károly 1642-ben a hazaárulással vádolt öt alsóházi ellenzéki vezetővel együtt említette, így a király őt is az árulással gyanúsítottak közé sorolta. 1642. január 4-én I. Károly katonák élén bevonult a parlamentbe, hogy személyesen letartóztassa az „ötöket” és Montagu-t is. A képviselők azonban időben értesültek a király szándékáról, és elmenekültek. A kudarc óriási botránnyá kerekedett, a király fegyverrel tört be az alsóházba, megszegve a parlament sérthetetlenségét. Ez végleg eljátszotta a bizalmat közte és a parlament között, és közvetlenül hozzájárult az angol polgárháború kitöréséhez.

Apja halálával 1642 novemberében örökölte a grófi címet és a családi birtokokat, köztük Kimbolton kastélyt. A polgárháború kitörésekor Essex grófja seregében szolgált, majd 1643-ban az kelet-angliai hadsereg nevezték ki, ahol Oliver Cromwell lett a helyettese. 1644-ben a marston moori csatában főparancsnokként aratott győzelmet, de később tétovázása és a háború folytatásával szembeni ellenérzései miatt összeütközésbe került Cromwellel. 1645-ben, a „Self-denying Ordinance“ – ez megtiltotta, hogy a parlamenti képviselők katonai parancsnoki tisztséget töltsenek be – nyomán lemondott katonai tisztségeiről.

Ellenezte I. Károly perbe fogását és kivégzését, ezért a köztársaság kikiáltása után visszavonult a közélettől. A restauráció előkészítésében azonban aktívan részt vett, 1660-ban ismét a Lordok Házának elnöke lett, majd II. Károly visszatérése után számos tisztséggel és kitüntetéssel halmozták el: 1661-ben a Térdszalagrend lovagja, 1667-ben a Royal Society tagja lett. A király koronázásánál ő vitte a koronázási kardot, és Lord Chamberlainként szolgált 1660–1671 között.

Robert Montagu, Manchester 3. grófja

Robert Montagu (1634. április 25. – 1682. március 14.) 1649 és 1654 között a főnemesség körében divatos Grand Tour utazást tett. 1660 áprilisában Huntingdonshire képviselőjeként bekerült a II. Károly visszahívásáról parlamentbe, részt vett a küldöttségben, amely a száműzött királyt Hágában felkereste. 1661-ben ismét megválasztották képviselőnek. A következő években több helyi és országos tisztséget is betöltött: Huntingdonshire és Northamptonshire békebírája volt, adókivetési biztosként tevékenykedett. Majd 1663-ban a francia királynál járt diplomáciai küldetésben.

1666 februárjátóla királyi udvar Gentleman of the Bedchamber tisztségét viselt. 1666–1667-ben a Monmouth hercege parancsnoksága alatt álló lovasezred kapitánya volt, amikor a hollandok a partokat fenyegették. 1671-ben apja halálával örökölte a Manchester grófja címet, valamint Huntingdonshire hadnagya posztját. Ezen felül a Hattyúk mestere és a Whittlesey Mere vízi bíróság tisztség birtokosa lett (1672). A Cambridge-i Egyetem főintendánsi tisztét is betöltötte 1677-ben.

Northamptonshire-ben túl szoros kapcsolatba került egy összeesküvésgyanús politikai társasággal, ezért 1681 októberében külföldre utazott. Visszatérte után nem sokkal meghalt.

Manchaster hercege (1719)

Charles Montagu, Manchaster 4. grófja, majd Manchester 1. hercege PC
Charles Montagu, Manchester első hercege Godfrey Kneller olajfestményén, vélhetően 1712-ből

Charles Montagu (~1662 – 1722. január 20.) tanulmányait a londoni St Paul’s Schoolban, majd a cambridge-i Trinity College-ban végezte, ahol 1680-ban M.A. fokozatot szerzett. Apja halálakor, 1682-ben örökölte a Manchester grófja címet. 1685-ben II. Jakab koronázásánál a királyné asztalánál ceremoniális szolgálattevőként, a húsok felszeletelőjeként (lord carver) működött közre. Ám rövidesen külföldre távozott az önkényuralom erősödése miatt, és kapcsolatba lépett Orániai Vilmos herceggel. 1688-ban Nottinghamshire-ben csapatot állított, és csatlakozott Vilmoshoz, amikor az partra szállt Angliában.

Vilmos és Mária koronázásakor a brit koronázási jelvények egyikét, St. Edward botját, a királyi jogart vitte a szertartáson. A Yeomen of the Guard kapitánya, Huntingdonshire hadnagya és a Lordok Tanácsának tagja lett. 1690-ben Írországban harcolt, részt vett a boyne-i csatában és Limerick ostromában. 1694-ben Lord Great Chamberlainné nevezték ki. Velencében angol hadifoglyok kiszabadítását próbálta elérni 1697–1698-ban követként, de nem ért el eredményt. Ezt követően 1699–1701 között franciaországi nagykövet volt, fő feladata a St. Germain-i udvar jakobita intrikáinak figyelése és akadályozása volt. XIV. Lajos a trónkövetelő Jakabot elismerte, ezért Montagu-t 1701 szeptemberében visszahívták. 1702 januárjától májusig rövid ideig államtitkári tisztséget viselt.

1707–1708-ban ismét Velencébe küldték, hogy a köztársaságot a nagy szövetséghez csatlakozásra bírja, de küldetése ismét sikertelenül végződött. 1714-ben I. György király uralkodása idején újból a Lordok Tanácsába hívták, a király kamarásának nevezték ki. 1719. április 28-án hercegi rangot kapott, Manchester 1. hercege lett. A Cambridge Egyetem főintendánsa volt (1697–1722). A Royal Academy of Music egyik fő támogatója lett, amely barokk operák színrevitelével foglalkozott. Kortársai szerint inkább szorgalmas, mint tehetséges politikus volt. Charles Montagu 1722. január 20-án halt meg, Kimboltonban temették el.

A Manchaster hercegi cím várományosa elvben apja második legmagasabb címét viselte, ez pedig a Manchaster grófja. Mivel a két cím könnyen összetéveszthető lett volna, azért a várományos a harmadik címet – Mandeville vikomt – címet használta. Ami egyébként az örökös örökösének lett volna a címe. Így őt Lord Montagu-nak, vagy Kimbolton bárójának címezték.

William Montagu, Manchester 2. hercege

William Montagu (1700 április – 1739. október 21.) Franciaországban született, apja halálával örökölte a hercegi címet. A szokágnak megfelelően a címmel együtt Huntingdonshire hadnagya, 1722-től a király Whig-párti kamarásának szolgált. 1723. április 16-án feleségül vette Isabella Montagu-t. Isabella apja John Montagu, Montagu 2. hercege, anyja John Churchill, Marlborough első hercegének lánya, Mary Churchill volt. A párnak nem született gyermeke. 1725-ben a Bath-rend lovagjává avatták, 1737-től pedig – apját követve – a Yeomen of the Guard kapitánya. Életének utolsó éveiben jótékonysági ügyek felé fordult. Halála előtt néhány nappal nevezték ki az újonnan alapított londoni Foundling Hospital (árvaház) egyik alapító kormányzójává. William Montagu 39 évesen hunyt el.

Robert Montagu, Manchester 3. hercege
Robert Montagu, Manchester 3. hercege állami díszruhában és hercegi koronával, Andrea Soldi festménye (1725–1750 között, olaj, vászon)

Robert Montagu (1710 körül – 1762. május 10.) bátyja, William Montagu, Manchester 2. hercege utód nélkül halt meg, így 1739-ben Robert örökölte a hercegi címet és a családi birtokokat. A whig párt színeiben Huntingdonshire képviselője volt a parlamentben 1734 és 1739 között. Zsófia Sarolta brit királyné helyettes kamarása (1735–1737), majd bátyja halálától 1761-ig kamarása. végül 1761-től haláláig a királyné udvarmestereként szolgált. 1739 és 1762 között Huntingdonshire hadnagya. 1735. április 3-án feleségül vette Harriet Dunch-ot, Marlborough első hercegének unokahúgát. Robert Montagu 1762. május 10-én halt meg. Halálával a hercegi cím öccsére, George Montagu-ra szállt, aki Manchester 4. hercege lett.

George Montagu, Manchester 4. hercege PC
George Montagu 1777 és 1782 között Anglia Nagypáholyának (Grand Lodge of England) nagymestere volt. Ez a páholy egyike volt XVIII-XIX. század fordulóján Angliában működő két szabadkőműves páholynak. A portrén az udvarmesteri hivatal jelvényét, a fehér pálcát tartja, e tisztség díszruháját viseli. A kép pótlás, az eredeti mű a londoni Szabadkőműves ház 1883-as tűzvészében elpusztult. Az eredetit Matthew William Peters készítette, ezt a portrét a Londonban élő francia Desanges festette

George Montagu (1737. április 6. – 1788. szeptember 2.) hamar katonai pályára lépett, 1757-ben zászlósi kinevezést kapott, majd részt vett III. György koronázásán. 1761-ben Huntingdonshire whig képviselőjévé választották. Apja halálával 1762-ben örökölte a hercegi címet, a Huntingdonshire hadnagyi tisztségét. Ugyanebben az évben London kikötőjében vámfelügyelő lett, majd a királyi udvarban kamarásként szolgált 1763–1770 között.

Politikai pályáján a whig ellenzék Rockingham márki vezette csoportjához csatlakozott, amely a királlyal szemben az alkotmányos kormányzás és a békés rendezés híve volt. Rendszeresen felszólalt a Lordok Házában, és különösen az amerikai gyarmatok ügyeiben volt aktív. Az 1770-es években a kormány amerikai politikájának éles ellenzőjeként az angol–amerikai konfliktusban következetesen a gyarmatokkal való megegyezést sürgette, ellenezte a kereskedelmi korlátozásokat, a külföldi zsoldoscsapatok behívását és a háború folytatását. A whig ellenzék vezetőivel, így Rockingham és Richmond hercegével közösen több indítványt nyújtott be, amelyekben a békés rendezést és a katonai akciók beszüntetését javasolták. 1777-ben Chatham grófját(wd) is támogatta az utolsó felszólalásai során. 1782-ben a Titkos tanács tagja és udvarmesterer. a következő évben rövid ideig nagykövete Franciaországban. Egyike, aki brit részről aláírta a versailles-i békét, amely lezárta az amerikai függetlenségi háborút. Ugyanakkor ellenzett több későbbi kereskedelmi megállapodást, köztük ifj. Pitt 1786-os francia kereskedelmi szerződését.

1777 és 1782 között a szabadkőművesek nagymestere. Anyagi helyzetét birtokai mérsékelt jövedelme és a költséges udvari életvitel együtt gyengítette, ezért 1767-ben kénytelen volt eladni a a Montagu család londoni házát Berkeley Square-en. Feleségével, Elizabeth Dashwood-dal kötött házasságából négy fiú és két lány született. George Montagu 1788. szeptember 2-án halt meg Brightonban, és Kimboltonban temették el.

A Montagu–Manchester család birtokai, élükön Kimbolton kastéllyal, a XVIII. század közepén közepes nagyságú jövedelmet biztosítottak, éves szinten mintegy 8–10 000 fontot. Ez elmaradt a leggazdagabb főúri házak bevételeitől: a Cavendish család, Devonshire hercegei 30–40 000 fontot, a Russell család, Bedford hercegei 25–30 000 fontot, a Churchill család, Marlborough hercegei pedig 20–25 000 fontot élveztek birtokaikból. A Montaguak tehát rangjukhoz képest szerényebb anyagi alapra támaszkodtak, ami önmagában még elegendő lett volna egy nagyúri háztartás fenntartásához, de nem bírta el a londoni rezidencia, a pártpolitikai szerepvállalás és a diplomáciai tisztségek többletköltségeit. Ez a feszültség a negyedik herceg idején vált nyilvánvalóvá, amikor 1767-ben kénytelen volt eladni a Berkeley Square-i városi házat. A későbbi generációk is többet költöttek, mint amilyen hozamot birtokaik boztosítottak, így a Montagu–Manchester család pénzügyi helyzete folyamatosan gyengült.

William Montagu, Manchester 5. hercege
William, Manchester 5. hercegének portréja, William Beechey olaj festménye 1790-ből

William Montagu (1771. október 21. – 1843. március 18.) tanulmányait a londoni Harrow Schoolban és a Winchester College-ban végezte. 1788-ban örökölte a Manchester 5. hercege címet, 1793-ban Edinburghban feleségül vette Susan Gordont, Alexander Gordon, Gordon 4. hercege lányát. Hosszú ideig (1793–1841) töltötte be a Huntingdonshire hadnagya.

William Montagu 1808 és 1827 között Jamaica kormányzója volt. Feladatai közé tartozott az 1807-ben birodalmi szinten betiltott rabszolga-kereskedelem felszámolásának felügyelete, a Port Royalban 1815-ben pusztító tűz és hurrikánok következményeinek kezelése. Támogatta az 1816-ban előterjesztett rabszolga-nyilvántartási törvényt, ami szembeállította őt a gyarmati ültetvényesekkel. Kormányzósága idején kocsi baleset következtében súlyos fejsérülést szenvedett, ezért Európába tért vissza gyógyulni. 1824-ben felkelés tört ki a sziget nyugati részén, összeesküvés szivárgott ki a fehér lakosság elleni merényletről, melyet szintén kezelnie kellett. Intézkedései közé tartozott, hogy megtiltotta a nők korbácsolását és betiltotta a vasárnapi piacokat. Hivatala ideje végén, 1827. július 2-án hagyta el végleg Jamaicát.

A Postmaster General posztot töltötte be 1827 és 1830 között. Élete utolsó éveiben Rómában tartózkodott, ahol 1843. március 18-án halt meg hetvenegy éves korában.

George Montagu, Manchester 6. hercege

George Montagu (1799. július 9. – 1855. augusztus 18.) tanulmányait az Eton College-ban végezte, majd 1812-ben belépett a Brit Királyi Haditengerészetbe. Szolgált többek között a Newfoundlandnál állomásozó Antelope fedélzetén, a Földközi-tengeren a San Josef zászlóshajón, majd a L’Aigle, a Scamander és a Forth fregattokon. 1818-tól Jamaicában, a Larne fedélzetén teljesített szolgálatot. Hadnagyként irányította a Confiance hajót. Utolsó beosztásai a Medina és a Rochfort hajókhoz kötötték, 1822-ben parancsnoki rangot kapott.

Pályafutását a politikában folytatta, 1826 és 1837 között Huntingdonshire képviselője volt a tory párt színeiben. 1843-ban örökölte apja címeit, így lett Manchester 6. hercege. A Montagu család életébe a herceg 1822-ben kötött házasságával ír szál került. Felesége, Millicent Sparrow-t, Arthur Acheson, Gosford 1. grófja legidősebb lányát, így hozomány formájában kisebb ír birtok került a Montaguakhoz. E miatt nevezték ki George Montagu-t az ír Armagh megye helyettes hadnagyává. Házasságukból négy gyermek született. Felesége 1848-ban meghalt, majd Montagu 1850. augusztus 29-én újra megnősült, a szintén ír Harriet Sydney Dobbs-ot vette feleségül, második házasságából további két gyermek született. George Montagu 1855. augusztus 18-án hunyt el Tunbridge Wellsben, 56 éves korában.

William Drogo Montagu, Manchester 7. hercege
William Drogo Montagu, Manchester 7. hercege, Camille Silvy fényképe (albuminos névjegykártya, 1860)

William Drogo Montagu (1823. október 15. – 1890. március 22.) politikai pályáját a konzervatív párt tagjaként kezdte, 1847 és 1852 között Bewdley, majd 1852–1855 között Huntingdonshire képviselője volt. 1852-ben a walesi herceg kamarása. A Grenadier Guardsban kapitányi rangot ért el. 1855-ben apja halálával örökölte a Manchester hercegséget, a Huntingdon megyei milícia tiszteletbeli ezredesi tisztét és a megye helyettes hadnagyságát. Hannoverben feleségül vette Luise Friederike Auguste von Alten grófnőt, Karl Franz Victor von Alten és Hermine de Schminke lányát 1852-ban. 1861 és 1888 között a Szent János Rend nagyperjele volt, 1877-ben pedig a Szent Patrik-rend lovagja.

A család birtokai ekkor mintegy 10 900 hektárt tettek ki, ebből 5260 hektárt Huntingdonshire-ben, 4860 hektárt Armagh megyében feküdt. Ez jelentős növekedés volt a XVIII. század közepéhez képest, amikor a Montagu–Manchester család jóval kisebb birtokállománnyal rendelkezett. A gyarapodás főként az ír hozománynak, örökségnek köszönhető, ám az ír földek jövedelmezősége elmaradt az angliaiakétól, így a nagyobb birtoktest sem oldotta meg a család tartós pénzügyi gondjait. A Canterbury Association tagjaként 1848-ban földet vásárolt Új-Zélandon, ahol arisztokrata vezetőként telepedett volna le, de végül nem költözött ki. A Nevét viseli Mandeville North település. Élete végén gyakran utazott, és 1890. március 22-én az olaszországi Nápolyban hunyt el.

George Victor Drogo Montagu, Manchester 8. hercege
George Montagu, Manchester 8. hercege 1901 körül

George Montagu (1853. június 17. – 1892. augusztus 18.) az Eton College-ben tanult, majd katonai pályára lépett: hadnagyi rangot szerzett a Huntingdon milíciában, később a Royal Irish Fusiliers 3. zászlóaljának kapitánya lett. Az 1879-es zulu háborúban Garnet Wolseley segédtisztjeként szolgált. A konzervatív párt tagjaként 1877–1880 között Huntingdonshire képviselője volt a parlamentben. 1879-ben a 105. számú Union szabadkőműves páholy vezetőjévé választották. A páholy mestere (Worshipful Master) egy éven át irányította a közösség munkáját és szertartásait.

New Yorkban feleségül vette Consuelo Yznagát, egy kubai ültetvényes leányát, aki jelentős, hatmillió dollárra becsült vagyont hozott a házasságba. Az 1876-ban kötött frigy a kortársak szerint kölcsönös érdekeken alapult: Montagu a vagyon, Consuelo pedig a hercegi cím miatt ment bele, bár ekkor a férj még nem volt herceg, csak apja második címét viselve Mandeville vikomtja. Kapcsolatuk hamar megromlott. Ennek egyértelműen a vikomt volt az oka, felesége tudott gazdálkodni a pénzzel, de a férj fényűző életmódja, a szerencsejáték szenvedélye és a szeretők a hozomány jelentős részét elvitte, ezért apja a Tandragee kastélyba száműzte őket.

Egy év múlva Montagu már ismét Londonban élt Bessie Bellwood music-hall énekesnővel, akivel viszonyát csak 1890-ben szakította meg. 1890-ben Bellwoodot rövid időre csődbe nyilvánították, mivel jelentős összeget kölcsönzött szeretőjének, Manchester hercegének, aki soha nem fizette vissza. Később Bellwood beperelte a herceget, de sikertelenül. Feleségétől 1889-ben elvált, így a nő soha sem lett hercegné. A következő évben Montagu örökölte a hercegi címet, de az így elnyert vagyon sem volt elég ahhoz, hogy még abban az évben ne kelljen csődöt jelentenie. Egészsége az ivás miatt fokozatosan romlott, és 1892 augusztusában 39 évesen májzsugorban halt meg. Az észak-írországi Tandragee Castle közelében, a Ballymore plébániatemplomban temették el.

Dollár hercegnék
A XIX. század végén és a XX. század elején több amerikai örökösnő házasodott be a brit arisztokráciába, hogy a vagyonért cserébe nemesi címet, rangot kapjanak, míg a brit arisztokraták így próbálták pénzügyeiket rendbe hozni. Ezeket a fiatal nőket a korabeli sajtó „dollar princess”-nek (dollár hercegné) nevezte. Köztük volt Consuelo Yznaga, Manchester 8. hercegének felesége, Mary Leiter, aki India alkirálya, George Curzon, Kedleston 1. márkija felesége, Mary húga Margaret Leiter, Henry Howard, Suffolk 19. grófja felesége, Consuelo Vanderbilt és Lilian Warren Price, mindketten George Spencer-Churchill, Marlborough 8. hercege feleségei vagy Cornelia Martin, aki William Craven, Craven 4. grófja felesége volt. Az efféle házasságok többsége nem szerelemből köttetett, hanem a pénz és a rang kölcsönös vonzerejére épült, és jól tükrözik a korszak társadalmi és gazdasági átalakulásait.

William Angus Drogo Montagu, Manchester 9. hercege PC
Manchaster kilencedik hercege

William Montagu (1877. március 3. – 1947. február 9.) az Eton College és a cambridge-i Trinity College diákja volt. Tizenöt évesen örökölte apja címeit. A Lordok Házában a liberális oldalon foglalt helyet. A Yeomen of the Guard kapitánya (1906–1907), majd a Titkos tanács tagja lett. Katonai pályafutása során kapitányi rangot ért el a Lancashire Fusiliers és a King’s Royal Rifle Corps kötelékében.

Hírhedt költekező volt. 1911-ben megvásárolta a Conqueror nevű gőzjachtot, amely luxuskiadásai közé tartozott. A hajó fenntartása rendkívül költségesnek bizonyult. Rövid időn belül kénytelen volt olcsón megválni tőle. A Montagu–Manchester család vagyonát apjával és nagyapjával együtt teljesen felélte. Az amerikai jogban ismert Hamilton vs. Drogo eset is hozzá kötődik, amelyben vagyonkezelői bizalmi alapot hoztak létre számára, hogy fékezni lehessen költekezését. Élete nagy részét külföldön töltötte, hitelezők elől menekülve, vagyonos partnereket és mecénásokat keresve. 1935-ben kilenc hónap börtönbüntetésre ítélték Angliában csalás miatt, mert hamis nyilatkozatokkal próbált pénzhez jutni egy zálogkereskedőtől.

1900. november 14-én Londonban feleségül vette Helena Zimmermant, Eugene Zimmerman amerikai vasútmágnás és olajipari részvényes lányát, akivel négy gyermekük született. Házasságuk 1931 decemberében válással ért véget. Még ugyanabban az évben, december 17-én, újra megnősült, Kathleen Dawes színésznőt vette el, de ebből a házasságból nem született gyermek. William Montagu 1947. február 9-én a kelet-sussex-i Seafordban halt meg, 69 évesen.

Alexander George Francis Drogo Montagu, Manchester 10. hercege
A tizedik herceg

Alexander Montagu (1902. október 2. – 1977. november 23.) az Armagh megyei Tandragee kastélyban született. Tanulmányait az osborne-i Royal Naval College-ben, majd Dartmouthban végezte, 1919-ben hadtengerész–tisztté avatták. A Brit Királyi Haditengerészetnél 1930-ig szolgált, parancsnoki rangban szerelt le.

1927. május 5-én a Kimbolton Castle-ben vette feleségül Nell Vere Stead-et, akitől két fia született: Sidney Arthur Robin George Drogo Montagu, a későbbi 11. herceg, és Angus Charles Drogo Montagu, a későbbi 12. herceg. Első felesége 1966-ban hunyt el. 1969. február 7-én újraházasodott: Elizabeth Fullertonnal kötött házasságot, akinek korábbi férjei az amerikai olajmágnás George L. Coleman és William Willard Crocker voltak. Gyermek ebből a házasságból nem született.

A második világháborúban ismét szolgálatba hívták, Ceylonba vezényelték, 1940-ben az OBE tiszti fokoztatát kapta meg. A világháború után két évvel örökölte a Manchester hercege címet. A második világháború után a brit arisztokrata családok sorra kerültek nehéz helyzetbe, mert drasztikusan megemelték az örökösödési adókat, gyakran az örökölt vagyon 50–80%-át is elvitte az állam. Montagu ezért arra kényszerült, hogy eladja a család fő rezidenciáját, Kimbolton kastélyt a berendezés nagy részével együtt, azt követően a Tandragee kastélyt is, a következő évtizedben pedig a többi brit birtok nagy részétől is megvált. Az öröklés évében az akkor még angol gyarmatra, Kenyába költözött, ahol 4000 hektár területű birtokot művelt. A kenyai birtok a függetlenség utáni földreformmal együtt veszett el, és nem maradt a család kezén. Szinte élete végéig a közben függetlenségét elnyerő Kenyában élt, de halála előtt visszaköltözött Londonba, 1977-ben halt meg. Gyakorlatilag vagyona nem maradt, az örökösödési adó elvitte a javát, utódaira már csak a címek szálltak.

Sidney Arthur Robin George Drogo Montagu, Manchester 11. hercege

Sidney Montagu (1929. február 5. – 1985. június 3.) tanulmányairól és ifjúkoráról nincs adat. 1955. február 5-én feleségül vette a dél-afrikai diplomata, John Kenneth Christie lányát, Adrienne Valerie Christie-t, A házasság 1978-ban válással végződött, gyermekük nem született. Második feleségétől, Andrea Joss-tól sem született gyermeke. A Manchester hercege címet 1977-ben örökölte. 1983-ban pert indított mostohaanyja, Elizabeth Montagu ellen, mert úgy vélte, több családi örökség jogosan őt illetné meg, de a pert elvesztette. A Egyesült Államokban, a Tennessee-i Robin Hood Ranch birtokon vendégeskedett, amikor 1985-ben hirtelen elhunyt. Mivel utód nélkül halt meg, öccse örökölte a címét.

Angus Charles Drogo Montagu, Manchester 12. hercege
Manchester 12. hercege fiatalabb fiával, Kimble Montagu-val. Meglehet, az utóbbi lesz Manchaster 14. hercege. Fotó: Allan Warren (1993).

Angus Charles Drogo Montagu (1938. október 9. – 2002. július 25.) gyermekkorát Nagy-Britanniában, és az akkor brit gyarmat Ceylonban és Kenyában töltötte, formális oktatásban csak tizenegy éves korától részesült, később a Gordonstoun School növendéke lett. 1956-ban kilépett az iskolából, majd a Királyi Tengerészgyalogságnál szolgált, de rövid pályafutás után leszerelt. Ezután évekig vándorolt: ruházati eladó, csapos és krokodilbirkózó volt Ausztráliában, átutazott Kanadába és onnan az Egyesült Államokba, mielőtt az 1960-as évek végén visszatért volna Angliába.

1985-ben, utód nélküli bátyja halálával örökölte a hercegi címet, helyet kapott a Lordok Házában. Pénzügyi helyzete azonban ekkorra már súlyosan megromlott. Ugyanabban az évben a National Westminster Bank csalás miatt beperelte, bíróság elé állították, de felmentették, mert a bíróság szerint alkalmatlan volt ilyesfajta bűncselekmény megszervezésére. 1991-ben a floridai Tampa Bay Lightning jégkorongcsapat körüli pénzügyi visszaélések miatt ismét bíróság elé került, és börtönbüntetést kapott. A sajtóban gyakran írták róla, hogy „inkább balek, mint herceg”.

A kilencvenes években jótékonysági alapítványt (Duke’s Trust) hozott létre Allan Warren fotográfussal együtt ahátrányos helyzetű és beteg gyermekek javára, majd a turizmusban próbált szerencsét, „Unique Tours” nevű vállalkozásával amerikai turistáknak szervezett programokat.

Négyszer nősült: 1961-ben Mary Eveleen McClure-t vette el – három gyerekük született –, akitől 1970-ben vált el. 1971-ben Diane Paulin Plimsaul lett a felesége, 1985-ben váltak, majd 1989-ben Ann-Louise Taylort vette el, akivel 1998-ban váltak el. 2000-ben pedig Bernadette Jennians-szal kötött rövid házasságot. Angus Montagu 63 évesen szívinfarktusban halt meg, hatalmas adósságokat hagyva maga után.

Alexander Charles David Drogo Montagu, Manchester 13. hercege

Alexander Montagu (1962. december 11.–) gyerekkorát Angliában és Ausztráliában töltötte, a Geelong Grammar School és a Kimbolton School diákja volt. 2025-ig háromszor nősült: 1984-ben Melbourne-ben Marion Stoner ausztrál modellel kötött rövid, botrányos házasságot, amely vádaskodások és erőszakos incidens után felbomlott. 1993-ban Kaliforniában elvette Wendy Dawn Bufordot, akitől két gyermeke született, de házasságuk érvényességét később vitatták, mivel a Stonertől való elválása csak 1996-ban lett jogerős – itt bigámia lehetősége is fennáll. Ha a házasság az angol jog szerint érvénytelen, akkor a házasságból született fiú gyerek – Alexander Michael Charles David Francis George Edward William Kimble Drogo Montagu – nem örökölheti a hercegi címet és annak alcímeit sem. Harmadik felesége 2007-től Laura Ann Smith amerikai ingatlanügynök, akitől nem született gyermeke.

Fiatalon többször került összeütközésbe a törvénnyel. 1985-ben Ausztráliában három év börtönbüntetést kapott csalás miatt, majd 1991-ben ismét letartóztatták Brisbane-ben, mert eladott egy bérelt autót. Az Egyesült Államokba költözve különféle kétes üzleti vállalkozásokba fogott, többek között az adó– és offshore–paradicsomként ismert Turks- és Caicos-szigeteken bejegyzett befektetési cégek vezetőjeként. 2013-ban Las Vegasban vádat emeltek ellene fedezetlen csekk kiállítása miatt, 2016-ban betörés és hamis rendőrségi feljelentés miatt ítélték el, és 2017-ben öt év börtönre küldték az egyesült államokbeli High Desert State Prisonbe.

2002-ben követte apját a Manchester hercege címben. Botrányos magánélete és sorozatos törvényszegései miatt a Montagu–Manchester család történetében már most a legellentmondásosabb alakok egyikeként tartják számon.

A hercegi cím következő örököse

Alexander Montagu, Manchester 13. hercege a cím öröklése után nem tett lépéseket azért, hogy nevét felvegyék a Roll of the Peerage' névjegyzékbe, amelyet két évvel az ő öröklése után, 2004-ben hoztak létre. Ez nem változtat hercegi jogállásán, amelyet a királyi adománylevelek törvényesen rögzítenek. De 2004 óta a névjegyzékbe való bejegyzés szükséges ahhoz, hogy a cím az útlevelében is szerepelhessen. A királyi rendelet értelmében bármikor kérheti a bejegyzést. Mivel nincs a Peerage névjegyzékben, így címe örököse sem használhatja a Mandeville vikomt udvariassági címet hivatalos iratban.

Bár a 13. herceg második házassága bigámikus volt – vagyis első házasságát még nem bontották fel, amikor másodszor megnősült –, a családi vagyonkezelők kérelmére az angol Legfelsőbb Bíróság 2011-ben kimondta, hogy második feleségétől született két gyermeke törvényesnek minősül, ezért jogosultak a Manchester családi vagyonából részesedni. Floyd bíró hangsúlyozta, hogy „semmiféle kétség nincs afelől, hogy Wendy az érintett időszakban észszerűen hihette, hogy a házasság érvényes”, és Ausztrália, Kalifornia, valamint Anglia joga is lehetővé teszi, hogy a bigámikus házasságból született gyermekeket törvényesnek tekintsék (Green & Mitson kontra Montagu és mások, [2011] EWHC 1856 (Ch), [2011] WTLR 1341).

Ugyanakkor valószínű, hogy Alexander Montagu, a 13. herceg második házasságából származó fia, nem tekinthető a manchesteri hercegi cím várományosának, mivel még apja első házasságának felbontása előtt született. A cím örökösének jelenleg Kimble Montagu, a 12. herceg második fia, a mostani herceg öccse számít, bár ennek kérdését a 13. herceg halálakor minden bizonnyal a Lordok Háza Bizottsága (Committee for Privileges) vizsgálja meg.

Manchaster grófjainak és hercegeinek áttekintő családfája

A Montagu hercegek családfája Edward Montagu of Boughton Castle-től

Címer

Létezik családi címer és egyéni címer is. A következő táblázatban nagyjából időrendben, logikai sorrendben láthatók a családfán jelzettek családi és egyéni címerei. Nem tüntettük fel minden címert.

Megjegyzések

  1. ↑ A King’s Bench (magyarul: a Királyi Tábla) a középkori és kora újkori Anglia egyik főbírósága volt. Feladata eredetileg az volt, hogy az uralkodó személyesen ítélkezzen benne, ezért a bíróság mindig „a király mellett” ült össze. Később önálló bírósággá vált, de megőrizte azt a jellegét, hogy főként a királyi érdekeket érintő, valamint büntetőügyeket tárgyalt. Rangban magasabbnak számított a Common Pleas-nál, mert a közrend és a király nevében hozott ítéleteket.
  2. ↑ A királyi főügyvéd (Angol nyelv zászlaja ikon Serjeant-at-law to the King) a serjeant-at-law testület tagjai közül kiválasztott, a király személyes jogi képviselője volt. Ez a cím rangban magasabb volt a „közönséges” serjeantoknál: a King’s Serjeant az uralkodó érdekeit képviselte a bíróságokon, gyakran ő kapta a legfontosabb ügyeket, és elsőbbséget élvezett a perbeszédek során. A tisztség egyfajta lépcsőfoknak számított a bírói kinevezés felé.
  3. ↑ 1620. december 3-án I. Jakab király Newmarketben nevezte ki Henry Montagu-t Lord High Treasurer-ré, és átadta neki a tisztség jelvényét, a fehér botot („white staff“). Mivel Montagu 20 000 fontot fizetett a hivatal megszerzéséért, kortársai gúnyosan azt mondták: „wood was very dear at Newmarket“, azaz „drágán vett fát vett Newmarketben”.
  4. ↑ A „Spanyol frigyterv” (Spanich Match) szerint Károly walesi herceg feleségül veszi Mária Anna infánsnőt, III. Fülöp spanyol király lányát. Ez egy dinasztikus házasság lett volna, amely Anglia és Spanyolország közötti szövetséget célozott. 1623-ban Károly titokban, George Villiers, Buckingham 1. hercege kíséretében Spanyolországba utazott, hogy személyesen kérje meg az infánsnő kezét. Az út azonban kudarcba fulladt. A spanyol udvar vallási és politikai feltételei elfogadhatatlanok voltak az angol félnek. Az eset után Angliában nőtt a spanyolellenes hangulat, és végül Károly 1625-ben Henrietta Mária francia királylányt vette feleségül.
  5. 1 2 A Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték.
  6. ↑ A marston moor-i csata 1644. július 2-án zajlott York (Anglia) mellett, az angol polgárháború idején. Az egyik oldalon a királypártiakat Rupert herceg és Newcastle hercege vezette, a másikon a parlamentpárti és skót szövetséges erőket Manchester grófja, Fairfax és Leslie skót főparancsnok irányította, Cromwell lovasságával. A csata a parlamentpárti–skót hadak döntő győzelmével végződött, ami Észak-Anglia elvesztését jelentette a király számára, ez fordulópont volt a háborúban.
  7. 1 2 3 4 A Lord Chamberlain a brit királyi udvar egyik legmagasabb rangú tisztviselője volt, fontos szerepe volt az udvar irányításában és az uralkodó körüli ceremoniális ügyekben. Felügyelte az udvari protokoll betartását és a ceremóniákat, irányította az uralkodó háztartását. Felügyelte a királyi színházakat és ő volt a királyi pecsét őrzője.
  8. ↑ A Grand Tour a XVII. és XVIII. században kialakult utazási forma volt, amelyet főként brit és más európai nemes ifjak folytattak azzal a céllal, hogy bejárják Európa kulturális központjait. Az utazás célja az volt, hogy az ifjú arisztokraták műveltséget és tapasztalatot szerezzenek a kontinens neves városaiban, valamint megismerjék az antik és reneszánsz művészet, a történelem és a klasszikus kultúra emlékeit. Az utazás rendszerint az angliai fiatal nemesek tanulmányainak befejezése után kezdődött, általában a 16 és 20 év közötti korosztály körében. A Grand Tour gyakran évekig tartott, és olyan helyszíneket érintett, mint Párizs, Róma, Firenze, Velence, Bécs, valamint más jelentős európai városok. Az út során a résztvevők megismerkedtek az adott helyszínek történelmével, művészetével és társadalmi szokásaival. Az utazók gyakran mentorok vagy kísérők (ún. "bear leaders") társaságában jártak, akik segítettek nekik a nyelvi és kulturális különbségek áthidalásában. A Grand Tour része volt az európai királyi udvarok meglátogatása és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése is.
  9. 1 2 3 4 5 6 A Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek voltak az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosítottak az uralkodóhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban ellátandó teendők végrehajtásában.
    • Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú volt, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. Általában nemesi származású, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be.
    • Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amelyet általában hercegek, grófok vagy más magas rangú nemesek viseltek. Bár hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, státuszuk és rangjuk magasabb volt. A pozíció birtokosai közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek az uralkodóhoz, így jelentős politikai befolyást élveztek.
  10. 1 2 3 4 5 6 7 8 A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
  11. ↑ A „hattyúk mestere” (Master of the Swans) egy régi angol udvari tisztség volt, amelynek viselője a királyi hattyúállomány felügyeletéért felelt. A középkor óta a fehér hattyúk a korona tulajdonát képezték, ezért a tisztség betöltőjének feladatai közé tartozott a hattyúk számbavétele, a tulajdonjogot jelző jelölések (csőrbe vágott minták) ellenőrzése, valamint a hattyúvadászat és fogyasztás jogi szabályozása. Emellett ceremoniális szerepet is hordozott, mivel a hattyú a királyi hatalom és gazdagság szimbóluma volt.
  12. ↑ A Boyne-i csata 1690. július 1-jén zajlott a leváltott II. Jakab angol király és III. Vilmos angol király erői között. A csata az az Ír Királyságban, Drogheda közelében, a Boyne folyó mellett zajlott. Vilmos győzött. A háború, aminek ez a csata is a része volt, a Limericki Szerződés 1691. októberi aláírásáig folytatódott, de Jakab a csata után Franciaországba menekült, hogy soha többé nem tért vissza.
  13. ↑ II. Jakabot 1688-ban elűzték Angliából, XIV. Lajos Franciaországban, a Saint-Germain-en-Laye kastélyban adott neki és udvarának menedéket. Innen szervezte trónvisszaszerzési kísérleteit.
  14. ↑ William Drogo Montagu a „Drogo” keresztnevet őse, Drogo Montagu, a XI. században Angliába érkezett normann lovag után kapta, aki a család egyik legkorábbi ismert tagja volt. A XIX. századi arisztokrata családok gyakran adtak ilyen régi családi neveket második keresztnévként, hogy hangsúlyozzák ősi származásukat és történeti folytonosságukat.
  15. ↑ A Grenadier Guards az Egyesült Királyság legrégebbi és egyik legismertebb gyalogos gárdaezrede, amely 1656-ban alakult II. Károly angol király száműzetése alatt Flandriában. Az ezred a brit hadsereg öt gárdaezrede közül az első, és a Household Division (Királyi Ház Osztag) része, amely a királyi család hivatalos őrségét látja el. A Grenadier Guards jelképe a kézigránát, amely az ezred nevét és az egykori gránátvető katonai specializációját szimbolizálja. Az ezred tagjai rendszeresen részt vesznek a brit királyi ceremóniákon, például a Trooping the Colour és a koronázási szertartások során. A Grenadier Guards jelentős harci tapasztalattal rendelkezik, számos konfliktusban részt vettek, többek között a napóleoni háborúkban, a krími háborúban, az első és a második világháborúban. A Grenadier Guards számos csatában kitüntette magát, például a waterlooi csatában, ahol kulcsszerepet játszottak a brit győzelem elérésében. Az ezredben szolgáló katonák ikonikus medvebőr sapkát viselnek a ceremoniális eseményeken, amely a napóleoni háborúk során elért győzelmekre emlékeztet. A Grenadier Guards mai napig aktív egység, amely a modern katonai műveletek mellett a hagyományos királyi ceremóniákban is meghatározó szerepet játszik.
  16. ↑ A Canterbury Association történetét részletesebben tárgyalja a Canterbury régió története szócikk rész.
  17. ↑ Consuelo Vanderbilt apja William Kissam Vanderbilt(wd) amerikai vasúti milliárdos volt, anyja Alva Vanderbilt, aki lánya rangos házasságát társadalmi felemelkedésre használta. 1895-ben kényszer hatására hozzáment Marlborough 9. hercegéhez, jelentős hozományt biztosítva az elszegényedett főnemesi családba. A házasság boldogtalan volt, két gyermek után elhidegültek, és 1921-ben elváltak. Forrás: "Consuelo Vanderbilt". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. július 23.
  18. ↑ Lilian Warren Price első férje halála után évi 150 000 dolláros jövedelmet örökölt, ami hatalmas vagyont jelentett a korszakban. 1888-ban feleségül ment Marlborough 8. hercegéhez, akinek anyagi gondjait gyakorlatilag felesége vagyonából finanszírozták a Blenheim kastély helyreállítását. A herceg halála után pert indított mostohafia ellen, hogy visszakapja befektetett pénzét. Forrás: "Lillian Warren Price". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. július 23.
  19. ↑ A Manchester 13. hercege nem szerepel a Roll of the Peerage-en, mert 2002 óta nem kezdeményezte a felvételét. Ezért a brit jog szerint hivatalosan nem használhatja a hercegi (vagy bármely más peerage) címét – sem útlevélben, sem hivatalos iratban, sem a királyi udvarban. Az örökös fia – a hagyomány szerint Mandeville vikomtja – helyzete ebből következik: mivel az apja főnemesi jogát nem igazolta a koronánál, az örökös udvariassági címét sem ismerik el hivatalosan. Az udvariassági címek ugyanis csak akkor érvényesek, ha a főcím is hivatalosan elismert.
  20. ↑ Edward George Villiers Stanley, Derby 17. grófja katona, konzervatív politikus, diplomata és versenyló-tulajdonos volt. Kétszer volt hadügyminiszter, nagykövetként képviselte Nagy-Britanniát Franciaországban.
  21. ↑ George Hay, Tweeddale 8. márkija törzstisztként szolgált a félszigeti háborúban Arthur Wellesley, Wellington 1. hercege alatt. Részt vett a , és jelen volt a második portói csatában, amikor Wellesley átkelt a Douro folyón, és megverte Soult marsall francia csapatait Portóban. Hay részt vett a bussacói és a vitoriai csatákban is. Később az 1812-es háborúban szolgált, és a 100. gyalogezred parancsnokaként a chippawai csatában hadifogságba esett. Később Madras kormányzója lett, és egyidejűleg a madraszi hadsereg főparancsnoka, ebben a szerepben helyreállította a fegyelem szigorát, amelyet elődei hagytak ellazulni.
  22. ↑ Lord Charles Greville Montagu volt Dél-Karolina tartomány utolsó királyi kormányzója 1766–1773, 1768 és 1769–1771 időszakokban. Az amerikai függetlenségi háború alatt Cumberland hercegének ezredének parancsnoka is volt.

Hivatkozások

  1. ↑ Morris, Francis Orpen (1870). The County Seats of the Noblemen and Gentlemen of Great Britain and Ireland. Vol. II (angol nyelven). London: William Mackenzie. 114. o.
  2. 1 2 3 4 "Manchester, Earl of (E, 1625/6)". Cracroft’s Peerage. Hozzáférés: 2025‑10‑01. {{cite web}}: Check date values in: |access-date= (súgó)
  3. ↑ "Henry Montagu, 1st Earl of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  4. ↑ "Montagu, Henry". Dictionary of National Biography, 1885‑1900. Wikisource. Hozzáférés: 2025‑10‑01. {{cite web}}: Check date values in: |access-date= (súgó)
  5. ↑ "Edward Montagu, 2nd Earl of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  6. ↑ "Montagu, Edward (1602-1671)". Dictionary of National Biography, 1885‑1900. Wikisource. Hozzáférés: 2025‑10‑01. {{cite web}}: Check date values in: |access-date= (súgó)
  7. ↑ "Robert Montagu, 3rd Earl of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  8. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 "Manchester, Duke of (GB, 1719)". Cracroft’s Peerage. 2018-10-06 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025‑10‑01. {{cite web}}: Check date values in: |access-date= (súgó)
  9. ↑ "Charles Montagu, 1st Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  10. ↑ "Montagu, Charles (1660?-1722)". Dictionary of National Biography, 1885‑1900. Wikisource. Hozzáférés: 2025‑10‑01. {{cite web}}: Check date values in: |access-date= (súgó)
  11. ↑ "William Montagu, 2nd Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  12. ↑ "Robert Montagu, 3rd Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  13. ↑ "George (1737–1788), 4th Duke of Manchester". Art UK (angol nyelven). Art UK. Hozzáférés: 2025. szeptember 27.
  14. 1 2 "George Montagu, 4th Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  15. ↑ "Montagu, George (1737-1788)". Dictionary of National Biography, 1885‑1900. Wikisource. Hozzáférés: 2025‑10‑01. {{cite web}}: Check date values in: |access-date= (súgó)
  16. ↑ "Montagu, William (1768-1843)". Dictionary of National Biography, 1885‑1900. Wikisource. Hozzáférés: 2025‑10‑01. {{cite web}}: Check date values in: |access-date= (súgó)
  17. ↑ "George Montagu, 6th Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  18. ↑ "Montagu, George". Wikisource (angol nyelven). Wikisource. Hozzáférés: 2025. szeptember 27. {{cite web}}: More than one of |work= és |website= specified (súgó)
  19. ↑ "William Drogo Montagu, 7th Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  20. ↑ "The Sketch" (angol nyelven). XXXIII (426). 1901. március 27.: 375. {{cite journal}}: |access-date= requires |url= (súgó); Cite journal requires |journal= (súgó)
  21. ↑ Ferry, Julie (2018). The Million Dollar Duchesses – The Transatlantic Marriage Bureau (angol nyelven). Aurum. 129–130. o. ISBN 9781781317877. Hozzáférés: 2025. szeptember 27.
  22. ↑ "George Victor Drogo Montagu, 8th Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  23. ↑ "William Angus Drogo Montagu, 9th Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  24. ↑ "Alexander George Francis Drogo Montagu, 10th Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  25. ↑ "Sidney Arthur Robin George Drogo Montagu, 11th Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  26. ↑ The Guardian A bíró szerint: „A herceg üzleti érzékét egy tízes skálán legfeljebb egyesre lehetne értékelni – és még ez is hízelgő rá nézve.”
  27. ↑ The Guardian A floridai Tampa Bay Lightning jégkorongcsapat befektetői és a nyilvánosság szemében a Manchester hercegi cím rangot és presztízst sugárzott, ezért a szélhámosok számára ideális kirakatember volt. Angus Montagu valójában sem tőkével, sem szakmai tudással nem járult hozzá a Tampa Bay Lightning finanszírozásához, pusztán a nevét adta az ügyletekhez. Ez lehetővé tette, hogy a háttérben működő csalók nagyobb bizalmat keltsenek, miközben a herceg maga alig értette, mi zajlik körülötte. Így a csapat körüli pénzügyi botrányban formálisan részesnek tűnt, valójában azonban csak eszköz volt mások kezében.
  28. ↑ "Angus Charles Drogo Montagu, 12th Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  29. ↑ "Alexander Charles David Drogo Montagu, 13th Duke of Manchester". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. október 1.
  30. ↑ "Roll of the Peerage" (PDF). College of Arms. College of Arms. Hozzáférés: 2025. szeptember 28.

Fordítások

Források