I Feel Fine
Az I Feel Fine a The Beatles együttes 1964-es dala. Szerzője John Lennon, azonban Lennon-McCartney szerzeményként jelent meg. Kislemezen adták ki Angliában és az Egyesült Államokban (B-oldalán a She's a Woman szerepelt), amely a slágerlisták élén volt (Amerikában három, Angliában öt hétig). A dal felvétele technikai újítást is hozott magával, hisz a zenetörténelemben először alkalmaztak gitár-visszacsatolást.
Háttere
A dalt John Lennon írta 1964 őszén, a Beatles for Sale album felvételei idején. A dal kiindulópontját nem a szöveg, hanem egy jellegzetes gitárriff jelentette, amely köré Lennon később építette fel a szerzeményt. Egy 1964-es nyilatkozatában elmondta, hogy eredetileg kifejezetten ehhez a riffhez akart dalt írni: „A háttérben futó riff köré írtam az »I Feel Fine«-t. Megmondtam a többieknek, hogy írok egy dalt ehhez a riffhez.”
Lennon szerint a dal megszületésekor maga sem volt meggyőződve annak minőségéről. Visszaemlékezése szerint a stúdióba érkezve Ringo Starrnak azt mondta: „Megírtam ezt a dalt, de elég gyenge.” Amikor azonban a zenekar együtt eljátszotta, úgy érezték, hogy a felvétel kislemezként is megállja a helyét, ezért végül ezt választották a következő önálló kislemez A-oldalára.
A gitárriff kialakítására jelentős hatással volt Bobby Parker 1961-es Watch Your Step című felvétele. George Harrison később úgy emlékezett vissza, hogy Lennon riffjét ez a dal inspirálta, ő pedig ugyanazt a szólamot játszotta rá, létrehozva a kettőzött gitárhangzást. Lennon maga is elismerte, hogy a Watch Your Step az egyik kedvenc lemeze volt, és a Beatles több szerzeményében is felhasználta annak jellegzetes motívumát.
A könnyed szerelmi témája mellett zenei újításáról is ismert. A felvétel elején hallható gitárgerjedést Lennon tudatosan építette be a dalba. Egy 1980-as interjúban úgy fogalmazott: „Ez teljes egészében az én dalom, beleértve a gitárriffet és az első lemezen hallható gitárgerjedést is. Kihívok bárkit, hogy mutasson ennél korábbi felvételt…” Ezzel arra utalt, hogy a Beatles az elsők között alkalmazta szándékosan ezt a hanghatást egy könnyűzenei stúdiófelvételen.
A dal ritmikai karakterének kialakulásában Ringo Starr dobolása is meghatározó szerepet játszott. Paul McCartney szerint a dobkíséret Ray Charles 1959-es What'd I Say című felvételének latin hatású rhythm and blues ritmusából merített ihletet. McCartney úgy vélte, hogy Starr e stílus magabiztos megszólaltatása volt az egyik legfontosabb oka annak, hogy a Beatles dobosa lett.
Felvételek
A dal felvétele 1964. október 18-án zajlott az Abbey Road 2-es stúdiójában. Ezen a vasárnapi, közel kilencórás felvételi napon rendkívül intenzív munkát végzett az együttes, összesen nyolc dalon dolgozott, köztük a Beatles for Sale albumra szánt dalain.
A dalból összesen kilenc felvétel készült. Az első próbálkozások során Lennon egyszerre énekelte volna a vezető szólamot és játszotta volna a jellegzetes gitárriffet, azonban ez nehéznek bizonyult. A zenekar ezért megváltoztatta a felvételi módszert: először az alapzenét rögzítették, majd Lennon később külön éneksávot vett fel. Ez volt az első alkalom, hogy a Beatles egy dalnál teljes egészében az alapfelvételt készítette el a vezető ének felvétele előtt. A végleges változat a kilencedik felvételre épült.
A felvétel egyik legjellegzetesebb eleme a dal elején hallható gitárgerjedés. A hanghatás úgy jött létre, hogy Lennon félakusztikus gitárját az erősítő közelébe helyezték, majd a keletkező gerjedést a dal nyitányaként használták fel. A felvétel elkészítése több próbálkozást igényelt, mire a kívánt hangzást sikerült rögzíteni.
Az alapfelvétel elkészülte után Lennon felénekelte a vezető énekszólamot, amelyet megkettőztek, McCartney és Harrison a vokálokat rögzítették. Harrison gitárszólóját utólag vették fel, míg George Martin producer és Norman Smith hangmérnök október 21-én készítették el a dal első monó keveréseit, amelyeket két nappal később véglegesítettek.
Promóciós film
A dalhoz két különböző promóciós film készült, amelyeket 1965. november 23-án forgattak a londoni Twickenham 3-as stúdiójában. A filmeket Joe McGrath rendezte, producerük a Subafilms Ltd. volt. A forgatás egy olyan egész napos munkafolyamat része volt, amely során a Beatles összesen tíz promóciós filmet készített öt dalhoz (Ticket to Ride, Help!, We Can Work It Out és a Day Tripper).
A filmek elkészítésének célja az volt, hogy a Beatles személyes televíziós fellépések nélkül is népszerűsíthesse kislemezeit. Az együttes 1965 végére világszerte olyan népszerűvé vált, hogy a nemzetközi televíziós szerepléseket egyre nehezebb volt összeegyeztetni koncertkörútjaikkal. A felvételeket ezért a világ különböző televízióinak küldték el, amelyek azokat saját zenei műsoraikban sugározhatták.
Az első promóciós filmben az együttes tagjai tornatermi eszközökkel berendezett díszletben jelennek meg. Lennon, McCartney és Harrison hangszereikkel a dal előadását imitálják, miközben Ringo Starr egy szobakerékpáron teker; a klip humoros hangvételét tovább erősítik a bokszlabdával és súlyzókkal előadott jelenetek. A második változat kötetlenebb hangulatú: a zenekar tagjai ebédszünetükben fish and chipset fogyasztanak, miközben játékosan tátognak a dalra. (ez a változat a 2015-ös 1+ DVD/Blu-ray válogatáslemezen látható)
Megjelenések
1964. november 23-án jelent meg az Egyesült Államokban, majd november 27-én az Egyesült Királyságban kislemezen. A lemez B-oldalán a Paul McCartney által írt She's a Woman szerepelt.
A kislemez mindkét országban jelentős kereskedelmi sikert aratott. Az Egyesült Királyságban öt héten át vezette a hivatalos kislemezlistát, ezzel a Beatles egymást követő második karácsonyi listavezető kislemezét adta az I Want to Hold Your Hand után. Az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100 első helyére került, így a dal egy időben vezette a brit és az amerikai slágerlistát is. 2012-ben az Egyesült Királyságban 1,41 millió példány kelt el, 2018 decemberében pedig az Official Charts Company felmérése szerint ez volt az 53. legtöbbet eladott kislemez valaha. (hat másik Beatles lemez mellett)
Nem került fel egyetlen eredeti stúdióalbumra sem, mivel a Beatles ekkoriban következetesen külön kezelte a kislemezeket és a nagylemezeket.
A dal első brit albumos megjelenésére 1966-ban került sor az A Collection of Beatles Oldies című válogatásalbumon. Később a Beatles több válogatásalbumán is helyet kapott, köztük az 1962–1966, a 20 Greatest Hits, Past Masters, Volume One, 1 című gyűjteményen.
Közreműködött
Ian MacDonald szerint:
