A dalt Paul McCartney írta 1964 májusában, amikor Jane Asher színésznővel, valamint Ringo Star-ral és annak barátnőjével, Maureen Cox-szal a Virgin-szigeteken nyaraltak. A dal nagy része egy Happy Days nevű jachton született, ahol McCartney egy akusztikus gitáron kezdte kidolgozni a szerzeményt. Később visszaemlékezett, hogy a hajó kabinjában írta meg a dal első részét, majd a fedélzeten fejezte be, mivel odalent a motor zaja és a tengeri hullámzás miatt rosszul érezte magát.
McCartney szerint a dal alapötletét az a gondolat adta, hogy egy jelenlegi élményre a jövőből visszatekintve emlékezik vissza. A zenész ezt „jövőbe vetített nosztalgia” kifejezéssel írta le: „Már eleve kissé nosztalgikus volt, egyfajta jövőbe vetített nosztalgia. Egyszer majd visszaemlékezünk azokra a dolgokra, amelyeket ma mondtunk egymásnak; a dal tehát a jövőbe helyezi magát, és onnan tekint vissza a jelen pillanatára.” McCartney úgy vélte, ez a dalszöveg egyik legeredetibb ötlete volt.
A dal szövegét több zenetörténész McCartney és Jane Asher kapcsolatával is összefüggésbe hozta. A Beatles egyre sűrűbb turnéi és Asher színészi pályája miatt a pár gyakran hosszabb időt töltött távol egymástól, ami visszaköszön a dalszövegben megjelenő távolság és jövőbeli viszontlátás motívumában. McCartney ugyanakkor később hangsúlyozta, hogy a dal központi gondolata nem egy konkrét esemény, hanem inkább az idő múlásának és az emlékek megőrzésének érzése volt.
A szerzemény zeneileg is eltért McCartney korábbi dalaiból. A versszakok moll hangnemben íródtak, míg a középrész dúr hangnemre vált, ami a dal hangulatának jelentős változását eredményezi. Ian MacDonald szerint ez a harmóniai megoldás, valamint a klasszikus zenére és jazz-re emlékeztető akkordmenetek a Beatles korai időszakának egyik legkifinomultabb McCartney-szerzeményévé teszik a dalt.
John Lennon 1980-ban röviden, de elismerően nyilatkozott a dalról, amikor a Playboy-interjúban a Beatles szerzeményeit értékelve egyszerűen úgy fogalmazott: „Ez Paul-é. Jó dal.”
A dal rögzítésére 1964. június 2-án kezdődött az Abbey Road 2-es stúdiójában, George Martin producer, Norman Smith hangmérnök és Ken Scott másodhangmérnök közreműködésével. A Beatles az aznapi felvételi nap során több, az A Hard Day's Night albumra szánt dalt is rögzített (köztük az Any Time at All és a When I Get Home című szerzeményeket).
Több értelmezés szerint a dal utalás Paul kemény kapcsolatára Jane Asher színésznővel. (a fotó 1967-ben készült)
A dalból mindössze három felvétel készült. Az első egy félbeszakadt próbálkozás volt, míg a második és a harmadik teljes előadásként készült el. A harmadik felvételt választották alapul a végleges változathoz, amelyre több utólagos hangsávot is rögzítettek.
Az utómunkák során Paul McCartney megkettőzte vezető énekszólamát, Ringo Starr csörgődobon játszott a középrészekben, John Lennon pedig zongoraszólamot vett fel. Bár a keverés során a zongorát eredetileg el kívánták hagyni, annak hangja a mikrofonok áthallása miatt kis mértékben mégis hallható maradt a végleges felvételen.
Az együttes 1964. június 3-án további utómunkákat végzett a dalon, majd George Martin és Norman Smith június 9-én elkészítették a monó keverést. A sztereó változatot június 22-én keverték meg, amikor az A Hard Day's Night album utolsó stúdiómunkálatai is befejeződtek.
Kiadása
1964. július 10-én jelent meg az Egyesült Királyságban, a Parlophone gondozásában, az A Hard Day's Night című kislemez B-oldalán. Ugyanezen a napon jelent meg az együttes harmadik brit albuma, az A Hard Day's Night is, amelyen a dal a második oldal harmadik számaként kapott helyet.
Az Egyesült Államokban a dal nem az A Hard Day's Night filmzenealbumon jelent meg először. A Capitol Records az amerikai piacra átdolgozott albumstratégiát alkalmazott, amelynek keretében a brit albumok számlistáit megváltoztatták, és egyes dalokat más kiadványokon helyeztek el. Ennek eredményeként az1964. július 20-án megjelent Something New című albumra került, annak második számaként.
Az A Hard Day's Night brit album jelentős kereskedelmi sikert aratott: az Egyesült Királyságban a slágerlista első helyére került, és összesen 21 héten keresztül vezette azt. Az album az Egyesült Államokban is sikeres volt, míg a Something New kilenc héten keresztül a Billboard albumlistájának második helyén állt.
A „Things We Said Today” később több archív és válogatáskiadványon is megjelent. A dal egy részlete szerepelt az 1964-ben kiadott The Beatles' Story című dokumentumalbum Beatle Medley című egyvelegében. Az együttes 1964. augusztus 23-i hollywoodi koncertfelvétele 1977-ben a The Beatles at the Hollywood Bowl című albumon, majd 2016-ban a felújított Live at the Hollywood Bowl kiadványon jelent meg. A BBC számára 1964 júliusában rögzített változat 1994-ben a Live at the BBC című albumon látott napvilágot.
Élőben
A Beatles a dalt 1964 nyarától kezdte koncertjeiken előadni. A dalt a zenekar 1964. július 19-i, Blackpool Night Out című televíziós műsorban is előadta, majd augusztusban az első észak-amerikai turné koncertműsorának részévé vált. A koncertváltozatot rendszerint rövidített formában játszották. A dal a turné több állomásán, köztük a Las Vegas-i Convention Center-ben és a Los Angeles-i Hollywood Bowl-ban is elhangzott.
A BBC számára két alkalommal is rögzítették a dalt. Az első felvétel 1964. július 14-én készült a Top Gear című rádióműsor számára, melyet július 16-án sugározták. Ez a változat 1994-ben a Live at the BBC című válogatáson jelent meg. A második BBC-felvételt július 17-én készítették a From Us to You című műsorhoz; ezt augusztus 3-án sugározták.
