Ilang-ilang

Ilang-ilang
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Magnoliidae;
Rend:	Liliomfa-virágúak (Magnoliales);
Család:	Annónafélék (Annonaceae);
Alcsalád:	Ambavioideae;
Nemzetség:	Cananga;
Faj:	C. odorata;
Tudományos név
	Cananga odorata; (Lam.) Hook.f. & Thomson 1855
Szinonimák
	Uvaria odorata Lam.;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Ilang-ilang témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ilang-ilang témájú médiaállományokat és Ilang-ilang témájú kategóriát.

Az ilang-ilang (Cananga odorata) a liliomfa-virágúak (Magnoliales) rendjén belül az annónafélék (Annonaceae) családjába tartozó Cananga nemzetség egyik faja, trópusi erdők fája. Magyarul ilang, illetve kananga néven is ismert, de az idegen nyelvből átvett ylang-ylang névalak is előfordul. Illóolaja az ilang-ilang-olaj, amit önállóan, vagy a makasszár olaj egyik összetevőjeként használnak fel.

Az ilang-ilang név jelentése: „virágok virága”.

Elterjedése, élőhelye

Az ilang-ilang Délkelet-Ázsiában, azon belül Vietnámban, Thaiföldön, Malajziában, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Pápua-Új-Guineában, a Salamon-szigeteken és Ausztrália Queensland tagállamában őshonos. Betelepítették Dél-Ázsiába (India, Banglades, Srí Lanka, Andamán- és Nikobár-szigetek), Délkelet-Ázsia más országaiba (Dél- és Délkelet-Kína, Kambodzsa, Laosz) és szigeteire (Hajnan, Tajvan), Melanézia, Mikronézia és Polinézia egyes szigeteire, Közép-Amerika (Costa Rica, Guatemala, Délnyugat-Mexikó, Nicaragua) és a Karib-térség egyes államaiba, Afrikától keletre levő szigetekre, Kelet-Afrikába (Kenya, Tanzánia), Nyugat-Afrikába (Guinea, Szenegál) és a Guineai-öböl egyes szigeteire.

Eredeti élőhelyén a trópusi, szubtrópusi erdőkben él, de a trópusokon számos helyen termesztésbe vonták.

Jellemzése

Örökzöld, legfeljebb 25 m magasra növő fa. Fiatal ágai simák, zöld színűek. Levelei szórt állásúak, rövid nyelűek; levéllemezei fénylő zöldek, mély erezetűek és kihegyezett csúcsúak. Virágaiban hat zöldessárga-sárga színű, keskeny lepellevél alkotja az egynemű virágtakarót (vagyis virágának nincsenek se csészelevelei, se szirmai). Termése hosszúkás, amiben számos mag fejlődik.

Évente többször (legalább kétszer) virágzik. A virágok erős illata a jázminéra emlékeztet.

Felhasználása

Eredeti élőhelyén az ilang-ilang virágait díszítésre, vásznak illatosítására és afrodiziákumként használják.

Az ilang-ilangból lepárlással nyert illóolaj az ilang-ilang-olaj, ami az illatszeripar egyik alapanyaga (parfümök, szappanok és testápolók egyik összetevője), de az aromaterápiában is használják nyugtató hatása miatt.

Megkülönböztetik az egész növényből kivont ilang-ilang-olajat (Canangae aetheroleum) és a virágból kivont ilang-ilang-olajat (Annonae aetheroleum). Az ilang-ilang-olaj fő összetevői: benzil-benzoát, benzil-acetát, linalool, geraniol, krezol-metil-észter, kadinének, pinén, eugenol, izoeugenol, farnezol, geranil-acetát, kariofillén.

A virágból kókuszolaj segítségével vonják ki a makasszár olajat.

Jegyzetek

1 2 Cananga odorata (Lam.) Hook.f. & Thomson, Fl. Ind. [Hooker f. & Thomson] 1: 130. (1855). ipni.org (International Plant Name Index). (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew (Hozzáférés: 2023. február 4.)
↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 324. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
1 2 3 Cananga odorata (Lam.) Hook. f. et Thoms. In Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Szabó László Gy: Gyógynövények ismerete: A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Budapest: Galenus Kiadó. 2012. 434. o. = Galenus Könyvek, ISBN 978-963-7157-29-5
1 2 3 4 5 6 7 Ilang-ilang. In Lesley Bremness: Fűszer- és gyógynövények. Fényképezte: Neil Fletcher és Matthew Ward. Szakértő: Pat Griggs. Fordító: Molnár Katalin. Lektor: Mándics Dezső, Horák Gyula. 2. kiadás. Budapest: Panem Kft., Grafo Kft. 1998. 40. o. = Határozó Kézikönyvek, ISBN 963 909 015 8 Első kiadás: 1995
1 2 3 Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 300. o.
↑ Cananga odorata (Lam.) Hook.f. & Thomson. powo.science.kew.org (Plants of the World Online). (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew (Hozzáférés: 2023. február 4.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[IPNI-1] 1 2 Cananga odorata (Lam.) Hook.f. & Thomson, Fl. Ind. [Hooker f. & Thomson] 1: 130. (1855). ipni.org (International Plant Name Index). (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew (Hozzáférés: 2023. február 4.)

[2] Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 324. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

[Rácz_et_al._2012-3] 1 2 3 Cananga odorata (Lam.) Hook. f. et Thoms. In Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Szabó László Gy: Gyógynövények ismerete: A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Budapest: Galenus Kiadó. 2012. 434. o. = Galenus Könyvek, ISBN 978-963-7157-29-5

[Határozó_Kézikönyvek-4] 1 2 3 4 5 6 7 Ilang-ilang. In Lesley Bremness: Fűszer- és gyógynövények. Fényképezte: Neil Fletcher és Matthew Ward. Szakértő: Pat Griggs. Fordító: Molnár Katalin. Lektor: Mándics Dezső, Horák Gyula. 2. kiadás. Budapest: Panem Kft., Grafo Kft. 1998. 40. o. = Határozó Kézikönyvek, ISBN 963 909 015 8 Első kiadás: 1995

[Urania-5] 1 2 3 Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 300. o.

[6] Cananga odorata (Lam.) Hook.f. & Thomson. powo.science.kew.org (Plants of the World Online). (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew (Hozzáférés: 2023. február 4.)