| Infrabel |
 |
 |
| Karbantartójármű |
| Hivatalos név | Infrabel NV |
| Típus | |
| Alapítva | 2005 |
| Székhely | Saint-Gilles |
| Iparág | vasúti infrastruktúra |
| Tulajdonos | |
| Forma | public limited company, governed by public law |
| Árbevétel |  1,5 milliárd EUR (2015) |
| Profit |  -6,75 milliárd EUR (2015) |
| Összes tőke | 13,834 milliárd EUR (2009) |
| Alkalmazottak száma | 9924 (2019. december 31.) |
| Leányvállalatai | TUC Rail NV
Creosoteer Centrum Van Brussel |
| Nyelvek | holland, francia |
|
| Az Infrabel weboldala |
|
|
Az Infrabel egy belga állami tulajdonú részvénytársaság. Feladata a belga vasúti hálózat építése, tulajdonlása, karbantartása és fejlesztése, kapacitásának rendelkezésre bocsátása a vasúti üzemeltető társaságok számára, valamint a vonatforgalom irányítása.
Az Infrabel 2005. január 1-jén jött létre a korábban egységes belga nemzeti vasúttársaság (SNCB/NMBS) felosztásával. 2009. december 31-én 12 875 alkalmazottja volt, vezérigazgatója Benoît Gilson volt, aki 2020-ban vette át a tisztséget a hosszú ideig ezt betöltő Luc Lallemand után. A 2005-ös alapításától 2013. december 31-ig a részvények 93,6%-a az SNCB-Holding tulajdonában volt, ami a szavazati jogok 20%-át mínusz egy szavazatot jelentette; a fennmaradó 80% szavazati jog (+ egy szavazat) és a részvények 6,4%-a közvetlenül a belga állam ellenőrzése alatt állt, amelyet a közszolgálati miniszter és a mobilitási államtitkár képviselt. A 2009-es pénzügyi év EBITDA-ja 55,01 millió euró, EBT-je 69,61 millió euró volt. A mérlegfőösszeg 2009. december 31-én 13,8 milliárd euró volt.
2009. december 31-ig az Infrabel 3578 kilométer vasútvonalat, 12 218 kitérőt, 1913 vasúti átjárót (részben az út menti jelzéseket), 223 vasúti jelzőfülkét, egy forgalomirányító központot, négy műhelyt, 7163 vasúti építményt és 339 személyzet nélküli megállót felügyelt. A belga vasúti hálózaton működési engedéllyel rendelkező 11 vasúttársaság közül 2009-ben hat ügyfél üzemeltetett vonatokat: a Belga Nemzeti Vasúttársaság (SNCB), a Crossrail Benelux, a Veolia Cargo Nederland BV, az SNCF Fret, a TrainsporT AG és az ERS Railways BV. A következő évben az Infrabel napi 492 teher- és 4132 személyvonat-útvonalat biztosított. 2014. január 1-je óta az Infrabel autonóm állami vállalat, és már nem az SNCB-Holding tulajdonában van. A társaságnak két közvetlen leányvállalata van: a TUC Rail NV/SA és a Brüsszeli Kreozotközpont (Creosoteer Centrum Van Brussel/Chantier de Creosotage de Bruxelles NV/SA). Ezenkívül az Infrabel az EuroCarex nagysebességű vasúti teherfuvarozási projekt partnere.
Története
A 2000-es évek elejétől közepéig a Belga Nemzeti Vasúttársaság (SNCB/NMBS) jelentős átszervezésen ment keresztül, részben az Európai Unió vonatkozó jogszabályainak való megfelelés érdekében. 2005 januárjában megalakult az Infrabel vasúti infrastruktúra-kezelő társaság, amely az akkoriban létrehozott több új vasúttársaság egyike volt. Az SNCB továbbra is a belga vasúti hálózat személy- és tehervonatainak üzemeltetőjeként működött, míg az Infrabel a belga vasúti infrastruktúra építését, modernizálását, karbantartását, forgalomirányítását és biztonságos üzemeltetését vette át. A rendszeres üzemeltetés mellett az új szervezet gyorsan bekapcsolódott több köz-magán partnerségbe is, hogy számos fejlesztést valósítson meg. Az Infrabel egyik korai beruházási területe a belgiumi kikötők voltak, ahol a munkálatok elsősorban az elektromos hálózat kiépítésére, új jelzőrendszerek telepítésére és további vágányok építésére összpontosultak, hogy megkönnyítsék az intermodális árufuvarozást.
2005 és 2007 között, a szervezet első két működési évében, az Infrabel 3,314 milliárd eurós beruházási költségvetésének 27 százalékát karbantartási tevékenységekre fordította, míg 20 százalékát infrastruktúra-bővítésre. A modernizációs törekvések ekkor a meglévő jelzőállomások felújítását, valamint tíz különálló, elsősorban a kapacitásbővítést célzó nagy projektet foglaltak magukban. 2006 végén megkezdte működését a belga vasutak új kommunikációs központja, amely egyszerűen Traffic Control néven ismert, és amely integrálta a korábbi országos és regionális diszpécserközpontokat, hogy valós időben irányítsa a vonatokat a belga vasúti hálózat összes vonalán; ez magában foglalta az elavult elektromechanikus berendezések fokozatos cseréjét számítógép-vezérelt EBP-PLP (Elektronische Bedieningspost – Poste à Logique programmée) berendezésekre, ami lehetővé tette a szükséges jelzőállomások számának drasztikus csökkentését 368-ról 31 modern irányító központra.
2010-ben Luc Lallemand, az Infrabel vezérigazgatója nyilvánosan kinyilvánította támogatását az Európai Bizottság által kidolgozott új vasúti üzemeltetési jogszabály iránt, amely többek között a vasúti infrastruktúra-társaságok függetlenségének védelmét és megerősítését, a versenyképesség előmozdítását, valamint a meglévő irányelvek elégtelen végrehajtásának kezelését célozta. Ebben az időben a vállalat vállalati stratégiáját ügyfélközpontúvá tette, és az egyre liberalizáltabb európai vasúti piacra összpontosított; konkrétan, kapacitásbővítési beruházásait elsősorban azokra a területekre irányította, ahol az ügyfelek további szolgáltatásokat kívántak üzemeltetni. 2011-re a belga vasúti hálózaton nemzetközi személyszállító üzemeltetők között volt az Eurostar, a Thalys és az ICE, amely utóbbi az SNCB engedélyével működött; továbbá több mint 200 magánvállalat használta a hálózatot árufuvarozásra, amelynek nagy része a kikötők főbb logisztikai csomópontjai között zajlott.
Az Infrabel egyik legkorábbi beruházási programja a Diabolo projekt volt, amely a Brüsszeli repülőtérhez vezető közvetlen földalatti vasúti összeköttetés kiépítését jelentette. A 2007 szeptemberében megkezdett új vonalat, amelyet a Northern Diabolo NV magán-állami partnerségi vállalat épített, 2012 júniusában fejezték be, a jelentések szerint 540 millió euróba került; a projekt legnehezebb része két alagútakna fúrása volt 1,07 kilométer távolságon, mindössze 6,5 méter mélyen a felszín alatt. Egy másik, több lépcsős projektet az antwerpeni kikötő megbízásából hajtottak végre; kezdetben 100 millió eurót fektettek be a kapacitás bővítésébe és 153 kilométer további vágány építésébe Antwerpen bal partján. A munka középpontjában egy közvetlen vasúti összeköttetés kiépítése állt a bal és a jobb part között, egy 16,2 kilométer hosszú, egyvágányú alagúton keresztül a folyó alatt, amelyet Liefkenshoek-összeköttetésnek neveznek. 2010 januárjában megkezdődtek a fúrási munkálatok az első alagúton. 2014. december 9-én hivatalosan is megnyitották a kész összeköttetést. Ettől függetlenül az Infrabel biztonsági kezdeményezéseket indított az antwerpeni kikötőre összpontosítva, figyelembe véve a vasúti átjárókban bekövetkező, nehéz tehergépjárművekkel kapcsolatos balesetek magas számát.
A 2000-es évek végén és a 2010-es években az Infrabel elvégezte a szükséges infrastrukturális munkálatokat a Brüsszeli Regionális Expressz Hálózat elindításának elősegítése érdekében, amely egy új elővárosi ingázó vasúti szolgáltatás a fővárosban; a projektet az Infrabel rendes tevékenységeitől elkülönített költségvetésből finanszírozták. Az Infrabel feladata volt továbbá a Brüsszel és az ország északi határa, Hollandia között közlekedő HSL 4 nagysebességű vasútvonal megépítése is, amely összeköttetést biztosít a HSL-Zuid vonallal, lehetővé téve a két ország közötti nemzetközi nagysebességű vasúti közlekedést.
A 2010-es években számos, a vasúti infrastruktúra modernizálását célzó átfogó programot hajtottak végre. Konkrétan Belgium felsővezetékes villamosítását, amely a belga hálózat 3592 kilométere (a belga hálózat 3592 kilométer hosszú vasútvonalának körülbelül 85 százaléka) fokozatosan modernizálásra, szabványosításra került, és (egyes helyeken) 3 kV egyenáramról 25 kV váltakozó áramra váltották át. Az Infrabel az európai vonatirányítási rendszert (ETCS) is bevezette a stratégiai folyosók mentén, ezzel felváltva az elavult és kevésbé hatékony jelzőberendezéseket; 2015 augusztusában 510 millió eurós szerződést kötöttek a Siemens és a Cofely-Fabricom vállalatokkal az ilyen berendezések 2200 kilométer hosszú pályaszakaszra történő telepítésére. 2016-ra az Antwerpen–Athus közötti 429 kilométer hosszú vonal teljes átalakításra került, ezzel Európa leghosszabb ETCS vasútvonala lett a hagyományos vasútvonalak között. 2016-ban bejelentették, hogy két további vágányt építenek a Brüsszel–Denderleeuw vonal kapacitásának bővítése érdekében, amely Belgium legforgalmasabb vonala volt. Ezenkívül, ahol ez ésszerű volt, az Infrabel a vasúti átjárókat is megszüntette, gyakran új utak, hidak vagy alagutak építésével, azzal a kettős céllal, hogy csökkentsék a balesetek számát és javítsák a pontosságot.
