| De Lijn | |
| 1-es villamos Gentben | |
| Hivatalos név | Vlaamse Vervoermaatschappij De Lijn |
| Rövid név | De Lijn |
| Típus |
|
| Jogelőd |
|
| Alapítva | 1990. július 31. |
| Székhely | Mechelen |
| Vezetők | Ann Schoubs |
| Iparág | tömegközlekedés |
| Tulajdonos | Flemish administration (0,8155) |
| Forma | Flemish region and Flemish community authorities |
| Leányvállalatai | nv Lijncom nv Blue-mobility |
| Nyelvek | holland, francia |
| Székház | |
| A De Lijn weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz De Lijn témájú médiaállományokat. | |
A De Lijn Flamand Közlekedési Vállalat (hollandul: Vlaamse Vervoermaatschappij De Lijn; kiejtése vlaːmsə vərˈvuːrsmaːtsxɑˌpɛi də ˈlɛin) a flamand kormány mobilitási divíziójának közlekedési cége, amely elsősorban Belgium Flandria régiójának tömegközlekedéséért felel, de viszonylatai érintik Vallóniát, Brüsszel fővárosi régiót, valamint Hollandia határ menti településeit is.
Járművei 2022-ben 203 millió kilométert tettek meg és 245,3 millió utast szállítottak.
A vállalat finanszírozza az antwerpeni közlekedési múzeumot.
1991-ben jött létre a Nemzeti Helyiérdekű Vasúti Vállalat (NMVB) flamand és vallón részre való szétválásával. A flamand rész egyesült az Antwerpeni Városközi Közlekedési Vállalattal (MIVA) és a Genti Városközi Közlekedési Vállalattal (MIVG).
A harmadik államreform keretében életbe lépett intézményi reform értelmében a flamand oldal tömegközlekedését a De Lijn, a vallónét a TEC, míg a brüsszeli régióét a STIB/MIVB látja el.
A cég működési kereteit az 1990. július 31-ei rendelet határozta meg, amit további minisztériumi határozatok egészítettek ki. A részletekről 1991-ben a flamand kormány és a cég igazgatótanácsa megállapodást kötött, amit a Flamand Parlament évente felülvizsgál.
Az Európai Tanács 1370/2007-es rendelete értelmében a tömegközlekedés megrendelőjét és üzemeltetőjét szét kell választani, ezért 2016. június 22-én a 2017. július 1-jétől 2020. december 31-éig terjedő időszakra a De Lijnt belső szolgáltatóvá szervezték át.
|
|
A székház és a szolgáltatóközpont Mechelenben található, emellett telephelyek találhatók Antwerpenben, Gentben, Gentbrugge-ban, Hasseltben, Leuvenben és Oostende-ben. Hatvan járműtelepe van.
A szolgáltatóközpont felel a cég irányításáért, a könyvelésért és a személyi állományért, az üzemeltetők pedig a járművek karbantartásáért, illetve az ügyfelekkel, az önkormányzatokkal és a közúti hatóságokkal való kapcsolattartásért. A cég lefedettségi területe tizenhat üzemeltetési régióra van osztva.
A legmagasabb irányító szerv az igazgatótanács, ami évente egyszer felülvizsgálja cég tevékenységét. Felügyeleti szerve a flamand mobilitási miniszter.

Flandria közlekedésszervezéséért is a De Lijn felel. A ritkábban lakott területeken telebuszok indulnak, amiknek a végállomása jellemzően valamely vasútállomásnál van.
A De Lijn üzemelteti az antwerpeni (ennek egy részét premetróként) és genti villamosokat, valamint a Kusttramot.
A genti 3-as busz vonalán egykor trolibuszok jártak.
A De Lijn biztosítja Aalst, Antwerpen, Brugge, Genk, Gent, Hasselt, Kortrijk, Leuven, Mechelen, Oostende, Roeselare, Sint-Niklaas és Turnhout helyi közlekedését; ezek némelyike érinti Knokke-Heist, Lier, Menen, Ronse, Sint-Truiden, Tongeren és Ypres településeket is. Emellett regionális járatokat, valamint Brüsszelben, Gentben és Oostende-ben éjszakai buszokat is indítanak.
A gyérebben lakott területeket 115, a fix járatokra ráhordó telebuszviszonylat szolgálja ki. 1991-ben a vasút hiányosságai miatt Antwerpent és Brüsszelt Bocholttal és Maseikkel több távolsági expresszbusszal kötötték össze. Ezen járatok az autópályán haladtak, díjszabásuk a vasútéval megegyezett. Limburgban diákszállító gyorsjáratok is közlekednek.
Nagyobb rendezvények idején a szervezők társfinanszírozásával időszakos járatok is indulnak. Korábban a vonatpótló járatokat is a De Lijntől rendelték meg.
Külső üzemeltetőket már a második világháború előtt is bevontak. A buszok felét ezen cégek biztosítják, akik az utaspanaszokat is kezelik. A járművek színezése és a buszvezetők egyenruhája a De Lijnével megegyezik, az üzemeltető neve csak a buszok hátulján látható.
A magánüzemeltetők többsége távolsági buszos és taxis személyszállítással is foglalkozik. Többségük a tendereken közösen pályázik, vagy egy nagyobb cég (például Keolis vagy Veolia) felvásárolta.
2022-ben a teljes kapacitás 29%-át magánüzemeltetők biztosították.
1999-ben a flamand oktatási minisztérium és a De Lijn a diákszállítás 2001 szeptemberében való bevezetéséről döntött. A speciális nevelési igényű tanulók ingyen utazhatnak.
A napi 1600 indulás negyvenezer diákot szállít. A buszokat kizárólag magánvállalkozók üzemeltetik, azokon a De Lijn arculati elemei nem találhatók meg, emellett minden járművön jelen van az oktatási minisztérium által kijelölt kísérő.
A viszonylatok többségének végállomása valamely vasútállomásnál van, vagy érinti azt, emellett a vonatokhoz hangolva közlekednek. Számos megállóban (főképp Antwerpenben és Gentben) találhatók P+R parkolók, emellett jelentős számú kerékpártárolót is kiépítettek.
A De Lijn a Cambio autómegosztó és a Blue-bike kerékpármegosztó társtulajdonosa, valamint az antwerpeni Velo kerékpármegosztót is finanszírozza. 2022 óta a több közlekedési eszközzel megközelíthető csomópontokat Mobipunt névvel jelölik.
1991 és 1997 között az összes utaskilométer 39 millió volt, ez 2009-re 226 millióra nőtt; 2015-re kisebb csökkenés volt megfigyelhető.
Az utasszám 2001-ben a diákszállítás és a különféle mobilitási szolgáltatások bevezetése jelentősen növekedett, azonban 2009-ben a megszorítások miatt csökkenni kezdett.
A 2017. decemberi felmérés szerint Flandriában az összes utazás 3,14%-át és az összes utaskilométer 3,58%-át a De Lijn járműveivel teszik meg; ez az előző évhez képest 0,5–1%-os növekedés.




A De Lijn létrejöttével ugyanazon jegyek és bérletek a teljes flamand hálózaton érvényesek (ez alól kivétel a Limburg expressz). A hat év alatti gyermekek ingyen utazhatnak.
24 és 72 órás jegyeket is lehet váltani, emellett a rászorulók kedvezménnyel vásárolhatnak éves bérletet. 2006 és 2017 között az elővételben megváltott jegyek olcsóbban voltak, de 2015-től kezdődően ez részben megszűnt. A járművezetők csak egy órás jegyet értékesítenek, 2020 júliusától pedig nem fogadnak el készpénzt.
A vasúttársaság a vonatokon és a De Lijn járatain is érvényes bérleteket is árul (korábban ilyet a brüsszeli régióra és a TEC járataira is lehetett váltani). Brüsszelben a JUMP jegyeket és az MTB bérleteket a 20-as zónában (a városhatáron belül) mind a négy szolgáltató járatain elfogadják. A Liègét és Mouscront érintő viszonylatokon a De Lijn járatain is a TEC tarifáit kell megfizetni.
A hétvégente árult TOV retúrjegyekkel az odautat tömegközlekedéssel, a visszautat pedig taxival lehet megtenni; emellett rendezvények idején a De Lijn és a vasút is értékesít olyan jegyeket, amik a járművek mellett az eseményeken is érvényesek.
A hatvan perces jegyek korlátlan távolságra és átszállásra érvényesek és az utazást lejárat után is be lehet fejezni; egy órán túli átszállás esetén a jegyárat újra felszámítják. Az SMS jegyek pontosan 60 percig érvényesek, új jegy vásárlása nélkül a járműről a következő megállóban le kell szállni.
A De Lijn megalapításakor távolságalapú jegyeket vezettek be, emellett Antwerpen és Gent agglomerációjában környéki bérletet lehetett váltani; az 1996-tól árult Twin bérlettel a városban és az agglomerációban is lehetett utazni. 2001-től a teljes De Lijn-hálózatra érvényes jegyeket és bérleteket vezettek be (2001-ben a 18 év alattiaknak, 2002-ben pedig a felnőtteknek).
2015-ig zónarendszer volt érvényben. A kezdeti 15 zónát 2002-ben hatra csökkentették, 2006-ban pedig kis (1 vagy 2 zóna), illetve nagy távolságú (3 vagy több zóna) jegyeket vezettek be.
A vállalat megalakulásakor a jogelődök különböző jegyformátumainak egységesítésére is szükség volt.
A MIVA és MIVG papírjegyeket árult, amiket a Hasler gépekkel lehetett érvényesíteni. Az NMVB helyi és környéki jegyeit, illetve bérleteit bélyegzővel érvényesítették, míg a regionális jegyeket mechanikus Almex gépekkel adták ki (az összevonást követően ezek egy ideig a De Lijn logójával ugyan, de még használatban voltak).
Korábban a bérleteket hologrammal ellátott papíron árulták; az elektronikus bérleteket már minden felszálláskor érvényesíteni kell.
A limburgi buszokon 1986 óta Prodata gyártmányú jegykiadó- és érvényesítő készülékeket használtak; a De Lijn létrejöttével ezeket 1993 nyarán és őszén fokozatosan lecserélték. Azután a papíralapú jegyeket bankkártyaméretű papíron árulták; ezeket minden felszálláskor be kellett olvasni, ugyanis a készülék nem csak az érvényességet ellenőrizte, hanem az átszállások számát is rögzítette; a jegyek hátoldalára rányomtatta a dátumot és időt, az utasok számát, a viszonylatszámot, a megtett zónák számát, valamint a fel- és leszállási zónát is. Az ingyenes utazás bevezetésével 2000-től a nyugdíjasok, 2003-tól pedig a fogyatékkal élők ingyenes bérletét is minden felszálláskor érvényesíteni kellett; ezt 2007-ben eltörölték.
Ebben az időben a STIB/MIVB és a TEC is mágneskártyákat használt, azonban a három szolgáltatóé nem volt egymással kompatibilis. 2016-ban már csak a De Lijn használta ezeket; 2020-ban bevezették a digitális jegyeket.
2015-ben bevezették a MOBIB kártyát, amit a De Lijn, a TEC, a STIB/MIVB és az NMBS is kibocsát; minden cég saját arculattal árulja, de mindegyikük járatain, továbbá a Cambio autómegosztón és parkolójegy-vásárláskor is használható. A De Lijnné először a 65 éven felüliek bérlete vált így elérhetővé.
A ReTiBo projekt keretében kivitelezett rendszernek három összetevője van:
2007. szeptember 6-a óta Antwerpenben és Gentben SMS-küldéssel is lehet 60 perces jegyet vásárolni. 2010. február 1-jétől a Proximus, később pedig minden mobilszolgáltató ügyfele számára elérhetővé vált a lehetőség a teljes hálózaton, amiért 15 cent kezelési költséget számítanak fel.
2016 őszétől több mobilalkalmazásban is lehet jegyet vásárolni. 2020. február 1-jétől a korábbi papíralapú jegyeket nem visszaváltható csipkártyákon árulják.
A Covid19-pandémia idején bevezették a fedélzeti bankkártyás vásárlás lehetőségét; ilyenkor a bankkártya egyben jegyként is szolgál.
Az 1990-es évek óta több együttműködés is született az ingyenes utazással kapcsolatban, például a 65 éven felüliek ingyenes utazása, vagy a hasselti ingyenes tömegközlekedés; mindkettő Steve Stevaert hasselti polgármester, későbbi mobilitási miniszter nevéhez fűződik. 1997. július 1-jétől Hasselt helyi buszai mindenki számára ingyenessé váltak, a helyi lakosok pedig a városhatáron belül a regionális járatokon is ingyenesen utazhattak. A költségek növekedése miatt ezt 2014. szeptember 1-jén megszüntették.
2000-től a 65 éven felüliek ingyenesen utazhattak, a veszteségeket a flamand kormány fedezte. A megszorítások és a politikai környezet változása miatt 2015. szeptember 1-jétől számukra is kötelező bérletet váltani (2013-ban Brüsszelben és a TEC járatain is megszűnt az ingyenes utazási lehetőség).
2004. február 1-jétől bizonyos csoportok (például egy adott városon belül vagy egy adott viszonylaton) továbbra is ingyenesen utazhatnak.


2016. december 31-én 2240 busz és 399 villamos, valamint 529 egyéb jármű (személyautók, felsővezeték-szerelő kocsik stb.) volt állományban.
A hálózaton szóló és csuklós, midi- és mikrobuszok is közlekednek.
| Gyártó | Csuklós | Szóló | Midi | Mikrobusz | Összesen |
|---|---|---|---|---|---|
| Van Hool | 589 | 536 | 169 | – | 1294 |
| Jonckheere/VDL | 139 | 548 | 32 | 65 | 784 |
| Berkhof | 5 | – | – | – | 5 |
| IVECO | – | 157 | – | – | 157 |
| Összesen: | 733 | 1241 | 201 | 65 | 2240 |
2008-ig a trolikat és öt CNG-üzemű buszt kivéve csak dízelbuszok közlekedtek, de 2009-ben forgalomba állt az első hibrid jármű. 2014-ben öt hidrogénbuszt, 2015-ben pedig három elektromos járművet vásároltak. 2016-ban 211 hibridbuszuk volt, az évben pedig bejelentették, hogy 2019-től nem állnak forgalomba dízeljárművek.
A buszokat átlagosan hét év után selejtezik.
1989 és 2008 között a genti 3-as viszonylaton húsz darab Van Hool AG280T trolibusz közlekedett; ezek leállításukat követően Plovdivba kerültek.
Antwerpenben és a Kusttramon egyirányú járművek közlekednek, melyeknek csak egyik végükön található vezetőállás és csak egyik oldalon vannak ajtajaik; a végállomásokon és a pályán több helyen hurokvágányok találhatók. A genti villamosok kétirányúak.
| Város | PCC (szóló) |
Kusttram (hárommodulos) |
HermeLijn (ötmodulos) |
Albatros (ötmodulos) |
Albatros (hétmodulos) |
Összesen |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Antwerpen | 150 | – | 84 | 34 | 10 | 278 |
| Gent | 22 | – | 41 | – | 10 | 73 |
| Kusttram | – | 48 | – | – | – | 48 |
| Összesen: | 172 | 48 | 125 | 34 | 20 | 399 |
Az antwerpeni PCC villamosokat a BN (ma Bombardier) szállította 1960 és 1975, a gentieket pedig 1971 és 1974 között. Magas padlószintjük és életkoruk miatt fokozatosan selejtezik őket. Antwerpenben csatolt üzemben közlekednek.
A drezdai NGT6DD-ken alapuló ötmodulos HermeLijneket a Siemens és a Deutsche Waggonbau (DWA) gyártotta 1999 és 2012 között három részletben. Nyaranta tizenöt HermeLijn a Kusttramon szállít utasokat. Az Albatros becenevű Bombardier Flexity 2-k 2014 és 2016 között érkeztek a vállalathoz.
1994 és 1999 között a Bogestrától kilenc darab Düwag villamost vásároltak, de csak egy állt forgalomba. 2017-ben a CAF-tól 146 darab Urbos 100-at rendeltek, amelyek először 2021-ben szállítottak utasokat a Kusttramon a BN/ACEC járművek selejtezése miatt. A további járműveket Antwerpenbe szállították.
A villamosokat átlagosan 15 év után selejtezik.
Új villamosvonalak kiépítéséig az adott útvonalon „villamosbuszokat” indítanak. Erre a célra 2019-ben duplacsuklós Van Hool ExquiCity buszokat vettek, amik 2020-ban álltak üzembe a Brabantnet Ringtrambus viszonylatán.
Az üzemeltetők a specifikációk teljesülése esetén szabadon dönthetnek a beszerzett járművekről. Ezen buszok azonosítója 6-osra végződik (a De Lijn saját buszainál az 1-es Antwerpent, a 2-es Kelet-Flandriát, a 3-as Flamand-Brabantot, a 4-es Limburgot, az 5-ös pedig Nyugat-Flandriát jelöli).

A megállóhelyi infrastruktúra (esőbeálló, szemeteskuka, kerékpártároló) karbantartása települési feladat. Általában valamely utcabútorral foglalkozó cég (például JCDecaux vagy Clear Channel) hirdetőfelülettel ellátott esőbeállóit telepítik, de a kisebb települések számára a De Lijn is biztosít bútorokat.
2010 óta a nagyobb projektek kevert valamely hatóság és a magánszektor bevonásával, kevert finanszírozásban valósulnak meg; ilyenkor a kormány bérleti díjat fizet a kivitelezőnek, 25 vagy 30 év után pedig megszerzi a létesítmény tulajdonjogát.
Ilyen konstrukcióban hosszabbodott meg több antwerpeni villamosvonal, illetve készült el több járműtelep is.
1996-ban Eddy Baldewijns mobilitási miniszter új mobilitási irányelvet alkotott, melynek hatására 2000. január 1-jén 247 flamand település állapodott meg a tömegközlekedés fejlesztéséről és kerékpárutak létesítéséről. Ez a megállapodás 2001-ben jogerőre emelkedett.
1997-ben 450 millió frankot (11,16 millió eurót) különítettek el Brugge, Gent, Leuven és Mechelen városi és agglomerációs közlekedésének javítására.
2009. április 21-én elfogadták a 2020-as mobilitási tervet, amelynek keretében új gyorsbusz- és gyorsvillamos-viszonylatok létesítéséről, valamint az átszállási kapcsolatok garantálásáról és a megállótávolságok, illetve követési idők újratervezéséről döntöttek. A terv tartalmazta az 1950-es és 1960-as években bezárt több száz kilométer villamos- és vasútvonal újranyitását is. A projektet szándékosan közvetlenül a 2009-es tartományi választások előtt fogadták el. A 2010-es megszorítások miatt végül csak három részfeladat (az antwerpeni Brabo 1 villamoshosszabbítás és a LIVAN 1 premetróprojekt, illetve a genti 4-es villamos meghosszabbítása) megvalósítását fogadták el.
2014 és 2019 között további beruházásokat (például az antwerpeni Brabo 2 vagy a Flanders Expo körüli villamoskörgyűrű) terveztek. 2023 júliusban elindult a tervezés következő fázisa; 2024. január 6-án a megállók 17%-át (több mint háromezer-kétszázat) megszüntettek, a járműveket pedig a magasabb kihasználtságú viszonylatokra helyezték át. A buszok gyorsítása érdekében a viszonylatok a belső városrészek helyett a főutakon közlekednek, a felhagyott megállókat pedig telebuszok érintik.
2015-től a fejlesztéseknél a kínálat helyett a keresletet veszik alapul.
A korábbi szerződés 2020-as lejáratával a kormány és a De Lijn 2022 júniusában a 2023 és 2027 közötti időszakra új megállapodást kötött, melynek részeként a közlekedési cég nagyobb autonómiát kap a kínálat és a jegyárak tekintetében; a csúcsidei jegyek drágábbak, a csúcsidőn kívüliek pedig olcsóbbak lehetnek, azonban a rászorultsági jegyárakat továbbra is a kormány határozza meg.
Az üzemeltetők utaskilométere 48%-ról 53%-ra (további tízmillió kilométerrel nő), a szolgáltatási részarányuk 29,3%-ról 33%-ra fog emelkedni. A De Lijn évente további 120 millió eurót kap infrastruktúra-karbantartásra és zöldítésre.
2002-ben a flamand kormány a tömegközlekedés szempontjából négy kategóriát jelölt ki: városi, agglomerációs, kisvárosi és vidéki. Ezen kategóriák mindegyikében meghatározták az üzemidőt és minimum követési időt, valamint a maximális gyaloglási távolságot.
| Időszak | Óránkénti járatszám | ||
|---|---|---|---|
| Város | Kisváros | Vidék | |
| Hétköznapi csúcsidő (6–9, illetve 16–19 óra között és szerdánként 11:45–13:45 között) | 4 | 3 | 2 |
| Hétköznap csúcsidőn kívül (9–16, illetve 19–21 óra között) | 3 | 2 | 1 |
| Hétvégéken és ünnepnapokon (8–23 óra között | 2 | 1 | 1 |
| Maximum gyaloglási távolság (méter): | 500 | 650 | 700 |
A 308 várost a meglévő tömegközlekedés alapján pontozták; a legalacsonyabb pontszámúakban kezdték a kivitelezést; a lista évente frissült. Szintén évente közzétették azon városok listáját, ahol a feltételek nem teljesültek; ilyen esetben a lakosok taxihasználatát a kormány finanszírozta.
A De Lijn a feladatra évente 25 millió euró támogatást kapott. 2006 végén a megvalósítás 90%-os volt.
A kora 2000-es években a teljes hálózatra érvényes bérleteket vezettek be, egyes csoportok pedig ingyen utazhattak. Mivel utóbbi döntéssel drasztikusan csökkentek a bevételek, a flamand kormány a vállalatnak magasabb összegű támogatást ítélt meg.

Az egyes városok közlekedésének fejlesztését követően a teljes hálózatot kezdték fejleszteni a hiányzó átszállási kapcsolatok pótlásával. 2007-ben tizennégy projekt indult (például 3 új csúcsidei buszviszonylat Limburgban vagy az időszakos 6-os villamos elindítása Antwerpenben, illetve Gent éjszakai közlekedésének bővítése).
A prioritások meghatározásakor figyelembe vették az utasok számára jelentkező előnyöket, illetve az autóról közösségi közlekedésre, kerékpárra vagy gyaloglásra váltók arányát, továbbá a környezeti és közlekedésbiztonsági viszonyokat is. 2008–2009-ben számos új projekt tervezése indult, de a 2010-es gazdasági válság miatt ezek félbemaradtak, ami 2013-ig utasszámcsökkenést is okozott.
Flandriát tizenhárom körzetre osztották: tizenegyet a nagyobb városok, egyet a Hasselt-Genk zónában, egyet pedig Brüsszel flandriai agglomerációjában jelöltek ki; a tervezés a központi város és a legjelentősebb célállomás közötti közlekedésre fókuszált.
A hálózatfejlesztések megvalósulását a kormány, az útfenntartó és a közlekedési cégek által közösen fenntartott bizottság ellenőrzi.

2007–2008-ban a START projekt keretében Flamand-Brabantban tizenhárom reptéri buszviszonylatot indítottak messzebbi települések, például Dilbeek, Kapelle-op-den-Bos és Merchtem felé.
2024 végén tőkéje közel hárommilliárd euró volt. Többségi tulajdonosa a Flamand régió, emellett néhány flamand tartomány és Brüsszel is rendelkezik tulajdonrésszel. A tőkefelosztás története 1885-ig nyúlik vissza, amikor a helyiérdekű vonalak a belga állam, az érintett városok vagy magánberuházók tulajdonában voltak. A helyiérdekű cég megszűnésekor a belga állam tulajdonrészét Flandria kapta meg.
2007-ben a LijnInvest leányvállalat megalapításával további kötvényeket bocsátottak ki. A vállalat kisebbségi tulajdonosai között továbbra is vannak magáncégek.
2020-ban teljes mérlege 2,6 milliárd euró, működési költségei 1,2 milliárd euró voltak.
2015-ben 530 millió utast szállítottak, ez a cég 1991-es megalapításához képest 144%-os növekedés; ennek 37,5%-a Antwerpenben utazik. A flamand kormány 2011–2015-ös meghatározása szerint az utasszámokat a következők szerint számolják:
A ReTiBo rendszer kiépítésével minden utazást nyomon lehet követni, becslésre nem lesz szükség. 2021-ben 172 millió, 2022-ben 245 millió utazást regisztráltak; a mobiljeggyel utazóknál az átszállások számát megbecsülik. 2024-ben 4,5%-os utasszám-növekedést mértek.
2015-ben a 65 éven felüliek ingyenes utazásának megszűnésével a jegybevétel drasztikusan emelkedett.
2016. december 31-én 8067 főt foglalkoztatott (ebből 1650-et részmunkaidőben).

igazgatóság egyéb munkatársak szerelők járművezetők
Az alkalmazottak és az üzemeltetői dolgozók munkafeltételeire nem a flamand törvények, hanem a cég saját megállapodásai vonatkoznak.
{{cite web}}: Check |url= value (súgó){{cite web}}: Check |url= value (súgó)