James Thurber

New Yorkba költözés

1925-ben Thurber a New York-i Greenwich Village-be költözött, és riporteri állást kapott a New York Evening Postnál(wd). 1927-ben csatlakozott a The New Yorker munkatársaihoz szerkesztőként, barátja és New Yorker munkatársa, E. B. White segítségével. Karikaturista karrierje 1930-ban kezdődött, miután White megtalálta Thurber néhány rajzát egy szemetesben, és beküldte azokat publikálásra; White néhány ilyen korábbi rajzot tussal festett be, hogy jobban reprodukálhatóvá tegye őket a magazin számára, és évekkel később mélyen megbánta, hogy ilyesmit tett. Thurber az 1950-es évekig mind írásaiban, mind rajzaiban közreműködött a The New Yorker című lapban.

Házassága és családja

Thurber 1922-ben vette feleségül Althea Adamset, bár a házasság, mint később egy barátjának írta, „bájos, finom és fájdalmas kapcsolatba” torkollott. 1931-ben született lányukkal, Rosemaryvel (sz. 1931) a Connecticut állambeli Fairfield megyében lévő Sanford-Curtis-Thurber-házban(wd) éltek A házasság 1935 májusában válással végződött, és Althea megtartotta a Sanford-Curtis-Thurber-házat. 1935 júniusában vette feleségül szerkesztőjét, Helen Muriel Wismert (1902-1986). Miután egy Martha's Vineyardra tartó kompjáraton találkozott Mark Van Dorennel(wd), Thurber a Connecticut állambeli Cornwallban(wd) kezdett nyaralni a kor számos más neves művészével és írójával együtt. Három év bérlés után Thurber a connecticuti Cornwallban talált egy otthont, amelyet „A nagy jó hely” néven emlegetett.

Halála

Thurber viselkedése az utolsó évben kiszámíthatatlanná vált. 1961. október 4-én vérrögöt kapott az agyában, és sürgősségi műtétet hajtottak végre rajta, miközben hol eszméleténél volt, hol nem. Bár a műtét kezdetben sikeres volt, Thurber néhány héttel később, november 2-án, 66 éves korában meghalt, tüdőgyulladás szövődményei miatt. Az orvosok szerint agya több kisebb agyvérzés és az artériák megkeményedése miatt elöregedett. Utolsó szavai az „Isten” szó ismételt hangoztatásán kívül a következők voltak: „Isten áldjon... Az Isten verje meg” – mondta felesége, Helen.

Íróként

Számos novellája humoros, fiktív emlékirat életéből, de írt sötétebb anyagokat is, mint például a „The Whip-Poor-Will” (Ostoros szegény akarat), amely egy őrületről és gyilkosságról szóló történet. Legismertebb novellái a „The Dog That Bit People” és a „The Night the Bed Fell”; ezek megtalálhatók a My Life and Hard Times című kötetben, amely az „áttörést” jelentő könyve volt. További klasszikusai közé tartozik „The Secret Life of Walter Mitty” (Walter Mitty titkos élete), „The Catbird Seat” (A macskamadár pad), „The Night the Ghost Got In” (Az éjszaka, amikor a szellem bejött), „A Couple of Hamburgers” (Egy pár hamburger), „The Greatest Man in the World” (A világ legnagyobb embere) és „If Grant Had Been Drinking at Appomattox” (Ha Grant ivott volna Appomattoxnál(wd)). The Middle-Aged Man on the Flying Trapeze (Középkorú férfi repülő trapézon) című kötetben több olyan novella is található, amelyekben a házassági viszályok feszült alaphangja jelenik meg. A könyv a válásának és újraházasodásának évében jelent meg.

Bár 1941-es „You Could Look It Up” című története, amely egy három láb magas felnőttről szól, akit egy baseball-meccsen sétálni hoznak be, állítólag Bill Veeck(wd) 1951-es, Eddie Gaedellel(wd) a St. Louis Brownsnál(wd) végrehajtott mutatványát ihlette, Veeck régebbi eredetűnek vallotta a mutatványt.

Egyéb szépirodalmi művei mellett Thurber több mint hetvenöt mesét írt, amelyek közül néhányat először a The New Yorkerben (1939), majd összegyűjtve a Fables for Our Time and Famous Poems Illustrated (1940) és a Further Fables for Our Time (1956) című kötetekben publikált. Ezek olyan rövid történetek voltak, amelyeknek főszereplői antropomorf állatok voltak (pl. „The Little Girl and the Wolf”, az ő Piroska-verziója), és erkölcsi tanulsággal zárultak. Kivételt képez ez alól a leghíresebb meséje, „The Unicorn in the Garden” (Az egyszarvú a kertben), amelyben az egyszarvú kivételével, amely nem beszél, csak emberek szerepelnek. Thurber meséi szatirikusak voltak, és az erkölcsi mondanivaló csattanóként, valamint az olvasónak szóló tanácsként szolgált, „az élet bonyolultságát demonstrálva azáltal, hogy a világot bizonytalan, kétes helyként ábrázolta, ahol kevés megbízható iránymutatás létezik.” Történetei között több könyvnyi mese is szerepelt, mint például The White Deer (A fehér szarvas, 1945), The 13 Clocks (A 13 falióra, 1950) és a The Wonderful O (A csodálatos O, 1957). Az utóbbi kettő Thurber számos műve között szerepelt, amelyeket Marc Simont(wd) illusztrált.

Thurber a The New Yorker és más lapok számára írt prózája számos humoros esszét tartalmazott. Kedvenc témája, különösen élete vége felé, az angol nyelv volt. Az e témával foglalkozó írásai közé tartozott a „The Spreading »You Know«”, amely e szópár túlzott használatát kifogásolta a társalgásban, a „The New Vocabularianism” és a „What Do You Mean It Was Brillig?”. Rövid darabjait – legyenek azok történetek, esszék vagy valami a kettő között – Thurber és a The New Yorker munkatársai „casuals”-ként (alkalmi) emlegették.

1947 és 1948 között ötrészes New Yorker-sorozatot írt, amely a rádió szappanopera-jelenségét vizsgálta alaposan, az ugyanezen időszak alatt szinte folyamatosan hallgatott és kutatott műveket. Thurber szinte egyetlen elemét sem hagyta vizsgálat nélkül ezeknek a műsoroknak, beleértve íróikat, producereiket, szponzoraikat, előadóikat és hallgatóikat egyaránt, és a sorozatot „Soapland” (Szappanország) címmel újra megjelentette a The Beast in Me and Other Animals (1948) című antológiájában. A sorozat az elsők között volt, amelyek egy ilyen popkulturális jelenséget mélyrehatóan vizsgáltak.

Életének utolsó húsz éve vaksága ellenére anyagi és szakmai sikerekkel telt. Legalább tizennégy könyvet adott ki ebben az időszakban, köztük a The Thurber Carnival (1945), a Thurber Country (1953) és a New Yorker alapító-szerkesztőjéről, Harold Rossról(wd) szóló, rendkívül népszerű The Years with Ross (1959) című könyvet. Számos novellájából film is készült, köztük 1947-ben a The Secret Life of Walter Mitty (Walter Mitty titkos élete).

Karikaturistaként

Míg Thurber az 1920-as és 1930-as években a megszokott módon rajzolta karikatúráit, gyengülő látása később változtatásokat tett szükségessé. Nagyon nagy papírlapokra rajzolta őket vastag fekete zsírkrétával (vagy fekete papírra fehér krétával, amelyről lefényképezte őket, és a színeket a publikáláshoz megfordította). A módszertől függetlenül karikatúrái ugyanolyan ismertek lettek, mint írásai; hátborzongató, ingatag érzéssel rendelkeztek, ami mintha tükrözné sajátos életszemléletét. Egyszer azt írta, hogy az emberek azt mondták, úgy néz ki, mintha a víz alatt rajzolta volna őket. Dorothy Parker, Thurber kortársa és barátja úgy emlegette karikatúráit, mint amelyek „a sütetlen sütemények látszatát keltik”. Az utolsó rajz, amelyet Thurber elkészített, egy sárga zsírkrétával fekete papírra festett önarckép volt, amely 1951. július 9-én a Time magazin címlapján szerepelt. Ugyanez a rajz készült a The Thurber Album (1952) borítójára is.

Adaptációk

• Thurber a főiskolai osztálytársával (és színész/rendező) Elliott Nugenttel(wd) közösen írta meg a The Male Animal című komikus drámát, amely 1939-ben nagy Broadway-siker lett. A darabból 1942-ben azonos címmel film is készült, Henry Fonda, Olivia de Havilland és Jack Carson(wd) főszereplésével.
• 1947-ben „Walter Mitty titkos élete” című novelláját lazán feldolgozták azonos című filmként. A címszereplőt Danny Kaye játszotta.
• 1951-ben a United Productions of America(wd) bejelentette, hogy Thurber művén alapuló animációs filmet készít Men, Women and Dogs címmel. Az ambiciózus projekt egyetlen része, amely végül megjelent, az UPA(wd) rajzfilmje, az The Unicorn in the Garden (1953) volt.
• 1958-ban Thurber „One Is a Wanderer” című novelláját a General Electric Theatre(wd) sorozat számára adaptálták, aminek eredményeképpen Samuel Taylor(wd) író és Herschel Daugherty(wd) rendező Emmy-jelölést kapott.
• Az 1959-es The Battle of the Sexes című film Thurber 1942-es, „The Catbird Seat” című novellája alapján készült.
• 1960-ban Thurber teljesítette régi vágyát, hogy hivatásos színpadon szerepeljen, és 88 előadásban játszotta magát az A Thurber Carnival című revüben (amely 1945-ös könyvének, a The Thurber Carnivalnak a címét idézi). Az előadás Thurber történeteiből és karikatúrafeliratokból álló válogatáson alapult. Thurber szerepelt a „File and Forget” című szkeccsben. A szkeccs abból áll, hogy Thurber egy sor levelet diktál, hiába próbálja megakadályozni, hogy az egyik kiadója olyan könyveket küldjön neki, amelyeket nem rendelt meg, és a válaszok egyre nagyobb zűrzavara. Thurber Különleges Tony-díjat(wd) kapott a Carnival adaptált forgatókönyvéért.
• 1961-ben a „The Secret Life of James Thurber” című filmet a The DuPont Show-ban mutatták be June Allysonnal. Adolphe Menjou(wd) Fitch szerepében tűnt fel a műsorban, Orson Bean és Sue Randall(wd) pedig John és Ellen Monroe-t alakította.
• 1969-70-ben Thurber írásai és élete alapján egy teljes sorozatot sugároztak az NBC-n My World ... and Welcome to It címmel. A főszerepben William Windom(wd) alakította Thurber figuráját, John Monroe-t. Az élő szereplők mellett animációs részeket is tartalmazott, és 1970-ben elnyerte az Emmy-díjat, mint az év legjobb vígjátéksorozata. Windom szintén Emmy-díjat nyert. Ezután Thurber-anyagokat adott elő egy egyszemélyes színpadi show-ban.
• 1972-ben egy másik filmadaptáció, a The War Between Men and Women Jack Lemmon főszereplésével Thurber klasszikus háborúellenes művének, a „The Last Flower” animációs változatával zárul.
• 2013-ban elkészült The Secret Life of Walter Mitty új adaptációja, amelynek főszerepében Ben Stiller alakítja a címszereplőt.

Könyvek

Gyermekkönyvek

• Many Moons, 1943
• The Great Quillow, 1944
• The White Deer, 1945
• The 13 Clocks, 1950
• The Wonderful O, 1957

Színdarab

• The Male Animal, 1940 (with Elliott Nugent(wd))
• A Thurber Carnival, 1960

Posztumusz

• Credos and Curios, 1962 (ed. Helen W. Thurber)
• Thurber & Company, 1966 (ed. Helen W. Thurber)
• Selected Letters of James Thurber, 1981 (ed. Helen W. Thurber & Edward Weeks) ISBN 978-0-316844-44-4
• Collecting Himself: James Thurber on Writing and Writers, Humor and Himself, 1989 (ed. Michael J. Rosen(wd))
• Thurber on Crime, 1991 (ed. Robert Lopresti) ISBN 978-0-892964-50-5
• People Have More Fun Than Anybody: A Centennial Celebration of Drawings and Writings by James Thurber, 1994 (ed. Michael J. Rosen) ISBN 978-0-151000-94-4
• James Thurber: Writings and Drawings (anthology), 1996, (ed. Garrison Keillor), Library of America(wd), ISBN 978-1-883011-22-2
• The Dog Department: James Thurber on Hounds, Scotties, and Talking Poodles, 2001 (ed. Michael J. Rosen) ISBN 978-0-060196-56-1
• The Thurber Letters: The Wit, Wisdom, and Surprising Life of James Thurber, 2002 (ed. Harrison Kinney, with Rosemary A. Thurber) ISBN 978-0-743223-43-0
• Collected Fables, 2019 (ed. Michael J. Rosen), ISBN
• A Mile and a Half of Lines: The Art of James Thurber, 2019 (ed. Michael J. Rosen) ISBN 978-0814255339

Novellák

Magyarul megjelent

• File and Forget! / Sürgősen felejtsd el! (kétnyelvű) – Terra, Budapest, 1959 (Kétnyelvű kis könyvtár) · Fordította: Havas Livia
• A fehér szarvas és egyéb írások (The White Deer) – Európa, Budapest, 1982 (Vidám könyvek) · ISBN 9630724936 · Fordította: Bart István, Bartos Tibor, Békés Pál
• A 13 falióra (The 13 Clocks) – Bembo, Budapest, 1990 · ISBN 9634230172 · Fordította: Losonci Gábor · Illusztrálta: Palásti Erzsébet