| Jaruge | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prijedor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 52 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 276 fő (2013) |
| Népsűrűség | 25,8 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 10,69 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Jaruge (szerbül: Јаруге), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Prijedor községben, a Szerb Köztársaságban.
Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, a Potkozarje területén, Banja Lukától légvonalban 38, közúton 47 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re keletre, 190 – 300 méteres tengerszint feletti magasságban, a Kozara-hegység délnyugati lábánál fekszik. Több, kis település tartozik hozzá.
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991 |
Népesség 2013 |
|---|---|---|
| Szerb | 163 | 152 |
| Bosnyák | 113 | 103 |
| Horvát | 19 | 4 |
| Jugoszláv | 18 | 0 |
| Egyéb | 13 | 17 |
| Összesen | 326 | 276 |
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az évszázados oszmán uralom 1878. szeptember 6-án ért véget, amikor osztrák-magyar csapatok vonultak be Kozaracra és a szomszédos Prijedorra. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Prijedori járáshoz és Kozarac községhez tartozó településnek 67 háztartása, 455 ortodox szerb és 21 római katolikus lakosa volt. 1910-ben a Kozaraci járáshoz és Kozarac községhez tartozó településen 116 háztartást, 556 ortodox szerb, 113 római katolikus és 16 görög katolikus lakost találtak.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháborúban a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg itteni 37 harcosa és 70 civil halt meg. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része, 1963-ig Kozarac községhez tartozott. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prijedor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik.