Pályafutása
Tizenkilenc évesen, 1979-ben kapta meg első jelentős Broadway-szerepét a „Your Arms Too Short to Box with God” című musicalben. Alakításáért 1981-ben Drama Desk Award jelölést kapott. Következő szerepe karrierje legjelentősebb volt, és ez vált a legismertebbé: „Effie Melody White” szerepe a Dreamgirls című musicalben, amelyet 21 évesen kapott meg. Ezt a szerepet közel négy évig, 1985-ig játszotta. Alakítását a kritikusok is elismerték, különösen az „And I'm Telling You I'm Not Going” című dal előadását az első felvonás végén.
Ez a kritikai siker olyan rangos díjakhoz vezetett, mint a Tony-díj a legjobb musicalszínésznőnek és a Grammy-díj az „And I'm Telling You” stúdióváltozatáért.
1985-ben a Sing, Mahalia, Sing turnétársulatban is benne volt. 1998-ban szerepelt a „My Favorite Broadway Ladies” című albumon a „The Queens of Broadway” között.
Az „And I Am Telling You I’m Not Going” című dalának az ő verziója tette Jennifer Holliday-t Broadway-sztárrá, és országos hírnévre emelte. 1982-ben a dal popváltozata kislemezként jelent meg, és gyorsan slágerré vált. A dal az 1. helyet érte el a Billboard R&B listáján, és a 22. helyet a Billboard Hot 100-on.
Stúdióénekesnőként sikerei az évtized során folytatódtak. Következő kislemeze, az „I Am Love” szintén sláger lett 1983-ban, ezt követték mások, mint például a „Hard Time For Lovers” (1985), a „No Frills Love” (1985), a „Heart on the Line” (1987), az „I’m on Your Side” (1991) és az „A Woman’s Got the Power” (2000). Kislemezei az 1990-es években is vezették a slágerlistákat, de soha nem érték el azt a sikerszintet, mint az 1980-as években megjelentek.
Érdemes még megjegyezni, hogy vokálénekesként közreműködött a Foreigner brit rockegyüttes 1985-ben megjelent „I Want to Know What Love Is” című slágerében.
