Kitami (japánul 北見市 Kitami-si) egy város Japánban, Hokkaidóban, Ohotszk alprefektúrában. Az alprefektúrában a legnépesebb város, és a kereskedelmi központ, habár a hivatalos központ Abasiri.
Kitami földrajzilag az Ohotszki Alprefektúra közepén helyezkedik el. A közelben található Kitami-hegység a fő oka a város névadásának. A város Kitami, Tanno, Tokoro és Rubesibe egyesülésével jött létre egy 2006-os adminisztratív reform során. Kitami fejlődésének központjában a kereskedelem állt, míg Tannoéban a mezőgazdaság, Tokoroéban a halgazdaság és a mezőgazdaság, Rubesibéében pedig az erdészet és a meleg forrásokra épülő turizmus.
A régió tulajdonságai miatt egész Japánban Kitamiban állítják elő a legtöbb hagymát, illetve fehér virágbabot. Virágzik a fésűkagyló halászat is, a város az országban a "fésűkagylógazdálkodás szülőhelyeként" ismert. Továbbá a régióban található több történelmi emlékhely, illetve turistalátványosság, többek közt a Pearson Múzeum, a Vakka Vadvirágkert, vagy a Tokoroi romok, melyeket mind Hokkaidói Örökségi Helyként tartanak számon. 2023. Július 31-én a városnak 112 185 lakosa volt 61 793 háztartásban. A népsűrűség 78,6 fő/km². A település teljes területe 1 427,41km².
A város nevének eredete
A nevet a japán felfedező és térképész, Takesiró Macuura javasolta a Meidzsi-korban, amikor császári bürokraták jegyzékbe vették a helyet, hogy megindítsák a régió fejlődését a Hokkaidó Fejlesztési Tanácson keresztül. A császári beavatkozás előtt nem volt a régiónak neve Ainu nyelven.
A név jelentése az 北 (Észak) 見 (Látni) és 市 (Város) kandzsikból áll össze, azaz "Az északi kilátás városa". Ez pedig onnan ered, hogy a régió hegyeiről látszik az Ohotszki-tenger és Szahalin szigete.
Eredetileg ezt a nevet egy hatalmas kiterjedésű területre használták a Kitami-hegység és az Ohotszki-tenger közt. Kitami, Tokoro, Rubesibe és Tanno 2006-os egyesítése óta erre a területre, a Kitami-medence körüli területként hivatkoznak, az úgynevezett Kitami Belterület pedig ugyanezt jelenti, a korábbi Tokoro területét leszámítva a part mentén.
Történelem
Takesiró Macuura
Edo-kor
Az Edo-kor az az 1603 és 1867 közti időszak Japán történelmében, amikor Japán a Tokugava-sógunátus és az ország 300 helyi daimjójának uralkodása alatt állt. Ez időszakban nem vettek jegyzékbe folytonosan emberek által lakott települést ezen a helyen. A legközelibb közösségeket Ainu törzsek alkották. Az Ainuk egyik régi településéből jöttek létre napjainkra a Tokoroi romok. A történetírás az Edo-kor utolsó éveiben a Meidzsi-restauráció és a Bosin-háború következtében kezdett megjelenni.
1856: Takesiró Macuura japán felfedező először haladt át a régión a Tokoro-folyón keresztül.
Meidzsi-kor
A Meidzsi-kor az 1868. október 23. és 1912. július 30. közti időszak neve Japánban. Ebben a korszakban már véget ért a Bosin-háború és a Japán Császári Hadsereg elfoglalta a rövidéletű Ezói Köztársaságot. A birodalom határán történő lázongások és az Orosz Birodalom folyamatos terjeszkedése jelentette kockázat miatt a császári hivatal megindította a régió tömeges gyarmatosítását, valamint az őslakosok kényszerű asszimiláció és szegregáció általi japánosítását.
1869 (Meidzsi 2): A Meidzsi-kormány Ezót átnevezi Hokkaidóvá és létrehozza a Hokkaidó Fejlesztési Tanácsot.
1872 (Meidzsi 5): Megalapításra kerül Nocukeusi-mura (ノツケウシ村) falu, megindítva ezzel a régióban történő letelepedés folyamatát.
1882 (Meidzsi 15): Megszüntetik a Hokkaidó Fejlesztési Tanácsot és létrehozzák Hokkaidóban az első három prefektúrát. Ez a terület Nemuro prefektúrához tartozott, melyet az egyik legkorábban alapítottak.
1897 (Meidzsi 30): 112 betelepülő érkezik és telepedik le, ami a régió jelentős növekedéséhez vezet.
1899 (Meidzsi 32): Először állítanak elő mentát a régióban.
1904 (Meidzsi 37): Megindul a rizstermesztés.
1910 (Meidzsi 43): Megérkezik a vasúti szolgáltatás (akkor Ikeda Vasútvonal), ezzel összeköttetést biztosítva a település számára Szapporóval, Hokkaidó székhelyével.
Taisó-kor
A Taisó-kor 1912. július 30-ától 1926. december 25-éig tartott, pontosan Taisó japán császár uralkodásának kezdetétől végéig. Ebben a korban a császár nem volt képes gyakorolni a hatalmát, a gyermekkorában szerzett agyhártyagyulladás miatt. Taisó személyes korlátai miatt a császári kormányt nemhivatalosan egy neves emberekből álló oligarchia, a Genró (元老) vezette. Ennek a hatalmi űrnek köszönhetően Japánban kifejlődött egy olyan politikai rendszer, ami lehetővé tette egy szabad kormány működését politikai pártokkal és az országgyűlés nagyobb szerepével.
1914 (Taisó 3): Megnyílik a Pearson Múzeum a Pearsonök, egy amerikai misszionárius házaspár régi házában.
1915 (Taisó 4): Megalapításra kerül Tokoro
1921 (Taisó 10): Megalapításra kerül Rubesibe.
Sóva-kor
A Sóva-kor határai egybeesnek Sóva császár (Hirohito) uralkodásával, mely 1926. december 25-től 1989. január 7-ig tartott. Ezen korban mentek végbe a legintenzívebb változások Kitamiban, Hokkaidóban, illetve Japánban. A kezdetekben a város a menta előállítására specializálódott, a Japán Császárság expanzionista, militarista kormányzás alatt állt. Ez a politika végül az ország második világháborúban történő részvételéhez vezetett.
Miután véget ért a háború, Japán a tömeges iparosításra összpontosította a gazdasági törekvéseit, és ennek következtében a világ második legnagyobb gazdaságává vált. Kitami is részese volt ennek az ipari fejlődésnek, és a város a 80-as évek közepére elérte a legnagyobb lakosságát.
1928 (Sóva 3): A Pearson házaspár elhagyja Kitamit és visszatér az Egyesült Államokba
1984 (Sóva 59): Megnyílik a Kitami Kulturális Központ.
1988 (Sóva 63): Befejeződik a Tokorocho Curling Hall építése.
Heiszei-kor
A Heiszei-korAkihito japán császár (Heiszei) uralkodásának ideje, mely 1989. január 8-ától a császár 2019. április 30-án életbelépő lemondásáig tartott. Heiszei korát a turbulens politika és az elhúzódó gazdasági lassulás jellemezte. A gazdasági visszaesést és válságot követően Kitami soha nem nyerte vissza a korábbi gazdasági erejét és a lakossága is elkezdett lassan csökkenni, mely csökkenés még mostanság is tartott. Ebben a korban jött létre a város mostani adminisztratív felosztása.
1991 (Heiszei 3): Először kerül megrendezésre a "Solar Challenge in Hokkaido" verseny napenergiával működő autók számára (2003-ban megszűnt a verseny)
1997 (Heiszei 9): Először tartják meg a "Kaorjansze Fesztivált".
1999 (Heiszei 11): Megnyílik a városban Hokkaidó Japán Vöröskereszt Nővérfőiskolája.
2000 (Heiszei 12): Először rendezik meg a "Kitami Severe Cold Yakiniku Festival" rendezvényt.
2001 (Heiszei 13): A Pearson Múzeumot és a Vakka Vadvirágkertet Hokkaidó Örökségi Helynek választják
2004 (Heiszei 16): Rekordméretű hóvihar csap le a városra. Az Ohotszki-tenger partján fekvő ősi archeológiai helyszíneket, többek közt a Tokoroban találhatót is, Hokkaidó Örökségi Helynek választanak.
2008 (Heiszei 20): Megindul az "FM Okhotsk", az első közösségi rádióadó sugárzása.
2009 (Heiszei 21): Először tartják meg a Kitami félmaratont.
2014 (Heiszei 26): 2019-ig ebben az évben mérték Kitamiban a legmagasabb hőmérsékletet (37,2°C-ot).
Reiva-kor
A Reiva-kor a jelenlegi kor a Japán naptár szerint. A kor 2019 május 1-ével kezdődött, amely napon Naruhito, Akihito legidősebb fia átvette a trónt apjától, mint 126. japán császár.
2019 (Reiva első évében): Május 26-án mérték Kitamiban az eddigi legmagasabb hőmérsékletet, mely 38,1°C-os értékével meghaladta a korábbi, 2014-es rekordot.
Földrajz
Kitami egy völgyben helyezkedik el, közel a Kitami-hegységhez. Ezekben a hegyekben (főként a Mikuni-hegyen) találhatók a Tokoro-folyó forrásai. A folyó a Mukagava-medencéhez tartozik, ahonnan az Ohotszki-tengerbe folyik a víz. Ez a folyás több, mint 110km hosszú. A Tokoro Autonóm Régió határai a medencén alapszanak. Az Ohotszki-tengeren és a Szaroma-tavon kívül, itt található az Abasiri Kvázi-Nemzeti Park, ahol a Vakka Vadvirágkert is található. A park szerepel a Hokkaidó Örökségi Helyek listáján.
A Nikorojama hegyEgy kép a Szaroma-tóról
Hegyek
Mukajama-hegy (1 759 m)
Mikuni-hegy (1 541 m)
Kitami Fudzsi (1 291 m)
Nikorojama (829 m)
Folyók
Komacsigava
Kunneppu
Mukagava
Nikoro
Tokoro
Tavak
Szaroma-tó
Tomiszato-tó
Növényvilág
Főként primitív Vakka virág.
Klíma
Kitami klímája nedves kontinentális hideg telekkel és viszonylag meleg nyarakkal. A leghidegebb hónap január, -14,7°C-os átlagos minimumhőmérséklettel, míg a legmelegebb hónap az augusztus 25°C-os átlagos maximumhőmérséklettel. Kitamiban szárazföldi elhelyezkedése miatt nagyobb a hőmérsékletingadozás, mint ami néhány tengerparti városban tapasztalható. A közelben található hegységek miatt a főnszéljelenség nyáron következik be, amikor a délkeleti az uralkodó szélirány, így gyakran Kitamiban van nyáron a legmagasabb hőmérséklet egész Hokkaidóban, és átlagosan 5°C-kal is melegebb lehet, mint Kusiróban. Hó nyomokban minden nap esik a tél folyamán, a hótakaró vastag, általában 0.82 m maximum magassággal, habár Kitami így is kevesebb csapadékot kap összességében, mint bármely más település Japánban, mivel a legjelentősebb nedvességtől védve van mind a Japán-tengert, mind a Csendes-óceánt illetően. A Tokiói Egyetem üzemeltet egy hófigyelő rendszert a városban, amelynek a fő megfigyelési területe Kelet-Hokkaidóban található.
Kitami 2006-ban jött létre a központi városnak kisebb városokkal történő adminisztratív egyesítésével. Ezzel Kitami lett az Ohotszki Alprefektúra legnagyobb városa. Ezek a kis városok még mindig léteznek, mint "Autonóm Területű Körzetek" (自治区). Összesen négy autonóm régió/város van a nagy városon belül.
Kitami városa
Ez a régió fő városi területe. A város a mentatermelés következtében virágzott a háború előtti időszakban, bizonyos időkben a világ mentatermelésének 70%-át adva. Napjainkban Kitami Ohotszk Alprefektúra kereskedelmi, ipari és szolgáltatási központja. A kormány különböző erőfeszítéseket tesz a város egy ipar-akadémia-kormány együttműködés által történő fejlesztésére, egyetemek és más olyan felsőoktatási intézmények részvételével, melyek szintén a város környezetében találhatóak.
Tanno
A város neve Szélmező (端野), ez az Ainu nufu-un-keshi (a mező széle) névből ered. A körzet főként egy gazdasági mező sima dombokkal és vidéki tájjal a Tokoro-folyó medencéjében. A körzetben található egy oktatási zóna több iskolával, szociális képzési létesítményekkel, illetve parkok is találhatók a központban. A vidéki tájat a városok kényelmével rendelkező gazdaságok is formálják. A legújabb népszámlálás szerint (2005) a településnek 5 425 a becsült lakossága és 33 fő/km² a becsült népsűrűsége. A körzet teljes területe 163.5km² volt.
Tokoro
Ebben a körzetben virágzik a mezőgazdaság és a halgazdaság, valamint bőséges a természet. Itt található a Vakka Vadvirágkert, ahol az Ohotszki-tenger és a Szaroma-tó közti homoksávon nőnek a virágok. Található itt továbbá egy egész évben működő curlingcsarnok, amely az egyik legnagyobb ilyen létesítmény Japánban, valamint történelmi helyszínek, mint a Tokoroban található, vagy a fésűkagylógazdálkodás szülőhelye. 2004-ben az egység becsült lakossága 4 885 fő, becsült népsűrűsége 17,55 fő/km² volt. A körzet teljes területe 278,29km² volt.
Rubesibe
A település nevének jelentése A visszatartott bibék öröksége (留辺蘂). A körzetet a Taiszecu-hegység lábánál és a Muka-folyó mentén sűrű erdő veszi körül. A fő ipari terményei a fehér virágbab, amiből az egész országon belül itt termelik a legtöbbet, illetve az erdészeti ipar is jelentős, amely helyileg kitermelt fát alkalmaz. Az Onneju Onszen övezetben található Jama no Akvárium (Kita no Daicsi no Akvárium) az egész országra kiterjedő érdeklődést tudhat magáénak az egyedi kiállítóakváriumaival. A Kitamival történő egyesítést megelőzően a település becsült lakossága 8 704 fő volt, becsült népsűrűsége pedig 15,41 fő/km². A teljes terület 564,69km² volt.
Gazdaság
Történelem és a mostani helyzet
Kitami első gazdasága a menta (helyi néven hakka) természetes előállítása volt. A második világháború előtt volt olyan időszak, hogy a régió mentatermelése fedezte az egész világ mentafogyasztásának 70%-át. Napjainkban Kitami a legjelentősebb város az Ohotszki alprefektúrában. A méretéből kifolyólag, Kitami a régió fő ipari és kereskedelmi központja. Az alkalmazottak 7,6%-a az elsődleges iparban, 18,8%-a a másodlagos iparban, 73,6%-a pedig a harmadlagos iparban dolgozik (2010). Ezen adatok alapján a település Hokkadió nagyobb városaihoz hasonlítható, azonban az elsődleges ipar aránya nagyobb a többi hasonló városhoz viszonyítva.
Mezőgazdaság
A város nagy területű gazdaságait kiterjedt tájak veszik körbe a Taiszecu-hegységtől az Ohotszki-tenger partjáig. Bőséges napsütés és termékeny talaj segíti a különböző termények előállítását. Termelnek itt többek közt rizst, búzát, burgonyát, céklát, babokat, hagymákat, valamint tejtermékeket, marha-, sertés-, és más állati termékeket. Külön figyelmet fordítanak arra, hogy úgy diverzifikálják a termelést, hogy az alkalmazkodjon minden egyes körzet klímájához és tulajdonságaihoz, így tökéletesítve azt. A tiszta, minimális vegyi anyagot használó, természettel harmóniában álló gazdálkodást részesítik előnyben, hogy a fogyasztók biztonságos, megbízható, magas minőségű termékekhez jussanak hozzá. Kitaminak a 6. legnagyobb a művelés alatt álló földterülete egész Japánban.
Hagyma
A 2019-es gazdasági évben a teljes hagymatermelés kb. 221 000 tonna volt, amely Hokkaidó teljes hagymatermelésének kb. 25%-át tette ki, és a legnagyobb volt egész Japánban. A város hagymamezőinek teljes területe közelítőleg 3 500 hektár. A gazdák tavasszal a palánták átültetésével vannak elfoglalva, ősszel pedig hatalmas mezőket töltenek meg a nagyméretű hagymák sorai.
Fehér Borsóbab
A fehér borsóbab a "babok királynőjeként" ismert. Ezeket a tiszta fehér, nagyszemű babokat az előkelő japán cukrászatban használt fehérbabkrém összetevőjeként hasznosítják. Kitami a hűvös, szárazföldi klímájával ideális a fehér borsóbab termesztéséhez és jelentős termőterületnek számít Hokkaidóban. A Kitamiban termeszett nagy és finom fehér borsóbabok egész Japánban magas osztályú babokként kerülnek forgalomba.
Halgazdaság
Kitami az erőforrásokban gazdag Ohotszki-tenger és Szaroma-tó partjain fekszik. A nyílt tengeri fésűkagylóhalászat, és a rögzített hálós lazac, illetve pisztránggazdálkodás is kulcsiparágnak számít a városban. Halásznak gyapjasollós rákot, tengeri sünöket és lepényhalat is. A fenntartható halászatot is próbálják előremozdítani. A tavon népszerű a fésűkagyló- és az osztrigagazdálkodás és a Hokkai garnéla halászata is. A tokoroi halászkikötő fejlesztés alatt áll, hogy biztonságosabb és megbízhatóbb tengeri ételeket tudjon biztosítani. A halászati környezet megóvása érdekében a halászoperátorok fákat ültetnek, hogy erdők nőhessenek.
Fésűkagyló
A Szaroma-tó a fésűkagylógazdálkodás szülőhelye. Sok nehézség után a halászok képesek voltak megalapozni a tokoroi terület helyét, mint a világ egyik vezető fésűkagylótermelő területe. A Szaroma-tóban és az Ohotszki-tengerben kifejlődő fésűkagylók nagyok és édesek, kivételes textúrával. Az egész világon luxuscikként forgalmazzák a kitami fésűkagylót.
Osztriga és Hokkai garnéla
Az osztrigahalászat népszerű a Szaroma-tavon október közepétől egészen március végéig. Az osztrigákat, amelyek bár kicsik, de gazdag ízük van, nagyra értékelik, főként nyersen fogyasztva. A Hokkai garnélát, melyet kizárólag júliusban és augusztusban szállítanak, főként sóban főzik meg. A sósságával, amely tökéletesen illik a szakéhoz, a közepes rugalmasságával, ropogós textúrájával és a szájban szétterjedő édes ízével az Ohotszki területen a Hokkai garnéla egy nyári különlegességnek számít.
Ipar
A helyi gazdaság újjáélesztésére tett próbálkozások közé tartozik az új eladási csatornák használata, vagy új, magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása, melyek így megoldják a logisztikai költségek okozta problémákat. A termékfejlesztést iparok közti együttműködéssel és a vállalkozások Kitami Ipari Komplexumba, illetve Kitami HighTech Parkba (a két legjelentősebb előállító központ) történő csábításával próbálják előmozdítani. A Kitami Műszaki Egyetem kooperatív kutatási és társasági együttműködési központja kapcsolati pontként szolgál a magánszektorral folytatott közös fejlesztésekhez. Az Ohotszki Együttműködési Kutatási Központ és a Kis- és Középvállalkozások és Regionális Innováció Szervezete hokkaidói szárnyának kitami irodája is működik, mint "egyállomásos szolgáltatóalap", segítve a K&F szektort és a helyi közösségben a kereskedelmet. Miközben erősödik az ipar-akadémia-kormány-együttműködés, intézkedések segítik a helyi ipart (pl. technológiai képességek fejlesztése, új termékek fejlesztése). A városban megtalálhatók olyan fontosabb vállalatok, mint a Kyocera, vagy a Hitachi.
Kereskedelem
Kitami belvárosa
Mint az ohotszki terület központi városa, Kitami kiterjesztette a kereskedelmi zónáját az elmúlt években. A belvárosban található kereskedelmi negyed, ahol nagy számban találhatóak üzletek, éttermek, és szolgáltatások, hosszú ideje a lakosok közti interakciók helyszíne. A kereskedelmi negyed vonzóbbá tétele érdekében különféle rendezvényeket szoktak tartani. A külvárosban létrehozott új bevásárlózóna tovább élénkítette a város kereskedelmi szektorát. Az élettel teli, sokféle kereskedelmi tevékenységeket úgy mozdítják előre, hogy közben a legtöbbet hozzák ki a helyi kreativitásból, miközben elősegítik a helyi lakosok részvételét egy közösség fejlődésében. Az éves eladások száma csökken mind a nagy-, mind a kiskereskedelmet illetően és az üzlethelységek, valamint a munkavállalók száma is csökkenő tendenciát mutat. A csökkenés hátterében leginkább a Japánban végbemenő gazdasági válságok hatása, a társadalom elöregedése, illetve a lakosok vidékről nagyvárosokba történő vándorlása áll. Évente nagyjából 1,5 millió turista érkezik Kitamiba, főként a Szaroma-tóhoz és Onneju Onszenbe. Azonban a több napra maradó vendégek száma nagyjából évi 450 000 körül változik, ezzel Kitami egy "áthaladó" célpontként tartható számon.
Oktatás
Kitamiban található a Kitami Műszaki Egyetem, melyet 1960-ban alapítottak, valamint a Japán Vöröskereszt Hokkaidó Nővérfőiskolája, melyet 1999-ben alapított a Japán Vöröskereszt több másik intézmény egyesítésével. A Kitami Központi Könyvtár a város fő könyvtára. 2015 decemberében a könyvtárat áthelyezték egy új épületbe a város déli részén, így könnyebbé téve a megközelítését a belvárosból. A könyvtár gyűjteménye kb. 330 000 könyvből áll, és a város lakosait 9 helyszínen támogatja a tanulásban, melyeken összesen 799 000 könyv található. A könyvtár rendelkezik egy audiovizuális területtel, ahol DVD-ket lehet nézni és zenét lehet hallgatni, valamint berendeztek egy irodalmi múzeumot, amely Szaitó Mokicsi költő értékes anyagait mutatja be. A számítógépeket és a Wi-Fit lakosok és nem lakosok is egyaránt használhatják. Új szolgáltatások is elérhetőek, mint pl. e-bookok.
A Kitami Műszaki EgyetemA Kitami Központi Könyvtár
A város erősen kötődik a curlinghez, ez a korábbi Tokoróból maradt meg, amely 2006-ban lett a város része. A curling iránti érdeklődés egy 1980-as Albertai curlingcsapat látogatását követően indult növekvésnek. A következő évben Tokoróban épült egy kültéri curlingpálya és itt rendezték az 1. NHK Kupa Curlingbajnokságot. 1988 januárjában a város épített egy konkrétan curlingezésre szánt ötsávos csarnokot, ami az első volt Japánban. Ezt 2013-ban bezárták és egy új, nagyobb, egész évben üzemelő csarnok épült a helyére.
A curlinget Tokoróban a testnevelésórák részeként tanítják és több olimpiai curlingjátékos is innen került ki. Az 1998-as naganoi téli olimpián szereplő japán curlingcsapat öt tagja is Tokoróból származik, ahogyan a 2006-os torinoi téli olimpia csapatából három, a 2010-es vancouveri téli olimpia csapatából pedig szintén 3 curlinges volt tokoroi.
Közlekedés
Autópályák
Tokacsi-Ohotszk Gyorsútvonal
39-es Nemzeti Útvonal
Hakujó vasútállomás
Busz
A Hokkaidó Kitami Buszvállalat számos városon belüli, illetve városon kívüli útvonalon is üzemeltet járatokat.
Vasút
A Hokkaido Railway Company Szekihoku főútvonala, ami Kitamin is áthalad, 1910. október 19-én érte el a várost, amikor azt még Nocukeusinak nevezték. A legnagyobb állomás a Kitami, a városban találhatóak még a Nisi-Kitami, a Hakujó, illetve az Itosino állomások is.
Légiközlekedés
A várost a szomszédos Ózorában található Memanbecu Repülőtér szolgálja ki.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Kitami című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Japán
é. sz. 43° 48′ 11″, k. h. 143° 53′ 41″43.803056°N 143.894722°EKoordináták: é. sz. 43° 48′ 11″, k. h. 143° 53′ 41″43.803056°N 143.894722°E
_169.jpg)
