Maribor

Maribor
Maribor zászlaja
Maribor zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Polgármester
  • Andrej Fištravec
  • Saša Arsenovič
Irányítószám2000
Körzethívószám02
Rendszám területkódMB
Népesség
Teljes népesség114 301 fő (2025)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság273 m
Terület41 km²
IdőzónaUTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 33′, k. h. 15° 38′46.550000°N 15.633333°EKoordináták: é. sz. 46° 33′, k. h. 15° 38′46.550000°N 15.633333°E
Maribor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Maribor témájú médiaállományokat.

Maribor (IPA: [ˈmáːɾibɔɾ], németül Marburg an der Drau IPA: [ˈmaːɐ̯bʊʁk andəʁˈdʁaʊ̯]) Ljubljana után Szlovénia második legnagyobb városa, a hasonló nevű alapfokú közigazgatási egység székhelye, a Podravska statisztikai régió legnagyobb városa. Fontos gazdasági és kulturális centrum, ezért joggal tekinthető Szlovénia „második fővárosának.” Egyetemi város, a Maribori főegyházmegye érseki székhelye.

Fekvése

A történelmi Stájerországban, a Dráva partján, a Pohorje hegy lábánál, a tengerszint felett 274 m magasan fekszik. Maribor a szlovén történelmi Alsó-Stájerország és a mai Podravska statisztikai régió legnagyobb városa. A legközelebbi nagyváros a 60 km-rel északra fekvő osztrák Graz, amellyel szoros gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápol a Graz-Maribor Európa-régió keretében. Megközelíthető az A1-es autópályán Koper és Graz felől, valamint az A5-ös autópályán Muravidék és Magyarország felől.

Nevének eredete

Első említése 1164-ből származik Marchburch (középfelnémet: határvár) formában. Neve is jelzi, hogy a német településterület szegélyén, határvidéken (Mark) helyezkedett el.

Története

Marchburg városa (Die Stadt Marchburg). Készítette Georg Matthäus Vischer, 1681

1164 után második említése a rendelkezésre álló dokumentumokban 1204-ből származik és a vár melletti vásárról szól. Városi kiváltságokat 1254-ben kapott. I. Rudolf Habsburg uralkodó II. Ottokár cseh király felett aratott 1278-as győzelme után gyors növekedésnek indult. 1532-ben és 1683-ban sikeresen állt ellen török ostromoknak, és évszázadokig a Habsburg Birodalom része maradt.

Maribor korábban a Graz-Seckaui egyházmegye része volt, majd 1858. június 1-jén a Lavant egyházmegye központja és hercegi rangú püspökének székhelye lett. 1962. március 5-től Maribori egyházmegye lett a hivatalos elnevezése, majd 2006. április 7-én XVI. Benedek pápa érseki tartományi rangra emelte.

A gyalogsági kaszárnya 1908-ban

Az első világháború előtt a lakosság 80%-a német, 20%-a szlovén volt. A város gazdasági és kulturális élete német kézben volt. Az 1910-es utolsó osztrák-magyar népszámlálás szerint Mariborban és a környékbeli településeken - Studenci (Brunndorf), Pobrežje (Pobersch), Tezno (Thesen), Radvanje (Rothwein), Krčevina (Kartschowin), és Košaki (Leitersberg) 31.995 német és 6.151 szlovén élt. A szélesebb környéket csaknem kizárólag szlovének lakták.

Az első világháború idején Mariborban is kiéleződtek a nemzetiségi ellentétek. Sok környékbeli szlovént letartóztattak államellenes bűncselekmény vádjával. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után Maribort magának követelte mind az újonnan alakult délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, mind pedig az osztrák utódállam csírája, Német-Ausztria (Republik Deutschösterreich vagy Deutsch-Österreich).

1918.november 1-jén, Anton Holik ezredes a meljei laktanyában gyűlést tartott, amelyen a Német-Ausztriához való csatlakozás mellett döntöttek. Rudolf Maister őrnagy azonban, aki jelen volt a gyűlésen, nem fogadta el ezt a döntést és a szlovén nemzetiségű alakulatok élére állva ellenőrzése alá vonta a várost. A német katonákat leszerelték és hazaküldték Ausztriába. A városi tanács azonban Maribor Ausztriában tartása érdekében saját fegyveres erőt szervezett Schutzwehr néven. A szlovén csapatok Maister parancsnoksága alatt azonban ezt a 400 fős, jól felfegyverzett egységet is lefegyverezték november 23-ra.

1919. január 27-én, a város piacterén tűzharc bontakozott ki az amerikai békedelegációra várakozva Maister csapatai és a németek között. Tucatnyi halott, sok súlyosan sebesült áldozata volt az incidensnek, amelynek felelősét azóta is vitatják. Német források Maister katonáit vádolják az indokolatlan lövöldözés miatt, a szlovén tanúk szerint a németek támadták meg a városházát őrző szlovén katonákat.

Mivel Maribor szilárdan szlovén kézben maradt, és a környező terület is egyértelműen szlovén lakosságú volt, a béketárgyalásokon a várost a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részeként ismerték el népszavazás nélkül.

Légifotó Mariborról

Az I. világháború után a németek nagy része Ausztriába emigrált, különösen a hivatalnokok, akiknek nem voltak helyi gyökereik. A jugoszláv állam bezáratta a német iskolákat, klubokat, szervezeteket, bár a németek még a 30-as években is a lakosság több mint 25%-át tették ki. Erőszakos asszimilációs politika folyt a határ mindkét oldalán a német, illetve szlovén kisebbségek ellen, ami csak lassan enyhült.

1941-ben a náci Németország annektálta Alsó-Stájerországot. Április végén Hitler Mariborba látogatott, és felhívta követőit, hogy tegyék újra németté a vidéket. Azonnal megkezdték a szlovének deportálását a fasiszta Független Horvát Állam és Szerbia területére, majd a németországi koncentrációs táborokba. Az elnyomásra a szlovén lakosság partizánmozgalom szervezésével válaszolt. A jelentős iparral és fegyvergyártással rendelkező várost a második világháború során a szövetségesek rendszeresen bombázták. A háború után a maradék német lakosságot kitelepítették Németországba.

A felszabadulás után Maribor tradícióira és földrajzi helyzetére építve gyorsan az egyik legjelentősebb jugoszláv ipari központtá fejlődött, valamint Kelet-Szlovénia közlekedési és kulturális központja is lett.

Szlovénia függetlenné válása után a jugoszláv piacok elvesztése miatt a város nehézipara súlyos helyzetbe került, a munkanélküliség 25%-ra emelkedett. Azóta a kis- és középvállalatok fejlesztésével sikerült javítani a helyzeten. 2007 júniusában a munkanélküliség 11,5%-os volt.

Népesség

A népesség alakulása 1948 és 2025 között:
Lakosok száma
62 677
96 895
103 961
93 584
95 787
94 809
95 881
94 642
96 211
114 301
1948197119912008201020132015201820202025
Adatok: Wikidata

Városrészek

Maribor község (járás) térképe

Negyedek (Mestne četrti):

  • MČ Brezje-Dogoše-Zrkovci
  • MČ Center
  • MČ Ivan Cankar
  • MČ Koroška vrata
  • MČ Magdalena
  • MČ Nova vas
  • MČ Radvanje
  • MČ Pobrežje
  • MČ Studenci
  • MČ Tabor
  • MČ Tezno

További helyi közösségek (Krajevne skupnosti) Maribor községben (járásban):

  • KS Bresternica-Gaj
  • KS Kamnica
  • KS Limbuš
  • KS Malečnik-Ruperče
  • KS Pekre
  • KS Razvanje

Látnivalók

A maribori várkastély
Városháza
Irgalmas Anyánk-bazilika, (ferences rendi)

Közlekedés

Maribor hídjai

A város már a középkorban fontos átkelőhely volt a Dráván. Az első hidat itt a 14. században építették. Ma a legnevezetesebb híd az Öreg-híd, ami 1913-ban épült.

A Tito-híd négysávos közúti híd, 1961 és 1964 között épült Boris Pipan tervei alapján. A korban élenjáró módszerrel, feszített szabad konzolos szerkezetként építették, ezért bekerült Szlovénia kulturális örökségeinek (műemlékeinek) nyilvántartásába. 1972-ben Josip Broz Tito jugoszláv elnökről nevezték el.

A városközponttól keletre 1985-ben kétszintes híd épült, amelynek felső szintje a tranzitforgalmat vezeti át, az alsó pedig a közvetlenül a folyóparton fekvő városrészek között biztosítja az átkelést.

A Koroški most (Karintiai híd) a városközpont nyugati oldalán épült 1996-ban a városközpontot nyugatról elkerülő út részeként. A 247 méter hosszú, és 110 méteres fő fesztávolságú híd két különálló feszített vázszerkezetből áll, építésekor Szlovénia egyik legigényesebb hídszerkezete volt. A híd északkeleti oldalán egy kilátó található.

A Studenci gyaloghíd elődje már 1885-ben megépült, főleg a vasút dolgozói számára. 1903-ban a hidat elsodorta az áradás, két városi dolgozó is életét vesztette. A következő évben újjáépített hidat 1941 áprilisában, Jugoszlávia német megszállása idején a jugoszláv hadsereg rombolta le. Ezután a német hadsereg építette újjá a hidat, de azt 1946 újra elvitte az ár. 1948-ban építették újjá, majd 2004-ben egy új, később építészeti díjat is elnyert szerkezettel váltották fel.

A maribori vasúti híd különösen hosszú múltra tekinthet vissza. Az első vasúti híd ezen a helyen 1846-ban készült el az osztrák államvasutak számára. 1864 és 1866 között egy háromvágányú kovácsoltvas ívhidat építettek. A második világháború után, 1948 és 1950 között a hidat korábbi formájában, de modern anyagokkal és megnövelt teherbírással építették újjá. Azóta több felújításon esett át. Kék színe kontrasztot képez a hasonló szerkezetű Öreg-híd élénkvörösével. A vasúti híd 1992 óta helyi jelentőségű műemlékként védett.

A város legújabb hídja a 2023-ban épült Splavarska gyaloghíd, amely a folyó két oldalának vízparti részeit köti össze a magasan húzódó Öreg híd szomszédságában.

Híres mariboriak

Testvérvárosok

Jegyzetek

  1. ↑ "pxweb.stat.si/SiStatData/pxweb/sl/Data/-/05C5003S.px".
  2. ↑ ab Arhitektov bilten 195-196, Mostovi Slovenije, Ljubljana, November 2012
  3. ↑ Konstrukcijsko arhitektonska zasnova koroškega mostu v Mariboru. Gradbeni vestnik, (1995. szeptember) Hozzáférés: 2020. november 4.
  4. 1 2 3 "Studenška brv". maribor-pohorje.si (szlovén nyelven). 2014. január 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. április 30.
  5. ↑ "Vandalizem prehitel odprtje brvi". Dnevnik (szlovén nyelven). 2008. január 23. Hozzáférés: 2021. április 30.
  6. ↑ "Studenška brv prejela nagrado na konferenci Footbridge". sta.si (szlovén nyelven). Slovenian Press Agency. 2008. július 12. Hozzáférés: 2021. április 30.
  7. ↑ August Mandl: Die Staatsbahn von Wien bis Triest. Österreichischer Lloyd in Triest, Triest 1856, S. 169 und Stahlstich Marburg am Ende des Buches (Volltext a Google Könyvekben)
  8. ↑ Dejan Kac: Mariborski železniški most : 1846-1866-2016. S. 10
  9. ↑ Die neue Eisenbahn-Draubrücke bei Marburg. In: Triglav. Zeitschrift für innerösterreichische Interessen. II. Jahrgang 1866, Nr. 15 vom 20. Februar 1866, Laibach, S. 60
  10. ↑ https://www.ponting.si/en/projects/splavarska-brv-timber-rafting-footbridge-over-drava-in-maribor-159.html

További információk