Marie Dubas

Marie Dubas
1932.
1932.
SzületettAnna Marie Dubas
1894. szeptember 3.
Párizs 15. kerülete
Elhunyt1972. február 21. (77 évesen)
Párizs 16. kerülete
Állampolgárságafrancia
Foglalkozásaénekesnő, színésznő
Kitüntetéseia francia Becsületrend lovagja
Halál okaParkinson-kór
SírhelyePère Lachaise Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Marie Dubas témájú médiaállományokat.

Marie Dubas (Párizs, 1894. szeptember 3. – Párizs, 1972. február 21.) francia énekesnő, szinésznő.

Élete

A lengyel származású Isaac Dubas gumiipari munkás és zsidó családból származó Pauline Muschkat lánya, a fiatal Anna Marie 1908-ban debütált a Théâtre de Grenelle-ben alig 14 évesen. Opera- és operettkarrierre vágyva egyidejűleg tánc-, ének- és színészetórákat vett a Conservatoire d'art dramatique-ban. Egyre nagyobb sikereket ért el, és számos népszerű operettben kapott vezető szerepet. Szerepelt például Lehár Ferenc egyik operettjében is.

Reynaldo Hanh írta neki a fiatal főszerepet a „Le temps d’aimer” című zenés vígjátékában, ahol Jeanne Cheirel oldalán játszott a Théâtre de la Michodière-ben 1926 novemberében.

Ekkor harminckét éves volt. Egy hangszálsérülés miatt kénytelen volt visszaadni egy szerepet. Úgy gondolta, hogy végleg elveszett az operett számára. A depresszió hatalmába kerítette, és egy ideig botladozott, mígnem példaképe, Yvette Guilbert hatására megváltozott. Guilberthez hasonlóan meggyőződve arról, hogy a humor és az irónia a legmélyebb problémák kifejezésére is alkalmas. Elkezdett turnézni a Montmartre éjszakai klubjaiban egy új repertoárral. Ebben a sanzon számos formát ölthetett: vígjáték, pantomim, drámai realizmus, monológok, folklór, klasszikus dallamok vagy gyermekdalok.

Pierre Wolff, aki a dalok történetéről tartott előadásokat, azt javasolta neki, hogy népdalok előadásával illusztrálja azokat. 1927. szeptember 23-án indította újra karrierjét az Olympia színházában.

Néhány hónapon belül a varietéházak egyik királynőjévé vált. 1932-ben úttörő szerepet játszott a „recital” formátumban (két óra a színpadon, mikrofon nélkül). Ő volt az első énekesnő, aki egyedül lépett fel két órán át. Maurice Chevalier ugyanezt megtette – de csak 1946-ban! Fő fellépő volt a Casino de Paris-ban és a Bobino-ban is. Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre rendszeresen látogatták előadásait.

Leghíresebb dala a „Mon légionnaire”, amelyet 1936-ban vett fel. Népszerűsége és hírneve, amely a legrangosabb kaszinókban való fellépésekhez vezetett, lehetővé tette számára, hogy 1939-ben turnézzon az Egyesült Államokban.

Bár egy hivatásos pilóta felesége volt, a megszállás alatt zsidó származása miatt Lausanne-ba kényszerült és a háború végéig ott is maradt. Hazatérése után megtudta, hogy a nővérét kivégezték, unokaöccsét pedig koncentrációs táborba küldték.

1946. márciusában diadalmasan tért vissza a Théâtre de l’Étoile-ban. Felváltva szerepelt színházban és varietében is. 1950-ben a Théâtre Antoine-ban Bernard Blier-vel a „Le Petit Café” című darabban. Kanadai, franciaországi és észak-afrikai turnék után 1958. májusában Parkinson-kórja miatt kénytelen volt nyugdíjba vonulni.

Sokat köszönhetek Marie Dubas-nak. Ő volt a példaképem, a példakép, akit követni akartam; és ő mutatta meg nekem, milyen egy énekesművész.
– Édith Piaf

Filmek

Színház

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 5 "Fichier des personnes décédées mirror". Hozzáférés: 2024. május 30.
  2. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ [19800035/1145/31034 "Léonore database"] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. Hozzáférés: 2017. október 9. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  5. 1 2 "Discogs". Discogs. Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  7. ↑ "halotti anyakönyvi bizonyítvány". 12. o.

Források